12. fejezet

Sziasztok Drágáim!

 Szeretném megköszönni azoknak akik feliratkoztak, és azoknak is akik olvassák a blogot és a több mint 3000 oldalmegtekintést.:) Arra kérlek titeket, hogy írjatok véleményt a fejezetek végén. Köszi és jó olvasást.

Ölelés. xx

/ Harry szemszöge /

Lexi nélkül semmi sem ugyanaz, bevallom szörnyen hiányzik. Én csesztem el megint és most miattam ment el. Miattam van LA-ben, messze a családjától, a barátaitól. Megint miattam borult ki és és én tehetek róla, hogy most utál. Minden az én hibám. Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe, boldog volt Colin mellett, ahogy mindig is az volt. Miért nem tudtam hagyni, miért kellett beleavatkoznom? Talán mert szeretem.. De ez már semmit sem ér, már vége van és talán nem is kapom vissza többé. És miért? Mert idióta voltam.. Hatalmas idióta, ráadásul ahelyett, hogy leállnék az alkohollal most jobban ráálltam. Tudom, hogy miatta kéne letennem az üveget, hogy megmutassam neki megváltoztam, de már nem megy, hiszen nincs itt. Nincs mellettem. Érzem a hiányát, ahogy mindenki más a házban. A hangulat majdhogynem lenullázódott, és Zayn meg Louis engem okolnak, nem is hiába, de akkor is.. Nem sokat beszélünk, ők leginkább a barátnőikkel töltik az idejüket. Niall és Liam többször is mondják, hogy nem az én hibám, de ők sem gondolják komolyan. Ez az egész.. Csak szívás és kicseszés mindenkivel. Nem keresem a veszekedéseket ezért inkább a legtöbb időt a szobámban töltöm, nem akarom, hogy még ennél nagyobb feszültség legyen közöttünk. Ők a barátaim.. A legjobb barátaim és egyben a családom is, muszáj ezt helyre hoznom.

- Többiek?

- Valahol fönt, gondolom.- megrántotta a vállát.

- Elmegyek Lexihez.- Niall keze megállt a levegőben.

- Biztos jó ötlet? Tudod, hogy...

- Miattam ment el, nekem kell helyre hoznom.

- Bocsi, de úgy nehéz ha szinte egész idő alatt ittál.

- Tudom.

- Mikor akarsz menni?

- Holnap reggel.

- Csak.. Ne bántsd meg többször, mindannyiunknak szüksége van rá.

- Tudom..

- Hozd őt haza, nagyon hiányzik.

- Ki hiányzik neked?- Louis lépett be a konyhaajtón.

- Lexi.

- Kinek nem?

- Harry el akar menni hozzá.- felháborodva néztem Niallre, aki a szendviccsel a szájában kérdőn nézett rám, majd megrántotta vállát.

- Nem hinném, hogy ez jelenleg jó ötlet.

- Van más ötleted?

- Van. Hagyd had élje az álmát és had legyen boldog.- Louis bevágta a hűtőajtót és kiment a konyhából.

- Igaza van Haz.- a kis szőke barátom megveregette a vállamat, majd ő is kiment. Sóhajtva követtem és vágtam le magam a kanapéra, a többiek közé.

- Nem bírod ki, ugye?- Zayn fordult felém.

- Mi van?

- Eléred, hogy Lexi elmenjen, most meg tönkre akarod vágni az álmát. Miért nem tudod hagyni, ha egyszer boldog?

- Talán mert hiányzik?

- Szerinted nekünk nem? De egyszer igazán gondolhatnál rá is, nem csak magadra.- felkeltem és minden szó nélkül felmentem a szobámba. Zaynnek igaza van, de szörnyen hiányzik.

/ Lexi szemszöge /

Az adások valami hihetetlenek, az álmom tényleg valóra vált és boldog vagyok. Boldog vagyok, mert sikerült. Sikerült elérnem és megvalósítanom a gyerekkori nagy álmomat. Még egy adás lesz, utána fogalmam sincs, hogy mihez kezdek, de szerintem egy ideig még maradok LA-ben. Jó nekem itt, sőt nagyszerű. Nat és a többiek persze hiányoznak, de ez van. Nem ragadhatok le a múltban, a jelenben kell élnem az életemet és kihasználni minden alkalmat, hiszen nem tudhatom mikor törik minden össze. Mellesleg nem sokat beszéltem a többiekkel. Natalie más, vele minden nap beszélek, de Harryvel és Zaynnel semmit.. Niall, Lou és Liam néha felhívtak, de csak pár percig tartottak ezek a beszélgetések. Ha őszinte akarok lenni fáj.. Fáj, hogy eltűntem minden szó nélkül, elmentem Amerikába és még csak annyit sem tettek meg, hogy megkérdezzék jól vagyok-e. A beszélgetések alatt csak a műsorról kérdeztek. Talán így kellett lennie.. De.. Szörnyen hiányoznak, főleg Harry. Nem szabadna rá gondolnom, de képtelen vagyok.. A fejembe mindig ott motoszkál az az igéző zöld tekintet, a barna fürtök és az apró gödröcskék.. Megráztam a fejemet.. Nem szabad most erre gondolnom, a műsorra kell koncentrálnom teljes erővel..

Az utolsó adás valami hihetetlen volt és annyira jól éreztem magam. Az öltözőben megállás nélkül ment a nevetés a hülyeségekkel együtt és a színpadon a koreográfusaink szerint tökéletesen teljesítettünk. Annyira jó érzés volt ez az egész.. Itt lenni és egy picit rosszul érzem magam, hogy vége van, de annyi tapasztalatot és szép emléket szereztem itt.. A barátokról nem is beszélve. Az biztos, hogy ez egy életre szóló élmény számomra. A csapattal az adás után elmentünk bulizni és eléggé berúgtunk.. Mindannyian, de komolyan.. Lanaval egymásba karolva mentünk a hotelhez. Na jó, az túlzás, hogy mentünk, alig bírtam tartani. Lana egyébként a csapat tagja, és nagyon jó barátom lett itt, nagyon közel kerültünk egymáshoz és nagyon megszerettem. A fejem lüktetett és az egyensúlyom sem igazán volt a helyén, a világ kissé forgott körülöttem és a dilis barátnőmnek hála ide-oda mentünk a járdán, de a kedvem valahol az egekben volt. Miközben mentünk a földet bámultam, nem akartam elesni vagy ilyenek, nem hiányzik egy újabb sérülés.

- Lexi?- felkaptam fejemet a rekedtes hangra és hirtelen nem akartam elhinni. 5 nagyon ismerős fiú állt előttünk, akiket hetek óta nem láttam. Több érzés áradt szét a testemben. Elengedtem a barátnőm karját és felé siettem, ahogy odaértem nyakába vetettem magam és átkaroltam azt. Körém fonta karjait, majd a lendületnek hála megpörgetett a levegőben. Miután már a saját lábaimon álltam szorosan bújtam hozzá, és mélyen szívtam be finom illatát. Az ölelést követően meglepett, zöld szempárral találtam szemben magam.

- Részeg vagy, Lex?

- Neeem.- vállon löktem a kis szőke barátomat, aki csak vigyorgott. Mindenkit megölelgettem és bemutattam Lananak, bár félő, hogy a barátnőm nem fog erre emlékezni. Segítettek nekünk eljutni a hotelba és abban is segítettek, hogy nem essünk el.

A fejem felrobbanni készült és a szememet szörnyen zavarta az ablakon beáradó világosság, még úgy is, hogy csukva volt. Fejemre húztam a párnát és felhúztam lábaimat. Semmi kedvem nem volt felkelni, de sajnos muszáj. Hasra fordultam és lecsúsztam az ágyról. Igen, tudom, ha a lustaság fájna.. Felkeltem a földről és elmentem lezuhanyozni és fogat mosni, majd kimentem a szobából. Örömömben felkiáltottam és ugrálni kezdtem. Azt hittem csak egy álom volt, hogy tegnap találkoztam velük. Feléjük siettem majd egyszerre öleltem magamhoz őket. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, annyira boldog voltam, nem érdekelt, hogy másnapos voltam, semmi se tudta elrontani a kedvemet. Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

- Istenem, de örülök nektek.- vigyorogtam.

- Megint pörögsz.- Liam nevetett.

- Bocsi, de ne csodáld ha így feltűntök minden szó nélkül.

- Ott voltunk a show-n is.

- Én nem is láttalak.

- Szégyelld magad Alexis.- Louis játszotta a sértődöttet. Elnevettem magam és vállon löktem. Ez is hiányzott már, a sok hülyeségük.

- Tudunk beszélni?- minden szem Harryre szegeződött. Bólintottam és felpattantam, majd a szobámba mentem, ő pedig követett. Mutattam, hogy üljön le, de nem akart, ezért inkább én is álltam, vele ellentétben csupán lehajtottam fejemet.- Sajnálom Lexi.- vártam, hogy folytassa.- Nagyon elcsesztem. Tudom. Már hetek óta ide akartam jönni, de a többiek azt mondták nem lenne túl jó ötlet.. Tényleg nagyon sajnálom. Én nem ezt akartam..- ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat majd felnéztem rá. Közelebb léptem hozzá, végigsimítottam arcán majd lágy csókot leheltem ajkára. Arca meglepettséget tükrözött.

- Hiányoztál.. Nagyon is.

- Ugye tudod, hogy nem tudok kiigazodni rajtad?- elmosolyodott majd végigsimított arcomon.

- Öhm.. Sajnálom?

- Ne tedd.

- Akkor mit kéne tennem?- felnéztem rá. Közel húzott magához majd ajkát enyémre tapasztotta.- Nem akarlak többé elveszíteni.

- Nem fogsz.- karjai közé zárt.- Nem fogsz.. De most menjünk vissza.- elmosolyodott, majd kézen fogott és visszamentünk a többiekhez.

- Lou, ha megszólalsz kilöklek az erkélyről.- az említett csak tovább vigyorgott.

- Képes lennél kilökni a... Hányadikon is vagyunk?

- 10. emeleten.- megrántottam a vállamat.

- Széép.- nevetett.

- Mikor jössz vissza Londonba?

- Nem tudom Zayn, itt jól érzem magam.- hátradőltem.- Lana?

- Korán lelépett, azt üzeni majd hív.- köszönetképpen bólintottam.

- Jó voltál Lex.

- Kösz.- elmosolyodtam.

- Csak szerintem változott meg?

- Héé, én nem változtam meg.- vállon löktem Lout.

- De, kevésbé vagy hiperaktív.- vigyorgott.

- Szeretnéd ha az lennék?

- Az az igazi éned.- Niall

- Idejöttetek, hogy leszóljatok? Különben meg az előbb mondtátok, hogy pörgök, igazán eldönthetitek ám.- elhadartam az egészet széles vigyorral az arcomon.

- Oké, te beteg vagy.

- Hallod Liam..- elnevettem magam, de az arcom hamar elkomolyodott.- Nem tudom, hogy visszamenjek-e.. Egész idő alatt.. Úgy tűnt, hogy nem is érdekel mi van velem. Ha beszéltünk csak a műsorról kérdeztetek. Egyszer sem kérdeztétek meg hogy vagyok vagy mi van velem. Tudom, hogy én mentem el, csak.. Ez..- nem tudtam befejezni.

- Lexi..

- Ne.- a szavába vágtam Zaynnek.- Inkább ne mondjatok semmit.- felkeltem és a szobámba siettem. Kimentem az erkélyre és leültem a földre, felhúztam térdeimet és a kilátásban gyönyörködtem.

- Lex..- Zayn

- Nem azért nem kérdeztük, mert nem érdekelt.- Louis

- Hanem mert nem akartuk, hogy meggondold magad.- Niall

- Azt szerettük volna, ha boldogan élnéd az álmodat.- Harry

- Úgy, hogy nem befolyásolnak az érzéseid.- Liam.

- Akkor sem mentem volna el, ha valami történt volna valakivel. Lehet, hogy önzőn hangzik, de egész életemben másokat helyeztem előtérbe magam helyett. És.. Most kaptam egy esélyt. Szükségem lett volna arra, hogy velem legyetek lélekben, de nem éreztem ezt, és igen tudom, tudom, hogy az én hibám, mert én jöttem el szó nélkül, de legalább annyit mondhattatok volna, hogy szerettek vagy hogy büszkék vagytok. Nekem elég lett volna, ha csak egyszer hallom, de nem mondtátok. Ennyi idő alatt egyiket sem mondtátok ki egyszer sem.- letöröltem a könnyeket az arcomon.

- Sajnálom, hogy így érzel.- Liam nézett rám fájó tekintettel. Nem válaszoltam.