9. fejezet

Az ágyon feküdtem, átkaroltam egy párnát és csak bámultam a falat, semmi több. Szinte ebből áll ki az egész napom. Nem tudom mi van velem, de elment minden életkedvem. Ami csak rátett erre az egészre még eggyel, hogy a hangulatomhoz hasonlóan az időjárás is rosszra fordult. Ahhoz képest, hogy nyár van, a tiszta, napsütéses kék eget felváltotta a borús, sötét ég, hideg csapadékkal. Így csak még jobban elment mindentől a kedvem. Natalie próbál rájönni mi van velem a többiekkel együtt, de eddig még nem sikerült nekik, nem tudják mi ez a gyors hangulatváltozás. Azért csodálom, de hát ez van, ők sem tudhatnak mindent, még ha a barátaimról is van szó. Sokszor vannak itt, de nem igazán tudnak segíteni, senki se tud. Csak.. Tovább kell lépnem ezen és minden jóra fordul majd, talán.

Bedugtam a fülembe a fülest és elindítottam a zenét majd behunytam a szememet, ezzel kizárva a külvilágot. Képek villantak be, emlékképek.. Éreztem a könnyeket az arcomon, de rögtön le is töröltem őket. Lexi Graham meg a sírás.. Mostanában gyakori páros sajnos, régen nem volt így, alig sírtam.. Különben sem akarok sírni, elég volt már belőle. Valaki végigsimított karomon. Megijedtem és kinyitottam a szememet, majd kivettem a fülest a fülemből és felültem. Nem szólaltam meg, csak végignéztem rajta, de utána már a párnával babráltam.
- Mi van megint veled?
- Semmi.
- Lexi nekem nem tudsz hazudni, kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Jól vagyok Zayn.
- Ha ez a műsor miatt van..
- Nem érdekel az a hülye műsor.
- Akkor mi van veled? Megint Harry csinált valamit?
- Miért gondolod, hogy mindennek ő az oka?
- Nem tudom. Semmit sem tudok, ugyanis mostanában teljesen kizársz és semmit sem mondasz el.- nem válaszoltam és nem is néztem rá, lehajtottam a fejemet. Pár percig csönd volt és éreztem magamon tekintetét, majd felkelt és elment. Sóhajtottam és kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe megmosni az arcomat, majd a következő utam a konyhába vezetett, ott is az egyik felső szekrényhez. Felkapaszkodtam a pultra, hogy elérjem a szekrényt és kivettem onnan néhány üveget. A régi, jó barátaimmal visszasétáltam az emeletre és kimentem az erkélyre. Jó idő volt, a nap már készült lemenni. Felültem a fakorlátra és lelógattam lábaimat. Ha leesek a kertbe kötök ki és max 5-6 méterre lehet a földtől. Ohh majdnem elfelejtettem bemutatni a barátaimat, vodkát, whiskeyt és néhány üveg sört. Kinyitottam az egyik sört majd belekortyoltam és az eget bámultam.
Az üvegek szépen lassan kezdtek fogyni, mindegyik tartalmából hiányzott már, nekem pont jó így. Az idő is kezdett a hangulatomhoz igazodni, a csillagok eltűntek és a szél is fújni kezdett. Az eget olykor egy-egy villám világította meg és a csöndet a dörgés zavarta meg. Hajamat ide-oda lengette a szél, még se tudott érdekelni. Egyedül az érdekelt, hogy jól le igyam magam és ne essek előre a kertbe. Bár a második sem igazán számított. Hideg cseppeket éreztem a bőrömön, eleinte csak néhányat, majd az eső szakadni kezdett, de nem mentem be. Csak ültem és ittam, mint ha misem történt volna. Behunytam a szemem, megkapaszkodtam, hogy ne szédüljek le onnan és engedtem, hogy a hideg cseppek felfrissítsék bőrömet.

/ Harry szemszöge /

Lexi miattam ilyen, megint. Senki sem tudja rajtam kívül hogy én bántottam meg újra. A reptéren nem tudom mi ütött belém, tényleg elragadott a hév, az öröm és egyben a megkönnyebbülés is, de nem is ezzel okoztam neki fájdalmat. Hanem azzal, hogy megkértem felejtsük el az egészet, és tegyünk úgy, mint ha semmi sem történt volna. Ahogy ő sem, úgy én sem tudom elfelejteni, nem megy, már annyiszor próbáltam.. Az meg hogy Zaynnel sem beszél aggasztó, neki mindent elmond, még ha nem is rögtön.. De most vele sem hajlandó beszélni. Nem tudom miből gondoltam, hogy majd pont velem fog szóba állni, de amikor már az ajtaja előtt álltam nem tudtam elmenni. Csöngettem, de nem nyitotta ki, kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam azt. Váratlanul ért, de az ajtó kinyílt. Beléptem majd bezártam magam mögött. A házban sötétség volt, ha nem lenne itthon az ajtó be lenne zárva. Ledobtam vizes dzsekimet és az emeletre mentem, a nevén szólongattam, de semmi. A szobájában jele sem volt annak, hogy ott lenne és a fürdőben is kudarc fogadott. Utolsó esélyként kimentem az erkélyre. Ott ült fönt, nekem háttal, hajából és ruhájából csöpögött a víz. A földön üres, illetve félig telt üvegek hevertek. Nem akartam megijeszteni, mert félő, hogy leesne onnan, ezért inkább lassan mentem oda hozzá és vállára tettek kezemet, felém fordította fejét. Szemei kikerekedtek és ajkai elváltak egymástól, de nem szólalt meg.- Gyere be.- a fejét rázta és elfordította tekintetét.

/ Lexi szemszöge /

- Gyere be.- hangja lágyan csengett én még is a fejemet ráztam majd elfordítottam tekintetemet. Harry megjelenése meglepett. Nem számítottam társaságra, főleg nem az övére.- Lexi..

- Miért játszadozol velem?- behunytam szememet.

- Lex, én..

- Ne hazudj többet, kérlek Harry.- ránéztem, de nem válaszolt. Megráztam a fejemet és lehajtottam. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Éreztem, hogy már nem csak a hideg esőcseppek gördülnek végig az arcomon. Állam alá nyúlva maga felé fordította fejemet, ezzel elérve, hogy ránézzek.

- Gyere be, ott megbeszéljük.

- Honnan tudjam, hogy nem fogsz megint a szemembe hazudni? Úgy akarsz velem beszélni, hogy ittam, pont azért, hogy másnapra már ne emlékezzek rá, igaz?- feltört belőlem a sírás. Már ha akartam volna, se tudtam volna letagadni feldúltságomat, főleg hogy a hangom is elfúlt a mondandóm végén. Vizes hajából csöpögött a víz és szemei fájdalomtól telve csillogtak. Kezét arcomra tette, de elfordítottam fejemet, ismét. Sóhajtott majd éreztem, ahogy felemel és bevisz a szobába. Amikor letett a fürdőben álltam. Körém terített egy törölközőt majd mélyen véste tekintetét enyémbe.- Menj el Harry.

- Lex..

- Egyszer törődsz velem, utána meg nem. Inkább menj el és ne mondj semmit.- lehajtottam a fejemet, ő pedig néhány pillanat múlva elment. Hallottam ahogy lent csapódik a bejárati ajtó, majd a házon megint úrrá lett a csönd. Levettem vizes ruháimat, átöltöztem és amit lefeküdtem az álom el is nyomott.

Épp a tv-t bámultam, amikor megszólalt a csengő. Felkeltem és elmentem ajtót nyitni.- Colin?!- tátva maradt a szám a csodálkozástól. Colin nagyon régóta a barátom, de 2 éve elköltözött a családjával Párizsba és azóta nem is találkoztunk.

- Szia Lex.- szorosan zárt karjai közé. Bementünk és leültünk egymás mellé. Szinte semmit sem változott az idő alatt amíg távol volt. Hihetetlen mennyire jó érzés megint újra látni. A mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról, de nem is akartam.

- Hogy hogy itt vagy?

- Visszajöttünk pár hónapra. Nat mondta, hogy itt laksz és gondoltam megleplek.

- Hát sikerült. Nagyon örülök neked.

Több órán át beszélgettünk, de volt is miről. Ő is mesélt milyen volt az elmúlt két éve, és én is neki. Azt mondta egyszer muszáj lesz elmennem hozzájuk, nagyon szívesen mennék.. Annyira jó volt hallgatni és megint vele lenni. Teljesen feldobta a napomat és a kedvemet is, nem tudtam abbahagyni a mosolygást. És annyira jól éreztük magunkat együtt a délután folyamán, hogy elhívott randizni, elvisz holnap este vacsorázni. Nat átjött estére és nálam is aludt, de szinte egész éjjel csak a történtekről beszélgettünk. Azt mondta örül, hogy megint boldog vagyok. Szerintem sejtette, hogy Harry miatt voltam megint magam alatt, mert egyszer sem hozta fel. Éjjel 3 körül aludtunk el, de már 10-kor fent voltunk. Nem tudtam aludni, őt meg én nem hagytam. Rávetettem magam és csikizni kezdtem, de lelökött magáról. Mind a ketten szakadtunk a nevetéstől. Egész nap csak feküdtünk az ágyamban és néztük a tv-t, nem volt kedvünk semmihez.

Nyolcra jön értem Colin, ezért 7 körül elkezdtem készülődni. Natalie már elment néhány órája, mondanom sem kell hova. Elmentem zuhanyozni majd fogat mostam. Begöndörítettem a hajamat és halvány sminket vittem fel arcomra. Nem szórakoztam sokat a szekrény előtt, felvettem egy rövid, testhez simuló sötétkék színű ruhát, fekete magassarkúval és néhány kiegészítővel. Egy fekete táskába beledobáltam néhány holmit, amire esetleg szükségem lehet az este folyamán, majd egy kis parfüm után lementem a csengő hangjára. Egy öleléssel üdvözöltük egymást és elindultunk az étterem felé.

***

A napok telnek én pedig egyre boldogabb vagyok. Miért is ne lennék, hiszen Colin és én összejöttünk. Úgy érzem neki fontos vagyok, ő nem játszadozik velem és ez nagyon jó érzés. Boldogok vagyunk együtt már két hete, bizony ám. Natalie és a többiek is örülnek a jókedvemnek és a boldogságomnak. Túljutottam ezen a "Harry" témán. Nem tudom mi volt, de ő már a múlté. Azt nem mondanám, hogy olyan jóban vagyunk, mint régen de nem is veszekedünk egymással már. Boldog vagyok és minden jóra fordult, csak ez számít jelenleg.

Úgy volt, hogy ma átjönnek a srácok filmet nézni, pont úgy mint régen. Nat is csatlakozott hozzánk, majd Colin is jönni fog, csak írta, hogy egy picit késni fog. Nem kezdtük el a filmet, addig az időt beszélgetéssel ütöttük el, és főleg nevetéssel. A csengő hangjára felkeltem barátnőm mellől és elmentem ajtót nyitni. Egy puszit nyomott a számra, majd ujjaink összefonódtak és csatlakoztunk a többiekhez. A srácokat pacsival, Nataliet öleléssel üdvözölte. Ahogy leültünk, átkarolt, én pedig mellkasának döntöttem fejemet.

- Bejöhetek? Vagy a barátod is itt van?

- Nincs itt, de..- meg sem várta, hogy befejezzem, bejött az ajtón és bement a nappaliba.- Persze, gyere be.- szem forgatva vágtam be az ajtót majd zártam be és mentem utána. A nappaliban várt. Széttártam karomat és kérdőn néztem rá.

- Egyedül vagy?

- Nem Harry, a képzeletbeli barátaim is itt vannak.- kissé oldalra döntöttem fejemet, a szempilláimat rebegtettem és angyali mosolyt villantottam.

- Nem tetszik a stílusod.- felhorkantam majd minden szó nélkül az emeletre mentem. Erre most igazán nem vagyok vevő, köszönöm. Az én stílusom? És én mit mondjak, hogy beront a házba? Persze, hogy követett és utánam jött a szobámba. Miután belépett bezárta maga mögött az ajtót. Ooooké..

- Miért zártad be?

- Csak, hogy biztos ne zavarjanak meg.

- Még is ki zavarna meg ha egyedül vagyok?- nem válaszolt. Sóhajtva vágtam le magam az ágyra.- Hallgatlak.

- Miért csinálod ezt?

- Mármint mit?- ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Hazudsz mindenkinek.

- Mi van?- felpattantam és kérdő tekintettel léptem elé.

- Colin és..

- Oooohh, csak nem vagy féltékeny?- felnevetett és a fejét rázta.- Tudod ő nem csak játszadozik velem.

- Szereted?

- Nem tartoznak rád az érzéseim Harry.

- Tényleg Lexi?

- Biztos vagyok benne.

- Én nem így látom.- felnevettem és elléptem tőle.

- Te hogy látod, Harry? Hogyan?- széttártam karomat.

- Úgy hogy nem szereted.

- Árulj már el nekem valamit kérlek.- tartottam egy kis szünetet.- Miért van az, hogy amint az életem jóra fordul, te jössz és mindent elcseszel, hmm?

- Szóval én cseszem el.- nevetett.

- Ohh nem.. Igazad van.. Natalie az.- a szemeimet forgattam és a fejemet ráztam.- Megint idejöttél veszekedni.

- Eredetileg nem ezért jöttem, de veled nem lehet normálisan beszélni.

- Akkor áruld el minek vagy itt.- mosolyogtam, de nem kedvességből és ezt ő is tudta.

- Tudod mit? Visszajövök ha lenyugodtál.- épp nyitotta ki az ajtót, de kezemmel megállítottam és becsuktam.- Hallgatlak.. Megint.

- Lexi..

- Harry, kezdesz nagyon az agyamra menni ezzel.- kifújta a levegőt. Kezdem idegessé tenni, de ő is engem.

- Mit akarsz mit mondjak?!

- Próbáld meg az igazat!

- És ezt pont te mondod?!

- Szóval már hazug is vagyok?

- Mást átverhetsz, engem nem. Átlátok rajtad..

- Ugyan kérlek. Mitől lennél te különb akárkinél is?

- Megváltoztál.

- Csodálod? Lehet ha nem okoznál örökké fájdalmat nem lennék ilyen.

- Sajnálom.

- Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem sajnálsz te semmit és senkit. Csak magaddal törődsz é...

- Ez nem igaz..

- Nem?! Ha nem lenne igaz a One Direction most valahol koncertet adna! Ha nem lenne igaz gondolnál a többiekre! Az álmukat törted össze, ugyan úgy ahogy több millió ember álmát is. És miért? Mert te a kocsmában akartad tölteni az időt verekedéssel és lerészegedéssel! Gratulálok!

- Nem tudod miért tettem amit tettem, nem tudsz te semmit!

- Akkor magyarázd el!- felnevetett majd arrébb tolt az útból, de nem hagytam annyiban. Megragadtam a karját és visszahúztam.- Nem fogsz elmenni, most nem. Mindig elfutsz ha éppen nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd, de most nem mész el. Nem, amíg el nem mondod az igazat.

- Tudni akarod az igazat?- közelebb lépett hozzám és fölém hajolt. Nagyot nyeltem, de álltam tekintetét és határozottan bólintottam.- Megtudod amint kimondtad.

- Még is mit?

- A szemembe.. Hogy nem szeretsz.

- Miért ne szeretnélek? A barátom vagy, ne legyél idióta.

- Ohh, én nem a baráti szeretlek szóra gondoltam.- még közelebb lépett hozzám, ezzel tovább csökkentve a kettőnk közötti apró távolságot. Alig pár centi választott minket el egymástól. Belenéztem szemeibe, ajkaim elváltak egymástól, de egy hang sem jött ki rajtuk. Nem tudtam kimondani, egyszerűen nem ment. Szemei felcsillantak és arca meglágyult, majd száját enyémre tapasztotta.

- Szeretlek.- a meglepettség úrrá lett rajtam és gyomrom görcsbe rándult. Homlokát enyémnek döntötte majd behunytam szemeimet.- Ezért volt minden. Mert szeretlek.- ajkaink újra találkoztak és szinte falták egymást. A falnak tolt, majd csókokkal hintette be nyakamat. Felgyűrtem fehér pólóját, majd egy könnyed mozdulattal meg is szabadítottam tőle. Lehúztam magamhoz és ajkunk újra csókban forrt össze.