10. fejezet

Éreztem a napsugarak melegét a bőrömön. Amint kinyitottam a szememet és tekintetem találkozott a zöld szempárral rájöttem, hogy a tegnapi nem csak egy álom volt. Fejem mellkasán pihent és egyik kezemmel apró formákat rajzolgattam hasára.- És most mi lesz?- felnéztem rá.- Barátság extrákkal?- eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé.

- Én nem csak a barátod akarok lenni Lexi.- szívem hatalmasat dobbant, meglepett a válaszával. Elmosolyodtam, majd lágyan megcsókoltam.

- Figyelj Colin, te nagyszerű ember vagy, de ez nem fog működni. Sajnálom.

- Hát, wáó.. Megleptél Lex. Erre nem számítottam.

- Sajnálom.

- Csak egyet árulj el.- tartott egy kis szünetet.- Harryt szereted, igaz?- ajkaim elváltak egymástól, de nem tudtam megszólalni.- Már ahogy egymásra néztek..

- Nem akarom, hogy azt hidd kihasználtalak. Fontos vagy nekem és...

- Ne beszélj butaságokat. Nem foglak elhagyni.- megölelt majd elment. Sóhajtva keltem fel a kanapéról, rosszabbra számítottam. Ez a kapcsolat vagy csupán kaland Colinnal arra volt jó, - most már tudom - hogy rájöjjek az igazságra.

- Jól vagy?- Harry jött le a lépcsőn.

- Jobban nem is lehetnék.- elmosolyodtam. Hozzám lépett, és karjai közé zárt. Ajkát enyémre tapasztotta, majd homlokát enyémnek nyomta.

- Gyere.- egy puszit nyomott a számra és összekulcsoltuk ujjainkat. Eleinte nem tudtam hova megyünk, de nem is kérdeztem. Aztán az ismerős utcákat szelve rájöttem, és arra is mire készül. Ahogy beléptünk a nappaliba minden szem ránk szegeződött. A tekintetek köztünk és a kezünk között cikáztak. Integettem nekik köszönésképpen mire mindenki odajött és egy öleléssel üdvözölt.

- Együtt vagytok?- Liam vigyorgott. Felnéztem Harryre, aki bólintott. Mindegyikőjük arcára széles mosoly ült és gratuláltak. Leültünk közéjük, persze rögtön kérdésekkel rohamoztak. A legtöbbre Harry válaszolt, de azért én is hozzátettem a saját részemet vagy épp a mondatomat. Igazából örülök, hogy így fogadták, rosszul is kijöhettünk volna ebből, de még sem így lett. Azt mondták örülnek nekünk, ami tök jó érzéssel tölt el. Zayn szerint csak én "hozhatom vissza" a régi Harryt. Ez tök jó, hogy ő így gondolja, csakhogy nekem fogalmam sincs ezt mivel érhetem el. Ráadásul nem akarom, hogy azt higgye csak azért vagyok vele, hogy megváltoztassam. Szeretem Harryt, mindig is egy kicsivel többet éreztem nála egyszerű barátságnál. Ha megtudja, hogy Zayn ezt mondta, mindennek vége. Ismerem már, és csak rontana a helyzeten.. Nem is kicsit.

***

Már az újságok is lehozták, hogy együtt vagyunk és a net is ezzel van tele. Idéznék egy újságcikket ' A feloszlott One Direction szívtiprója Harry Styles és a régi barát Alexis Graham, vagy ahogy mindenki ismeri Lexi, egy párt alkotnak. A több éves barátság után együtt vannak már jó pár hete. De vajon mióta komoly ez a dolog és meddig fog tartani? ' blablabla.. Nem igazán olvasom el az ilyeneket, csupán a címet, vagy csak beleolvasok aztán annyi. Nekem ennyi is bőven elég.

Az ágyon ülve épp a twittert olvasgattam amikor két kezet éreztem a derekamon és állát vállamra tette. Behunytam szemem majd fejemet kissé oldalra fordítottam, szívem dübörgött közelségétől. Egy puszit nyomott arcomra, amitől elmosolyodtam. Felé fordultam majd kezemet mellkasára tettem és játékosan hátralöktem. Csípőjére ültem és közel hajoltam hozzá, hajam mint egy függöny, eltakarta arcunkat. Kezével végigsimított combomon, széles mosoly ült arcomon, majd lágy csókolt leheltem ajkára. Kezeimnél fogva maga mellé húzott és átkarolt. Elnevettem magam és hozzábújtam.

- Van kedved bejönni velem a clubba? Van egy kis elintéznivalóm. Em is bent lesz.- kisimította hajamat arcomból.

- Lehet.

- Akkor öltözz, lent megvárlak.- egy puszit nyomott a homlokomra, felkelt és kiment a szobából. Magamra kaptam egy farmer rövidnadrágot, sárga pánt nélküli felsővel és néhány kiegészítővel. Feltettem egy kis sminket, fújtam magamra parfümöt majd lementem hozzá. Felvettem a fekete dorkómat és összekulcsolt ujjakkal léptünk ki a házból. A nap melegen sütött és az ég tiszta, kéken ragyogott, erre nem ez a megszokott. Nem sokat beszélgettünk odafele, mégis jó volt vele sétálni. Úgy érzem megváltozott, de lehet, hogy csak én látom így. Elég sokan voltak amikor megérkeztünk, ezért inkább közelebb húzódtam hozzá, amitől mosoly jelent meg az arcán. Megállt, ezért én is. Szemem egy nagy kék szőnyegre tévedt, ami most épp üres volt, de belőlem emlékeket váltott ki. Tegyük hozzá, hogy nem éppen a legkellemesebb emlékeket. Gondolom Harry észrevette, mert magához húzott és megölelt, majd egy puszit nyomott a hajamba. Az öltözők felé mentünk utána, de azon a folyosón volt egy harmadik ajtó, a legvégén. Mi pont oda mentünk. Semmi sem volt rajta, kívülről egy egyszerű fehér ajtónak tűnt.- Maradj itt, sietek.- válasz helyett aprót bólintottam. Pár pillanat múlva eltűnt az ajtó mögött. A falnak döntöttem hátamat és egyik lábamat felhúztam, elővettem a telefonomat és felmentem twittere. Válaszolgattam néhány üzenetre és néhány embernek.

- Segíthetek cicám?- felnéztem telefonom mögül és felvontam szemöldökömet. Egy nagyobb darab fiú állt előttem, nem lehetett idősebb nálam, csak izmosabb.

- Nem kössz.- tekintetem újra a telefonra vándorolt, de néhány pillanat múlva eltettem, ugyanis az illető még mindig ott állt velem szembe és engem bámult.- És én segíthetek?

- Ami azt illeti igen.- végigmért, majd szája felfelé görbült. Válasz helyett csak a szemeimet forgattam majd karba tettem kezemet és a falat bámultam.- Vársz valakire?

- Nem, csak jó érzés támasztani a falat.

- Édes.

- Sokan mondták már de ez rólad nem mondható el, úgyhogy viszlát.- angyali mosoly mellett integettem neki, majd fintorogtam.

- Látom nem adod könnyen magad.

- Van barátom, de majd szólok..úgy soha.- fujj kezdett nagyon idegesíteni ez a srác. Idejön és azt hiszi ő a király és mindenki ugrik a szavára..

- A szemed mást mond.

- Jesszus, húzz már innen. Gáz a szöveged.- cselekedete váratlanul ért, ugyanis a falnak szorított. Egy pillanatra megijedtem, de abban a percben el is tűnt ijedtségem. Határozott mozdulattal löktem el magamtól és néztem szemeibe, amik kéken csillogtak. Harry lépett ki az ajtón, tekintete köztem és a másik személy között cikázott. Tudtam, hogy leesett neki a dolog.

- Jól vagy?- bólintottam és hozzáléptem.- Menjünk.- összekulcsoltuk ujjainkat és otthagytuk a gyökeret.

- Ohh, szóval ő a barátod? Szép. Egy ilyen kis picsához ő illik.- Harry megállt. Felnéztem rá, állkapcsa megfeszült. Miért van az az érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége?

- Harry menjünk.- hangom határozottan csengett, de ő mégsem mozdult meg, helyette inkább megfordult. 

- Hallottad. Menjetek, a kiscsaj dirigál. Ugye Hazz? Mennyit fizetsz neki?- ennyi volt, odament hozzá és képen vágta. Kezeimet szám elé kaptam majd odasiettem és beálltam közéjük, de a fürtös fiú felé fordultam.

- Nem érdekel mit mond. Menjünk, oké? Csak provokál téged.- nem nézett rám. Mély levegőt vettem és nyugalmat erőltettem.- Harry, gyökerekkel nem érdemes foglalkozni.- rám nézett, majd háta  mögé tolt és újból arcon ütötte.- Akkor leszarom, csinálj amit akarsz.- hátat fordítottam és elsiettem. Ilyenkor nagyon fel tud idegesíteni. Mint ha az agyát ellepné valami fekete füst ami csak azt súgja neki, hogy "üss! üss! üss!". Argh.. A tempót sietősre vettem, nem érdekelt már semmi. Megint ezért kellett nekem odamennem, ráadásul Em nem is volt bent, ez is csak egy jó kifogás volt.

- Lexi megállnál?- azért sem álltam meg. Karomnál fogva húzott vissza, de miután megálltam el is engedett. Tudja, hogy nagyon utálom amikor ezt csinálja valaki.

- Igen? Menjek segítsek én is behúzni neki párat?

- Lex..

- Én rá hagytam, te miért nem tudtad? Most jobb, hogy megütötted?

- Én csak téged..

- Meg tudom védeni magam Harry, köszönöm. Majd ha arra szorulok, hogy véresre verjek valakit, szólni fogok.

- Sajnálom.

- A szavak nem változtatnak semmin.

- Lex beszéljük meg valahol, mindenki minket néz.

- Szóval már gáz is vagyok?- felnevettem.- Ne aggódj nem rontom tovább a hírneved. Ohh várj, azt te már megtetted.- megfordultam és elmentem. Szerencsére nem lakom messze így nem kellett sokat mennem. Bár szinte futottam hazáig. Ha eddig egy apró hangocska is mondta a fejemben, hogy "te tudod visszahozni az igazi énjét.." már nem létezik. Ezek után, hogy lennék képes erre? Ha rám sem hallgat, akkor kire? Senkire. Megy a feje után és pont leszarja a másikat, neki csak az erőszak a megoldás mindenre és ezt el kell fogadni. Csakhogy valahol legbelül nem akarom és talán nem is tudom. Argh.. Csak megint idegesítem magam ezzel, meg az emberek is a hülye üzeneteikkel, hogy "én vagyok az egyetlen és egyben utolsó esély".. Ugyan kérlek, hagyjanak már ezzel. Lassan a csapból is ez fog folyni.. Lexi így, Lexi úgy.. Nem is mondtam még, Lexinek megint csak a tánc kerül az első helyre, kaptam egy új csoportot, de most 16-18 éveseknek tanítok majd. Rám fér a jókedv, és az órák mindig viccesen telnek. Szeretem Harryt, de néha nagyon fel tud idegesíteni. Szerintem most épp leissza magát.. Megint. A gyanúm nem sokkal később beigazolódott ugyanis becsöngetett hozzám és elmondta mennyire sajnálja. A baj csak az, hogy alig állt a lábán és a pia szag csak úgy dőlt belőle. Felhívtam Lout, hogy jöjjön érte, mert én egyedül nem tudom elvinni és nem is akarom. Pedig már mióta nem ivott, és most.. Miattam részegedett le megint.. Mi van ha minden az én hibám? Ha miattam vált olyanná amilyen? Ha én tehetek arról, hogy ilyen.. Nem akarok erre gondolni, de jobb nem jut eszembe. Kikészít, hogy talán én tettem ilyenné, hogy talán miattam oszlott fel a One Direction és én törtem össze milliók álmát, köztük a srácokét is. Nem tudom ezt hogy lehetne felhozni, valószínűleg letagadná.. Bár ismerem már és tudom mikor hazudik. Addig nem fogom hagyni, amíg el nem mondja, mert nem fogja egykönnyen az biztos, de meggyőző tudok lenni ha kell, szóval nem lesz gond. Remélem.. Igazából parázok ettől a beszélgetéstől és van egy olyan érzésem hamar fog veszekedésbe átmenni, mintsem egyszerű beszélgetésbe.

Korán keltem, minél előbb túl akartam ezen lenni. Remélem otthon van és nem ivott többet. Miután elvégeztem a szokásos teendőimet kocsiba szálltam és elindultam a srácokhoz. Az ujjammal doboltam a kormányon, ugyanis minél közelebb értem, annál jobban váltam idegesebbé, mert nem tudom, hogy a tegnapiak hogyan hatottak a kapcsolatunkra. Mi van ha nem volt jó ötlet összejönni vele? Megráztam a fejem és megálltam az ismerős házhoz érve. Mély levegővétel után becsöngettem és vártam amíg valaki ajtót nyit. Harry jött ki. Szemei meglepettséget tükröztek, ahogy egymással szemben álltunk.- Beszélnünk kell.- hangom határozottan csengett. Ahogy ott álltam előtte minden idegességem elszállt és felváltotta az elszántság. Bólintott majd beengedett és felmentünk a szobájába. Mutatta, hogy üljek le, de nem akartam leülni. Sóhajtott majd bezárta az ajtót és hozzám lépett. Tudom mit akart elérni, de ez most nem fog összejönni, nem fog összezavarni a közelségével, most nem. Keményen néztünk egymás szemébe, a feszültséget szinte tapintani lehetett a szobában.- Miért?- úgy terveztem amíg ő nem kezd el velem kiabálni nyugodt lesz a hangnemem, még ha nem is úgy fogom magam érezni. Láttam rajta, hogy tudja miről beszélek.

- Mit miért?

- Ne játszd a hülyét.

- Lexi..

- Csak.. Mond az igazat.

- Nem tartozik rád mit miért tettem.

- Igen? És hol marad a bizalom? Vagy az neked nem jelent semmit sem?- kezeit karomra tette és még közelebb lépett hozzám. Nem ráztam le magamról és nem is léptem hátrébb, mert tudom, hogy akkor semmit sem mondana.

- Nem miattad léptem ki és kezdtem bele ebbe az életbe.- ujjával végigsimított arcomon. Behunytam szemeimet és kissé oldalra döntöttem fejemet.

- Bárcsak tudnék hinni neked.- ahogy említettem, ismerem már, legyen szó a vonásainak apró változásáról, vagy épp egy-egy apró cselekedetéről. Kifújta a levegőt és hátrébb lépett.- Miért?- hangomban újra megjelent a határozottság.

- Alexis.- felnevettem és a fejemet ráztam.

- Most jön majd, hogy úgy próbálsz elijeszteni, hogy veszekedünk, ugye?

- Minek vagy itt?

- Nagyon jól tudod, minek kérdezed?

- Miért érdekel?

- Ohh nem.. Nem én leszek az, aki most válaszokat ad, hanem te.

- Bizalom, mi?

- Válaszolj Harry..

- Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod.

- Ahogy én sem.. Miért nem tudsz bízni bennem? Egy kapcsolat erre épül.. A bizalomra.

- Akkor minek vagy még velem?!- összerezzentem, ugyanis rám kiabált. Szólásra nyitottam a számat, de nem tudtam megszólalni. Amikor újra hang jött fel a torkomon már kicsit sem csengett határozottan, halk volt.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.- mondani akart valamit, de megelőztem.- Azt hittem ez az egész igaz.. Hogy szeretsz, hogy szeretlek.. De tudod mit? Már fogalmam sincs mit higgyek. Menj meséld el a kis alkohol cimbiknek azt amit a legjobb barátaidnak nem vagy képes és ha ez nem lesz elég verj szét valakit háth...- mielőtt folytathattam volna keze az arcomon csattant. Arcomon könnyek gördültek végig és csak az arcát néztem.. Levegővételem megduplázódott és lassan tört fel belőlem a zokogás. Nem tudom miért sírtam ennyire, talán mert Harry sosem bántott. Feltéptem az ajtót és kisiettem, majd bevágtam magam mögött és leszaladtam a lépcsőn, de nem jutottam sokáig. Visszaestem a lépcsőre, ugyanis belerohantam valakibe. Összetörtem. Arcomat kezeimbe temettem és csak sírtam, nem érdekelt az sem, hogy kibe rohantam épp bele.

- Lex..?- nem válaszoltam, nem is lettem volna képes rá. Karjai közé vett és felemelt, de egy lépés után megállt. Karomat nyaka köré fontam és mellkasának döntöttem fejemet, most először nyitottam ki szemeimet. Louis karjai közt voltam, ő a lépcső tetejét bámulta, amikor én is odanéztem nem fogadott meglepetés.. Harry nézett le ránk az emeletről. Mikor pólójába fúrtam arcomat elvitt onnan, de amint letett a kanapéra már keltem is fel.- Lexi!

- Nem akarok vele egy légtérbe lenni és nem akarom látni!- nem vártam meg Lou válaszát, elsiettem. Bevágtam magam a kocsiba és elhajtottam, egyedül akartam lenni.