24. fejezet

- Nem akarom, hogy vele legyen.
- Te is tudod, hogy ez nem a te döntésed.
- Van beleszólásom.
- Ez az ő élete, és ha szereti miért ne lehetne vele? 
- Hogy betörjenek a házába?- csönd következett. Forró, sós cseppek hagyták el szemeimet, összehúztam magam a lépcső tetején és vártam a folytatást. Talán csak arra vártam, hogy valami szépet is mondjanak a kettőnk kapcsolatáról, ezzel kicsit enyhítve a fájdalmat, amit odabent éreztem abban a pillanatban. Hogy mondhatnak ilyet? Egyáltalán miért kell ez most..- Nem akarom, hogy ő legyen az, aki ápolgatja a verekedései után.. Vagy hagyja, hogy úgy beszéljen vele, mint egy senkivel.
- Harry megváltozott, te is láttad.- szünetet tartott.- Az emberek változnak.
- De a lányom ennyire nem változhatott meg magától.
- Ne Harryt okold miatta.
- Ennek véget kell vetni, bármi áron..
- Nem teheted ezt vele, f..- felkeltem és a szobámba rohantam. Bezártam az ajtót majd az ágyra hasaltam. Nem akartam elhinni a hallottakat, nem tudtam elhinni. A saját szüleim.. Hogy hihetik, hogy Harry rossz hatással van rám és az életemre? Mindig is szerették őt, és akkor is támogatták amikor vége lett miatta a bandának és mondjuk úgy rossz útra tért. Miért akarnak minden áron a boldogságom útjába állni, és megkeseríteni az életemet? Nem változtam meg, ugyan az a Lexi vagyok, mint évekkel ezelőtt, csupán máshogy értékelem és kezelem a dolgokat.. Ez lenne olyan nagy baj? Vagy az, hogy kiállok a barátaimért és a szeretteimért? Ők tanították ezt nekem, akkor most mi miért csinálják ezt.. Miért akarnak elválasztani tőle, amikor tudják, hogy szeretem? Tudják, mert pár perce mondták ki.. Ez az egész.. Hogy ide kellett jönni a film miatt, csak egy "elterelés" volt.. Szépen elterelték a figyelmet az igazi okról, és ugyanakkor hazudtak is.. Ez az egész szívás.. Nem tudtam parancsolni se érzéseimnek, se könnyeimnek.. Túlságosan is dühös voltam, és egyben szomorú is, a kettő keveréke pedig nem a legjobb párosítás, mert olyankor az ember meggondolatlan dolgokra képes. Én azonban tudtam mit kell tennem, és mi a helyes. Felpattantam az ágyról és előkerestem a bőröndjeimet, eldöntöttem, hogy vissza megyek Londonba. Nekem ezek szerint ott van a családom, és nem itt.. Próbáltam minél halkabb lenni, de az sem érdekelt ha felkeltem az egész házat, csak minél hamarabb el akartam onnan menni, tőlük.. Bepakoltam minden személyes holmimat és ruháimat, írtam nekik egy pár mondatos levelet és úgy hagytam ott a szobát, ahogy a legelső alkalomkor állt.. Berendezve, a dolgaim nélkül. Ahogy akkor is, úgy most is csak négy fal, ahova semmi sem köt, ellenben a londoni házammal és szobámmal.. Itt minden idegen és nem akarok ennek a háznak a részese lenni soha többet. Megráztam a fejem és nagy nehezen, de sikerült lejutnom a földszintre. Halkan nyitottam be Ash szobájába, egy puszit nyomtam a homlokára, majd már mentem is ki tőle, nem akartam felkelteni. A levelet a lépcső legalsó fokára dobtam, majd már mentem is el. A korai óra ellenére hívtam egy taxit, ami a reptérre vitt, vissza se néztem..

Az első dolgom otthon az volt, hogy vegyek egy nagy fürdőt a saját fürdőmbe. Vagy órákig ülhettem a kádban, csak azután szálltam ki, miután a víz már kezdett melegből hidegbe váltani, de akkor sem szívesen. A szobámba lépve a telefonom még mindig kikapcsolt állapotban hevert az ágyam közepén, nem volt se erőm se kedvem bekapcsolni, és nem csak azért mert jönne több tucat üzenet és hívás, csupán szerettem volna egyedül lenni és tisztán gondolkodni. Bekapcsoltam a gépemen a kedvenc zenéimet és szépen lassan kipakoltam az összes bőröndből, így a szobám végre olyan lett, mint régen. Kitakarítottam az egész házat majd elmentem bevásárolni, a hűtőm a hasamhoz hasonlóan üresen állt. Főzni akartam valamit, csak hogy elüssem az időt, de mivel nem tudtam eldönteni mi legyen, inkább vettem kaját az egyik gyorsétteremben. Nem így terveztem, de ez lett belőle. Kipakoltam, mindent a helyére tettem és evés után elmentem a stúdióhoz is, kíváncsi voltam, ugyanis a szüleim kiadták amíg mi távol vagyunk, de mivel én visszajöttem, újra az enyém. Legalább is azt gondoltam, egészen addig, amíg a kulcs nem ment bele a zárba. Hiába próbálkoztam, a zárat lecserélték, még a hátsó bejáratnál is. Nem hiszem el.. Mondhatni csalódottan mentem haza, ahol már várt rám valaki.- Hogy kerülsz ide?
- Igen, én is örülök neked.- széles mosolyt küldtem felé, majd karjai közé vetettem magam. Szörnyen hiányzott már Zayn, főleg, hogy alig beszéltünk valamit, amíg távol voltam.- Liz hívott, hogy eltűntél. Gondoltam, hogy itt leszel.- elmosolyodott, de szemeiben tisztán látszott az aggodalom is. Biztos azt hiszi megőrültem.. De megszokhatta már az évek alatt, hogy amit eldöntök, azt meg is teszem.
- Nem tehettem mást, el akartak.. Vagy inkább el akarnak választani Harrytől.- hajamba túrtam majd mutattam, hogy inkább üljünk le.- Szerintük rossz hatással van rám és az életemre.
- Ez hülyeség. Harry csinált dolgokat az elmúlt hónapokban, de nincs rossz hatással rád, sőt..
- Én tudom, de ők nem.
- Szóval eleve azért vittek oda, hogy távol tartsanak tőle?
- Röviden, tömören ennyi, igen..- sóhajtottam.- Látnod kellett volna anya arcát amikor Harry megjelent nálunk.
- Rá fognak jönni, hogy rosszul döntöttek és ezzel csak téged löknek el maguktól.
- És elválasztanak a húgomtól.
- Próbáltad megbeszélni velük?
- Nem, de nem is akarom, eleget hallottam már.
- Akkor inkább gyere át, a srácok örülni fognak neked. Lou már úgy is hiányolt, nem volt kivel innia.
- Naa..- elnevettem magam. Ahogy Zayn is, úgy a többiek is nagyon hiányoztak. Nem volt kivel nevetnem, vagy el lennem, de komolyan.. Addig volt jó LA-ben, amíg a 5SOS srácok és Harry ott voltak, utána már nem volt jó semmi. Élveztem volna nélkülük is, ha nem úgy lettem volna odarángatva, mert imádom LA-t, de nem így. Nagy öleléssel fogadott mindenki, olyan jó volt megint velük lenni, és hát volt mit megbeszélnünk és bepótolnunk.
- Lex itthon van, menjünk ünnepelni.- elnevettem magam és a fejemet ráztam.- Én csak veled iszok Lex.
- Tudom Lou, tudom.- nem akartam elmondani nekik miért jöttem vissza, nem amíg Harryvel nem beszéltem erről, mondtam is neki, hogy szeretnék vele beszélni, ezért felmentünk a szobájába.- Nem tudom hogy fogalmazzak.
- Csak mond.
- A szüleim nem akarják, hogy veled legyek, szerintük rossz hatással vagy rám és melletted nem vagyok biztonságban.- lehajtottam fejemet. Nem rögtön válaszolt, néhány pillanatig elgondolkodott a hallottakon. 
- És szerinted?- felkaptam fejemet, szemei szomorúan csillogtak. Kezemet arcára tettem és kissé elmosolyodtam.
- Te vagy a legjobb dolog az életemben.- lágy csókot lehelt ajkamra, majd karjai közé zárt. Abban a pillanatban tudtam, hogy itt van a helyem, idetartozok.. Nem akartam többé a rossz dolgokra gondolni, vagy egyáltalán foglalkozni velük. Hirtelen elengedtem, majd hátrébb léptem pár lépést, nem értette cselekedetemet, tisztán leolvasható volt arcáról.- Húzd fel a pólódat.- hangom halk volt, ő azonban még mindig nem értette mit akarok, vagy egyáltalán mi ütött belém.- Harry..- azt hiszem leesett neki. Sóhajtottam, majd hozzáléptem és felgyűrtem hasán fehér pólóját. Ahogy sejtettem..- Azt hittem befejezted.
- Had magyarázzam meg.
- Ne.. Csak ne ígérj olyat, amit nem tudsz betartani.. Ne tegyél felesleges ígéreteket.
- Lexi..- kimentem a szobából. Csalódtam benne és magamban is, mert azt hittem tényleg abba fogja hagyni. Bíztam benne és hittem szavainak, de úgy látszik hiába, és ez örökre benne marad. Ilyenkor van úgy az ember, hogy legszívesebben kikapcsolná az érzéseit.. Ha megtehetném, most megtenném, nem akarok semmit sem érezni. Kisiettem a házból és hazáig meg sem álltam, nem volt szükségem még több úgymond meglepetésre ezen a napon, azonban nem volt szerencsém ezúttal sem.
- Zayn hívott..
- Ohh nagyszerű.. Mindenki felhív mindenkit, csak engem nem.. Mindenki tud mindenről, rajtam kívül! Ez csak.. Nagyszerű.- levágtam magam mellé.
- Sajnálom.- nem válaszoltam.- Ezt is, és.. Hogy ellöktelek magamtól.
- Szakítottatok?- meglepődtem.
- Nem.- hát persze..- De hiányoztál, és rájöttem nem ér annyit az egész.- válasz helyett inkább csak megöleltem. Hiába, Nat a barátnőm, és nem tudok rá sokáig haragudni, még ha tudom, hogy hülyeség amit csinál és a végén úgy is ki fog derülni az igazság Adamről. Miután megbeszéltük a dolgokat és elment a barátnőm döntöttem.. A Bradtől való félelmem ellenére elmentem a klubhoz. Nem értem miért csinálja ezt vele, amikor tudja mennyit jelent neki a karrierje, és megmondta, hogy kilép. Lerendezték a dolgokat.. Fogadja el és hagyja békén, nem tudom mi ebben olyan nehéz. Ha lemegy edzeni azt mondom oké, mert miért ne menjen, de ezek a sérülések nem egy bokszzsáktól származnak.. Belöktem az ajtót és körbenéztem, szokás szerint tele volt a hely, Brad azonban sehol. Elmentem az irodájához, kopogás helyett csak benyitottam, de az is üresen állt. Nagyszerű.. Odamentem egy ismeretlenhez, aki megmutatta hol van, persze épp az egyik zsákot püfölte.
- Brad..
- Azt hittem nem látlak itt többet Lex.
- Ezzel nem vagy egyedül.
- Miben segíthetek?- arcán gúnyos mosoly volt, mindig is utáltam, és valószínűleg ez az érzés soha sem fog megszűnni, vagy egyáltalán változni, főleg azok után nem, hogy betört hozzám.
- Hagyd békén Harryt. Neki megvan a maga élete, ne akard tönkretenni.
- Nem te teszed tönkre?
- Tudom, hogy visszajár a hülye bajnokságaidra, vagy hívd aminek akarod..
- Miért szólsz bele az életébe?
- És te?!- közelebb lépett hozzám.
- Ismerem már egy ideje, tudom mi a jó neki.- felnevettem.
- Kétlem. Nem te vagy mellette évek óta.. Te tetted ezt vele, miattad hagyta ott a bandát és változott meg! Tönkretetted az életét és még csak nem is érdekel! Amikor végre feladta azt az életet te megint visszarángatod! És még te nevezed magad a barátjának, sz...- mielőtt folytathattam volna, keze az arcomon csattant.
- Nincs jogod így beszélni velem kislány!
- Úgy látszik mégis.- megfordultam és elmentem. Arcom égett a fájdalomtól és fogadni mertem volna, hogy kezének nyoma ott vöröslik rajtam. Nem engedtem a sós cseppeknek, pedig nagyon nem volt kellemes érzés és nehéz volt tartanom magam, ezért inkább kezemet az ütés helyére nyomtam és lehajtottam fejemet. Azt hittem ez a nap boldog lesz, de úgy látszik tévedtem.