13. fejezet

Pár nap után visszamentem a srácokkal Londonba. Mindenki örült nekem, vagy csak tettették. Haha. Nem tudom, talán nem is érdekel, de jó volt látni őket, főleg a testvéremet és Nataliet. Percekig el sem engedtük egymást az én dilis barátnőmmel. Talán tényleg megváltoztam egy kicsit amíg LA-ben voltam, de nem mondanám valami nagy változásnak. Szerintem csak átértékelődött bennem sok minden, ami nem baj, sőt jó. Tanultam ezt-azt az idő alatt és nem csak a táncról beszélek. 

Az első napjaimat az ágyban töltöttem és aludtam, vagy feküdtem Harry karjai közt. Igen vele. Jól megvagyunk jelenleg aminek szintén nagyon örülök. Szeretem, tényleg, és a jelenléte.. Boldogsággal tölt el mindig, még ha nem is mutatom ki vagy épp veszekedek vele. Mellette minden más és még sosem találkoztam ilyen emberrel, mint ő. Őszintén, fogalmam sincs mihez kezdek most Londonban. Nem szeretnék visszatérni a "régi" életemhez, amiben táncot oktattam és ennyi, a nap többi részében pedig csak unatkoztam. Nekem ehhez már nincs kedvem, persze táncot tanítani másoknak van, de már valami nagyobbra vágyok. Főleg ezek után, ami szerintem nem is meglepő, mindenki így gondolkodna a helyzetemben és gondolom az emberek meg is értik.

- Hmm?

- Lex, át kell jönnöd.

- Hagyjál Zayn, fáradt vagyok.

- Lexi most!- ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Mi az ami ennyire sürgős?

- Csak.. Siess.- megszakította a vonalat én pedig sóhajtva másztam ki az ágyból és mentem el felöltözni. Amíg a lépcsőn lépkedtem lefelé felkötöttem a hajamat a telefonommal a számban. Mert ugye nincs zsebem, pacsi.. Fogtam a kocsikulcsokat majd már mentem is. Komolyan, mi lehet ennyire fontos, hogy nem ér rá holnapig? Este hét óra van, és semmi kedvem sincs semmihez jelenleg. Hamar odaértem, becsöngettem majd aggódó kék tekintettel találtam szembe magam, aminek láttán már egyre inkább kezdett érdekelni a dolog. Megkérdeztem mi van, de Niall nem igazán akart válaszolni, csak mutogatta, hogy menjek be. Követtem a nappaliba, amint megláttam odasiettem és letérdeltem a kanapé elé majd végigsimítottam arcán. Nem akartam elhinni a látottakat.

- Mi történt?- hangom szinte csak suttogás volt, ő pedig nem válaszolt.- Zayn?- tőle sem kaptam választ. Most komolyan idegesíteni akarnak?- Valaki válaszolna végre?!

- Nem tudjuk, nem mondta el.- Liam próbált nyugtatni a választ követően, de kevés sikerrel.

- Beszélhetnék vele négyszemközt?- bólintottak majd csendben mentek fel a lépcsőn. Fel akart ülni, de visszanyomtam a kanapéra.- Mi történt?

- Lex.. Úgy sajnálom.

- Mondd, hogy nem voltál megint azon az idiótaságon.- nem válaszolt.- Harry..

- Sajnálom.- megráztam a fejem.

- B..Be kell menned a kórházba.- meg akart szólalni, de megelőztem.- Kérlek.. Nem úgy nézel ki mint aki jól van.- alig észrevehetően bólintott. Egy puszit nyomtam a homlokára majd felszaladtam Zaynhez és a többiekhez. Beültettük Harryt a kocsiba és a kórházba mentünk, ott azonnal elvitték kivizsgálásra majd röntgenre. Az idő szörnyű lassúsággal telt, néha szinte mint ha megállt volna. Nem hogy orvosok, de még nővérek sem voltak sehol, csupán mi öten ültünk a folyosón csöndben. Niall ült mellettem, fejemet vállára hajtottam, karjába kapaszkodtam ő pedig átkarolt szabad kezével. Nem tudom meddig ülhettünk ott, amikor végre megjelent a doki aki elvitte Harryt. Egy emberként pattantunk fel és léptünk oda hozzá. Mindenki kérdésekkel rohamozta, ő pedig elmondta, hogy Harry agyrázkódást szenvedett és belső vérzése is volt, az arcán és a testén levő zúzódások mellett. Amikor megkérdezte tudjuk-e, hogy mi történt vele egyből rávágtam hogy nem. Csak én tudtam az igazat, senki más.. Csak Harry és én. Bementünk hozzá a beszélgetést követően és őszintén.. Szörnyen nézett ki. Amint észrevett ránk villantotta tökéletes mosolyát. Tipikus, de valahogy nem voltam mosolygós kedvemben. Nem haragudtam rá.. Na jó, talán egy picit, de az érzést.. Ami bennem volt inkább úgy írnám le mint a fájdalom, a sajnálat és a megkönnyebbülés keveréke amiért nem lett nagyobb baja.

- Hogy érzed magad?

- Jobban, kezdenek hatni a bogyók.

- Mit műveltél?- Zayn tette fel a kérdést. Harry rám nézett, álltam tekintetét.

- Nem fontos.- lehajtottam fejemet.- De nem lesz több ilyen, megígérem.

- Honnan tudjuk, hogy be is tartod?- Louis

- Mert Lex itt van.. Miatta.- felé kaptam tekintetemet. Szólásra nyitottam számat, de nem tudtam megszólalni.

- Mi most magatokra hagyunk.- Liam állt fel.

- Később visszajövünk.- Louis veregette meg a vállát majd kimentek.

- Miért csináltad megint?

- Lex..

- Csak.. Egy egyszerű kérdés volt.

- Sajnálom.- szemei fájdalmat tükröztek.

- Tudom.- végigsimítottam arcán.- Nagyon fáj?- alig észrevehetően rázta meg a fejét majd elmosolyodott.- Ne mosolyogj, hülye vagy.- persze, hogy nem hagyta abba.

- Gyere ide.- kitárta karjait én pedig eleget tettem kérésének.

- Megijesztettél. Ne csinálj ilyet többet.. Kérlek..

- Nem fogok.- egy puszit nyomott a hajamba.- Nem fogok..

Pff, hatalmas lecseszést kaptam Mrs. Fieldstől amiért szó nélkül eltűntem és itt hagytam a csoportot. A legalább húsz perces monológja alatt próbáltam ébren maradni, de tényleg annyira nem érdekelt amit mondott és amikor azt hittem végre befejezte.. Elkezdte elölről, még unalmasabban. Mikor abbahagyta a beszédet, vagyis nekem csak annyi volt, hogy a szája már nem mozgott válaszként csak bólintottam egyet és otthagytam. Tényleg nem voltam rá kíváncsi. Sose szerettem, de ha már ő fizet a munkámért.. Sietni akartam haza, ugyanis a húgom ma nálam alszik és a délutánt is vele töltöm. Legalább is úgy terveztem, de hogy mi lesz belőle még nem tudom. Már ott voltak amikor hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam majd csatlakoztam a családomhoz. Bocsánatot kértem tőlük amiért szó nélkül leléptem, de végül is már felnőtt vagyok.. Gyakorlatilag, szellemileg még nem hiszem. Oopsz.. Asht levittem a játszótérre miután elmentek a szüleim. Mivel haragszik rám muszáj kiengesztelnem és imád ott lenni. A nyalóka és a játszótér jó út ahhoz, hogy minden újra a régi legyen közöttünk. Mindenkinél jobban ismerem Asht, úgyhogy ez nem okoz nehézséget, de tényleg szeretném ha nem lenne rám mérges. Úgy két óráig lehettünk ott amikor hazamentünk.. Amíg ő fürdött csináltam neki vacsit majd leültünk a tv elé. Szokás szerint nagyon aranyos volt és tényleg nagyon jó érzés volt vele lenni. Ha kéne mondanom egy nevet, hogy ki az aki a legjobban hiányzott, a húgomét mondanám. Ő az, aki nélkül nem tudom elképzelni az életemet, úgy ahogy neki, nekem is szükségem van rá.

A csengő hangjára keltem. Egy halk sóhaj után óvatosan leszedtem Ash karjait magamról majd kimásztam az ágyból. Lecsoszogtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

- Jó reggelt.- elmosolyodtam és kitártam az ajtót. A nappaliba érve átadott egy csokor vörös rózsát.

- Ezt miért kapom?

- Mindenért.

- Köszönöm.- egy puszit nyomtam a szájára, nem tudtam nem mosolyogni. Sosem kaptam még virágcsokrot főleg nem rózsából, annyira kedves és édes tőle. Mutattam, hogy üljön le, én pedig gyorsan vízbe tettem a virágokat majd visszamentem hozzá és leültem mellé.

- Felkeltettelek?

- Igen, de nem bánom.- megrántottam a vállamat és elmosolyodtam. Magához húzott és átkarolt.- Jobban vagy?

- Mondjuk.

- Nem akarom, hogy ebből veszekedés legyen vagy ilyenek csak megkérdezem, és nem is muszáj válaszolnod, de.. Most mi volt olyan értékes, hogy beneveztél?

- Nem mondhatom el. Ne haragudj.

- Oké.- felnéztem rá.- Ash itt van.

- Igen?

- Fent alszik még. Tegnap egész nap vele voltam, olyan jó volt.

- Azt elhiszem, kis szeretet és boldogság bogyó.

- Most lebogyóztad a húgomat?- elnevettük magunkat.

- Olyan kis pici és aranyos.. Mint te csak kisebb változatba.- nevetett.

- Én kicsi vagyok és aranyos?- felnéztem rá.

- Kicsi, aranyos és még sorolhatnám de nem akarom növelni az egódat.- csak nevettünk majd lágyan tapasztotta ajkát enyémre. Ash jött le e lépcsőn, kitártam karjaimat ő pedig megölelt majd Harryhez is odament egy ölelésért. Elmentem valami reggelit csinálni, őket pedig ott hagytam a nappaliba. Összedobtam egy tojásrántottát és főztem kávét. Amikor bementem szólni, egymással játszottak. Elmosolyodtam, mert nagyon édesek voltak. Megreggeliztünk, de épp hogy végeztünk már jöttek a tesómért a szüleim. Harry segített elmosogatni amiből az lett, hogy egymás arcába nyomtuk a habot és egymást fröcsköltük a vízzel.

- Édesek voltatok.

- Aranyos kislány.

- És imád téged.- felnéztem rá. Eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé majd végigsimított arcomon és elmosolyodott.

Harry végre jobban van. Már alig látszanak a sérülései és elmondása szerint nincsenek fájdalmai. Örülök neki, de komolyan. Bár annak már kevésbé, hogy megint vissza akar oda menni. Mert hogy vissza akar, és engem is hívott, azt mondta fontos, ezért elmentem vele. Az út odafele csendesen telt, a fejemben viszont hangzavar volt és teljes káosz. Kicsit féltem, mert fogalmam sincs mit tervezett. Ahogy beléptünk a clubba egyből közelebb húzott magához, de nem is bántam.. Miután megpillantottuk Bradet már indultunk is felé, a szememmel Emilyt kerestem, de sehol sem találtam.

- Mizu Haz? Lexi, jó itt látni.- mosolyt erőltettem majd csak bólintottam.

- Kilépek.- okééé, most meglepődtem.

- Tudod, hogy az nem így működik.

- Nem érdekel, nem csinálom tovább.

- Mitől változott meg ilyen gyorsan a véleményed? Múlt héten még gondolkodás nélkül mondtál igent.

- Az nem a te dolgod.

- Lexi.- felé kaptam a fejemet.- Miatta, ugye?

- Mondtam már. Nem a te dolgod.

- Egy kislány miatt abbahagyod?- Harry megszorította a kezemet. Éreztem ahogy teste megfeszül mellettem. Tudtam, hogy Brad arra játszik, hogy felidegesítse és verekedjen, de ezt nem hagyhatom.- Azt hittem te jobb vagy ennél. Nem hittem volna hogy egy k...

- Fejezd be, tudom mi a célod.

- Igen Lexi? És mi a célom?

- Ha a barátja lennél, mint ahogy mondtad, engednéd elmenni.- csak engem nézett.

- Ha a barátnője lennél, mint ahogy mondtad, engednéd verekedni.

- Miért, hogy még többször megsérüljön? Ez nem ő. Te tetted ilyenné.

- És az olyan baj? Te pedig meg akarod változtatni.

- Ez nem igaz. Csak szeretném ha azt csinálná amit igazán szeret.

- Ne szólj bele az életébe kislány.

- Ahogy te se.

- Hagyd békén Brad. Döntöttem.- Harry megfordult és elindult, húzva magával.

- Még nincs vége Haz. Nem így!- nem törődött vele, csak ment egyenes a kijárat felé én pedig igyekeztem tartani a lépést. Meglepett ezzel a kijelentésével, hogy kiszáll. Hiszen nemrég azt mondta neki ez a "menedéke". Talán vége ennek az egésznek.. Vége az alkohol és a verekedés időszakának..