3. fejezet

A következő napokban próbáltam csak a táncra koncentrálni. Már nem kétnaponta, hanem naponta voltak órák. A bemutatóest nagyon közeledett és ezzel én egyre idegesebbé váltam. Fontos ez nekem, ahogy a gyerekeknek is. Ráadásul nem hiába gyakoroltunk annyit. Ők is annyira várták már mint én. A különbség csupán annyi volt, hogy ők nem paráztak annyira rá. Vicces. Nekem még csak a színpadra se kell mennem, de jobban félek. Na mindegy. Bízok bennük és ügyesek lesznek, tudom. A legfontosabb, hogy szeretik csinálni, a többi szinte mit sem számít. Harryvel megint nem beszélünk. Amit most nem is bánok. Akárhányszor találkozunk levegőnek nézzük egymást. Így a legjobb. Mindenki érdekében de tényleg. Valószínűleg úgy is csak veszekednénk egymással és az senkinek sem jó. Tiszta hülyét csinált belőlem. Ami oké, csináljon. Nem érdekel, de az, hogy utána jót szórakozik rajta azért már sok. Mindennek meg van a határa. Számára úgy látszik nincsenek határok. Miért is lennének? Ő Harry Styles. A One Direction énekese, a híres fürtös szép fiú aki bármit megtehet. Tényleg úgy érzem, hogy a barátságunknak talán vége. Már egy jó szavunk sincs egymáshoz és csak veszekedni tudunk. A barátok nem így viselkednek egymással. Összevesznek néha de ki is békülnek. Hát mi nem.  Ráadásul tudtommal egy barát nem csinál idiótát a másikból. Oké, túlzásba vittem a segítséget de az ő érdekeit is néztem. Mi a jobb? Egy bandában lenni több millió rajongóval vagy egy kocsmában ülni egész nap? Szerintem mindenki tudja a választ. Mindenki.. Kivéve őt, de oké, legyen. Csinálja. Az ő élete és úgy cseszi el ahogy akarja. Én megpróbáltam. Innentől kezdve számomra egy idegen, csak úgy mint én neki. Nem mondom, hogy nem fáj, de ez van. Az élet nem mindig azt adja amit te szeretnél és most ezt adta. El kell fogadni és továbblépni a múlton. Nem ragadhatok le egy ponton. Csak a jelenre koncentrálok ezentúl. És a jelen most a bemutatóest. A többi gonddal meg egyéb mással ráérek utána foglalkozni. Ja igen egy jó hír. Nat és Adam végre összejöttek. Éppen itt volt az ideje basszus. Komolyan. Csak ők nem vették észre, hogy egymásba zúgtak. Szép párt alkotnak és remélem sokáig együtt lesznek.

- Ideges vagy?

- Nem Niall, tök nyugodt vagyok. Nem látszik?

- Én csak megkérdeztem.

- Ne haragudj.

- Rád? Soha.- elmosolyodtam és megráztam a fejemet.

- Egy pillanat.- elmentem megkeresni a csoportot.- Oké srácok itt az idő. Ti jöttök. Ne izguljatok, tudom, hogy szuperek lesztek. Egy a lényeg. Hogy érezzétek jól magatokat a színpadon.- mi ilyenkor lepacsizunk egymással. Most se volt másképp. Amint felkonferálták őket már mentek is a színpadra. Én oldalról néztem végig a táncot. Hihetetlenül büszke vagyok rájuk. Mindenki ügyes volt és senki sem rontott egy lépést sem. A közönségnek is tetszhetett, nagy tapsot kaptak. Széles mosollyal az arcukon szaladtak le.

- Büszke vagyok rátok. Nagyon ügyesek voltatok.

- Nélküled nem ment volna.- elmosolyodtam.

- Ez mind a ti érdemetek. Menjetek a szüleitek már várnak.- Nat ugrott a nyakamba kiabálva. Nevetve öleltem magamhoz.

- Gratulálok Lex.

- Kössz.- vigyorogtam. Zayn és a srácok is gratuláltak. Mindenki ott volt aki számított. Majdnem mindenki. Hazaküldtem a barátaimat. Nekem ott kellett maradnom az est végéig, de elég ha én szenvedek a továbbiakban. Nekik nem kell. Igen, nagyon unalmas volt. Az utolsó fellépő előtt úgy döntöttem elmegyek haza. Nem ér annyit ez az egész. Fogtam a cuccaimat és elmentem. Elég későre járt már, de nem tudott érdekelni. Fáradt voltam és minél előbb le akartam feküdni aludni.

Korán keltem. Ma az egész napomat a stúdióban szeretném tölteni és táncolni. Senki és semmi sem fog számítani. Ez az én napom. Néha kell ilyen. Vettem kávét és néhány péksütit majd már mentem is a teremhez. Vagy is csak mentem volna. Valami.. Vagy inkább valaki elterelte a figyelmemet. Harry valami fura és számomra ismeretlen pasassal beszélgetett az út másik oldalán. Elég személyesnek tűnt. Nem mentem közelebb csak néztem őket. Amint felém kapta a fejét elsiettem. Nem is néztem vissza. Én nem akartam semmit csak.. Elbambultam.

- Lexi!- cseszd meg. Harry hangját hallottam magam mögött. Belegyorsítottam.- Lexi!- a hangja kicsit sem volt nyugodt. Gyorsítottam ahogy csak tudtam. Már majdnem futottam. Azért vicces.. Harry elől "menekülök".- Alexis!- na erre már elkezdtem futni. Szerencsére nem volt messze a stúdió. A kulcsommal néhány pillanatot babráltam csupán. Épp hogy kinyitottam az ajtót és akartam bemenni amikor kezét az ajtóra csapva csukta be azt.

- Szia neked is.

- Miért rohantál el?

- Öö.. Nem tudom te mit tennél ha valaki rád ordítana és csak jönne utánad.

- Félsz tőlem?- vigyorgott.

- Ne is álmodj.- megveregettem a vállát.- Kivel beszéltél?

- Azt mondtad befejezed.

- Hé, csak megkérdeztem kivel beszéltél.- végigmért és összeszűkítette szemeit.- Mi van?- elnevette magát.- Örülök, hogy jól szórakozol. Nekem dolgom van. Ha megtennéd..- a kezére néztem amivel még mindig csukva tartotta az ajtót.

- Dolgod? Ott bent?

- Tudod.. Úgy hívják tánc.

- Basszus nem is gondoltam volna.- csak fintorogtam.

- Oké. Mit akarsz?

- Tudod te.

- Miért akarnám bárkinek is elmondani, hogy fura pasasokkal találkozgatsz? Hidd el. Senkit sem érdekel.- levette kezét az ajtóról.

- Kivéve téged.

- Nem. Csak megkérdeztem ne hogy megsértődj.- gyors mosolyt villantottam és bementem. Hallottam ahogy felnevet de nem érdekelt. Bezártam az ajtót, az ablakokat kicsit kinyitottam és elhúztam a függönyöket. Utálom ha az utcán néznek az emberek ahogy épp táncolok. Igen a terembe be lehet látni. Az egyik falat teljesen tükör borítja és a másiknak majdnem a felét üveg, ami az utcára néz. Elmentem átöltözni és betettem egy CD-t a lejátszóba. Mielőtt elindítottam volna a zenét a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. A táskámhoz léptem és megnyitottam. Ez állt benne: "Aranyos vagy." Az ablakhoz mentem és ott volt az illető.

- Harry menj el.- alig bírtam visszatartani a nevetésemet.

- Zavarok?

- Nem tudom mit jelent nálad a menj el kifejezés, de igen zavarsz.

- Azt hittem nem beszélsz velem.

- Én meg azt, hogy már rég elmentél, de úgy látszik mind a ketten tévedtünk.

- Ugye tudod, hogy bunkó vagy?

- Szóval feltűnt? Igyekeztem.- hátradobtam a hajamat. Elnevette magát.

- Tudom, hogy nem utálsz Lex.

- Tévedsz, de jól leplezem.

- Látom amit látok.

- És mi is az pontosan?

- Tudod te nagyon jól.- vigyorgott.

- Mondtam már dolgom van.

- Még is mi dolgod lehet itt?

- Kártyavárat építek.- kérdőn nézett rám.- Ne már.. Még is mit tud csinálni egy táncos egy táncterembe? Te mit csinálsz a bárokban? Iszol. Én mit csinálok egy táncterembe? Táncolok.

- Vicces.

- És igaz.- vigyorogtam.- Na szia Harry.- becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt. Kaptam még egy üzenetet, hogy kér még 2 percet. Sóhajtottam és újra kinyitottam az ablakot. Kérdőn néztem rá, de ő csak vigyorgott.

- Bemehetek?

- Nem. Minek?

- Kérlek.

- Nem.

- Lexi..

- Nem Harry.

- Miért nem?

- Miért vagy még itt?

- Miért nem mehetek be?

- Miért nem válaszolsz?

- És te?

- Már válaszoltam.

- De indokold is meg.

- Mikor lett belőled ilyen idegesítő ember?

- És belőled ilyen bunkó?

- Menj el Harry, és ne írogass vagy hívogass mert kikapcsolom a telefonomat. Szia.- nem vártam meg a választ. Kikapcsoltam a telefont és a táskámra dobtam. Elhúztam a függönyöket, bekapcsoltam a lejátszót és átadtam magam a zenének.

Már régen besötétedett amikor kiléptem a stúdióból. Bezártam az ajtót és elindultam haza.

- Minden oké.

- Jó lesz.

- Úgy mint múltkor?- ezt a hangot bármikor felismerem. Viszont a másik kettőt nem..

- Annál jobb ne aggódj.- a falnak lapulva próbáltam kivenni a szavakat a beszélgetésből.

- Nagy lesz és már minden kész.- megszólalt a telefonom. Basszus.. Basszus..

- Ne már.- alig hallhatóan suttogtam és kinyomtam. Nat hívott. Megmondta, hogy este hívni fog, de pont most? Csak remélni tudtam, hogy annyiban hagyják ezt, de nem úgy volt. Elhallgattak. A picsába.. El akartam menni onnan de valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Felsikítottam mert megijedtem. Pár pillanat múlva előttük voltam. Harryt tudom ki, és itt volt az a pasi akivel reggel beszélt, de az aki odavitt még nem láttam.

- Úgy látszik van egy kíváncsiskodónk.- kirántottam karomat kezei közül.

- Alexis?- nem válaszoltam.

- Ismered?

- Az egyik barátom.- hangja dühösen csengett. Jobbnak láttam nem megszólalni.

- Mit hallottál kislány?

- Először is, nem vagyok kislány és semmi olyat amiből tudnám mi van itt.

- Édes.- csak fintorogtam.

- Mit keresel itt ilyenkor?

- Hazafelé mentem.

- Ilyenkor?

- Mi bajod van ezzel?

- Lexi..- kérdőn néztem Harryre.- Inkább hazaviszem.

- Nem kell, kössz.

- De igen.- felemelte a hangját.

- Oké.- magam elé tartottam kezeimet védekezésképpen.

- Holnap hozd őt is. Van számára egy különleges feladatom.

- Az ki van zárva.

- Hova?

- Lex maradj csöndbe.- felháborodva néztem rá.

- Én hozom a szabályokat Harry. Holnap hozd el.

- Ne keverd bele.

- Tudod mi lesz ha nem lesz ott.

- Mi?- kérdőn néztem rájuk.

- Lexi mondtam, hogy maradj csöndbe. Hagyd őt ki ebből. Viszek mást, de őt ne keverd bele.

- De én őt szeretném.

- Ott leszek. Bárhol is legyen az.

- Lexi!

- Mi van?

- Azt se tudod mibe mentél bele!

- Csodálod ha nem mondtad el?

- Bírom a kiscsajt.- a harmadik pasi nevetett és közelebb lépett hozzám. Én meg rögtön közelebb húzódtam Harryhez.

- Mi most elmegyünk.

- Holnap hozd Lexit vagy..

- Tudom!

- Örülök, hogy megismertelek Lexi.

- Én is öhm...

- Én Brad vagyok. Ő Lewis.- elmosolyodtam de mire bármit is mondhattam volna Harry a karomnál fogva elhúzott.

- Ne rángass már.

- Teljesen megőrültél?

- Én?

- Tudod te mibe mentél bele?

- Mibe?

- Te nem vagy normális.

- Ha tudnám nem kérdezném és ha elmondtad volna talán nem mentem volna bele.

- Muszáj neked mindig mindenhol ott lenned?

- Véletlen volt! Felismertem a hangodat.

- Ohh szóval ez így működik? Felismered a hangomat és már hallgatózhatsz is?

- Bocsánat hogy élek!

- Miért nem tudsz leszállni rólam? Mond neked valamit az a szó, hogy magánélet?

- Ez az. Állítsuk be Lexit rossznak mert érdekli mi van a barátjával!

- Ez már beteges!

- Lehet, de legalább törődök veled!

- Hát ha te csak így tudsz törődni velem, köszi nem kérek belőle!

- De ha 2 üveg whiskeyvel mennék hozzád már kérnél mi?

- Leállnál ezzel?

- Még is mi volt ez? Miről beszélt?

- Semmi közöd hozzá.

- Nagyon is sok közöm van hozzá. Emlékszel?

- Arra, hogy ostobaságot csináltál? Nem lehet elfelejteni!

- Mi bajod van? Miért utálsz ennyire?- megálltam ezért ő is.

- Ahj, gyere már.- a kezemért nyúlt, de hátraléptem.- Lexi..

- Miért utálsz ennyire Harry?

- Honnan vetted ezt?

- Nem egyértelmű? Mert számomra az.- ott hagytam.

- Lexi..- már mellettem is volt. Nem szóltam többet hozzá az úton. A házam elé érve megállított. Kérdőn néztem rá.- Nem tudom, hogy honnan vetted, hogy utállak.- hangja nyugodtan csengett. Nem úgy mint pár perce amikor ordibálunk egymással az utca kellős közepén..

- Mondjuk onnan, hogy akárhányszor hozzám szólsz a bunkó énedet használod. Vagy rángatsz.

- Azért te sem vagy éppen a legkedvesebb velem.

- Mert így könnyebb elviselni ezt az egészet.

- Boksz.

- Tessék?

- Azt kérdezted miről volt szó.

- Te..?

- Igen.

- Amikor múltkor felhívtál és véreztél.. Akkor is..?

- Igen Lex.

- De..

- Miért?- bólintottam.- Te a bunkóság mögé rejtőzöl, én ez mögé és azért nem mondtam, mert nem tartottam fontosnak.

- És mi lesz holnap?

- Ami kéthetente. Amolyan bajnokság féle.

- Ugye nem gondolod komolyan hogy..?

- Már nem léphetek vissza, de nem is akarok.- kérdőn néztem rá.- Egy, mert a szabályok tiltják. Kettő, miattad.

- Miattam?

- Azért voltam annyira dühös rád mert Brad dönt mindenről. Mindig van egy nyeremény. Ez mindig más. Akármi. Sör. Pénz. És még sorolhatnám. Brad most úgy döntött..

- Hogy én leszek az.- ezt inkább csak magamnak mondtam. Bólintott.- És ha nem megyek el?

- Tudná, hogy miattam lenne. Megveretne mindkettőnket. Ez így működik.

- Képes lenne..?

- Nem az lenne az első alkalom.

- A többiek tudnak erről az egészről?

- Nem és ne is beszélj róla.

- Nem terveztem.- a földet bámultam.- Lépj vissza.

- Te nem figyeltél? És különben sem akarok.- hangja kicsit sem volt bunkó vagy gúnyos.

- Nem akarom, hogy bajod essen.- elmosolyodott.

- Ne aggódj miattam.

- De..

- Lex.- arcomat kezei közé fogta.- Inkább amiatt aggódj, hogy nem..

- Bízok benned.- átkaroltam.

A kocsiban egész úton nem szóltunk egymáshoz. Ahogy megérkeztünk a helyszínre mindenem remegni kezdett. Nem magam miatt aggódtam, hanem Harry miatt. Bent mindenhol izomagyakat lehetett látni. Kezdtem bepánikolni egy picit. Közelebb léptem Harryhez, annyian voltak. Igazi tömegnyomor. 

- Hé nyugi.

- Tudod ez a legrosszabb amit ilyenkor mondhatsz valakinek.- vigyorgott és a fejét rázta. Megkérdeztem, hogy működik ez az egész. Azt mondta 12-en vannak. Sorsolással párokat alakítanak ki és aki nyer tovább megy. Akkor nyersz ha az ellenfeled nem bír felkelni. A nyerteseket újra összerakják egészen addig amíg ketten nem maradnak. Harrynek el kellett mennie ezért egyedül maradtam, de azt mondta Em mellettem lesz. Nem is tudom ki az, de amikor egy vörös hajú nő lépett oda hozzám és bemutatkozott már is tisztában voltam a dolgokkal. Elmondta, hogy próbálta lebeszélni Bradet mert Harry felhívta de nem tudta. Legalább megpróbálta. Nagyon kedves lány. Amikor fel kellett mennem a ringbe, hogy "bemutassák a nyereményt" azt hittem összeesek. Szörnyen megalázó volt. Em azt mondta ő és Brad együtt vannak. Ami elsőre tök furcsa volt, mert teljesen más személyiségek, de az ellentétek vonzzák egymást. Kiszúrtam a legnagyobb embert. Azt mondta mindig ő nyer. Oké, lehet, hogy ezt nem is igazán akartam hallani. A neve Travis. 

Harry minden meccsét megnyerte és bekerült a döntőbe. Szerzett magának néhány vérző sebet, de nem tűntek annyira komolynak mint a múltkoriak. Kettőt találhattok ki a másik döntős. Hát persze.. Travis.. Oda akartam menni a fürtös barátomhoz, de Em elkapta a kezemet és azt mondta nem mehetek oda. Kössz. Viszont Bradhez oda kellett mennünk. Közvetlenül a ring mellé. A tekintetemmel Harryt kerestem aki eltűnt.

- Hogy vagy kislány?

- Nem vagyok kislány. Csak, hogy tudd 18 vagyok. Az egy dolog, hogy kicsire nőttem.- nem néztem rá, de hozzá beszéltem.

- Bírom a kiscsajt.- inkább nem is válaszoltam neki.- Ott találod.- balra mutatott.- Az első öltöző. Van még 10 percük.

- Én azt hittem nem találkozhatok vele.

- Neki köszönd.

- Köszönöm Em.- elmosolyodtam és abba az irányba siettem ahova az előbb mutatott. Bekopogtam az ajtón és lassan nyitottam be.

- Mit keresel itt? Ha..

- Tudja. Ő engedte meg.- leültem mellé.- Hogy vagy?

- Jól ne aggódj.- amolyan "már hogy ne aggódnék" nézéssel néztem rá.- Minden oké. Nyugi.- elmosolyodott és magához ölelt.

- Nem számít mi lesz a vége. Büszke vagyok rád.- a fülébe suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára mielőtt kimentem volna. Brad bejelentette a két döntőst. Eddig nem paráztam annyira de most nagyon is. Nem mindig néztem oda. Nem bírtam. Volt, hogy inkább elfordítottam a fejemet. Nem tudom hányadik menet mehetett már de felsikítottam amikor Harry hatalmas ütést kapott az arcába. Elesett tőle, de felkelt. Na innentől behunytam a szememet és elfordultam. Ki akartam menni onnan. Rosszul voltam és nem bírtam tovább nézni.

- Jól vagy?- a fejemet ráztam.- Mindjárt vége van nézd.- pont amikor odanéztem akkor kapta Travis a végső ütést. Brad már ment is be a ringbe.

- Azt hiszem meg van a győztesünk. Szép volt Harry. Gratulálok.- megveregette a vállát és kezet fogtak.- Lexi, ha szabad kérnem.- rám nézett. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem kellett kétszer mondani, már mentem is fel és Harry karjai közé vetettem magam. Nem érdekelt semmi. Se az izzadt teste, se az hogy vérzett vagy a minket bámuló tömeg. Semmi sem.

- Gratulálok.- a fülébe suttogtam mire elmosolyodott.

- Menjünk. Oké?- bólintottam. Megvártam a kocsijában amíg elkészül. Hazafelé sem szóltunk egymáshoz.

- Megengeded, hogy..?- bólintott és leült a kanapéra. Letérdeltem elé, így arcunk egy vonalba volt. Lassan a szeméhez emeltem a vattakorongot. Lefertőtlenítettem sebeit. Utolsónak maradt a felrepedt ajka. Kezem megremegett. Nem bírtam levenni tekintetemet szemeiről.

- Mi az?- elmosolyodott.

- Ne haragudj.- lehajtottam a fejemet és eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé. Éreztem, hogy az arcom rózsaszínre vált. Kivette a kezemből a vattát és befejezte azt amit én elkezdtem.