8. fejezet

/ Harry szemszöge /

Ahogy itt fekszik karjaim közt.. Pár napja még nem tudtam volna elképzelni, hogy így megváltozik a kettőnk kapcsolata. Ami azt illeti most sem tudom miért lettünk hirtelen megint ilyen jóba, de én örülök neki. Jobban, mint azt bárki gondolná. Örülök, hogy megint ilyen boldog és olyan, mint régen volt. Mindig nevető, bolond lány. Másoknak sok lenne, de a barátai már hozzászoktak ahhoz, hogy így pörög és ő így teljes. Ő így önmaga, ha ugrál össze-vissza és mindenen nevet. Nála életvidámabb embert még nem láttam, és boldog vagyok, hogy visszatért a régi énje, hiszen miattam volt olyan amilyen. Én csesztem el az életét, persze nem szándékosan, de mindig is éreztem valami furcsát ha velem volt és csak neki akartam jót. Szőkés, göndör haja szétterült a párnán és az enyémhez képest apró kezét mellkasomon pihentette. Halkan szuszogott, amitől csak még aranyosabbá vált. Nagyon kiütötte magát, sose láttam még ennyire pörögni. 18 éves létére hiperaktívabb, mint egy kisgyerek, de tegnap még magán is túltett. Sokat bántottam, tudom, de csak az ő érdekeit néztem. Persze fájt.. Mindig, akárhányszor csak fájdalmat okoztam neki és miattam sírt, de muszáj volt. Nem engedhetem magamhoz közel, bármennyire is szeretném. Nem lehet. Igen, szeretném, hiszen Lexi gyönyörű, okos és bolond lány. Olyan, akire mindenki vágyik, de nem lehet. Pedig tudom, hogy van közöttünk valami különleges. Egyszerűen csak nem lehet..

/ Lexi szemszöge /

Szörnyű fejfájásra keltem. Kifújtam a levegőt, és ezzel egy időben nyitottam ki szemeimet. Harry karjai között találtam magam, csak azt nem tudom hogy kerültem oda. Mit csináltam tegnap? Alig emlékszem valamire és a fejemben mint ha háború tombolna. Végigsimítottam arcán és elmosolyodtam, majd lehámoztam magamról karjait és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és főztem egy jó erős kávét. Szörnyen fáradtnak éreztem magam, még így állva is képes lennék elaludni. Fejemet a hideg pultnak nyomtam és lehunytam szememet. Miután megittam a kávét elkezdtem mosogatni, rohadt sok mosatlan halmozódott fel tegnap és maguktól nem lesznek tiszták sajnos. Eltelt egy ideig mire végeztem vele, de sikerült. Utána neki álltam valami reggelit csinálni, ugyanis a hasam hangosan jelezte, hogy üres. Nem akartam sokáig szórakozni most semmivel ezért maradtam a rántottánál. Bekapcsoltam halkan a rádiót és táncolgattam miközben csináltam a reggelit. Én ilyen vagyok, ez van. Nem bírom ki, ha egy olyan zene megy amit szeretek.

- Te mindig így csinálsz reggelit?- elnevettem magam és megálltam.

- Csak ha jó kedvem van.

- Jó reggelt.

- Neked is. Főztem kávét.- a gőzölgő csészére mutattam majd szedtem ki két tányérra az ételből. Leültünk és csöndben megettük a reggelit. Megkérdeztem, hogy mi volt tegnap, mire mindent elmesélt. Nem akartam elhinni, hogy én ilyeneket csináltam. Jól van Lexi, gratulálok, megint idióta voltál. Nembaaaaj, néha ilyen is kell. A lényeg az, hogy jól sikerült a buli, és ennek nagyon örülök. Megszólalt a rádióban a kedvenc számom, odasiettem és felhangosítottam majd táncolni kezdtem rá és énekeltem a szövegét. Harry csak nevetett rajtam. Miután vége lett a számnak kikapcsoltam a rádiót és levágtam magam a kanapéra.

- Te sosem változol.

- Azt mondod?- bólintott én pedig csak vigyorogtam. A délelőtt nagy részét a tv bámulásával töltöttük, illetve kérdezősködtem, hogy mi volt még tegnap. Megköszöntem neki amit értem tett. Harrynek el kellett mennie, amit egy kicsit bántam ugyanis jól elbeszélgettünk, de nem láncolhatom a kanapémhoz. Az nem én lennék. Nem, én a ragasztót választanám.. Elnyúltam a kanapén és a tv-t kapcsolgattam. Szokás szerint semmi jó nem volt benne ezért hamar meguntam és ki is kapcsoltam. Szörnyen unatkoztam. Már aludni is próbáltam, de a reggeli álmosságom már sehol sem volt. Inkább elmentem a srácokhoz, ahol Zayn nagy öleléssel üdvözölt majd bementünk a nappaliba, ahol szokásosan mindenki a tv előtt volt.

- Leeeex nem tudsz nélkülem élni?

- Nem Lou. Hiányoztál.- a nemlétező könnyeinket törölgettük majd egymás karjaiba vetettük magunkat és nevettünk.- Szépen nézel ki.- megböködtem a vállát.

- Te se vagy jobb.- nevetett. Megölelgettem mindenkit és leültem közéjük. Kiderült, hogy ők is azt csinálják egész nap amit én, a nagy semmit. De legalább nem egyedül unatkozok.- El kéne menni bulizni.- minden tekintet Louisra szegeződött.

- Nem volt neked elég tegnap?- Liam kérdőn nézett rá.

- De unatkozok.- karba tette kezeit és hátradőlt.

- Menjünk a Nando's-ba.

- Nee Niall.. Én Lou mellett vagyok.

- Na a két okos megint.- Louval összenéztünk, de elnevettük magunkat Zayn kijelentésén.

- Én Lexivel soha többet nem maradok ha részeg.

- Nem is lehettem olyan rossz.- nevettem.

- Erre nem szeretnéd hallani a válaszomat.- felháborodva néztem Harryre, de nem bírtam nem nevetni. Átdobtam lábamat a kanapé támláján és lelógattam fejemet.

- Basszus nálatok nagyobb az unalom, mint nálam.

- El is mehetsz ha gondolod.- Liam nevetett. Fintorogtam és próbáltam kitalálni valamit, hogy mihez kezdjünk magunkkal, de semmi nem jutott eszembe. A nagy gondolkodásom közepette Niall kihasználta az alkalmat és elkezdett csikizni. Ijedtemben felsikítottam, amiből végül hatalmas nevetés lett, amit persze nem tudtam abbahagyni. Ami még rátett eggyel, hogy fejjel lefelé voltam, így esélyem sem volt ellene. Nem tudtam mihez kezdeni, csak nevettem és próbáltam fogni a hasamat.. Kevés sikerrel. Miután vagy hússzor kértem, hogy fejezze be, és a könnyeim is folytak már, végre abbahagyta a csikizést. A hasam fájt a nevetéstől, amit még mindig nem tudtam abbahagyni. Valahogy lemásztam a kanapéról és leültem a földre, hátamat nekitámasztva annak. Megtöröltem a szememet és nagyot sóhajtottam. Persze mindenki kinevetett, de én is ezt tettem volna a helyükben. Nem sokáig maradtam, ugyanis nem jutottunk előrébb, ezért  inkább elmentem haza.

***

- Lexiiii.- Natalie ugrott a nyakamba. Nem tudom mi ütött belé, de viszonoztam ölelését. Miután elengedett hátrébb lépett egy lépést és fülig érő szájjal nézett rám.

- Beléd mi ütött?

- Nem fogod elhinni..- szemei felcsillantak, de az arcán még mindig ott volt a nagy mosoly. Vártam a folytatást, bár nem tudom mire kellett volna felkészülnöm.- Az amerikai x Factor táncosokat keresett és kíváncsiak rád.- tátva maradt a szám,  arcomra széles mosoly ült majd ugrálni kezdtünk. Tényleg nem hiszem el, jól mondta. Mindig is ez volt az álmom és most talán valóra válthatom. Ez... Hihetetlen.

- De.. Hogyan?

- Tudom, hogy nagyon vágytál erre ezért elküldtem egy videót nekik, ennyi.

- Isten vagy. Annyira imádlak, köszönöm.- elhadartam majd a nyakába vetettem magam. Natalieval elmentünk sétálni és fagyizni, bár egyfolytában erről beszéltünk. Ő is annyira izgatott, mint én. Hogy tudom ezt neki valaha is meghálálni? Elképesztő amit tett és nem tudom elhinni, de ezért is ő a legjobb. Egy baj van csak ezzel. Ha sikerül is bejutnom a műsorba, Amerikába kell költöznöm és itt kell hagynom a szeretteimet. Viszont nem hiszem, hogy kapnék még egy ilyen ajánlatot. Ezen nagyon elgondolkodtam. Hogy lennék meg a bolond barátaim nélkül? Egész életemben mellettem voltak, de nem halaszthatok el egy ilyen alkalmat sem. Jött egy e-mail-em, hogy holnap jönnek megnézni mit is tudok. 

Nat velem maradt éjjelre és el is jött velem a stúdióba. Amíg vártunk egyfolytában csak azt hajtogattam, hogy mi van ha nem tetszem majd nekik, de ilyenkor kaptam egy ütést a karomba.
Két fiatalabb személlyel találkoztunk, Michaellel és Cassievel. Eredetileg nekem kellett volna mennem, de azt mondták itt jártak Londonba és megspóroltak nekem egy felesleges utat. Ők a koreográfusok a műsorban és nagyon kedvesek. Miután táncoltam elvonultak megbeszélni a dolgokat egymással. Natalieval a földön ülve egymás kezét szorítva izgultuk végig azt az időt. Arra gondoltam, hogy azért húzzák eddig, mert nem vagyok elég jó a műsorba. Nem akarok erre gondolni, de nem tehetek róla. Amikor visszajöttek hozzánk, felálltunk. A szívem hevesen dübörgött és kitörni készült mellkasomból, soha nem izgultam még ennyire. Felkiáltottam amikor azt mondták "Gratulálunk Lexi.". Örömömben Nat nyakába vetettem magam majd odamentem hozzájuk és megköszöntem. Azt mondták a többit elküldik majd a neten. Nem is maradtak tovább, menniük kellett. Hihetetlen érzés járt át, ennyire még sosem örültem semminek, az álmom valóra válhat. Felhívtam a szüleimet és nekik is elmondtam mi a helyzet. Azt mondták nagyon büszkék rám és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. Nat elment, mert Adam elviszi vacsorázni, persze maradni akart, de addig győzködtem amíg bele nem ment. Én úgy döntöttem elmegyek a srácokhoz és velük is közlöm a jó hírt. Majdhogynem rohanva szeltem át az utcákat. A mosolyt senki sem tudta letörölni arcomról. Liamet hatalmas öleléssel üdvözöltem majd beljebb mentünk. Szerencsére mindenki a nappaliban volt. Megálltam előttük és az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat.
- Na minek örülsz ennyire?- Zayn nevetett.
- Bekerültem az x Factor táncosai közé.
- Neeeee.- Niall ugrott a nyakamba széles mosollyal az arcán.
- De igen.- vigyorogtam.
- Gratulálunk.- mindenkitől kaptam egy ölelést.
- Akkor Danivel együtt leszel.
- Ami azt illeti..- leültem a fotelba.- Az amerikaiba kerültem be.
- Mész Amerikába!- Louis kiabált széles vigyorral az arcán.
- Oda is költözöl?- bólintottam.
- Mindig is ez volt az álmod, és mi támogatni fogunk.
- Köszönöm Liam.- mosolyogtam. Jól esett az, hogy így fogadták, hogy magam mellett tudhatom őket.
- Szóval nem is látjuk majd egymást. Szuper.- Harryre néztem és nagyot sóhajtottam.
- Ez volt az álmom és most valóra válthatom. Nem könnyű itt hagyni mindent, de én ehhez értek. Nem tudok énekelni, vagy elmenni egy csapatba játszani valamilyen sportot és nem is vagyok egy művészlélek sem.
- Miről beszélsz? Jó sportoló vagy gyönyörű hanggal.- kérdőn néztem Niallre, de elnevettem magam.
- Nekem csak a tánc van. Ti is valóra váltottátok az álmotokat és én mindvégig támogattalak titeket. Te miért nem tudsz engem? Hányszor voltatok ti is távol? Ne már Harry..
- Boccs, de én ehhez nem tudok jó képet vágni.- felállt és felment a lépcsőn. Megszólaltam volna, de Zayn megrázta a fejét. Mi ütött belé? Miért nem tud velem együtt örülni ahogy mindenki más? Miért kell ezt csinálnia? Teljesen elcseszte a kedvemet ezzel a viselkedésével. Louis azt mondta ne foglalkozzak vele és ő is örül nekem. Erre csak megrántottam a vállamat majd felálltam és felmentem a szobájába. Harry ajtaja elé érve bekopogtam, majd a válasz hallatán benyitottam és bementem. Az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta, rám nézett, letette a készüléket majd felült és egyik kezén támasztotta magát. Becsuktam az ajtót magam mögött és nekidőltem.
- Ne várd el, hogy annak örüljek, hogy elmész a világ másik részére.- ellöktem magam az ajtótól és leültem mellé.
- Nem várom el, csak.. Érted. Te hogy éreznéd magad a helyemben? Tök szarul esik, hogy nem tudsz velem örülni.
- Hé, én örülök neked is és a sikerednek is, csak jobban örülnék ha itt lennél. Büszke vagyok rád Lex és..
- Tényleg büszke vagy rám?
- Hogy ne lennék az?- végigsimított arcomon, amitől szívem hatalmasat dobbant és egy pillanatra légzésem is elakadt.- És, mikor mész?
- Tessék?
- Te is támogattál.- nagyot sóhajtott.- Nekem is támogatnom kell téged. Nem az én érdekeim a fontosak, hanem a tieid.- nem válaszoltam csak megöleltem. Jól estek szavai. Arcomat nyakába fúrtam és behunytam szememet.
- Köszönöm.- nem szakítottuk meg az ölelést, fejét enyémnek döntötte. Mélyen szívtam be illatát és teljesen elfeledkeztem mindenről. Vagy percekig lehettünk egymás karjai közt. Olyan jó érzés volt, nyugodt. Eltávolodtam tőlem majd mielőtt felkeltem volna egy puszit nyomtam az arcára. A srácok lent kérdő tekintetekkel fogadtak, csak annyit mondtam nekik, hogy megbeszéltük a dolgokat. Elvégre ez az ami történt fent. Persze megint hülyeségeket találtak ki, de ők sem gondolták komolyan, csak feldobták a hangulatot. Nem sokáig maradtam náluk. Otthon az volt az első, hogy leültem a gépem elé és megnéztem az üzeneteimet. Két nap múlva kell mennem, és már megvan a repülőjegyem, a szállással együtt. Mindenkinek küldtem egy sms-t, hogy tudjanak róla majd kikapcsoltam a gépemet és aludni próbáltam, de nem tudtam. Csak bámultam a plafont.
Szinte egész éjjel fent voltam és gondolkodtam. Aludni ha akartam volna se tudtam volna, ugyanis szörnyen izgatott voltam. Sok mindent átgondoltam és a döntésem megszületett. Elmegyek a műsorba, nekem ez volt az álmom és ha egyszer valóra válthatom, miért ne tenném?

Mások a helyemben az utolsó napjukat a családjával és a barátaival töltené, én nem. Senkit sem engedtem be és senkivel sem beszéltem. Nehezebb lett volna elköszönni és félő, hogy rávennének a maradásra. Ezt a napot leginkább pakolással töltöttem. Semmit sem akartam itthon hagyni és sikerült megtöltenem 4 bőröndöt a holmimmal.

Korán keltem, ugyanis a gépem 9-kor száll fel. Lezuhanyoztam és fogat mostam majd elvégeztem a szokásos teendőimet. Nem ettem semmit, nem tudtam. A gyomrom görcsben volt és nem akartam rosszul lenni. Körbenéztem a házban majd kiléptem onnan. Fura elhagyni ezt a házat, az otthonomat. A taxiban csak kifelé bámultam, szerettem volna még egyszer rendesen megnézni Londont mielőtt itt hagynám. Úgy beszéltük meg, hogy mindenki a reptérre jön majd elköszönni. Leültem az egyik székre és csak vártam. Annyi minden kavargott a fejemben, de még is csak egy valamire tudtam koncentrálni.

- Vigyázz magadra Lex.- a szüleim szorítottak magukhoz. Tisztelegtem majd elnevettem magam. Leguggoltam a húgomhoz, aki a szemét törölgette apró kezével.
- Mi a baj Hercegnő?
- Hiányozni fogsz.
- Látni fogsz majd a tv-ben és minden nap beszélünk.
- Ígéred?
- Ígérem.- elmosolyodtam és magamhoz szorítottam. Mielőtt a többiekhez mentem volna egy nagy puszit nyomtam a homlokára. Natalie következett egy nagy öleléssel, majd egyesével gyűjtöttem be a srácoktól is az öleléseket és a szereteteket. Harryt hagytam utoljára, lé léptem és felnéztem rá.
- Érezd jól magad és vigyázz magadra.- eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
- Úgy lesz.- elmosolyodtam. Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe majd megöleltük egymást. Szorosan fonta körém karjait, mint ha attól tartott volna, hogy soha többet nem lát majd. Az ölelést követően mélyen néztünk egymás szemébe majd egy puszit nyomott a homlokomra. A bemondóban egy női hang közölte, hogy itt az ideje indulni. Intettem nekik és elindultam a kapuk felé a sok emberrel együtt, de nem szálltam fel a gépre, ahogy a bőröndjeimet sem adtam be. Nem tudnék elmenni bármekkora is álmom válna valóra. Ez van. Nem tudok a barátaim nélkül élni. Nem számít, hogy mindig is ezt akartam, ha ez az ára nem akarom. Már üzentem Cassienek is, és mindent lerendeztem. Fogtam a csomagjaimat és elindultam a kisebb csapat felé. Letettem a cuccomat és feléjük siettem, persze éppen akkor indultak. Megkopogtattam a fürtös vállát.- Hiányoztam?- ahogy megfordult szemei kikerekedtek és arcára meglepettség ült.
- Lex!- karját szorosan fonta körém. A következő cselekedete az ölelést követően váratlanul ért. Száját enyémre tapasztotta. Kissé lefagytam a csókot követően. A többiek "huu"-zgatni kezdtek, éreztem ahogy elvörösödök, ezért inkább újból megöleltem és arcomat pólójába fúrtam, ezzel mélyen szívva be finom illatát.

A reptéren csak annyit mondtam nekik, hogy otthon elmondok mindent. Leültünk a nappaliba, természetesen minden szem rám szegeződött. Igazából én még nem fogtam fel a történteket és még mindig azon rágódok. Harry csókján..
- Alexis!- Lou kiabálva vágott hozzám egy párnát, ezzel elérve, hogy megint köztük legyek.
- Mi?- elnevette magát és a fejét rázta.
- Te hol jársz?
- Én tudom hol járna, ha csak ketten lennének Harryvel.- felháborodva néztem a kis szőke barátomra. Ez elég kínos volt, ugyanis a családom is ott ültek velünk. Megköszörültem a torkomat majd nagyot nyeltem.
- Mitől gondoltad meg magad?- Natalie mentett meg.
- Inkább kitől.- elmosolyodtam. Niall épp szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.- Niall ha megszólalsz nem tudom mit csinálok veled, de nem fog tetszeni az biztos.- az illető csak nevetett és maga elé tartotta kezeit védekezésképpen.- Nem tudnálak itt hagyni titeket. Úgy nekem nem éri meg ha nem lehettek mellettem.
- De erre vágytál egész életedben.
- Csak vágytam.- megrántottam a vállamat.
- Lex..
- Ez az én döntésem.
- Oké.. Csak én érzem most rosszul magam? Olyan ez, mint ha miattunk nem mentél volna el.- Natra néztem és felvontam szemöldökömet.
- Részben miattatok maradtam, de legfőképp magam miatt úgyhogy mosolyogj te bolond.- elnevettem magam. 

A szüleim a húgommal együtt nem sokkal később elmentek, azt mondták örülnek hogy maradok, de szerintük nem lett volna szabad kihagynom egy ilyen alkalmat.. Hogy megvalósítsam az álmomat. Nem számít, én már mióta az álmomat élem.. Hiszen, mindig is ilyen barátokra vágytam. És most ne a "híres" jelzőre gondoljatok, mert nekem akkor is ők lennének a legfontosabbak, ha nem lennének híresek. Bár akkor Zaynen kívül nem ismerném őket, de az más téma..

Lent hagytam őket had beszéljék ki a dolgokat, én addig felmentem kipakolni. Nat azt mondta néhány perc múlva jön majd segíteni. Hahh, nem akar lemaradni semmiről sem odalent. Először a ruháimat tettem vissza a szekrényekbe, a cipőkkel együtt. Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó, de nem néztem hátra.- Nat jókor jössz. Szükségem van a magasságodra.
- Én is jó leszek?- megfordultam, de az arcom már nem tükrözött vidámságot. Nyugalmat erőltettem magamon, ugyanis a szívem épp kitörni készült mellkasomból. Mióta és miért vált ki belőlem Harry ilyen érzéseket?
- Levennéd azt a fekete dobozt, kérlek?- odalépett hozzám, majd kinyújtotta kezét és levette a kért tárgyat amit a kezembe adott utána, de egész idő alatt engem nézett.- Köszönöm.
- Ami a reptéren történt. Csak..- megköszörülte a torkát.- Elragadott a hév, sajnálom.
- Felesleges.
- Nem szeretném ha ebb...
- Nem, az nem lenne jó s...
- Senkinek s..
- Tudom.- egymás szavaiba vágva beszéltünk.
- Nem tehetnénk úgy, mint ha meg sem történt volna?- úgy éreztem, mint akit gyomorszájba vágtak.
- Miről is beszélünk?- elmosolyodott és végigsimított karomon. Mosolyt erőltettem majd mikor kiment a szobából a földre rogytam. Azt hittem.. Erre tessék. Hogy lehettem ekkora hülye? Már megint. Fejemet a szekrénynek döntöttem és behunytam szememet. Kipakoltam mindent és lementem hozzájuk. Jó kedvet erőltettem magamon, de egész idő alatt legszívesebben sírtam volna. Nem kerestem tekintetét, még csak rá se néztem. Nat nálam maradt miután elmentek. Várható volt, hogy felhozza a témát, de egyszerűen lereagáltam és azt mondtam neki, mint amit nekem Harry. Belülről pedig a szívem még apróbb darabokra tört össze.