6. fejezet

A napjaim szinte ugyan úgy teltek. Vagy a házban voltam egész nap, vagy Nattal sétáltam, ugyanis hazajöttek a nyaralásból. Neki is a lépcsős változatot mondtam, ahogy mindenki másnak. Hazudtam nekik, mindenkinek. Amitől szörnyen érzem magam, de nem mondhatom el az igazat, senki sem tudhatja meg. Kevin részeg volt. Tudom, hogy ez nem mentség, de ez van. Én is csak ezt tudom mondani, egészen addig amíg meg nem tudom miért itta le magát és mi ütött belé. Elmentem hozzá, megint. Nem éppen a legjobb ötlet, de más módja nincs annak, hogy megtudjam miért volt ilyen. Félve bár, de bekopogtam az ajtón. Ahogy egymással szembe álltunk, nem is tudom milyen érzés fogott el. Meg akart ölelni, de elhúzódtam, ezért inkább mutatta, hogy menjek be. Leültünk a nappaliba ahol többször is végignéztük egymást. Körmeimnek a nyoma még mindig ott díszelgett az arcán.
- Mi történt veled?- oké, ez most komoly? Nem is emlékszik? Hogy nem lehet erre emlékezni?
- Tényleg nem tudod?- a fejét rázta.- Te tetted.- az arcát fürkésztem és próbáltam érzelemmentesen nézni rá. Szemei kikerekedtek és ajkai elváltak egymástól.- Részeg voltál.
- Lexi..- átült mellém.- Annyira sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.- végigsimított karomon, de elhúzódtam.- Lex.. Kérlek.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem miért ittál megint.
- Lexi, beszéljük meg.
- Csak válaszolj.- nagyot nyeltem. Csillogó, fájdalmas tekintettel nézett rám. Megráztam a fejemet és elmentem. Utánam nyúlt, de leráztam magamról kezét. Ha nem képes elmondani az igazat, akkor inkább hagyjon békén. Talán így lesz a legjobb mindkettőnknek. Nem haza mentem, hanem a stúdióba. Így nem táncolhatok, de nem akarok hazamenni. Van egy olyan érzésem, hogy nem lennék egyedül, és most nekem magányra van szükségem. Betettem valami zenét és leültem a földre. Jó ez így, nem kell ennél több. Vagyis de, hogy táncolhassak, de az most lehetetlen.

***

Végre leszedték rólam a gipszet és a 'baleset' nyomai is eltűntek. Már csak az emlékeimben élnek a történtek. Azóta nem beszéltem vele, mióta ott jártam, de ez így van jól. Ha nem mondja el, miért ivott már megint, akkor ne mondja. Leszarom.
Sóhajtva másztam ki az ágyból. Már csak órák óta a falat bámulom, mint ha azt várnám, hogy hozzám szóljon, vagy fogalmam sincs. Asszem visszatértem.. Lementem a lépcsőn, persze eszembe jutott Lou most mit mondana, ezért elmosolyodtam. Csináltam magamnak rántott sajtot és salátát, majd levágtam magam a kanapéra, a tv elé. Eddig se volt kedvem kimozdulni, és most meg még annyira sincs. Elmentem ajtót nyitni a csengő hallatára.
- Szia Lex.- kitártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön be, majd a nappaliba érve mutattam, hogy üljön le. Mivel nem szólt egy szót sem kezembe vettem a tányért és ott folytattam, ahol abbahagytam miatta.- Tudod illik visszaköszönni.- felvontam szemöldökömet majd felnevettem és a fejemet ráztam.
- Szia Harry.- gyors mosolyt villantottam.- Most jó?
- Tudod, ha belevinnél egy kis kedvességet is.
- Ne vegyelek el mindjárt?- a szemeimet forgattam mire felnevetett.
- Szóval? Ki tette veled?- lenyeltem a falatot és letettem a tányért az asztalra.
- Elment az étvágyam. Meglepő, nem?
- Sosem változol.
- Te viszont még mindig itt vagy.
- Amint elmondod ki tette veled eltűnök.
- Menj és verd szét Nat lépcsőjét, csak hagyj már.- elnevette magát és megrázta a fejét.
- Egy lépcső nem karcolja így fel a karodat, nem okoz ekkora sérülést az oldaladon és még sorolhatnám. Szeretnéd ha folytatnám?
- Honnan tudod ha veled még nem történt ilyen?
- Ugyan Lexi. Játszhatod ezt ameddig akarod, de engem nem versz át, ismerlek már.
- Csak hiszed, hogy ismersz. Nem tudsz rólam semmit sem.- mélyen néztünk egymás szemébe. Nem fog megtörni, ő biztos hogy nem. Harrynek mondanám el utoljára a teljes igazságot, vagy el sem mondanám. Mert.. Miért is kéne? Meg kellett szakítanom a szemkontaktust, ugyanis megszólalt a telefonom. Kevin hívott.. Kezembe vettem a készüléket majd betettem az egyik párna alá. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem veszed fel?- nem válaszoltam.- Eddig mindig ugrottál az összes hívásra, most meg semmi?
- Az emberek változnak.
- Te nem.
- Majd visszahívom.
- Azt kétlem.- felhorkantam majd tekintetemet a tv felé irányítottam. Éreztem magamon tekintetét, de nem érdekelt. Nem fogok neki semmit sem mondani. Különben sem tartozik rá az életem. Egyáltalán mit keres itt? Most hirtelen érdekli az életem? Elegem van a játékaiból, jobban mint azt bárki gondolná. Meguntam, hogy engem bámul ezért inkább kivittem a tányért a konyhába. Elidőztem ott egy kicsit az elpakolással. Vicces azért, hogy kerülöm a saját házamban. Amikor visszamentem épp telefonon beszélt. Az én telefonomon.. Nem vett észre ezért volt alkalmam hallgatózni. 
- Hogy érted, hogy a múltkori után?
- ...
- Te tetted vele?- szemeim kikerekedtek és felé siettem. Kivettem kezéből a telefont, majd a kanapéra hajítottam.
- Mit művelsz a telefonommal?
- Lépcső, ha?- arca megváltozott és légzése felgyorsult.
- Miről beszélsz?- persze, hogy tudtam miről beszél, de nem vallhattam be. Muszáj kitartanom a végsőkig. Tudtam, hogy tudja mi történt, és hogy Kevinnel beszélt. Ez az idióta biztos elmondta neki.
- Még most is játszod a hülyét? Kevin volt, ugye?
- Mi volt ő? Meghülyültél?
- Látom rajtad, meg se kell szólalnod.- elindult, de beelőztem és beálltam az ajtó elé.- Állj félre Lex.
- Nem.
- Nem mondom többször.
- Nem érdekel. Nem fogok elmenni innen, ahogy te sem teszel semmit. Nem félek tőled Harry.- közel hajolt arcomhoz, amitől nagyot nyeltem és próbáltam leplezni idegességemet.
- Nem így viselkedik az aki nem fél.- a kilincs felé nyúlt, de kezére tette enyémet, ezzel megállítva a levegőben.- Erősebb vagyok nálad.
- És idiótább. Nem fogsz hülyeséget csinálni.- álltam tekintetét.
- Úgy sem tudsz megállítani.
- Most miről beszélsz? Egyáltalán mi ütött beléd? Miért nem tudsz továbblépni ezen, ahogy mindenki más tette?
- Állj félre Lex, nem kérem többször.
- Nem.- hangom határozott volt, aminek örültem. Éreztem, hogy ezzel csak tovább idegesítettem, de nem hagyhatom, hogy bármi hülyeséget tegyen. Karjaimnál fogva tett arrébb és kilépett az ajtón. Követtem és megragadtam karját, de lerázta magáról kezeimet.- Harry kérlek.- mint ha meg sem hallotta volna. Ötletem sem volt mit kellett volna tennem. Ahogy megállt beleütköztem. Felismertem a házat.. Nem. Beálltam elé és mellkasára tettem kezemet.- Miért nem tudod elhinni, hogy semmi köze hozzá?
- Mert elmondta, ha te már nem tudtad.
- És mit számít ez?
- Hallod te magadat?
- És te? Ez nem te vagy. Ahogy ő sem volt önmaga. Részeg volt, Harry.
- Ez nem mentség semmire.
- Ezt pont te mondod. Pont te, Harry.
- Csak hogy én nem tettem semmit. Tehettem volna, de nem tettem.
- Nem rajtad múlt. Ne kövess el olyan hibát, amit később megbánsz majd.- felnevetett.- Kérlek.- mit sem törődve szavaimmal, arrébb tolt és az ajtóhoz ment. Egy mozdulattal feltépte azt, majd eltűnt.- Harry!- utána siettem.
- Te tetted vele. Undorító vagy.- lefagyva álltam ott. Kevin és Harry alig egy méterre álltak egymástól.
- Érdekes, hogy ezt pont te mondod.
- Srácok..
- Mi lesz legközelebb? Most megint hősködsz, utána meg megbántod újra és újra?- Harry felnevetett. Nem tudtam mitévő legyek.
- Kev..
- Nem tudsz te semmit.
- Dehogynem Hazz. Lexivel is csak játszol, miattad van ilyen állapotban. Miattad változott meg.- mielőtt Kevin folytathatta volna Harry ökle találkozott az arcával. Felsikítottam és kezeimet a szám elé kaptam. Nem tudom mi ütött belém, de beálltam közéjük és mellkasukra tettem kezeimet. Tekintetem ide-oda cikázott közöttük.
- Menj innen Lexi.
- Hogy szétverjétek egymást? Azt várhatod.
- Lex..
- Leszarom! Rohadtul nem vagyok erre kíváncsi, úgy hogy leállhattok. Ezzel nem oldotok meg semmit!- lerázták magukról kezeimet és arrább toltak. Szuper, imádom, hogy ilyen kicsi vagyok. Néhány pillanat múlva egymásnak estek. Akkor jutottam el oda, hogy tényleg tehetetlennek éreztem magam. Szemeimet ellepték a könnyek, csak néztem az eseményeket. Tudtam ki lehet az egyetlen 'győztes' ebben a csatában és hiába próbáltam agyalni, semmi sem jutott eszembe. Kevin a földre került, Harry pedig fölé hajolt és az arcára mért ütéseket. Mind a kettőjük vérzett. Megszédültem, ezért a földre rogytam, majd megelőzve a következő ütést megragadtam Harry kezét a levegőben.- Fejezd be, hallod?- szemei lángoltak, amitől most megijedtem.- Kórházba juttatod..Vagy megölöd.- suttogtam és éreztem ahogy az első könnycsepp végiggördül az arcomon. Arca egy pillanatra megváltozott.- Kérlek.- felálltam és felé nyújtottam kezemet. Ahelyett, hogy elfogadta volna, újabb ütést mért Kevinre.- Harry ha őt bántod, azzal engem is bántasz. Ha egy kicsit is számítok neked, abbahagyod ezt.- felém kapta tekintetét. Kevin azonban kihasználta a helyzetet és hatalmas ütést mért Harry arcára. Most már nem csak egy könnycsepp hagyta el a szememet.- Elég volt!- a földre rogytam és arcomat kezeimbe temettem. Eddig bírtam , és minden ötletem elfogyott. Egy kezet éreztem karomon, Reflex szerűen elhúzódtam és hirtelen felpattantam. Mind a ketten szörnyen néztek ki.
- Lex..- Harry egy lépést tett felém. Megráztam a fejemet és lassan hátráltam. Végignéztem rajtuk majd elsiettem. Feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem. Amint megérkeztem, ahhoz a bizonyos házhoz, az ajtót ütöttem és egyszerre nyomtam a csengőt is. Amint megláttam barna szemeit karjai közé vetettem magam. Zayn arcából ítélve nem értette mi történik, bár én is így reagálnék ha valaki dörömbölne az ajtómon és a csengőn lógna, majd könnyes szemekkel a karjaimba vetné magát. A kérdésre, hogy jól vagyok, megráztam a fejemet. Rajta kívül senki sem volt otthon, aminek kivételesen örültem. Felmentünk a szobájába és mindent elmondtam neki. A teljes igazságot a történtekről. Muszáj volt, máshogy nem lehet ezt megmagyarázni. Már bánom, hogy nem tettem meg előbb. De.. Jobb később, mint soha, nem?

Ajtócsukódásra keltem, de nem a saját szobámban voltam, ez Zayn szobája. Kimásztam az ágyból majd halkan lépkedtem ki a szobából. Hangokat hallottam lentről, ezért leültem a lépcső tetején.
- Itt van Lex? Miért vagyok még veletek?- ez Louis volt, elmosolyodtam és a fejemet ráztam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Inkább hagyjuk pihenni.
- Jól van?- ez pedig Niall hangja volt.
- Kérdezd Harryt. Megint.
- Hagyj ki ebből.
- Miattad van ilyen állapotban! Megrémíted. Miért nem tudsz csak egyszer úgy hazajönni, hogy nem bántod meg és nem vagy csupa vér?- sose hallottam még Zaynt így beszélni.. Kiabálni.. Inkább visszamentem a szobába és visszafeküdtem. Azt hiszem nem vagyok kíváncsi a folytatásra. Összehúztam magam és szabad utat engedtem könnyeimnek.

Zayn már nem volt mellettem amikor felkeltem. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy nagy csésze kávét és tettem kenyeret a pirítóba. A pultra könyököltem és becsuktam a szememet, ugyanis még legszívesebben aludnék, de nem lehet. Elejtettem egy ásítást, majd kiszedtem a pirítósokat és megkentem vajjal. Leültem a székre és szép lassan elfogyasztottam a reggelimet. Miután végeztem elmosogattam, majd eltörölgettem és mindent a helyére tettem. Megtorpantam, ugyanis éreztem valaki tekintetét hátamon. Mély levegőt vettem és megfordultam. Tudhattam volna, hogy ő az. Lehajtottam a fejemet és próbáltam kimenni a konyhából, de beállt elém.
- Jó reggelt.
- Neked is.- nem néztem fel rá, a földet bámultam és hangom is erőtlen volt, szinte csak suttogás. Vártam, hogy félre álljon, de nem tette. Szemeim kezére tévedtek, bár nem kellett volna. Ez tegnap történt vele? Ha az ő keze ilyen, Kevin hogy nézhet ki? Hirtelen arcára kaptam tekintetemet. Ajkaim elnyíltak egymástól és csak néztem. A szeme alatt lila folt díszelgett és még sorolhatnám megint milyen sérüléseket szerzett, de nem akarom. Amint végignéztem rajta, már el is kaptam róla tekintetemet és újra a földet néztem. Állam alá nyúlt és felemelte fejemet, ezzel elérve, hogy zöld szemeit nézzem. Nem voltam erre kíváncsi, ezért elfordítottam fejemet és behunytam szememet, majd mellkasánál toltam el magamtól. Apró sóhaj hagyta el száját és félre állt az útból. Azonnal elsiettem, fel Zayn szobájába. Felöltöztem és már mentem is el. Hagytam Zaynnek egy üzenetet, hogy később felhívom. Nem akarok Harryvel beszélni, vagy egy légtérben lenni. Hazamentem néhány holmimért és már mentem is a stúdióba. Több mint egy hónapja nem táncoltam. Hihetetlen érzés volt újra átadni magam a zenének. Mint két régi jó barát, akik hosszú idő után újra találkoznak.

Kivételesen siettem haza, mert úgy volt, Nat és én elmegyünk szórakozni, csak mi ketten. Beálltam a zuhany alá majd felvettem egy farmer rövidnadrágot, fekete pánt nélküli felsővel és néhány kiegészítővel. Begöndörítettem a hajamat majd felvittem egy kis sminket és kerestem egy fekete magassarkút. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd a pénzt a telefonnal együtt a zsebembe süllyesztettem és kiléptem az ajtón. Egy öleléssel üdvözöltük egymást barátnőmmel és egymásba karolva mentünk London utcáin.
Nat velem ellentétben visszafogta magát. Amit megértek, neki ott van Adam, és ha részeg, nos.. Tud olyanokat tenni, amit utána nagyon megbán. Engem viszont nem érdekeltek a körülmények. Sőt, pont jól jött minden. Ittam, táncoltam és megint csak ittam. Jól éreztem magam, talán túlságosan is, de érdekelt? Egy kicsit sem. Egyedül az érdekelt, hogy jól érezzem magam, semmi más. Natnak nem tetszett, de az ő baja. Elég nagy vagyok már, tudom a határaimat. Ha meg esetleg nem, és átlépem őket akkor mi van? Az ember a saját hibáiból tanul, szóval ez van.
- Lex, mi most megyünk.- Nat a karomnál fogva kezdett húzni, de belekapaszkodtam a pultba, ezzel jelezve, hogy  nem megyek sehova.- Oké, ki szabad ma este? Melyik srácnak nincs programja?- megrántottam a vállamat és megittam ami még a poharamban volt, majd kifizettem a piákat. Nat átdobta karomat a vállán és próbált tartani. Nem könnyítettem meg a helyzetét, mert szinte teljesen elengedtem magam. Kivitt a clubból, de nem sokáig jutottunk. Leültetett a földre és kivette zsebemből a telefonomat. Elnevettem magam, ezt ő csak egy fejrázással díjazta. Az ujjam köré tekertem egy tincset, és eljátszadoztam vele.- Lex, Zayn otthon van?
- Biiiip. Pezznél van.
- Niall?
- Biiip. Haverjaival lóg.
- Louis Eleanorral?
- Tattarara. Gratulálunk, az első jó megoldás.- tapsoltam neki.
- És Liam gondolom, Danivel.- ezt inkább csak magának mondta, de megtapsoltam az éles esze miatt.
- Gratulálok, Ms. Turner, van két jó és két rossz válasza.
- Lexi, ne szórakozz már.- sóhajtott.- Harryvel mi van?
- Szerinted érdekel?- többet nem szólt hozzám. Hátat fordított és pár lépéssel arrébb ment, hogy ne halljam kivel beszél. Miután végzett nem kaptam vissza a telefonomat ezért kinyújtottam rá a nyelvemet. A fal segítségével felkeltem, de egyből mellém lépett. Kérdőn néztem rá, mire megrázta a fejét.- Nem fogsz örülni, de Harry mindjárt itt van.- szemeim kikerekedtek.
- Nem tehetted..- elléptem tőle, de kezem még mindig a falon volt amolyan biztosíték gyanánt.
- Nem hagytál más megoldást Lexi.
- És Adam?
- Lexi..- felém nyúlt, de elhúzódtam.
- Tudod, hogy érzek iránta mostanában. Elegem van belőle, eleve azért csináltuk ezt az estét, erre te idehívod.
- Ne akard rám kenni. Nem én ittam le magam. Ha nem lennél részeg, most nem kéne idejönnie.- felnevettem és a fejemet ráztam. Ezt nem hiszem el. Hogy tehette? Oké, hogy segítséget akart hívni, de Harrynél még az is jobb lett volna, ha anyámat hívja fel. Lecsúsztam a fal mentén és elfordítottam fejemet. Nem akarok most vele beszélni, ahogy látni se. Gondolkodtam, hogy inkább elmegyek egyedül, de van egy olyan érzésem, hogy nem jutnék sokáig. Maximum 10 perc telhetett el, amikor meghallottam Harry hangját. Még mindig nem néztem abba az irányba, ahol ők voltak, de nem is terveztem. Gondolom Nat most mond el neki mindent. Lehet, hogy részeg vagyok, de nem jelenti azt, hogy totál idióta. Talán egy picit, de ki nem az? Térdeim fel voltak húzva és kezeimet alatta összekulcsoltam. Fejemet térdemen pihentettem és behunytam szememet. Azt kívántam bárcsak eltűnnék most innen és mire kinyitom a szememet, már a puha ágyamban vagyok, otthon. Elszámoltam háromig, majd kinyitottam a szememet. Az ágyam helyett még mindig a földön ültem, a változás csupán annyi volt, hogy Harry mellettem térdelt.
- Ohh remek. Az ágyamat kívántam, erre téged kaplak.
- Lex..- Nat hangját hallottam, de kicsit sem érdekelt.
- Szia Lexi.- borzongás járta át a testemet, de nem válaszoltam a fürtösnek. Sóhajtott majd kezemért nyúlt, de elhúztam.
- Nem akarom, hogy hozzámérjen.
- Másképp nem tud segíteni.- húha Natalie, köszönöm ezt a sok segítséget. Igazán nem kellett volna, de komolyan. Nem kellett volna. Végül belementem, másképp nem jutok haza és minél tovább makacskodok, annál később találkozhatok az ágyammal.

Már ébren voltam, de a szemeim még csukva. Oké, nézzük mire emlékszem. Nattal elmentem bulizni. Ittam.. Nagyon sokat, aztán feketeség, majd megjelent Harry és megint minden világos. Emlékszem itt maradt éjszakára.. Várj, mi? Kérlek, csak mondd, hogy már elment és nincs itt. Oké, akkor kívánjunk megint. Azt kívántam Harry ne legyen itt, majd elszámoltam háromig. Lassan nyitottam ki szemeimet és felültem.- Francba.- zöld, kérdő szempárral találtam szembe magam. Hátradőltem és becsuktam a szememet. Ahányszor azt kívántam ne legyen itt, itt volt. Most azt kívánom legyen itt. Hátha eltűnik.. Elszámoltam magamban háromig és újra kinyitottam a szememet és felültem. Hát ez se jött össze.- Nem hiszem el.- egy párnát nyomtam a fejembe.
- Minden oké?
- Nem. Azt kívántam ne legyél itt, erre még mindig itt vagy.- a fejét rázta és nevetett.- Ohh, nekem annyira nem vicces.- kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a konyhába és töltöttem kávét, amit a mikróba tettem melegedni. Csészével a kezembe mentem vissza a szobámba, ahol Harry még mindig ott ült. Oda adtam neki az egyik csésze kávét és leültem az ágyra.
- Ezt miért kapom? Úgy tudtam utálsz.
- Ha gondolod elvehetem.
- Ééés visszatértél.- elnevette magát. Belekortyoltam a forró italba, majd az ágyat bámultam.
- Kérdezhetek valamit?- bólintott.- Nem gondolkodtál mostanában azon, hogy újra énekelsz? Hogy.. A One Direction visszatér? Nem hiányzik?
- Hogy jön ez most ide?- megrántottam a vállamat.
- Csak eszembe jutottak az emlékek.. A turnék.. Majdnem az összes koncerten ott voltam veletek. Hiányoznak azok az idők.- elmosolyodtam az emlékek hatására.
- Hiányzik a hírnév, mi?
- Menj a picsába.- elnevette magát. Nem gondolta komolyan, ismerem már annyira, hogy tudjam mikor ugrat.- Neked nem hiányzik?
- Nem tudom mit akarsz ezzel, de hagyj ki belőle.- felállt és kiment. Letettem a csészémet és utána mentem.
- Harry várj.- még a lépcső tetejénél utolértem és megragadtam a karját.- Mi ütött beléd?
- Belém? Te kezdted megint..
- Héhéhé állj.- feltartottam kezeimet.- Én nem kezdtem semmit, csak feltettem egy kérdést, ennyi. Ha te ebben is a rosszat keresed, az már a te bajod.
- Ohh persze..- és azt hiszem kezdődik megint ugyan az ami eddig is volt..
- Miért vagy itt ha megint csak ezt csinálod?- úgy fordult, hogy teljesen szembe legyen velem.- És ne mondd azt, hogy Nat miatt maradtál, mert mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha bajod van velem évek óta, miért nem mondod végre el? Ha bajod van velem, miért te vagy az, aki mindig segít ha gáz van, és miért lettél olyan ideges amikor megtudtad az igazat a történtekről?- hangom elhalkult a végére és nagyot nyeltem. Ajkai elváltak egymástól, de még sem szólalt meg, mint amikor valaki meggondolja magát.
- Mennem kell.- mielőtt megszólalhattam volna, már elment. Sóhajtottam majd visszamentem a szobába és felöltöztem. Azt terveztem, hogy a napomat a stúdióban töltöm.. Megint. Jobb ötletem nincs..

Kicsit későn léptem ki az éjszakába. Éjfél is elmúlt, amikor elhagytam a stúdiót. Sietős, nagy léptekkel szeltem át az utcákat, egészen addig, amíg kiabálásokat nem hallottam. Más már rohanva ment volna el, én nem. Én inkább a hang iránya felé mentem, sajnos túlságosan is kíváncsi vagyok. A falnak lapultam és hallgatózni próbáltam mielőtt megnéztem volna mi folyik ott pontosan, de semmit sem tudtam igazán kivenni. Semmit, kivéve valami dulakodás hangját és néhány biztató kiabálást. Mély levegőt vettem. Úgy terveztem, csak egy pillantás és már megyek is el onnan. Nem kellett volna odanéznem. Ledermedtem ijedtemben, nem pont erre számítottam. Futásnak eredtem és egészen a házamig meg sem álltam. Bezártam magam mögött az ajtót és a szobámba siettem. Nem akartam hinni a szememnek. Mindenem remegett és nem tudtam mit tegyek.

A csengő hangjára keltem. Fáradtan másztam ki az ágyból és vonszoltam le magam a lépcsőn. Ahogy kitártam az ajtót már meg is bántam. Rögtön hátráltam egy lépést amitől furcsa, kérdő tekintettel nézett rám.
- Bejöhetek?- a fejemet ráztam és rá akartam csukni, de kezével megállította azt. Hátrébb léptem még néhány lépést, miután bejött és becsukta maga mögött az ajtót.- Jól vagy?- elindult felém, mire én a konyhába siettem. Persze, hogy jött utánam. A pult két oldala mögül néztünk egymásra.- Lex, minden oké?- ajkam megremegett, de tartottam magam. Őszintén? Féltem tőle. Harryt láttam tegnap a sikátornál verekedni, teljesen idegen és nem éppen a legszimpatikusabb emberek társaságában. Ahogy ott volt.. Megrémisztett és rádöbbentem mire képes. Talán én reagálom túl, de nem érdekel. Ahogy lassan jött felém, én úgy hátráltam, egészen addig amíg a falnak nem ütköztem.- Mi van veled?- nem válaszoltam. Próbáltam kitalálni, hogy tudnék elszabadulni, de semmi sem jutott eszembe. Az agyam leblokkolt.
- Miért vagy itt?
- Meg szerettem volna beszélni a tegnapit.
- Ez felesleges..- nagyot nyeltem.- Öhm.. Nem tartozol magyarázattal.
- Minden rendben van? Olyan furcsa vagy.
- Minden.- a kelleténél egy kicsit hamarabb vágtam rá a választ. Felém nyúlt, de elhúzódtam.
- Lex?- tekintetem már a földet pásztázta, de éreztem ahogy közelebb lépett hozzám. Tudtam, hogy lebuktam, vagy mi.- Oké, halljam. Mi történt?- a fejemet ráztam mire ő végigsimított karomon. Behunytam a szememet és nyugalmat erőltettem magamon.- Azt hiszem jobb ha én most megyek.- aprót bólintottam és tartva a két lépés távolságot kikísértem. Ahogy kilépett az ajtón, megállt. Nem fordult meg, csupán oldalra fordította fejét.- A válaszom igen.- tartott egy kis szünetet.- Hiányoznak nekem is azok az idők, de legjobban a veled, közösen töltött idők hiányoznak, tele hülyeséggel, veszekedés nélkül.- mielőtt bármit is mondhattam volna elment.