Prológus

Alexis Graham vagyok és egy nem igazán hétköznapi lány, bár kinek mi. Elmondhatom magamról azt amit kevesen, közeli barátja vagyok a One Directionnek. Bizony. Zaynt kiskorom óta ismerem, együtt nőttünk fel, és ahogy beindult a karrierje nem változott semmi sem. A barátságunk egy perce sem ingott meg, sőt talán még erősebb lett. Mindig mellette voltam és támogattam mindenben, ahogy ő is engem. Így sikerült megismernem a többieket is. Nem volt nehéz összebarátkoznom velük. Azóta majdhogynem a testvéreimnek tudhatom őket. Igen, szerencsés vagyok, de nem azért mert ismerem az 1D-t, hanem azért mert 5 igaz barátom van akikre bármikor számíthatok. Londonban élek már egy ideje. Szeretem ezt a várost, bár az időjárás néha nagyon ki tud akasztani. Sok barátom van ami annak tudható be, hogy imádok új emberekkel ismerkedni és szerintem könnyen barátkozok. A legjobb barátnőmmel Natalieval a város leghülyébbjei közé tartozunk. Minden idiótaságban benne vagyunk és kiegészítjük egymást ráadásul sok közös van bennünk, ami szerintem jó. A szüleimtől külön élek, eleget voltam velük 18 év alatt. Viccet félre téve, London másik felében laknak úgyhogy azért olyan messzire még sem mentem. Sajnos mostanában nem mennek jól a dolgok és a One Direction egy ideig szünetel, milliók bánatára. Az édes, zöld szemű, gödröcskés mosolyú fürtös fiút elragadta a hírnév. Soha nem gondoltuk volna, de Harry elindult lefelé a lejtőn és az alkoholt választotta. Mindig is ő volt az aki a legjobban szeretett a színpadon lenni, aki a legjobban imádta a közönséget és a rajongóit, az énekléssel együtt. Na nem mintha a többiek nem imádnák, félre értés ne essék. Már szinte mindennel próbálkoztunk, de semmi sem használt, ezért kénytelenek a srácok szünetet tartani amíg megoldást nem találunk. Elvégre Harry nélkül nincs One Direction. Talán találunk megoldást. Segítséget. Talán nem és a bandának örökre vége de a segítség minél előbb jól jönne, különben a dolgok tovább fajulnak és nem csak alkoholhoz fog nyúlni. Ezt senki sem akarja.

Minden egy szép nyári estén kezdődött, épp hazafelé tartottam Nat szülinapi bulijából. Az alkohol egy kicsit a fejembe szállt, de nem annyira mint az én drága barátnőmnek. Én már megtanultam tavaly a leckét, de ezt most hagyjuk, nem lényeges. Éjjel 2 is elmúlt, de még is sietősre vettem a tempómat. Utálok egyedül a sötétben mászkálni, mindig a hülye filmek jutnak eszembe. Kiugrik egy gyilkos a ház mögül és lelőnek, vagy leparkol mellettem egy nagy fekete sötétített üvegű kocsi és mire észbe kapok már egy hullazsákban végzem. A gondolattól is kirázott a hideg. Igen, kicsit túl sok tv-t nézek, de ez van. Lépéseket hallottam magam mögött. Most vagy beképzelem, vagy követnek vagy csak jön mögöttem valaki. Erre van egy szabályom. Szarj le mindent és fuss. Pont nem érdekelt mit gondol rólam az aki mögöttem jött, rohanni kezdtem olyan gyorsan ahogy csak tudtam. Ha hülyének néznek hát nézzenek, inkább mint a hullazsák.. De ki az aki ilyenkor az utcán van? Jó, nekem van mentségem, egy dilis barátnő.  Befutottam egy sikátorba és a falnak dőltem. Zihálásomat visszaverték a falak. Próbáltam rendezni a légzésemet. Nem kockáztatok hogy az a valaki ha esetleg utánam jött még meg is tudja hogy hol lakom. Helyette egy sikátorban lapulok. Pacsi Lexi. Ügyes voltál. Már nem számít, abban a pillanatban ez tűnt a legokosabb dolognak. Néhány pillanat múlva megint hallottam a lépteket. A lábam megremegett. Na nem, nem fogsz összeesni Lexi, azt már nem. Befordult a sikátorba valaki. Úgy látszik még is csak én voltam a "célpont". Felsikítottam.
- Úristen Harry, te teljesen megőrültél? Halálra ijesztettél!-hatalmas kő esett le a szívemről. Kifújtam a levegőt.
- Ne haragudj.- a pia szag csak úgy dőlt belőle és alig állt a lábán. Ez lassan mindennapos.
- Mit keresel itt ilyenkor?- nem válaszolt. Sóhajtottam egyet.- Gyere, hazaviszlek.
- Nekem jobb ötletem van.- rám villantotta tökéletes mosolyát, de ez most valahogy más volt.
- Harry?- közelebb lépett hozzám. Nem volt hova hátrálnom. Fölém tornyosult alakja, hozzám képest nagynak mondható. Komolyan megijesztett.- Harry..- kezemet mellkasára tettem. A bőre szinte égetett. Fogalmam sincs mitévő legyek.
- Nem lesz baj.- meleg lehelete csiklandozta nyakamat mégis a hideg rázott ki tőle.
- H..Harry állj le. R..Részeg vagy.- a falnak szorított és testét enyémnek préselte. Kezeimet a falhoz szorította és apró csókokat hagyott nyakamon.- Harry kérlek.- könnycseppek gördültek végig arcomon. Sikítani szerettem volna, de nem tudtam, tehetetlen voltam.- Megijesztesz. Nagyon szépen kérlek fejezd be.- szemeimből megállás nélkül folytak a könnyek.- Harry.- felsikítottam. Végre valami jött ki a torkomon. Fájdalomtól csillogó szemmel nézett rám. Elengedte a csuklómat és a falba ütött, pont a fejem mellé. Összerezzentem és behunytam a szememet.
- A picsába! Ne haragudj Lex.- karjaival támasztotta magát és lehajtotta a fejét. Szörnyen fáj így látni. Mindenem remegett. Átkaroltam a nyakát és magamhoz húztam.
- Semmi baj.- nyakába fúrtam az arcomat. Néhány pillanat múlva karjait körém fonta, majd lábai megadták magukat és a földre rogytunk. Az ölelést viszont nem szakítottuk meg. Neki és nekem is szükségem volt rá. 
- Annyira sajnálom. Én nem tudom mi ütött belém. Láttalak kijönni a házból és..
- Nem a te hibád.- alig bírtam megszólalni és a pulzusom még mindig az egekben volt. Egyszerűen nem tudom elhinni ezt az egészet.- Gyere, hazaviszlek.- felsegítettem és átraktam karját a vállamon. Egyik kezemmel vele egyensúlyoztam másikkal a telefont emeltem a fülemhez. Közben elindultunk.
- Tudom, hogy felkeltettelek, ezer bocsi de segítened kell. Mindjárt ott vagyok nálatok..Harryvel.
- Ugye nem?
- De igen.
- Eléd menjek? Hol vagy?
- Csak gyere ki. Mindjárt ott vagyunk.
- Jól van.- letettük és zsebre raktam a készüléket. Csöndben haladtunk előre. 
Zayn segített bevinni a házba. Felvittük a szobájába és beállítottuk a zuhany alá. Persze, hogy mindenki felkelt.
- Mi történt?- Niall dörzsölte a szemét.
- Kettőt találhatsz.
- Megint?
- Még mindig.
- Azt hittem Paul ötlete bevált.
- Mindenki azt hitte Lou.
- Hogy hogy te hoztad haza? Azt hittem Nat buliján vagy.
- Ott voltam.. Hazafelé menet találkoztam vele.
- És csak így simán engedte, hogy hazahozd?
- Hát.. Nem volt más választása.- nem mondhattam el nekik az igazat.
- Maradj itt éjszakára.- Liam ásított.
- Úgy érzem itt állva elalszok. Bár nekem így is tökéletes.
- Aludhatsz nálam.- Zayn vigyorgott.
- Úgy tudtam Pezz itt van.
- Elférünk.- nevetett. Vállon bokszoltam.
- Nekem megfelel a kanapé is csak a fürdődet venném kölcsön.
- És gondolom néhány ruhámat amiben alszol.
- Pontosan.- elnevettük magunkat. Kaptam ruhát és elmentem lezuhanyozni. A vízcseppek égették a bőrömet de valahogy nem érdekelt, nem tudtam azzal foglalkozni. Mire lementem megágyaztak nekem.
- Ugye tudod, hogy van vendégszobánk is?
- Ja. Az emeleten. Tudod mikor mászok én oda fel még egyszer. Összeesek a fáradtságtól. Legközelebb előbb szólj. Lefeküdtem és a fejem alá húztam a párnámat. Jelenleg még a földön is képes lennék elaludni.
- Jó éjt Lex.- kaptam mindenkitől egy puszit az arcomra.
- Nektek is.- mosolyogtam és a szemeim már csukódtak is le. Esélyem sem volt a történtekre gondolni.

Hideg folyadékot éreztem az arcomon lefolyni.
- Louis Tomlinson megöllek!- kinyitottam a szememet.
- Miből gondolod, hogy én voltam?- nevetett, ahogy az engem bámuló többi 3 fiú is.
- Lássuk csak. Mert ismerlek?
- Tudod ez nem elég meggyőző.
- Louis, csak neked van pohár a kezedben. - kitört belőle a nevetés. Ahogy belőlem is, és mindenki másból is.- Hülye idióta.
- Hé csak okosan.- feltartotta mutatóujját de vigyorgott közben. Csak fintorogtam.
- Harry?
- Még fönt, miért?- megráztam a fejemet és felmentem a lépcsőn. Lassan nyitottam be az előbb említett személy szobájába. Az oldalán fekve aludt, olyan békésnek tűnt. Nem tudom mi irányított, de befeküdtem mellé. Szemünk egy vonalban volt. Régen láttam ilyen nyugodtnak. Hála az alkoholnak az érzései felerősödnek és nehezen tudja őket kontrollálni. Kezemmel lassan végigsimítottam arcán. Hirtelen elkapta a csuklómat majd a fejem mellé szorította és fölém hajolt. Szaporábban vettem a levegőt.
- N..Ne haragudj.- nehezemre esett kipréselni a szavakat a számon. Megijesztett.. Ismét.. Szemei lángoltak, de az arca pillanatok alatt megenyhült. Elengedte a csuklómat és leszállt rólam. Azonnal felültem az ágyon.
- Sajnálom.
- Az én hibám. Csak tudni szerettem volna, hogy jól vagy-e.- nagyot nyeltem és felkeltem.
- Miért hazudtál a többieknek?
- Mert a barátom vagy, és az övék is.- egymás szemébe néztünk.- Segítségre van szükséged.- a vonásai újra megkeményedtek.
- Tévedsz.
- Harry mi lesz veled? A rajongóiddal? Nélküled nincs One Direction.
- Mindenki csak ezt tudja hajtogatni. Mi bajotok van? Miért nem tudtok leszállni rólam és tovább lépni? Rohadtul nem szorulok a segítségetekre!- kiabált velem. Szó nélkül kimentem a szobából és becsaptam magam mögött az ajtót. Lerohantam a lépcsőn.
- Mi volt ott fönt?
- Semmi.
- Hé nyugi már.
- Nem érdekel Zayn. Harry menthetetlen. Egy idióta.
- Neki mi baja van?- Louis lépett be a konyhából.
- Semmi.
- Kiakadt valamin.
- Azt látom.
- Mit mondott Harry?
- Amit eddig. Meguntam. Engem már nem érdekel, azt csinál amit akar.
- Oooké.
- Kicsit részletesebben?
- Kérdezd őt, Zayn. Ohh és ha itt tartunk kérdezz rá a tegnap estére is.
- Mi volt?
- Majd ő elmondja, én leléptem. Majd hívlak. Köszi, hogy itt aludhattam. Sziasztok.- megszólalni se tudtak, mert rögtön az ajtóhoz siettem.- Ohh szia Pezz.
- Már mész is?
- Muszáj.- intettem és elmentem. Majdnem hazáig rohantam. Elegem van. Harryből. Ebből az egészből. Otthon beálltam a zuhany alá majd leültem a tv elé. Eddig segíteni szerettem volna Harrynek, de most már fogalmam sincs mit akarok. Tegnap is és ma is nagyon megijesztett a viselkedése. Sose láttam ezelőtt ilyennek és nehezemre esik megbékélni a tudattal, hogy az a vidám, mindig mosolygós zöld szemű fiúból egy agresszív mondhatni alkoholista lett. A barátom volt, de most úgy érzem valami megváltozott. A srácok, Paul és a családja már szinte mindent próbáltak, de semmi. A legidegesítőbb és amitől tényleg kiakadok az az, hogy nem akarja hogy segítsünk neki. Ha tudjuk, hogy ez lesz mindent másképp tettünk volna. Sóhajtva keltem fel és mentem átöltözni. Ugyanis be kell mennem dolgozni. Bár nem igazán mondanám munkának, de fizetnek érte. Elég jól. Táncot oktatok kicsiknek. Imádok táncolni és olyan jó nézni a kisebbeket, ahogy élvezik ráadásul ügyesek is. A baj az, hogy ez csak nyári munka. Összepakoltam a holmimat és már mentem is a stúdióba ahol már a kicsik vártak. Nagyon aranyosak, imádom őket. Épp egy fellépésre készülünk és jobban haladunk mint ahogy terveztem.
- Ha nem tudnád dolgozok.
- ...
- Miért nem a t...?
- ...
- Hol vagy?
- ...
- Oké, felhívok valakit, hogy menjen érted.
- ...
- Figyelsz te rám egyáltalán?
- ...
- Ne csináld már. Nem hagyhatom itt őket.
- ...
- Az egy d...
- ...
- Argh...15 perc.
- ...
- Hogyne.- letettem.- Oké srácok, ma előbb fejezzük be. Ne haragudjatok de közbe jött valami. 2 nap múlva találkozunk, addig gyakoroljatok. Amíg elkészültök felhívom a szüleiteket.- úgy is tettem. Megvártam amíg az utolsó gyereket is elviszik majd gyorsan az említett helyhez mentem. Nem tartott sokáig mire odaértem.
- Mi a francot csináltál már megint?- a pia szag ma is erősen dőlt belőle ráadásul a keze véres volt. Felállt mire én egy lépést hátráltam.- Harry mit műveltél?- ahogy lassan közeledett én úgy hátráltam. A fehér pólóját vörös vérfoltok fedték és a szájából szivárgott a vér.
- Segítened kell.
- Harry..
- Kérlek.- kinyújtotta felém a kezét. Megfordult a fejemben, hogy elrohanok, de némi habozás után megfogtam a kezét. A fejébe nyomtam a napszemüveget és segítettem neki. Hozzám vittem, nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne ha a többiek így látnák.
- Maradj itt.- leültettem a kanapéra és a fürdőbe rohantam az elsősegélyes cuccokért.- Mit tettél?- elkezdtem fertőtleníteni a sebeit.
- Az mindegy.
- Igen azt látom. Azért nézel így ki.- álltam zöld tekintetét, majd sóhajtottam és folytattam azt amit eddig tettem.- Miért csinálod ezt?
- Semmi közöd hozzá.
- Ha semmi közöm hozzá miért engem hívtál? Ne szórakozz velem Harry. Miattad ott hagytam a csoportot.
- Ne haragudj.
- Rohadtul elegem van. Minden nap részegen mész haza. Szerinted ez normális? Mégis mi ütött beléd? Hol van az a fiú akit pár éve ismertem meg?
- Lexi ne már. Fáj a fejem.
- Leszarom, elhiheted! Kivel verekedtél?
- Mit mondtál a többieknek reggel?
- Hogy hogy mit mondtam?
- Megkérdezték mi volt este.
- És biztos csak..
- Hazudtam. Örülsz?
- Rohadtul örülök! Nem látszik?
- Megtennéd, hogy nem kiabálsz? Szétrobban a fejem.
- Amikor piálsz nem fáj a fejed, mi?
- Ne már.
- Kivel. Verekedtél.- kifújtam a levegőt.
- Senkivel.- felhorkantam és felmentem a szobámba. Azt kérték legyünk vele türelmesek és érezze, hogy mellette állunk de ilyenkor mit tegyek? Nem tudok jó képet vágni ehhez. Írtam Zaynnek egy sms-t hogy itt megtalálják a drága barátjukat. Jó 10 perc múlva a csengő hangjára mentem le. Harry ugyan ott ült ahol eddig. Éreztem tekintetét a hátamon ahogy az ajtóhoz mentem.
- Hol van?
- Meg fogom egyszer ütni.- alig hallhatóan beszéltem. Louisból kitört a nevetés.
- Veled mi történt?- Niall szemei kikerekedtek.
- Én vigyáznék. Most a szokottnál is bunkóbb.
- Lexi ne már.
- Ne Lexizz nekem.
- Lex..- kérdőn néztem Zaynre.
- Boccs.- leültem a fotelba és néztem őket.
- Mit műveltél már megint?- Liam lépett hozzá közelebb.
- Semmi közötök hozzá.
- Mondtam.
- Idefigyelj Harold. Ez már nem vicces.
- Számára igen. Ugye Harry?
- Miről beszélsz?
- Kérdezd őt Liam.- lehalkítottam a hangomat. Fogalmam sincs mi ütött belém.
- Harry?
- Nem mehetnénk?
- Mi van veletek?- Louis tekintete köztem és a fürtös között cikázott.- Ellenségesek vagytok egymással.
- Nézz csak rá.
- Alexis ne csináld már nem volt szándékos. Én n..nem akartam.
- Miről beszél?- hirtelen a tegnap éjszaka képei villantak be a fejembe.
- Nem akartam.
- Valaki kinyögné miről van szó?- Niall tette fel a kérdést.
- Semmiről. Csak nem akarta hogy úgy lássam...Részegen.- nagyon halkan beszéltem.
- Lex csak engem véd. Én tegnap..- nem akartam hogy amikor befejezi a mondatot a szobában legyek, felrohantam a lépcsőn egyenesen a saját szobámba. Lecsúsztam az ajtón és felhúztam a lábamat. Arcomat a térdeim közé temettem. Eddig el tudtam zárni ezt az egészet. Úgy tenni mint akit nem ráztak meg a történtek, de ennyi volt. Nem akartam Harryt ilyen helyzetbe sodorni de nem tudom mi ütött belém. Ideges lettem. A könnyeim patakként folytak végig az arcomon. Nem bírom tovább rejtegetni. Félelem, fájdalom, sajnálat és düh keveréke. Igen félek Harrytől mostanában, hiszen kiszámíthatatlan. A barátom, de minden megváltozott. Mellette vagyok még ha nem is úgy tűnik vagy azt mondom nem, de ez nehéz.  Nehéz így látni és inkább ellenséges vagyok vele, nem tudom miért. Nem így kéne lennie, de félek. Félek, hogy elveszítem. Halk kopogást hallottam az ajtón. Nem érdekelt. Nem akarok beszélni senkivel sem.
- Lex én vagyok. Nyisd ki.- nos, igen, Zayn ez alól kivétel. Arrébb csúsztam és kinyitottam. Letérdelt hozzám és megölelt.- Mondta mi volt.
- Nem akarok róla beszélni. N..Nem az ő hibája volt.
- Szörnyen bánja.
- Muszáj tennünk valamit.- felkeltem.
- Biztos jól vagy?- bólintottam és lementünk. A lépcsőn letöröltem a könnyeimet. Még mindenki ott volt, bár mit is vártam.. Minden szem rám szegeződött.
- Igen?- kérdőn néztem rájuk.
- M..mi..
- Hagyjuk ezt, oké?
- De..
- Nem számít.- megrántottam a vállamat.
- Jól vagy?- Niall furcsán nézett rám. Bólintottam és Harry elé léptem.
- Sajnálom.- nyakába fúrtam az arcomat és átkaroltam.- Hogy bunkón viselkedtem.
- Nem neked kell bocsánatot kérned.
- Segítségre van szükséged.
- Nem nincsen.- ellökött magától.
- Harry!- Liam emelte fel a hangját.
- Mindenki csak ezt tudja hajtogatni. Elegem van, értitek? Miért nem tudtok továbblépni, ha?
- Mert a barátaid vagyunk. 
- És a rajongóknak szüksége van rád.
- Ránk.