2. fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki a nevemet kiabálja és az ajtót ütögeti. Kinyitottam a szememet és próbáltam beazonosítani hol is vagyok pontosan. Te jó ég.. Elaludtam a lépcsőfeljárónál. Pontosan ott ahol tegnap este kuporogtam és sírtam.- Lexi!- azt hittem legalább csak egy álom volt ez az egész de úgy látszik tévedtem és megtörtént, de hogy tudtam itt elaludni? Jesszusom..- Lexi!- feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem. Elejtettem egy ásítást és elfordítottam a kulcsot a zárban. Nem néztem meg ki az. Kitártam az ajtót és a nappaliba mentem.- Héé mi van veled?- leültem. Zayn leült mellém és átkarolt. Nem volt kedvem beszélgetni. Még vele se.- Lexi. Nem volt szándékos hidd el.- csak bólintottam. Hiszek neki. Tudom, hogy nem direkt csinálták és nem is haragszom rájuk, de most számomra ez bonyolult és nehéz. Igen nehéz, mert Harryt több éve ismerem. Több éve vagyunk barátok. Az első alkalommal amikor beszéltünk már tudtuk, hogy nagyon jóba leszünk a jövőben és eddig sose volt közöttünk feszültség. Mint ha a testvérem lett volna de azzal a mondattal mindent porig rombolt bennem.- Lex..

- Nem a ti hibátok Zayn.

- Mi történt? Harry nem mondott semmit. Bezárkózott a szobájába.- a fejemet ráztam. Nem akartam neki válaszolni. Most először néztem rá, de szavak helyett karjai közé vetettem magam. Zayn ölelése mindig erőt ad. Nem akartam elengedni.

- Azt mondta senki vagyok számára. Lehet, hogy nem kéne ezen rágódnom de nem tudok nem erre gondolni Zayn.. Mert.. Én csak miatta tettem. Nem akartam rosszat.

- Ne vedd magadra, csak segíteni szerettél volna.

- És most utál. Sokra mentem vele.

- Majd megbékél és rájön, hogy hülyeséget mondott. Harry szeret téged csak a pia beszélt belőle.

- Nem tudom..

- Hidd csak el.- a telefonja jelezte, hogy üzenetet kapott.- Csak egy perc, felhívom, hogy..

- Menj csak. Én megleszek.

- Figyelj n...

- Zayn. Megleszek. Menj.- elmosolyodtam.

- Bármi van..

- Tudom, hívni foglak.- egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Felmentem a szobámba, elmentem lezuhanyozni majd az ágyra feküdtem. Fejem alá húztam egy párnát és átkaroltam. Túl sok dolog történt most hirtelen az életemben. Túlságosan is sok dolog. Az álom pillanatokon belül elnyomott és a külvilág megszűnt létezni.

Miután felébredtem az első az volt, hogy megnéztem a telefonomat. 20 nem fogadott hívásom és 1 sms-em volt. Te jó ég. Nem törődtem a hívásokkal, az üzenetet nyitottam meg, Louistól jött. Azt akarják, hogy menjek át. Felőlem. Addig se sírok itthon. Bár Harryvel nem szívesen beszélek. Felöltöztem majd sminkeltem. 

Unottan lépkedtem London utcáin. Alig vannak emberek ami azért nem éppen megszokott. Az ismerős házhoz érve becsöngettem.

- Szia Niall.

- Lex.- arcára széles mosoly ült majd megölelt. Harryn kívül mindenki a nappaliban foglalt helyet.

- Hali.- ölelésekkel üdvözöltek.

- Azt hittük elnyelt a föld.- kérdőn néztem Louisra.

- Megkaptam az sms-t, itt vagyok.

- Ahha, egy nap késéssel.- Niall vigyorgott.

- Mi?

- Azt tegnap küldtem.- elővettem a telefonomat és megnéztem újra.- Én azt.. Úristen. Átaludtam egy egész napot?

- Nem vagy semmi.- Zayn nevetett.

- Várj. Akkor..- megnéztem a nem fogadott hívásokat. Az összes a csoport tagok szüleitől jött.- Basszus. Nem voltam táncon se.- hátradöntöttem a fejemet.

- Azt mondtad úgy is jobban haladtok.- Zayn válaszolt.

- Jó, de most mit gondolhatnak rólam.

- Hogy lusta vagy. Az alvást választottad a tánc helyett. Szégyelld magad.

- Fogd be Lou. Ettől nem lesz jobb.- nevettem.

- Hazudj nekik valamit amiért nem tudtál menni. Az úgy is nagyon megy.- ezt a rekedtes hangot bárhol bármikor felismerem.

- Harry..- Liamre néztem aki a fürtöst figyelte.

- Igen?

- Lex csak segíteni szeretett volna.

- Ja. Beszélhetünk Lexi?

- Úgy tudtam senki vagyok.- ránéztem.- Nem kössz, nincs kedvem hozzá.

- Ne csináld már.

- Szerintem most hagyj békén.- felnevettem és a fejemet ráztam. Elém lépett és a karomnál fogva húzott fel.- Megmondtam, hogy nem akarok veled beszélni.- próbáltam leszedni karomról a kezét.

- Harry engedd el.- Zayn kelt fel, mire ő elengedett. Nem tudom mi hajtott de a kezem az arcán csattant.

- Miért nem tudtok kibékülni?- a fürtös válla mögül Niallre néztem.

- Oké, kvittek vagyunk. Most már beszélhetünk?

- Lássuk csak.- vártam egy kicsit.- Nem!- elindultam az ajtó felé de most a másik karomat kapta el.- Befejeznéd?- szó nélkül engedett el. Végignéztem rajta és elmentem.

- Alexis!

- Ohh most már Alexis?- ahogy kiléptem az ajtón utolért.

- És te befejeznéd?- megfordultam.

- Szerintem tudod a választ.

- Lexi ne már.

- Feladom.- kérdőn nézett rám.- Te teljesen hülyének nézel mostanában? Majd szólj ha eldöntötted mit akarsz.

- Nem értelek.

- Te nem értesz engem? Jesszus Harry.- felnevettem.- Tegnap senki voltam számodra, az előbb Alexis most meg Lexi. Elegem van.- megfordultam és elmentem. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Az egyik percben bunkó a másikban meg kedves és ezzel nagyon fel tud idegesíteni. Hazasiettem. Már megérte elmenni itthonról. Ohh várj. Nem mégsem. Összedobáltam egy táskába néhány holmit és már mentem is el, pontosan a stúdióba. Ha ideges vagyok vagy valami baj van tánccal vezetem le a feszültséget. Mindig segít. Bekapcsoltam valami zenét és csak táncoltam. Nekem ez jelenti az életet. Ilyenkor kizárom a külvilágot és csak én vagyok meg a zene. 5 éves korom óta táncolok. 7 évig balettoztam, utána átváltottam hiphop-ra. Ha tehetem csak táncolok. Ez olyan mint másnak a sport vagy az éneklés.

- Tudtam, hogy itt leszel.- ledermedtem majd kikapcsoltam a zenét.

- Mit akarsz?

- Nem tudnánk normálisan beszélni csak most az egyszer?

- Úgy látom az menni fog.. Még nem vagy részeg.

- Lexi..

- Miért jöttél?

- Bocsánatot kérni.

- Kicsit elkéstél vele, nem gondolod?

- Figyelj..

- Nem szívhatod vissza azt amit egyszer már kimondtál. Ez már nem az óvoda, a szavaknak súlya van Harry.

- Tudom.- közelebb lépett.- És hidd el nagyon sajnálom, ha nem ittam volna sose mondtam volna ilyet. Fontos vagy nekem.

- Látod pont ez itt a baj. Ha nem ittál volna.- megnyomtam a 'ha' szócskát.

- Lexi.- arcomat kezei közé fogta.- Hidd el, hogy...

- Ne. Harry. Ne folytasd.- leszedtem kezeit arcomról.

- Lex..

- Csak. Menj el.- elfordítottam a fejemet.

- De..

- Kérlek.- néztem ahogy kisétál majd egyik kezemmel a falnak támaszkodtam és lehajtottam a fejemet. Ha eddig össze voltam zavarodva akkor most végképp nem tudom mi van. Szabad kezemmel a hajamba túrtam és kifújtam a levegőt. És akkor igazodjak ki rajta.. Ő fog engem a diliházba kergetni, de komolyan. Olyan mintha csak játszana velem. Velünk.. Kezemmel a falba ütöttem majd összeszedtem a cuccomat és elmentem. Hazafelé felhívtam a szülőket. Elnézést kértem és megbeszéltem mindent mindenkivel. Ez miatt rosszul érzem magam, de honnan kellett volna tudnom, hogy átalszok egy napot? Na mindegy. Ami történt megtörtént.

- Hé kislány! Lexi, ugye?- nem fordultam meg.- Ne már, csak beszélni akarok veled!-  hátrapillantottam. A pasas épp hogy kijött a bárból. Kicsit bepánikoltam de mentem tovább. Utálok erre menni haza és fogalmam sincs ma miért erre indultam el. Mindig a másik utcán megyek, pont azért, hogy ilyenek ne történjenek velem.

- Hello.- felsikítottam ahogy egymásnak mentünk. Megfordultam, hogy visszafele megyek de a másik férfi beért. Gratulálok Alexis, egy idióta vagy.

- Segíthetek?

- Inkább mi segítenénk neked.

- Ja azt kétlem.- el akartam menni de a karomnál fogva visszarántott. Miért kell mindenkinek ezt csinálnia?- Engedjen el vagy sikítok.- nem engedett csak a képembe röhögött. Oké, te akartad. Elsikítottam magam, de abba is hagytam mert pofon vágott. Az arcom égett az ütéstől de ez volt a legkisebb problémám abban a pillanatban. A falnak szorított és a pia szag csak úgy dőlt belőle. A másik pasas eltűnt aminek azért örültem. Már ha lehet valaminek is örülni ilyenkor.- Nem szólok senkinek ha elenged..

- Te már az enyém vagy.- lerántotta rólam a táskát és kezeimet testem mellé a falnak szorította.- Ne ellenkezz kislány.- a nyakamat kezdte csókolgatni. Felsikítottam majd amilyen erősen csak tudtam megrúgtam. Hátrálni kezdtem de ő egyre csak közeledett. A szemeim megteltek könnyekkel és teljesen lefagytam. Nem tudtam mit tenni. Sikítani akartam de egy hang se jött ki a torkomon. Megragadta kezeimet és közel húzott magához. Próbáltam kirántani kezemet övéi közül de nem sikerült. Úgy éreztem itt a vég. Hiába próbálkoztam a szabadulással sokkal erősebb volt nálam.

- Szedd le róla a kezeidet.- a férfi felnevetett majd megfordult de továbbra sem engedett el.

- És ha nem?- továbbra is csak nevetett. Nem hittem a szememnek amikor odanéztem. Válasz helyett elé lépett és behúzott neki egyet aki így kénytelen volt elengedni. Reflexből hátráltam pár lépést. Elfordítottam a fejemet majd behunytam a szememet és kezemet a fülemre szorítottam. Nem akartam se hallani, se látni azt ami történt. Közel voltam ahhoz, hogy kitörjön belőlem minden. A könnyek gyorsan folytak végig az arcomon. Összerezzentem és hátraléptem amikor valaki levette kezemet a fülemről.

- Lexi nem bántalak. Bízz bennem.- nem tudtam válaszolni. Csak néztem a fájdalomtól csillogó zöld szemeit. Lassan lépett közelebb hozzám. Hirtelen átkaroltam a nyakát és hozzá bújtam. Körém fonta karjait.

- Hazaviszlek, oké?- alig észrevehetően bólintottam. Felvette a táskámat a földről majd beszálltunk a kocsijába. Egész úton csak néztem ki az ablakon. Néhányszor éreztem magamon tekintetét de nem tudtam vele foglalkozni. Alig állt meg az autó már szálltam is ki és mentem be a házba. Leültem a kanapéra, felhúztam a térdemet és magam elé meredtem.- Jól vagy?- aprót bólintottam. Éreztem, hogy elmegy mellőlem. Miután visszajött egy bögrét nyomott a kezembe.

- Ezt most..?- meglepődtem a hangomon.

- Csak idd meg.- a bögrét nézegettem.

- Hogy kerültél oda?

- Aludj inkább Lex.

- Oda szoktál járni. Ugye, Harry?- átült mellém. Letettem a bögrét az asztalra.

- A kérdés az, hogy te mit kerestél ott?

- Hazafelé jöttem.- a földet bámultam majd szemeim Harry kezeire tévedtek.- A kezed..

- Én jól vagyok.

- Hiszen vérzel.- suttogtam és szemeim megteltek könnyekkel.

- Ez nem az én vérem.- megtörölte nadrágjában kezeit.- Látod?- feltartotta őket. Kezeim közé fogtam övéit és végignéztem.

- Hogy kerültél oda?

- Hiszen már mondtad.

- Úgy értem oda... A sikátorhoz..

- Hallottam ahogy utánad kiabáltak.

- Annyi Lexi van. Honnan tudtad, hogy én vagyok az?

- Nem is tudom.. Megéreztem. Aztán hallottalak sikítani..- elfordítottam a fejemet.

- Ha nem megyek arra..

- Nem tudhattad, hogy ez lesz.

- Nem érted.. Sose megyek arra.. Pont azért, hogy elkerüljem az ilyeneket.

- Minden rendben lesz.- magához húzott és megölelt.

- Annyira féltem.- még mindig alig volt hangom.

- Tudom, de már nem bánthatnak. Nyugodj meg.- a hátamat simogatta nyugtatásképpen. Arcomat a nyakába fúrtam. Nem akartam elengedni.

- Köszönöm.- suttogtam. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Idd ezt meg.

- De..

- Csak idd meg Lex.- újra a kezembe adta a bögrét. Kakaó volt benne. Nem tudom ez hogy segíthet de megittam.

- Itt maradnál éjjelre?

- Persze.- végig simított az arcomon.

Nem aludtam szinte semmit, egész éjjel a falat bámultam. Képek villantak be. Mindig ugyan azok akárhányszor lehunytam a szememet. Még hajnal van. Kimásztam Harry mellől és lementem a lépcsőn. A teraszra mentem. Felhúztam a térdeimet és köré fontam a karomat. Csak magam elé meredtem. Akárcsak tegnap délután vagy egész éjjel. A nap lassan megjelent  a horizonton és sugarai lustán kúsztak felfelé. Gyönyörű látvány volt. Hangokat hallottam magam mögül.

- Csak én vagyok.- egy puszit nyomott a hajamba és leült mellém.- Jobban vagy?- válasz helyett bólintottam. Nem vettem le a tekintetemet az égről. Fogalmam sincs meddig ülhettünk ott. Felé fordítottam a fejemet, engem nézett.

- Sajnálom. Hogy erőszakoskodtam annak érdekében, hogy leszoktassalak az ivásról.

- Nem tartozol bocsánatkéréssel. Azzal én tartozok. Amiért hülyén viselkedtem.- válasz helyett megöleltem. Szükségem van rá. Még ha nem is akarom beismerni magamnak vagy nem is úgy viselkedek. Ő a barátom és szükségem van rá.

- Köszönöm Harry. Mindent köszönök.- nyakába fúrtam az arcomat. Minden iránta érzett utálatom elszállt.

- Bármikor Lex.- ha ő nem lenne.. Oké. Erre most inkább nem akarok gondolni.- Gyere aludj egy kicsit.- szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- Melletted maradok.- elmosolyodott. Befeküdt mellém az ágyba és átkarolt. Biztonságban éreztem magam mellette. Eddig fel sem tűnt mennyire fáradt vagyok. Épp, hogy lehunytam a szememet az álom már el is nyomott.

Nem sokat aludhattam. Alig pár órát. Harry nem volt mellettem amikor felkeltem. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. A forró cseppek égették a bőrömet, de nem bántam. Felöltöztem és lementem ugyanis indulnom kell táncra és nem akarok elkésni. Főleg a múltkori után nem.

- Hát te?

- Táncra megyek.- furcsán néztem rá.

- Elviszlek.

- Nem szükséges.

- Nem is kérdés volt.- vigyorgott. Mondtam egy halk "okét" és fogtam a cuccomat. A kocsiban nem szóltunk egymáshoz de nem is bántam. Nem igazán volt kedvem beszélgetni. Megköszöntem, hogy elhozott és beléptem a terembe. Néhányan már ott voltak. Felvettem a mosolygós vidám arcomat a gyerekek kedvéért. Bár mellettük nem igazán lehet rossz kedve az embernek. Megvártam amíg mindenki elmegy tánc után. Átöltöztem, lekapcsoltam a lámpákat és bezártam a termet. Ma nem arra mentem haza mint tegnap. A hideg is kirázott a gondolattól. Siettem. Talán ez már így lesz ezentúl de a gyerekektől és a tánctól a kedvem egy kicsit megnőtt. Egy fekete kocsi lassított le mellettem. Bárhol megismerem. Nem álltam meg ezért lassan jött mellettem.

- Nincs szükségem bébicsőszre.- elnevettem magam.

- Szállj már be.- vigyorgott. Sóhajtottam és beültem mellé.- Milyen volt?

- Jó. Mint mindig.- ránéztem.- A többiek..?- bólintott.

- Gondoltam megkíméllek tőle.

- Köszönöm. Ezt is..- megállt a házam előtt.- Nagyra értékelem de ugye tudod, hogy nem szorulok testőrre?- ránéztem de nem válaszolt. Sóhajtottam és kiszálltam a kocsiból.

A napjaim ugyan úgy teltek ahogy eddig. Kezdtem visszarázódni a rendes életembe. Nat és a srácok segítettek, hogy jó kedvem legyen és ne gondoljak a történtekre. Harry mostanában túlságosan is meg akar óvni engem. Pontosabban azóta.. Értékelem de lassan már túl sok lesz ez és nem tudja hol a határ. Úgy érzem néha hogy megfulladok. Szinte már ki se mehetek az utcára egyedül. Vicces, nem? Egyszer mindenkinek végleg elege lesz.

- Nem védhetsz meg mindig mindentől!

- De megpróbálhatom.

- Harry..

- Nem engedem, hogy bajod essen.

- Nem kell, hogy vigyázz rám. Nem vagyok már gyerek.

- Miattad teszem.

- Nem szorulok rá.

- A barátom vagy.- és akkor minden leesett.

- Oké.. Felfogtam!

- Elég sokáig tartott.

- Most már befejezheted.

- Ugyan Lexi. Én csak neked akarok jót.- hangjában érződött az irónia.

- Egész idő alatt csak játszottál velem.

- A te érdekedben.

- Azt hittem számíthatok rád és mellettem vagy. Ehelyett csak.. Úristen.. Hülyét csináltál belőlem.. Kihasználtad azt, hogy magam alatt vagyok..

- Ohh komolyan?

- Szóval ezentúl így lesz megint?- kérdőn nézett rám.- Megint bunkó leszel?- közel hajolt hozzám. Túlságosan is közel. Arca milliméterekre volt enyémtől. Elmosolyodott. Nem is tudom, hogy a kérdésemtől vagy a reakciómtól a közelsége miatt de az arcán még mindig ott volt az a gúnyos mosoly. Mellkasára tettem a kezemet és eltoltam magamtól..- Menj a picsába Harry.

- Az előbb a szemeid mást mondtak.

- Nem vagy normális.- felnevettem.

- Tényleg Lexi? Úgy gondolod?- elkapta kezeimet és közel húzott magához.

- Ne szórakozz velem.- az arcáról nem tűnt el a mosoly.- Békén hagylak csak engedj már! Ezt akartad hallani?- ki akartam szabadítani kezeimet az övéi közül de erősebb volt nálam. Képek villantak be. Szörnyű emlékképek. Felsikítottam. Hirtelen elengedte a kezemet. Ellöktem magamról és a hajamba túrtam.- Idióta.- alig hallhatóan suttogtam.

- Mi ütött beléd?

- Menj innen Harry!

- De..

- Menj már!