Persze, hogy Nat késik. Már fél órája várok rá, de kicsit kezd unalmas lenni. Na jó nagyon. A történteken pedig nem most szeretnék rágódni. Szerintem fogok én még sokáig agyalni ezen az egészen és most igazán nem hiányzik. Nem tudom mi van velem.. Hogy érzem magam.. Egyszerre annyi minden kavarog bennem és fogalmam sincs, hogy most mi van, de legszívesebben eltűnnék a világ elől. Talán örökre. De az örökké nálam talán 1 napig tartana. Hogy miért? Mert nem tudnék élni az én bolond barátaim nélkül.
- Bocsi bocsi bocsi, feltartottak.- a dilis barátnőm rohant felém.
- Igen, persze.- adtunk egymásnak két puszit és leültünk.
- Ne haragudj én siettem csak..- kérdőn néztem rá és vártam a folytatást de nem volt folytatás.
- Csak nem Adam?- Adam Nat "haverja", de mindenki tudja, hogy több van közöttük egyszerű barátságnál.. Mindenki, kivéve őket.
- Igazából az úgy volt, hogy átjött és..
- Nem vagyok kíváncsi a részletekre.- magam elé tartottam a kezemet és nevettem.- A bulidon láttam eleget.
- Hülye.- vigyorgott.
- Ja, még hogy én.
- Mesélj inkább. Mi van Harryvel?
- Semmi. Ami eddig, nem akarja, hogy segítsünk neki. Azt akarja, hogy lépjünk tovább.
- Én nem értem. Miért adná fel az egészet? Az alkohol fontosabb neki a karrierjénél?
- Úgy látszik.- az üdítőmet kevergettem a szívószállal.
- Szerintem itt több van.- megrántottam a vállamat. Most nincs kedvem erről beszélni. Az arca megváltozott és vidám lett.- Hogy haladtok a tánccal?
- Jobban mint terveztem. Nagyon ügyesek, de tegnap félbe kellett szakítanom az órát mert Stylest kellett haza vinnem.
- Miért nem a többieknek szólt?
- Én is ezt kérdeztem tőle.
- Én a helyetekben nem mozdulnék mellőle és úgy nem tudna inni.
- És szerinted minden szó nélkül tűrné?
- Talán.- a délelőtt többi részét sétálással és beszélgetéssel töltöttük. Szóba jött Nat bulija és mondta, hogy mi volt miután elmentem és kezdett józanodni. Sírtam a nevetéstől, annyira hülye barátnőm van. Nem mondtam el neki az aznap éjjel történteket. Tudom, hogy a legjobb barátnőm és nincsenek egymás előtt titkaink, de Harrynek így is van elég baja és én sem szívesen beszélek róla. Nem lenne jó ha még ez is kitudódna.
- Szia, gyere be.- egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia Zayn. Többiek?- bementünk és leültünk.
- Lou Eleanorral, többiek fönt.
- Harryvel mi van?
- Egész nap a szobájában van. Ki se jött reggel óta.
- Nat azt mondta maradjunk mellette egész nap és ne engedjük, hogy igyon.
- Nem tudom.
- Én se de teszek egy kísérletet holnap. Egy próbát megér.
- Nem lesz táncod?
- Majd elrángatom.
- Nem fog neki tetszeni az ötlet. Szerintem csak jobban kiakadna.
- Mindent meg kell próbálnunk az ő érdekében.- megrántottam a vállamat.
- Csak nem megint én vagyok a téma?- hátrafordultam.
- Ráhibáztál. Holnap velem töltöd az egész napot.
- Ahha.
- Kérlek. Amúgy sincs választásod.- elment vissza fel. Nem tudom miért de elnevettem magam.- Érdekes nap lesz.
- Az biztos.- Zayn vigyorgott.
- Aggódom érte.- az arcunk elkomolyodott.
- Ahogy mindenki.- magához húzott és megölelt.
Becsöngettem és az ajtófélfának dőltem. Csak 10 óra van és ilyenkor még nem vagyok rendesen felébredve. Sőt állva is el tudnék aludni. Niall nyitott ajtót. Egy nagy öleléssel üdvözölt és beengedett. A többiek is ébren voltak, kivéve a fürtöst, elvileg ő még aludt.
- Kérsz valamit?- a fejemet ráztam.
- Semmit. Köszi.
- Biztos ezt akarod csinálni?
- Natnak vannak hülye ötletei.
- Tudom, hidd el, de meg kell próbálni.
- Hogy akarod csinálni?
- Nem tudom. Elviszem erre-arra.
- Remélem te sikerrel jársz.
- Én is Lou.- felkeltem és felmentem az emeletre. Halkan nyitottam be Harry ajtaján. Még aludt. Leültem a fotelbe és őt néztem. Mi történhetett vele? Miért csinálja ezt és miért nem akarja, hogy segítsünk? Annyi kérdés kavargott a fejemben válaszok nélkül. Hiányzik az igazi Harry Styles. Az, akit megismertem. Mi történhetett amiért az alkoholt választotta?
- Mit keresel itt?- összerezzentem. A szokottnál is rekedtesebb hangjától kirázott a hideg.
- Mondtam, hogy ma velem töltöd a napot.
- Azt hittem csak viccelsz.- a fejemet ráztam.- Tudom mire megy ki ez az egész.
- Csak szeretnék a barátommal lenni.
- Ahhaaa.
- Harry ne már. Egy nap. Olyan régen csináltunk együtt valamit, kérlek.- végigmért.
- Rendben.
- Lent várlak.- elmosolyodtam és kimentem a szobából. Ezt fél sikernek veszem. Levágtam magam Liam és Niall mellé.
- Minek örülsz ennyire?
- Belement, cak szeretném ha látná, hogy pia nélkül is érezheti jól magát.
- A kérdés az, hogy mikor jön rá.
- Miért nem kiabálod ki? Had hallja meg az egész világ.
- Bocsi.
- Olyan rossz így látni.
- Nekünk mondod?
- Nem Lou, magammal beszélek.- kis szünetet tartottam.- Ne haragudj.
- A lelkembe tiportál 1 perc alatt csupán kétszer.- a nemlétező könnyeit törölgette.
- Ne légy hülye.- elnevettem magam.
- Úgy ismersz?
- Erre nem szeretnéd hallani a válaszomat.
- Szerintem mindenki tudja rá a választ.- Zayn nevetett.
- Hova viszed?
- Először Liam, valami kávézóba. Éhen halok.
- Imádom ezt a lányt.- Niall szorított magához.
- Feltartjátok addig amíg éhen halunk vagy mehetünk?- a lépcső felé kaptuk a fejünket és elnevettük magunkat. Harry a korlátnak dőlve állt. Fehér póló, fekete nadrág és fehér dorkót viselt. Göndör fürtjeit egy mozdulattal rendezte. Egyszerűen... Jesszus Alexis állj le! Kaptam a többiektől egy egy puszit és elmentünk.
- Nincs sok kedved egész nap velem lenni, ugye?
- Ezt miből gondolod?- megállt ezért én is. Felnéztem rá és eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé.
- Miért nem így van?
- A barátom vagy. Szeretek veled lenni.
- Aki mostanában az agyadra megy.
- Csak segíteni szeretnél.- újra elindultunk.
- Amiből te nem kérsz.- nem válaszolt. Beültünk egy kávézóba és megreggeliztünk. Régen volt már ilyen. Mondjuk úgy hogy "alkoholmentes". Jól elbeszélgettünk. Én ezt a Harryt szeretném látni minden nap. Miután végeztünk kérésemre elmentünk a London Eyehoz. Persze, hogy győzködni kellett, de a végén belement. Sokat nevettünk aminek hihetetlenül örültem. A London Eye után moziba mentünk, ő választotta nem én. Valami horrort néztünk de szinte az egészből viccet csináltunk ami a körülöttünk levőknek nem igazán tetszett de nem foglalkoztunk velük. Mozi után egy étterembe mentünk. Amint megkérdezték mit iszunk már le is csapott az alkalomra de rendeltem neki is inkább üdítőt. Nem tetszett neki, de legalább ma ne igyon. Elvégre erre megy ki ez az egész. Részben.. Utána elmentünk a parkba ahol vízzel fröcsköltük egymást. Mint az ovisok. Valahogy nem tudtam foglalkozni az érdekes tekintetekkel mert jól éreztem magam és jó volt így látni őt. Boldognak.. Alkohol nélkül. A parkban találkoztunk néhány Directionerrel akikekkel szó nélkül csinált képeket. Látni kellett volna azokat az arcokat.
- Nem muszáj ám jönnöd táncra.
- Ha már rám szántad az egész napot.
- Héé, ez úgy hangzott mint ha nem szeretnék veled lenni. Pedig szeretek.
- Ha nincs bennem alkohol.- nem válaszoltam. Igaza volt és fáj beismerni ezt. Csöndben léptünk be a stúdióba. A gyerekek ilyenkor még nincsenek itt. Általában átöltözök és táncolok, de ezt most hanyagolom, vagyis a táncolást. Miután átöltöztem leültem mellé.
- Ne haragudj.- kérdőn nézett rám.- Nem akarom, hogy azt hidd csak azért vagyok veled mert nem ittál.
- Lex nem tartozol magyarázattal.
- De igen, mert..- nem tudtam befejezni megjöttek a gyerekek. Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, mire ő elmosolyodott. Ez a 2 óra ugyanúgy telt mint minden nap. Tánc után mind a ketten hazamentünk. Azt mondta jól érezte magát, ahogy én is. Leültem a kanapéra a tv elé és a mai napon járt az agyam. Hihetetlen érzések kavarogtak bennem. Nem tudom elhinni. Jó, lehet, hogy most csak előre örülök de más nem látta amit én. Ahogy a zöld szemei a boldogságtól csillogtak, ahogy mosolygott. Minden. Jó érzés töltött el. Nagyon jó.
- Nat? Mi újság?
- Gondoltam megkérdezem mi van.
- Minden jó.- elmosolyodtam bár ezt ő nem láthatta, de nembaj.
- Szuper, nem szeretnél valamit mondani?
- Ööö. Nem.- elnevettük magunkat.
- De.. Naaa. Ez az én ötletem volt.
- És én valósítottam meg.
- De ha nem mondom nem valósítod meg.
- Jó, oké köszönöm kedves Natalie Turner ezt a remek ötletet.
- Mindjárt jobb.
- Hülye lány. Milyen volt a napod Adammel?
- Jó..
- Ne már. Mondj valamit.
- Mennem kell.
- Nem mész sehova.- nevettünk.
- Oké, úgy néz ki kezd komolyabb lenni a kapcsolatunk.
- És erre még csak most jöttetek rá? Rajtatok kívül mindenki tudja mi van.
- Fogd be.- nevetett.
- Sajnálom, ez az igazság.
- Csak félek. Mi van ha nem fog menni? Nem akarom elveszíteni.
- Te mikor féltél egy pasitól? Egyébként meg miért veszítenéd el?
- Nemtudom csak...
- Várj egy kicsit.- valaki az ajtómon dörömbölt. Az ablakhoz léptem és kinéztem ki az az idegbeteg akinek ennyire sürgős. Hopp..
- Mi van?
- Majd visszahívlak, oké?
- Minden oké, Lex?
- Persze.- letettem és az ajtóhoz léptem és kinyitottam.- Tudod van ám csengőm is és nem kéne betörni az ajtót.- pont ettől féltem. Szó nélkül berontott a házba.- Oooké.- becsuktam az ajtót és utána mentem.- Minden oké?
- Nem, nem oké.- kérdőn néztem rá.- Tudhattam volna.- a fejét fogta.
- Harry.. Mi történt?
- Hazudtál.
- Hogy mi?
- Jól hallottad Lexi. Azt mondtad régen voltunk kettesben de ez nem igaz. Ez a nap egy nagy hazugság volt, csak arra ment ki az egész, hogy ne igyak. Azt hitted egy naptól megváltozik a véleményem?- a pia szag megint csak úgy áradt belőle. Ahogy közeledett én úgy hátráltam.- Azt hitted nem jövök rá? Hallottam a többieket otthon. Miért nem tudsz leállni? Azt hittem a barátom vagy.
- Az vagyok.- szemeimet ellepték a könnyek.
- Nem Lexi, nem vagy az.
- Harry kérlek..
- A barátok nem vágják át a másikat. A barátok melletted vannak mindig, elfogadnak úgy ahogy vagy. Nem játszadoznak veled. Szeretnéd ha folytassam?
- Én csak jót akartam neked..
- Jól is éreztem magam, de milyen áron? Úristen Lexi.. Miért mindig csak magadra tudsz gondolni?
- Miattad tettem. A srácokért. A családodért. A rajongóidért. Miért nem veszed észre hogy csak jót akarunk neked?
- Nincs szükségem a segítségetekre!
- De igen van. Nézz már magadra Harry. Mi lett belőled?
- Neked ahhoz semmi közöd. Te csak Zayn barátja vagy.
- Tévedsz..- suttogtam.
- Én tévedek? Ne csináld már. Minek hazudtál? Azt hittem bízhatok benned.
- Bízhatsz is..
- Most te tévedsz Alexis.
- Ne csináld ezt..
- Én ne csináljam? Hányszor mondtam, hogy hagyjatok békén? Hogy nincs szükségem a segítségetekre.- nem volt hova hátrálnom. Kezdett megint megijeszteni.
- Csak jót akartunk.- alig volt hangom.
- Én nem kérek belőle. Fogd fel.
- Nem akarom felfogni. És tudod miért nem? Mert ez nem te vagy. Fogalmam sincs mit történt de ki fogom deríteni és nem érdekel a véleményed.- letöröltem a könnyeimet.- Mert miattad teszem.- elindultam fel a lépcsőn, de elkapta a kezemet.
- Ne avatkozz ebbe bele. Nem a te dolgod.- megszorította a csuklómat.
- Csak figyelj.
- Utoljára szólok.
- Harry.. Engedj el.. Ez fáj..
- Ígérd meg, hogy nem avatkozol bele.
- Nem tehetem.- a szorítás erősödött.- Kérlek..- a szemeim újra megteltek könnyekkel.
- Ígérd meg Alexis!
- Nagyon szépen kérlek engedd el a kezemet.- könnyes szemmel néztem rá.
- Amint megígéred elengedlek.
- Nem lehet. Miattad teszem..
- Nem szorulok a te segítségedre. Senki vagy számomra.- ajkaim szétnyíltak de egy hang sem jött ki a torkomon. Könnyek folytak végig az arcomon és minden elhomályosult. Lehajtottam és elfordítottam a fejemet majd behunytam a szememet. A szorítása enyhült. Gondolom elengedte a csuklómat. Nem tudom, ugyanis képtelen voltam kinyitni a szememet. Szörnyen fájtak a szavai. Hallottam az ajtó csapódását. Lecsúsztam a fal mentén és arcomat kezeim közé temettem. Nem tudom elhinni. Mindent elcsesztem és most minden rajtam csattan. Én csak segíteni szerettem volna, hiszen olyan boldog volt ma. Erre tessék. Talán hagynom kéne és továbblépni ezen de nem tudok. Képtelen vagyok így látni. Fáj. Rohadtul fáj. Egy mondat visszhangzott a fejemben. 'Senki vagy számomra.' Próbáltam arra koncentrálni, hogy pia van benne és így akarta elérni, hogy belemenjek de nem sikerült. Nem tudtam annak beállítani. Délelőtt még azt mondta a barátja vagyok. Most meg ez? Tessék Alexis.. Ezt neked.. Nem tudtam mit tenni, csak sírtam és sírtam. A könnyeim megállás nélkül potyogtak a szememből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése