4. fejezet

Éreztem valamit aznap este köztem és Harry között. Talán egy apró szikrát, fogalmam sincs. Amit tudok, hogy zöld szemei megbabonáztak és a külvilág megszűnt körülöttem. Azóta nem is beszéltünk. Pedig azt hittem valamivel javult a kettőnk kapcsolata. Az igaz, hogy ha találkozunk már nem nézzük egymást levegőnek de ennél több nincs. A srácoknak is feltűnt, hogy javult a kapcsolatunk aminek örültek is. Nat szerint ez olyan mint az ő és Adam esete. A drága barátnőm kifejtette, hogy szerinte mind a ketten egymásba vagyunk zúgva csak félünk. Ahha, csak hogy én nem zúgtam Harrybe és szerintem ez fordítva is így van. Oké, nem mondom, hogy nem jó pasi mert az, de nincs köztünk több egyszerű barátságnál. Vagy minél.. Mert nem tudom, hogy most mi van.. Hiányzik az, hogy a kicsiknek táncot tanítsak. Már nem járnak mert csak egy egyszeri alkalom volt. Viszont így van időm a hip-hop-ra a barátaimmal. Eddig nem sok volt. A szüleim nem szeretik a hip-hop-ot és akárhányszor felhozom inkább elhallgattatnak. Azóta van ez amióta elkezdtem. Csalódottak, hogy ott hagytam a balettot. Ők akkor lennének rám a legbüszkébbek ha azzal vinném sokra. Mindig is ezt akarták, de.. Ez az én életem. Nem mondom, hogy nem hiányzik mert igenis hiányzik de ez van. Viszont megvették nekem a stúdiót ahol eddig oktattam. Hihetetlen. Kimondhatatlanul hálás vagyok a támogatásukért még ha nekik nem is igazán tetszik az amit csinálok. Sok időt töltök mostanában ott. Át is lett alakítva az egész az én stílusomra. Eddig a falak egyszerű fehérek voltak világoskék függönyökkel. Hát most ezt felváltották a halvány lila falak és fehér függönyök. Az ablakok és nagy tükör is ki lett cserélve. Az öltözőket is felújítottuk és a parketta is új. Jobb lett a világítás és a szüleim korlátokat szereltek fel az egyik falra azzal a tudattal, hogy hát ha elkezdem megint  a balettot. Gyönyörű lett. A szüleimnek köszönhetem ezt is. 
Néha szörnyen unalmasak a napjaim. Főleg mostanában. Nagyon senkivel sem találkozok vagy beszélek. Nat és Adam elmentek nyaralni, a srácokat pedig nem tudom mivel töltik a napjaikat. Egyedül táncon találkozok a barátaimmal de mindenki eltűnt. Bár lehet, hogy csak én szívódtam fel. Mostanában meghúzom magam vagy a házban vagy a stúdióban. Ha megyek valahova csak is kocsival. Lehet kezdek meghülyülni. Bekattanok és mire újra észhez térek már az idegosztályon kezelnek és ki tudja milyen gyógyszerekkel tömnek. Majd bámulhatom a négy falat és.. Jól van Lexi. Gratulálok. Megint okos voltál.Tényleg le kéne állnom a filmekkel. Sok tv-t nézek. Túlságosan is sokat, de hát ez van. Egyszerűen nem tudom nem megnézni őket. Függő vagyok. Van egyáltalán ilyen? Biztos nincs. Akkor most lesz.. Jesszus már megint idiótaságokon jár az agyam. Túl sokat vagyok egyedül. Tényleg kezdek meghülyülni. Nem lesz ez így jó.. Nem akarok bekattanni. Viszont jó úton haladok felé. Adtam magamnak két pofont, hogy kiüssem ezt a sok idiótaságot a fejemből, de ennek csak az lett a vége, hogy elnevettem magam. Mit művelek? Az arcom hirtelen elkomolyodott. Bekattantam. Fogtam a kulcsokat és kocsiba ültem. Bekapcsoltam a rádiót és London másik fele felé vettem az irányt. Két ember van aki segíthet rajtam. A szüleim. Megráztam a fejem és elnevettem magam. Istenem mekkora idióta vagyok. Minél előbb oda kell érnem. Helyre kell hozniuk.. Gyorsan. 

Viszonylag hamar odaértem aminek nagyon nagyon örültem. Becsöngettem és vártam amíg valaki ajtót nyit. Anya jött ki. Esélye sem volt megszólalni berontottam a házba és levágtam magam a fotelba.
- Szia neked is.
- Be fogok kattanni.- elnevette magát.- Ahha, ez nem vicces. Ülök a házba és pofozom magam, hogy kiüssem magamból a hülyeségeket utána meg nevetek.- ránéztem.- Segítened kell.
- Te tényleg beteg vagy kislányom.- csak nevetett.- Emberek közé kéne járnod és nem lennének ilyen gondjaid.
- Én járok közéjük.
- Többször mint heti 3 alkalom.
- Nem elég az? Elmegyek táncra..
- Kocsival.
- Ott vagyok..
- 3 órát.
- És hazamegyek..
- Újra kocsival. Nem mondanám társasági életnek. Mi van Zaynnel?
- Gondolom Pezzel van.
- És a többiek?
- Mi ez? Valami kihallgatás?
- Te jöttél azzal, hogy bekattansz. Csak próbálok segíteni.
- Nem csinálod valami jól.- összeszűkítettem a szememet.
- Vidd el magadhoz a húgodat.
- Tényleg?- bólintott.- Fent van?
- Játszik.- felrohantam a lépcsőn és lassan nyitottam be hozzá. A húgom még csak 5 éves. Nagyon aranyos és mindenkivel barátságos. Nem lehet nem szeretni. Nagyon hasonlítunk ugyanis ő is egy igazi kis energiabomba. Tényleg. De nagyon imádom.- Hahó Hercegnő.- bedugtam a fejem az ajtón. Felkiáltott és a karjaim közé vetette magát. Letérdeltem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Megmutatta, hogy éppen mit rajzol. Van tehetsége hozzá. Korához képest nagyon ügyesen rajzol és szereti is csinálni. Persze a szüleim jobban örültek volna, ha ő is balettra járt volna de Ash kijelentette, hogy soha. Felkaptam és az ágyra tettem majd csikizni kezdtem. Egyszerre nevetett és visítozott. Nem bírtam nem nevetni. Nagyon édes volt. Az ajtó kitárult és anya lépett be.
- Alexis ne kínozd a húgodat.- megálltam és fintorogtam. Ashley kihasználta az alkalmat és anya mögé szaladt.
- Ne már, kérdezni szerettem volna valamit.- kilépett mögüle.- Nincs kedved nálam lakni egy ideig?- felnézett anyára.
- A nővéred nem akar bekattanni.- felháborodva néztem rá. Válasz helyett a nyakamba ugrott. Ezt egy igennek veszem. Lementem amíg ők összepakolják a cuccait. Miután végeztek bepakoltunk a kocsiba. Hát, elég sok cuccról van szó, de nem bántam. Persze a szüleim azzal jöttek, hogy jönnek 3-4 naponta, nem azért mert nem bíznak bennem hanem Ash miatt. Ahha, jó kifogás. Egész úton be nem állt a szája. Jókat nevettem rajta. Otthon kipakoltunk a szobájába. Igen van egy saját szobája nálam is, ha jönnek ne a vendégszobába kelljen aludnia. Egy 5 évesben az a jó, hogy nem kell ott lenni a nyakán és figyelni, hogy ne csináljon semmi rosszat. Elég nagy már ahhoz, hogy tudja mit lehet és mit nem, ráadásul bármivel képes elfoglalni magát. Most sincs másképp. Ő rajzol a szőnyegen én meg fekszek a kanapén és a tv-t bámulom. Jó ez így. A jelenléte boldogsággal tölt el.
- Lexi élsz még?
- Ezt én is kérdezhetném tőletek. Eltűntetek.
- Te tűntél el.
- Térj a lényegre.- elnevettem magam.
- Nincs kedved átjönni? Rendelünk valamit, filmet nézünk..
- Jó lenne de nálam van Ash. Ide költözött egy ideig. Anya szerint kezdek bekattanni.
- És ezt csak most vette észre?- nevetett a vonal másik végén.
- Tudod hova menj Zayn.
- Te is tudod hova menj. Ide hozzánk.
- Várj egy percet.- megkérdeztem a tesómtól, hogy lenne-e kedve a srácokhoz. Persze fölösleges volt mert imádja őket. Megbeszéltük, hogy inkább ők jöjjenek ide. Amint megjöttek Ash lerohanta őket. Nagyon aranyosak voltak. Mindig is szerették a húgomat. Bár őt nem lehet nem szeretni. Ő olyan aki tudja hol a határ így soha sem sok. Igazi kis szeretetbomba. És ha úgy érzi elég akkor leül csöndben játszani vagy rajzolni. Okos kislány. Miután megvacsorázott és fürdött lefektettem aludni. Megvártam amíg elalszik majd lementem a srácokhoz. Betettünk egy horror filmet bár nem igazán néztük. Inkább beszélgettünk. Hogy kivel mi van mostanában és persze közben sokat nevettünk. Elmondták, hogy hiányzik nekik az éneklés mire Harry azt mondta sajnálja. Ezen kicsit lepődtünk csak meg. "Kicsit".. De nem akartam túlzottan kimutatni. Nem is tudom miért lepett meg ez a dolog.. Talán mert eddig nem így állt a dolgokhoz. Fogalmam sincs. Viszont azon jobban meglepődtem, hogy kihívott a teraszra mert beszélni szeretne velem. Ahogy én se, úgy a srácok sem értették. Két meglepetés egy este alatt. Hurrá. Nem tudtam mit akarhat. Ő leült én pedig a falnak támasztottam hátamat és az egyik lábamat. Az arcomat fürkészte, próbáltam elzárni minden érzést magamban. Nem akartam, hogy bármit is is leolvasson rólam.
- Hallgatlak.
- Ugye tudod, hogy köztünk nem lehet semmi?- összeszűkítettem a szemeimet.
- Barátok vagyunk Harry.
- Tudom, és nem akarom tönkretenni ezt. Még ha néha sikerül is.
- Ahogy én sem, de..
- A reakciód..- most én szakítottam félbe.
- Milyen reakcióról beszélsz?- szája felfelé görbült az én gyomrom pedig görcsbe.
- Te is tudod.- persze hogy tudom. Nagyon is tudom miről beszél, hiszen érzem. Akárhányszor csak túl közel kerülünk egymáshoz..
- Ha ennyiről van szó akkor már mennék is vissza.
- Igazából..
- Ohh kímélj meg ettől a témától kérlek.
- Nyugi már. Csak Brad kérdezte nincs-e kedved elmenni egyszer a klubba.
- Minek?
- Csak látni akar.- elnevette magát az arckifejezésemen. Visszamentünk a többiekhez akik elméleteket gyártottak amíg mi kint voltunk. Rólunk.. Sose változnak. Nagyon hülyék de én így szeretem őket. Miután elmentek felmentem lezuhanyozni majd már mentem is aludni.

Korán keltem. Lementem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni. Asht reggeli után elvittem a játszótérre mert megígértem neki, hogy elmegyünk. Szeretek vele lenni. Mindig megnevettet és mostanában nem vagyunk annyit együtt. Harry hívott hogy menjek el a klubba. Addig nyaggatott amíg bele nem mentem. Persze a húgomat amint megkérdeztem, hogy nem-e lenne baj ha egy kicsit a srácokkal lenne már ugrált örömében. Zaynt felhívtam, aki szívesen elvállalta, hogy vigyáznak rá néhány óráig. De azt nem mondtam miért. Bár szerencsére nem is kérdezte szóval minden oké. Szeretnek a húgommal lenni és ez fordítva is igaz. Harry azt mondta vigyek edzős cuccot, bár én elleneztem de megint csak addig piszkált amíg nem mondtam, hogy viszek. Összepakoltam majd Asht elvittem a srácokhoz. Megmondtam nekik, hogy sietek és már ültem is vissza a kocsiba. A klubba mentem, bár őszintén nem sok kedvem volt hozzá. Főleg nem Bradhez vagy a többi izomagyhoz. Ahhoz meg végképp nem, hogy abba a ringbe bokszoljak. Én meg a verekedés.. Nem azt mondom, hogy nem tudom megvédeni magamat ha kell.. De nem szeretem annyira az erőszakot. Távol áll tőlem. Ráadásul hátrányban is vagyok ezzel a kis termettel. Ezért is kezdtem inkább táncolni és nem bokszolni vagy ilyenek.. Bár ott is mindig én voltam a legalacsonyabb szóval tökmindegy. Ezt kell szeretni. Habár az, hogy valaki kicsi nem mindig jelent hátrányt.
Ahogy megérkeztem a klubhoz Harry már széles mosollyal az arcán várt. Egy öleléssel üdvözöltük egymást és bementünk. Először körbevezetett aztán megkerestük a Brad és Em párost. Legszívesebben tényleg haza mentem volna. Inkább lettem volna Ashleyvel mint itt a sok izomagy között. Nem bízok az ilyen emberekben főleg azért mert nem ismerem őket. Ezt Harryvel is közöltem mire a válasza az volt, hogy akkor bízzak benne. Köszi, már is jobban érzem magam. Brad széles vigyorral az arcán köszöntött Em pedig egy öleléssel. Őt nagyon megkedveltem, aranyos lány. Brad addig nyaggatott azzal, hogy mutassam meg mit tudok vagy csak bokszoljak egy picit amíg bele nem mentem. Komolyan. 10 percenként jött oda hozzánk. Egy idő után ilyen esetekbe vagy belemegyek vagy hisztissé válok. Hát most az igenlő válasz lett a vége. Kimentem a kocsimhoz a táskámért majd bementem az öltözőbe. Felvettem egy fekete rövidnadrágot, pink toppal és fekete dorkóval majd felkötöttem a hajamat és kimentem. Sokáig nem jutottam. Visszamentem oda ahol eddig Emmel beszélgettünk és leültem mellé megint csak. Én tényleg nem akarom ezt. Főként azért nem mert béna vagyok. Harry intett, hogy menjek oda de én csak vigyorogva ráztam a fejemet mire  odajött hozzánk és átdobott a vállán. Amikor újra a saját lábamon álltam már az egyik szőnyegen voltunk. Vállon ütöttem a fürtös barátomat aki még mindig csak nevetett.
- Itt voltam. Szép volt. Jó volt. Mehetek? Igen? Ohh köszi.- megfordultam és elindultam volna de visszahúzott.- Tudod mennyire utálom amikor ezt csinálod.- Harry kezét ütögettem, de nem engedett el. Ahha, tudom mire megy ki ez az egész. Abbahagytam az ütögetést és álltam egy helyben Harry kezével a karomon. Kérdőn néztem rá mire ő csak vigyorgott.- Fejezd be.- vállon ütöttem mire ő elengedett. Végre.. Egyből elléptem tőle egy lépést. Brad közben hozott két pár kesztyűt. Ezt komolyan gondolta? Felém nyújtotta a kék színűt.- Ez most komoly?
- Ennél komolyabb már nem is lehetne.- felvontam szemöldökömet majd sóhajtva vettem el a kesztyűket. Addig úgy sem mehetek el amíg nem csináltam valamit. Felvettem őket és kérdőn néztem rájuk.- Lexi. Harry. Győzzön a jobb.- Brad vigyorgott.
- Várj. Mi van? Nem gondoltad komolyan hogy én Harry ellen, ugye?
- Ugyan Lexi..
- Maradj csöndben Harry.- elnevették magukat.- Minek vagyok egyáltalán itt?
- Ne már. Csak egy kicsit.
- Azt se tudom mit hogy kell csinálni.
- Majd Harry megmutatja.- sóhajtottam egyet és hátradöntöttem a fejemet. Legszívesebben ordítottam volna. Harry a hátam mögé lépett és megfogta csuklóimat. Lehelete csikizte a nyakamat ahogy az utasításokat mondta, és érintése égette a bőrömet. Térdével előrébb csúsztatta lábamat és ki kellett támasztanom. A szavakat szinte suttogta a fülembe amitől borzongás járt végig. Nem igazán bírtam koncentrálni vagy figyelni arra amit mondott, hogy mit hogyan is kéne csinálni. Kinyújtotta a kezemet és mondott valamit hogyan üssek, de azt már nem tudom mit. Oldalra fordítottam a fejemet így arcunkat milliméterek választották el. Zöld szemei rabul ejtettek. Késztetést éreztem arra, hogy..
- Na mit mondtam.- az arca megváltozott. Az angyali tekintetet gúnyos mosoly vette át. Megfordultam és a hasába ütöttem olyan erősen ahogy csak tudtam. Kissé összegörnyedt tőle.
- Szemét vagy.- ledobtam a kesztyűket a földre és az öltözőbe siettem. Bezártam az ajtaját és lecsúsztam a fal mentén. Nem akartam sírni de nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. Nem hiszem el, hogy megint ezt tette. Azt hittem végre jóba vagyunk. Aztán mindig jön egy ilyen. A mi barátságunk tényleg egy hullámvasút. Egyszer fent. Egyszer lent. Felöltöztem és összepakoltam a holmimat. A tükörhöz léptem és megmostam az arcomat hideg vízzel. Leengedtem a hajamat, fogtam a táskámat és kiléptem az öltözőből. Az ajtóval szembe a falnak dőlve állt. Úgy tettem mint aki észre se vette volna. Csak mentem a kijárat felé. Persze, hogy követett.
- Lexi megállnál?- nem válaszoltam és nem is álltam meg. Megint a kézvisszahúzós módszert alkalmazta aminek hála majdnem el estem.
- Mit akarsz?- kirántottam karomat kezei közül.- Most én mondom ki Harry.. Hagyj engem békén.. Felejts el!
- Én..
- Kibaszottul nem érdekelnek a kifogások! Ha te csak azért tudsz hívni, hogy legyen kin jót röhögni keress mást! Nem vagyok egy bábu akit úgy rángatsz ahogy akarsz!- nem vártam meg a válaszát, elsiettem. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Nagyon felidegesített ez az egész.. Megint. Egyszer kedves utána meg rohadt nagy paraszt. Elmentem a húgomért és hazavittem. Megköszöntem a srácoknak, hogy vigyáztak rá. Megvártam amíg elalszik Ash, majd bezárkóztam a szobámba és az ágyon fekve sírtam. Fogalmam sincs mi ütött belém, azt meg végképp nem tudom miért fájnak ennyire a történtek. Egyáltalán hogy hihettem, hogy megváltozott? Megint ki volt a hiszékeny? Én. Egy idióta vagyok.
Az ajtón halk kopogást hallottam majd a húgom hangját ahogy a nevemen szólít. Megtöröltem a szememet és az ajtóhoz mentem.
- Mi a baj Hercegnő?- letérdeltem hozzá és végigsimítottam az arcán.
- Jól vagy Lexi?- elmosolyodtam és aprót bólintottam. Felvettem és az ágyhoz vittem. Befeküdtem mellé és átöleltem majd egy puszit nyomtam az hajába.

Szörnyű fejfájásra keltem. Kimásztam az ágyból és halkan mentem ki a szobából. Ash még aludt. A konyhába bevettem egy gyógyszert majd levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. SpongeBob ment. Nem igazán rajongok érte de nem volt kedvem átkapcsolni. A tegnapon járt az agyam. Nem tudom miért foglalkozok még ezzel. Harry csak játszik velem. Amit eddig is sejtettem de most már biztossá vált. Ash lépkedett le a lépcsőn. Öleléssel üdvözöltük egymást majd elmentem csinálni neki reggelit. Megvártam amíg megeszi majd elmosogattam. A délelőtt nagy részét tv nézéssel töltöttük majd Asht elvitték anyuék Carahoz az egyik barátnőjéhez mert ma ott alszik és az egész napot együtt töltik. Dél körül elmentem felöltözni és már mentem is a stúdióba. Vettem magamnak egy kávét, még nem sikerült teljesen felébrednem. A fejem egész nap fájt de nem foglalkoztam vele. Kivételesen most balettoztam. Hiányzott már és kíváncsi voltam mire emlékszem. A jó hír az, hogy minden lépésre emlékeztem. Annyival másabb. Nem is tudom leírni pontosan, de jó érzés volt.

Fáradtan léptem ki a stúdióból. Már rég besötétedett és most gyalog voltam. Ez mostanság egy ritka alkalmak egyike. Hirtelen minden elsötétedett de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is. Egy pillanat volt az egész. A fejem jobban fájt mint a nap folyamán és a földön voltam. A fájó ponthoz kaptam. Kezem remegni kezdett a vörös folyadék láttán. Éreztem, hogy a pánik lassan átveszi uralmát felettem. Felálltam és mély levegőt vettem majd hazasiettem. Ledobtam mindent ami a kezembe volt és a lenti fürdőbe rohantam. Felkapcsoltam a villanyt és a tükör elé léptem. Megmostam az arcomat és megnéztem a sebet. Nem tűnt vészesnek. Leragasztottam és lezuhanyoztam. Most jobban örülök, hogy Ash nincs itthon. Nem kell neki ezt látnia. Kiléptem a fürdőből és indultam a konyhába valami gyógyszerért de nem pont erre számítottam.