11. fejezet

- Mára ennyi, mehettek.- a laptopomhoz léptem és kikapcsoltam a zenét majd felnéztem twitterre. Mostanában minden nap megnézem az oldalát, de nem igazán tudom miért. Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és egy mély levegővétel után megfordultam, de nagyot ugrottam.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.- vigyorgott.

- Pedig sikerült.- lecsuktam a gépemet.- Segíthetek esetleg még valamit vagy..

- Ami azt illeti igen. Meg tudnád mutatni a második lépést megint?- felvontam szemöldökömet és kérdőn néztem rá.

- Az órán tökéletesen csináltad.- sóhajtottam.- Vége az órának Bry, menj haza.

- Ne már Lex.. Azért fizetünk, hogy taníts minket.- a hajamba túrtam, mély levegőt vettem és nyugalmat erőltettem.

- Az órán miért nem tudtad megkérdezni? És igen azért fizetsz, de nem fogok minden egyes mozdulatot megmutatni amikor már vége van. Nekem is van ezen kívül még egy csomó dolgom.

- Csak egyszer.

- Nem Bry. Ha nem tetszik ne is gyere többet, nem érdekel.

- Naa Lex..- kezét derekamra tette és közelebb húzott magához. Rögtön eltoltam magamtól és hátrébb léptem.

- Azt mondta nem akarja.- bárhol felismerem ezt a hangot.

- Menj el Bry.- az illető rám nézett, majd csöndben ment ki a stúdióból. A gépemet a táskámba süllyesztettem, azt pedig átdobtam a vállamon. Lekapcsoltam a villanyokat és az ajtóhoz mentem.

- Szívesen.

- Nem kértem, hogy gyere ide, sem azt, hogy küldd el, szóval nem fogom megköszönni. Azt hiszed ezzel most minden rendbe jön majd? Hogy most minden a régi lesz? Hát tévedsz! Semmi sincs rendben és semmi sem a régi! Ahogy te sem!- kiment a stúdióból, minden szó nélkül. Vártam pár percet majd követtem a példáját. Bezártam az ajtót és elindultam haza, nagyon elegem van már ebből a napból. Valaki a karomnál fogva húzott be a sikátorba, szörnyen megijedtem ezért sikítottam. A falnak tolt és kezét számra tapasztotta. Zöld szemei megcsillantak és arca megváltozott, de nem érdekelt. Ellöktem magamtól és most az én kezem csattant az ő arcán. Hagytam had eméssze magát a történteken egyedül, elrohantam és hazáig meg sem álltam. Mindjárt tuszkoljon be egy kocsi hátuljába, nem? Komolyan mondom nem értem az embereket.. Nem érdekelt se Harry, se Bryan, se senki. Miért nem lehet csak egyszer egy normális napom? Csak egy baj van.. Hogy hiányzik Harry, nagyon is, de nem tudok már úgy viselkedni vele ahogy szeretnék.

- Lexi hallgass végig, kérlek.- nem válaszoltam. Tudja, hogy ilyenkor meghallgatom, egy ideig legalább is.- Sajnálom, nagyon is. Nem tudom mi ütött belém, de nem akartalak megütni, sosem akartalak bántani. Tényleg fontos vagy nekem és nem csak úgy mondod.- valahogy ezt sem tudtam már neki elhinni, de nem tudom miért. Szeretném.. Nagyon is, de nem megy és fogalmam sincs miért. Mielőtt teljesen összetörtem volna, elindultam ki, de visszahúzott. Megfogta karomat és magához húzott, úrrá lett rajtam a felismerés és remegni kezdtem, éreztem ahogy szemeimet lassan könnyek lepik el. Harry eddigi kemény vonásai most meglágyultak és szemei fájdalomtól telve csillogtak.- Ne haragudj.- elengedett majd magához ölelt. Arcomat pólójába fúrtam és szorosan bújtam hozzá. Talán azért engedtem neki hogy megöleljen, hogy megnyugodjak, nem tudom, de minden düh kiszállt a fejemből és a testemből.- Had tegyek mindent jóvá egy vacsorával, ma este.- letörölte sós cseppeket az arcomról és végigsimított rajta. Válasz helyett aprót bólintottam, nem akartam újabb veszekedésbe kezdeni, ezért inkább beleegyeztem. Miután elment tétlenül álltam a szoba közepén, kicsit sem hiányzott ez a vacsora, nem tudok túl lépni azon a dolgon.. Egyszerűen nem megy, képtelen vagyok.

Szőke tincseim hullámokban omlottak vállamra és szemem nem túl erős sminket kapott. Mivel tudtam, hogy valami puccos helyre fog vinni, ezért felvettem egy csinos, fekete ruhát, fekete magassarkúval. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Gyalog mentem, semmi kedvem nem volt most vezetni és nem volt messze az étterem. Amikor odaértem még nem volt ott. Ahogy 15 perc múlva sem.. Bementem, de a pincér azt mondta, még nem jött meg Harry. Tudhattam volna, hogy megint csak szórakozott. Hülyének éreztem magam, talán mert az is vagyok. Mindig hiszem, hogy igazat mond és nem vág át, de aztán jönnek a pofára esések és mindennek vége. Nem volt kedvem egyedül enni a sok szerelmes között ezért inkább hazamentem. A cipőimet a sarokba vettem és felmentem az emeletre. Levettem a ruhámat, amit egy mozdulattal a szekrénybe vágtam, majd felvettem valami kényelmeset és az ágyra ültem. Elgondolkodtam sok mindenen, és most már tudom mit kell tennem.

***

LA valami fantasztikus hely, egyszerűen wáó. Igen, oda mentem, Michaelék nem mondtak le rólam, és a történtek után ezer örömmel hagytam el Londont. Múltkor legfőképp Harry miatt maradtam, de most miatta mentem el. Hagytam egy üzenetet a konyhában, Zaynnek van kulcsa, egyszer úgy is megtalálják majd. Nem így terveztem, de ez lett belőle. Nem érdekel többé, hogy ki mit akar, csak az hogy én mit akarok és nekem mi a jó. Egész életemben mások érdekeit tettem előtérbe, de ez most meg fog változni. 1 hete vagyok itt.. A szállásom közel van a stúdióhoz, így nincs gondom azzal, hogy hogyan is jussak el oda.. Kaptam egy lakosztályt, hihetetlen, de még is igaz.. Luxus, luxus hátán.. Én nem is tudnám fizetni még egy napig sem. Hihetetlen, hogy ez velem történik meg. Én meg képes voltam először visszautasítani ezt az egészet.. Az első pár napom LA, és a csapat megismerésével telt. Mindenki jófej és bolond, olyanok mint én, szóval nagyon jól kijövök a táncosokkal. Londonból többször is hívtak, de egyszer sem vettem fel. Még Mrs. Fields is hívott, gondolom az abbahagyott tánc miatt, de az sem igazán érdekel, majd talál mást. A jó a dologban, hogy nem igazán tudják hol is vagyok pontosan, a levélben csak annyit írtam, hogy kell egy kis idő.

A laptopom felett ültem amikor megakadt a szemem egy cikken.

Alexis Graham, a One Direction közeli barátja, amióta csak az eszünket tudjuk. Így került közeli kapcsolatba Harry Styles-al, akivel sokáig a kapcsolata nem volt fényes, sokak szerint többször is veszekedtek egymással, ám néhány hete összejöttek. Látták őket együtt és biztos forrás meg is erősítette, hogy a barátságból szerelem lett, de ezt mindenki tudta már. Azt is, hogy a párocska valószínűleg már szakított? Sokan látták Lexit, Londonban a reptéren nagy csomagokkal, majd néhány rajongó jelentése szerint feltűnt LA-ben. Mint tudjuk Lexi nagyon régóta táncol, így került be az X Factor táncosai közé. Na de Harry mit szól ehhez? Vagy emiatt mentek szét? De az is lehet, hogy a fürtös szépfiú visszatért az alkoholokhoz. Mindenesetre sokan örülnek, hogy Harry újra szingli.

Felnevettem és felmentem twitterre. Szokásosan válaszolgattam néhány rajongónak és néhány üzenetre is. A legtöbben tényleg nagyon aranyosak, de vannak akik nem éppen. ' Nem kell mindent elhinni arról amit írnak, vagy mégis? Ki tudja. xx ' Elolvastam néhány hozzászólást majd kikapcsoltam a gépemet. Hátradőltem az ágyon, de rögtön fel is pattantam, ugyanis a hasam hangosan jelezte, hogy éhes. Kimentem a konyhába és nekiálltam spagettit csinálni.- Mizu Zayn?

- Töröld ki amit kiírtál.

- Mi?

- Hallottad Lex.

- Ohh, én is örülök neked. Igen, jól vagyok köszönöm.

- Lexi.

- Aggódtál értem? De édes vagy.

- Lexi szedd le azt. A m..

- Nem érdekel, hogy mit mondanak, én nem nekik dolgozok, azt írok ki amit akarok, ők ebbe nem szólhatnak bele. Ennyi erővel szóljatok több millió lánynak, hogy töröljék ki a tweeteket. Na cső.- megszakítottam a vonalat és az asztalra vágtam a telefont. Képes ezért felhívni.. Szép.. Fogtam a telefonomat, felmentem megint twitterre és újra postoltam egyet. " Barátok, mi? Ugyan kérlek.. " Megettem az ebédemet majd elmentem felöltözni és sminkelni. Úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni.

Nagyon jó itt a meleg napsütésben sétálni. Mondhatom, hogy már most nagyon imádom LA-t? Mert így van. Volt egy pár Directioner, akik leszólítottak beszélgetni és képeket csinálni. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak, bár akadt olyan kérdés amire nem igazán tudtam mit válaszolni, ezért inkább tereltem a témát, amiből nevetés lett a vége. Elég jól elbeszélgettem velük, nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de komolyan.
 Pedig nem szokásom velük leállni, max egy-egy kép erejéig, de most így alakult, és nem bántam meg. Jófejek voltak és nem hozták fel Harryt.. Biztos vagyok benne, hogy lett volna olyan aki már csak azért is rákérdezett volna erre a témára.. Valószínűleg lereagáltam volna, de nem tudom. Találtam egy hatalmas X Factor-os plakátot. Először nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, de aztán tiszta jó érzés töltött el, és lefényképezkedtem vele már csak azért is, és egyből ment fel twitterre. Már besötétedett amikor visszaértem a hotelba. Lezuhanyoztam és leültem a tv elé a gépemmel. Azért sem töröltem ki a kiírásaimat, nekem ők nem mondják meg, hogy mit csináljak, ahogy Zayn se. Fogtam a telefonomat és felhívtam Lout.

- Hmm?

- Felkeltettelek?

- Szerinted?- elnevettem magam.

- Bocsi, nem akartalak.

- Jól vagy Lex? Eltűntél minden szó nélkül.

- Persze. Csak meggondoltam magam és inkább eljöttem a műsorba.

- Harry mondta, hogy megint veszekedtetek.

- És gondolom ti is láttátok a cikket.

- Zayn ki van bukva.

- Ne hogy már én legyek a hibás amiért elmondom a véleményemet.

- Nyugi már, jól tetted, de..- elhallgatott.

- De?

- Harry..

- Nem érdekel Lou.

- Tudom, de eléggé maga alatt van.

- Legyen. Ő akarta így.

- Szóval vége?

- Nem tudom, de eléggé úgy néz ki.- sóhajtottam.

- Milyenek a próbák?- elmosolyodtam. Tudja, mikor kell terelni a témát és hogyan.

- Fárasztóak, de nagyon jók. Jövő héttől láthatsz a tv-ben.- elnevettem magam.

- Vigyázz magadra Lex. Szeretünk.

- Én is. Puszilok mindenkit. Szia Lou.- letettük. Rágódtam a szavakon, de valahogy még sem tudott annyira érdekelni ez az egész, mint kellene.