26. fejezet

Ugyan azok a szürke hétköznapok már hetek óta.. Csak a tánc létezik számomra, csakúgy, mint régen. A családom visszajött Londonba, csakhogy egyszer beszéltünk azóta. Ahogy ők sem, úgy én sem keresem őket, egyedül a húgommal találkozok szinte napi szinten. Nem tudom hogy romolhatott így meg a kapcsolatunk, de tudom, hogy nagy részben az én hibám, viszont amit ők csináltak, vagy mondtak, sem volt éppen a legjobb dolog. Harry amióta kisétált.. Vagy inkább kiszakadt az életemből.. Nos, nem is hallottam róla semmit azóta. Tudtam, hogy az a veszekedés mindent meg fog változtatni, még is hagytam, hogy ezt hozza ki belőlem. Mégis hagytam és tűrtem szavait, pedig simán el is mehettem volna, de nem.. Nekem túlságosan is fontos volt ahhoz, hogy ne halljam az igazat. Az igazat, ami szörnyen tud fájni.. Szavai tisztán csengnek újra és újra fülemben még most is. Fáj, hogy eddig titkolta.. Hogy hazudott nekem. Elhinni az egészet.. Az fáj a legjobban. Ezek után, hogy hihetnék el neki bármit is az elmúlt négy évből.. Ha nem lenne az új csoportom, biztos összeroppannék, de így legalább van ami eltereli  a figyelmemet, bár a fürtös hajú fiú hiányát senki sem tudja pótolni. Kissé megráztam fejemet, ugyanis megint csak itt lyukadtam ki.. Elköszöntem a srácoktól, és amint kiment mindenki a stúdióból, már én is indultam. Minden nap ez megy.. Felkelek, bemegyek a stúdióba, délután jön a csoport, hazamegyek és alszok.. Minden nap újra és újra.. Néha átjön a húgom, vagy Zaynék közül valaki, de semmi sem történik az életemben amióta kilépett belőle.
- Beszélnetek kell.- már nálam voltunk Zaynnel.
- Nem, nem kell.
- Látod magad? Szörnyen nézel ki.. Így csak magatokat bántjátok, ettől nem lesz jobb egyikőtöknek sem.
- Nem érdekel Zayn.
- Dehogynem. Ne hidd, hogy nem tudom szinte mindig rá gondolsz..
- Tök mindegy én mit hiszek vagy érzek, ha az ő részéről minden csak hazugság volt.
- Ezt nem tudhatod.
- Nem akarok erről beszélni.
- Akkor is meg kéne beszélnetek.- nem válaszoltam, nem akartam ezt így tovább folytatni és Harryről beszélni. Tisztán és érthetően elmondta mi a helyzet, ha ő így érez, legyen, én nem fogom zaklatni. El kell fogadni és továbblépni, még ha fáj is. Talán már rég ennek kellett volna történnie, és már rég pontot kellett volna tenni a történetünk végére. Hiába érzem azt, amit, már nem számít.. De nem fogok ezen agyalni és a szobám egyik sarkában ülni és sírni, míg zombivá nem válok. Helyette inkább tényleg magammal foglalkozok, mert igazuk volt azoknak, akik azt mondták mindig másokat helyezek magam elé. Hogy beszélhetnénk meg, ha azt sem tudom mit kéne? Mindent kiadtunk magunkból aznap és mindent egymás fejéhez vágtunk, nincs miről beszélni. Különben is, félő, hogy csak egy újabb veszekedés lenne a vége, én pedig ezt nem akarom újra átélni, elég volt egyszer is.

Nem tudom elégszer mondani, mennyire boldog vagyok amikor táncolhatok és átadhatom másoknak azt, amit tudok. Olyankor hihetetlen mi szabadul fel bennem.. Az az érzés.. Leírhatatlan. Szeretem azt, amit csinálok, és ha tehetném életem végéig csak táncolnék, főleg olyankor, amikor mások kérik, hogy mutassam meg mit tudok. Most sem volt másképp, boldogan mutattam meg a kedvenc koreomat a csoportnak mielőtt elmentek volna. Jó érzés volt újra átadni magam ezeknek a lépéseknek, ugyanis ezt még LA-ben hoztuk össze az ottani volt csapattal, amikor még a műsorban szerepeltem.- Elképesztő vagy.
- Kösz.- csak mosolyogtam.
- Hé, van kedved meginni valamit?
- Le akarsz itatni?- felvontam szemöldökömet, de csak vigyorogtam.
- Ezt egy igennek veszem.- elégedett mosolyra húzta száját, csupán vállon löktem és a fejemet ráztam.- Akkor az itteni clubban?
- Ott leszek.- elnevettem magam, majd miután Tim elment, összepakoltam, elmentem zuhanyozni és hazafelé vettem az irányt, kicsit rendbe akartam hozni magam.
- Úgy látszik te sem vagy egy szent.- nem álltam meg, nem érdekelt. Gondoljon amit akar és tartsa is meg, én nem vagyok rá kíváncsi.- Ugyan Lex..
- Mit akarsz?- megfordultam. Mosollyal az arcán lépett hozzám közelebb. Smaragd szemei ragyogtak ahogy a lámpa fénye megvilágította. Régóta nem láttam már..
- Olyan könnyen adod magad.- végigsimított arcomon, de nem sokáig.. Leszedtem onnan kezét és a teste mellé löktem vissza.- Nem látod mit akar tőled?- felnevettem és a fejemet ráztam.- Ennyire könnyen kaphatnak meg téged?
- Féltékeny vagy, Harry?- felvontam szemöldökömet. Száját mosolyra húzta, majd elnézett a vállam felett.- Oda megyek a barátaimmal, ahova csak akarok, és nem érdekel a véleményed.- megpaskoltam párszor mellkasát majd otthagytam.
- Én szóltam!- utánam kiabálta, de nem reagáltam rá. Ahhoz képest amit vártam, nem volt olyan vészes találkozás. Sokkal rosszabbnak képzeltem el a veszekedésünk utáni első beszélgetést. Persze hozta a formáját, de felőlem azt csinál amit akar. Otthon átöltöztem, felvettem egy csőszárú farmert, egy laza, 'London' feliratú fehér pólóval és egy fehér dorkót társítottam hozzá. Hajamat kivasaltam majd fújtam egy keveset magamra a kedvenc parfümömből és már otthon se voltam. Tim már ott volt amikor megérkeztem, leültem mellé és  rendeltünk két sört. Eleinte csak beszélgettünk, de amint meghallottuk a kedvenc számainkat elmentünk táncolni. Az igazság az, hogy nagyon jól éreztem magam a társaságában, még ha alkohol hatása alatt is álltunk. Tim a csoportomba jár és nagyon rendes srác, többször is eljöttünk már ide iszogatni, igaz, hogy akkor többen voltunk, de ez nem lényeg. Csak az, hogy mind a ketten jól éreztük magunkat és nem számított semmi. Semmi.. Még a mellettünk két székkel arrébb ülő Mr Harry Styles sem, aki természetesen pár óra múlva bukkant fel a helyen, mily meglepő módon. Nem foglalkoztam vele, de tekintete többször is égette bőrömet egész idő alatt. Tudtam, hogy csak felügyelni jött ide, mégsem fogtam vissza magam. Tényleg nem értem mit hitt, vagy gondolt, elvégre ő hazudott nekem mindvégig. Nos, igen.. Nem fogtam vissza magam, pedig tudtam, hogy részegen szinte kezelhetetlen vagyok. Nem tudtam tisztán gondolkodni.. Kézen ragadtam a barátomat és kihúztam a tömegből. A zene halkulni kezdett, de nem szűnt meg, kicsit elviselhetőbb lett, nem úgy mint az én szívverésem, szinte egy ritmusba vert a benti zenével. Szólásra nyitotta száját, de mielőtt bármit is mondhatott volna lágy csókot leheltem rá. Mikor újra észbe kaptam már a mosdóban ültem a mosdókagylón és nyakán hagytam apró csókokat. Nem gondolkodtunk, ahogy leállni sem tudtunk. Bőröm égett és ajkaim bizseregtek övéért. Hajába túrtam, kezét végigvezette combomon miközben ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze.
- Elég volt!- kicsapódott az ajtó, Timet a falnak szorította. Leugrottam onnan és máris mellettük voltam, megpróbáltam leszedni róla kezeit, de nem sikerült.
- Mi művelsz?!- rákiabáltam, amitől rám emelte tekintetét.
- Megakadályozom, hogy hülyeséget csinálj!- elengedte a barátomat, helyette engem kezdett húzni, hiába próbáltam ellenkezni, semmit sem tehettem. A kocsiban nem szóltam hozzá, még csak rá se néztem az úton. Haragudtam Harryre, nagyon is.. Nincs joga beleszólni az életembe ezek után.. Épp, hogy beértünk a házba, már minden ki is bukott belőlem.
- Megőrültél?! Egyáltalán mit képzeltél?! Hogy tehetted ezt velem?! Tudod milyen megalázó volt?! Ha miattad nem jön többet a csoportba, az a te hibád lesz, és ne hidd, hogy nem fogom visszaadni!- kiabáltam vele, ugyanis szörnyen ideges voltam, lehet hogy csak az alkohol miatt, lehet hogy nem, de nem tudtam ezzel foglalkozni.- Úristen Harry!
- Befejeznéd?- nyugodtan beszélt, ami csak jobban felidegesített.
- Nem! Nem fejeztem be!- felvonta szemöldökét. Hihetetlen.. Ha azon volt, hogy jobban idegesítsen, hát sikerült neki. Gyorsan termettem előtte, megböködtem mellkasát majd folytattam.- Élvezed, mi?! Élvezed, hogy így láthatsz.. Hogy szenvedni láthatsz! Mindig is ez volt a célod, nem igaz?! Tönkretenni, utána meg jókat nevetni a szerencsétlen, hiszékeny Lexin!
- Szólj, ha kitomboltad magad és végeztél.- felnevettem és a fejemet ráztam.
- Végeztem!- mélyen néztem szemeibe.- Tudod mivel végeztem még?- közel hajoltam arcához, csupán néhány centi választott el minket egymástól. Mikor újra megszólaltam nem vettem le szemeiről tekintetemet, lassan és nyugodtan mondtam ki a szót, különleges hangsúlyt adva minden egyes betűnek.- Veled.- már mentem is fel, miután kimondtam. Beálltam a zuhany alá, legalább fél óráig állhattam a víz alatt amikor kijöttem onnan. Éreztem, hogy a fejem szépen lassan tisztulni kezd. Vizes hajamba túrtam majd kimentem a szobámba. Harry a falnak dőlve állt, nyilván rám várt.- Ha arra vársz, hogy bocsánatot kérjek.. Felőlem örökké várhatsz, mert nem fogok.- az ágyra ültem és felhúztam térdeimet.- Az egyetlen aki itt bocsánatkéréssel tartozik az te vagy.
- Jó érzés?
- Mi?
- Amit csinálsz.
- Képzeld az! És neked jó érzés volt mindvégig hazudni és játszani velem? Ha?!- nem válaszolt.- Kimondjam én helyetted? Persze, hogy az volt!
- Lexi..
- Mi van azzal, hogy soha többet nem fogjuk látni egymást.? Hogy soha többet nem jössz ide?!
- Nyugodj meg, oké?
- Nem, Harry, nem akarok megnyugodni! Fogalmad sincs milyen érzés ez nekem.. Még csak el sem tudod képzelni.. És ha segíteni akarsz, elmész innen.. Most.- forró cseppek hagyták el szemeimet és folytak végig arcomon. Nem tudtam uralni érzéseimet.