30. fejezet

Hónapokig a napjaim szinte csak kezelésekről szóltak, most azonban úgy néz ki vége a szenvedésnek.. Legalább is az én részemről. Harry részéről nincs vége.. Azóta is többször kap hívásokat, és már távozik is. Persze ezek Bradtől jönnek, ő még sem beszél róluk, azt sem tudja, hogy tudom, szóval érdekes a helyzet. Én nem akarok veszekedésbe keveredni vele, csak rosszul esik, hogy nem tudunk őszinték lenni egymással. A bizalom nélkül márpedig nem igazán működik egy kapcsolat, hiába is szeretnénk. Nem tudok ezzel mit kezdeni.. Bármi is van a háttérben sokszor úgy érzem fontosabb, mint én, vagy a többiek. Igazából a mi kapcsolatunkat nem is nevezném normálisnak, sokkal inkább a "se veled se nélküled" kapcsolatnak. Hiába, nem lehet mindig minden tökéletes, és ez a mi esetünkre nagyon is igaz. Nem tudom, hogy az az oka, vagy az egyik közrejátszója, hogy régóta barátok vagyunk, de a mi kapcsolatunk ilyen. Sokszor nehéz, de amennyire nehéz, annyira szokott jól is működni. Nagyon sok jó pillanataink vannak, de ezek mellett ott vannak azok is, amik nem igazán kellemesek. Annyi mindenen mentünk már együtt keresztül, szóval tényleg nem értem és nem is tudom mindezt hova tenni. Gondolataimból a gongszó térített magamhoz, ami a meccs végét jelentette. Harry ezúttal is simán nyert. Míg az ellenfele tele volt sérülésekkel, rajta még csak egy lila foltot sem lehetett találni. Többször is eljöttem meccseire, anélkül, hogy tudott volna róla. Én azonban tudtam mikor van itt, olyankor előtte mindig beszélt valakivel telefonon és a kelleténél idegesebb volt, a gyenge kifogásai pedig szóra sem érdemesek. Leugrottam a bárszékről és miután átverekedtem magam a tömegen az öltöző felé vettem az irányt. Kintről víz csobogása hallatszott, aminek örültem, így biztos nem nyitok rá senkire. Először csak résnyire tártam ki az ajtót, csak hogy meggyőződjek róla, Harry öltözőjében vagyok és nem az ellenfeléében. Amikor észrevettem az ismerős holmikat kifújtam a levegőt és beléptem. A lehető leghalkabban csuktam be az ajtót mielőtt leültem volna a padra várni. Lábaimat lóbáltam és néztem.. Azt hittem idegesebb leszek, de nem voltam az.. Sőt egyenesen nyugodt voltam. Az elmúlt hónapok után az idegességem szerintem csak akkor jönne elő, ha az utcán valaki betuszkolna egy kocsiba, vagy fegyvert fognának rám.
- Lex?- rekedtes hangja maga felé kényszerítette tekintetemet. Apró és bátortalan mosolyt villantottam, ugyanis nem tudtam eldönteni mire gondolhat.
- Szia.
- Csak egy perc.- apró sóhaj hagyta el száját, majd miután elvette mellőlem ruháit újra eltűnt. Néhány perc múlva felöltözve tért vissza és ült le mellém, miután egy puszit nyomott hajamba.
- Nagyon jó voltál.- felvonta szemöldökét, de arcán az a kisfiús mosoly jelent meg, amit annyira szeretek.
- Mióta tudod?
- Néhány hete.- megrántottam vállamat.- Szörnyen hazudsz.- mind a ketten elnevettük magunkat.
- Nem akartalak ezzel terhelni.
- Harry..
- Tudom, hogy állsz ehhez a helyhez és nem akartam, hogy e..
- Hé.- félbeszakítottam, aminek az lett a vége, hogy kérdő tekintettel meredt rám.- A te szabadidőd.. A te életed. Csak féltettelek.. És féltelek amikor ott vagy a ringbe.. Ez minden.- ránéztem, majd pár pillanat múlva tekintetemet újra mozgó lábaimra szegeztem.
- Meg sem érdemellek.
- Ne mond ezt Harry.. Te is tudod, hogy nem igaz.
- Inkább menjünk.- elmosolyodott, majd miután felkelt felém nyújtotta kezét. Összekulcsoltuk ujjainkat, úgy hagytuk el az öltözőt. A fejemre húzta kék sapkáját, amitől elnevettem magam, de a mosolyom hamar eltűnt arcomról, Brad állt tőlünk néhány méterre.
- Lexi. Jó itt látni.- valami mosolyszerűséget varázsoltam arcomra, amolyan válaszképp. Harryvel váltottak néhány szót és már mentünk is. Örültem, amikor már a kocsiban ültünk, fűtés mellett, ugyanis kezdett az idő szörnyen hidegre fordulni.
- Ki tudnál tenni nálatok? Liammel elmegyünk valahova.. Senki sem szabad ma és nem akarunk unatkozni, szóval megbeszéltük, hogy összehozunk valamit.
- Persze. Úgy is Brad hívott ünnepelni.
- De otthon alszol, ugye?- elmosolyodott.
- Mindenképp.- nem említettem volna? Harryvel hetekkel ezelőtt összeköltöztünk. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ő odaköltözött hozzám. Eleinte én voltam az oka, a sok kezeléssel együtt, és nem akartuk emiatt akadályozni a többieket.- Csak.. Ne igyál sokat, oké? Egy csomó gyógyszert szedtél mostanában.- bólintottam, majd miután kaptam tőle egy puszit ki is szálltam és már a rám váró Liamhez siettem, aki egy nagy öleléssel üdvözölt. Intettünk Harrynek, mikor lehajtott a ház elől.
- Miért van rajtad Hazz sapija?- észre sem vettem, hogy rajtam maradt, de már nem szándékoztam levenni.
- Inkább hova menjünk?
- Funky Buddha?
- Funky Buddha.- nevetve vágtam rá, ugyanis tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni tőle. Liammel jól el tudunk beszélgetni nagyjából mindenről, most azonban én voltam a téma. Nem sokszor megyek mostanában hozzájuk, így annyit tudnak az állapotomról, amennyit Zayn vagy Harry elmond nekik. Zayn is csak azért tud többet, mint a többiek, mert van, hogy szinte naponta jön hozzám, ami nagyon jól esik. Minél több témát hoztunk fel, annál több pohár ürült, de nem bántam, ugyanis tényleg jól éreztem magam vele. És nem kell arra gondolni, hogy csak a szenvedésem volt a téma, mert nem így volt.. Azt kibeszéltük odafele menet, utána már tényleg csak a sokkal vidámabb dolgokról beszélgettünk, mint a turnéjuk. Ha pedig olyan számot játszottak, ami mind a kettőnknek nagyon tetszett, hát táncoltunk. Hónapok óta először.. Sosem volt hozzá se kedvem, se erőm. Volt, hogy a gyógyszerek elálmosítottak, ezért átaludtam az egész napot, de volt, hogy csak szimplán nem volt kedvem tükörbe nézni, vagy táncolni előtte. Most még is megtettem.. Liam is, és az alkohol is közrejátszott ebben, de nem bántam meg, mert végre azt éreztem, hogy újra élek. Egyikünk sem volt részeg hazafele menet.. Volt bennünk néhány pohár pia, de nem annyi, hogy ne tudjunk tisztán gondolkodni, vagy egyenesen menni. Úgy éjfél lehetett amikor Liam az ölelését követően hazafelé vette az irányt tőlem. Mivel Harry még nem volt otthon, és még nem voltam fáradt egy zuhanyzás után úgy döntöttem, hogy megvárom. Fogtam a kabátomat, a kék sapiját, egy plédet és kiültem a teraszon levő hintaágyba. A hideg levegő felfrissített, és kezdett kijózanítani is egyszerre. Egy párna segítségével próbáltam tartani fejemet, miután már kezdtem magam tényleg fáradtnak érezni. Nekem úgy tűnt csupán egy pillanatra csuktam be szememet, de mikor újra kinyitottam, már az ágyamban feküdtem, Harry pedig akkor foglalta el helyét mellettem. Közelebb csúsztam és hozzá bújtam, ő pedig átkarolt, majd egy puszit nyomott a hajamba. Karjai között újra biztonságban érezhettem magam a világtól.