3. fejezet

A következő napokban próbáltam csak a táncra koncentrálni. Már nem kétnaponta, hanem naponta voltak órák. A bemutatóest nagyon közeledett és ezzel én egyre idegesebbé váltam. Fontos ez nekem, ahogy a gyerekeknek is. Ráadásul nem hiába gyakoroltunk annyit. Ők is annyira várták már mint én. A különbség csupán annyi volt, hogy ők nem paráztak annyira rá. Vicces. Nekem még csak a színpadra se kell mennem, de jobban félek. Na mindegy. Bízok bennük és ügyesek lesznek, tudom. A legfontosabb, hogy szeretik csinálni, a többi szinte mit sem számít. Harryvel megint nem beszélünk. Amit most nem is bánok. Akárhányszor találkozunk levegőnek nézzük egymást. Így a legjobb. Mindenki érdekében de tényleg. Valószínűleg úgy is csak veszekednénk egymással és az senkinek sem jó. Tiszta hülyét csinált belőlem. Ami oké, csináljon. Nem érdekel, de az, hogy utána jót szórakozik rajta azért már sok. Mindennek meg van a határa. Számára úgy látszik nincsenek határok. Miért is lennének? Ő Harry Styles. A One Direction énekese, a híres fürtös szép fiú aki bármit megtehet. Tényleg úgy érzem, hogy a barátságunknak talán vége. Már egy jó szavunk sincs egymáshoz és csak veszekedni tudunk. A barátok nem így viselkednek egymással. Összevesznek néha de ki is békülnek. Hát mi nem.  Ráadásul tudtommal egy barát nem csinál idiótát a másikból. Oké, túlzásba vittem a segítséget de az ő érdekeit is néztem. Mi a jobb? Egy bandában lenni több millió rajongóval vagy egy kocsmában ülni egész nap? Szerintem mindenki tudja a választ. Mindenki.. Kivéve őt, de oké, legyen. Csinálja. Az ő élete és úgy cseszi el ahogy akarja. Én megpróbáltam. Innentől kezdve számomra egy idegen, csak úgy mint én neki. Nem mondom, hogy nem fáj, de ez van. Az élet nem mindig azt adja amit te szeretnél és most ezt adta. El kell fogadni és továbblépni a múlton. Nem ragadhatok le egy ponton. Csak a jelenre koncentrálok ezentúl. És a jelen most a bemutatóest. A többi gonddal meg egyéb mással ráérek utána foglalkozni. Ja igen egy jó hír. Nat és Adam végre összejöttek. Éppen itt volt az ideje basszus. Komolyan. Csak ők nem vették észre, hogy egymásba zúgtak. Szép párt alkotnak és remélem sokáig együtt lesznek.

- Ideges vagy?

- Nem Niall, tök nyugodt vagyok. Nem látszik?

- Én csak megkérdeztem.

- Ne haragudj.

- Rád? Soha.- elmosolyodtam és megráztam a fejemet.

- Egy pillanat.- elmentem megkeresni a csoportot.- Oké srácok itt az idő. Ti jöttök. Ne izguljatok, tudom, hogy szuperek lesztek. Egy a lényeg. Hogy érezzétek jól magatokat a színpadon.- mi ilyenkor lepacsizunk egymással. Most se volt másképp. Amint felkonferálták őket már mentek is a színpadra. Én oldalról néztem végig a táncot. Hihetetlenül büszke vagyok rájuk. Mindenki ügyes volt és senki sem rontott egy lépést sem. A közönségnek is tetszhetett, nagy tapsot kaptak. Széles mosollyal az arcukon szaladtak le.

- Büszke vagyok rátok. Nagyon ügyesek voltatok.

- Nélküled nem ment volna.- elmosolyodtam.

- Ez mind a ti érdemetek. Menjetek a szüleitek már várnak.- Nat ugrott a nyakamba kiabálva. Nevetve öleltem magamhoz.

- Gratulálok Lex.

- Kössz.- vigyorogtam. Zayn és a srácok is gratuláltak. Mindenki ott volt aki számított. Majdnem mindenki. Hazaküldtem a barátaimat. Nekem ott kellett maradnom az est végéig, de elég ha én szenvedek a továbbiakban. Nekik nem kell. Igen, nagyon unalmas volt. Az utolsó fellépő előtt úgy döntöttem elmegyek haza. Nem ér annyit ez az egész. Fogtam a cuccaimat és elmentem. Elég későre járt már, de nem tudott érdekelni. Fáradt voltam és minél előbb le akartam feküdni aludni.

Korán keltem. Ma az egész napomat a stúdióban szeretném tölteni és táncolni. Senki és semmi sem fog számítani. Ez az én napom. Néha kell ilyen. Vettem kávét és néhány péksütit majd már mentem is a teremhez. Vagy is csak mentem volna. Valami.. Vagy inkább valaki elterelte a figyelmemet. Harry valami fura és számomra ismeretlen pasassal beszélgetett az út másik oldalán. Elég személyesnek tűnt. Nem mentem közelebb csak néztem őket. Amint felém kapta a fejét elsiettem. Nem is néztem vissza. Én nem akartam semmit csak.. Elbambultam.

- Lexi!- cseszd meg. Harry hangját hallottam magam mögött. Belegyorsítottam.- Lexi!- a hangja kicsit sem volt nyugodt. Gyorsítottam ahogy csak tudtam. Már majdnem futottam. Azért vicces.. Harry elől "menekülök".- Alexis!- na erre már elkezdtem futni. Szerencsére nem volt messze a stúdió. A kulcsommal néhány pillanatot babráltam csupán. Épp hogy kinyitottam az ajtót és akartam bemenni amikor kezét az ajtóra csapva csukta be azt.

- Szia neked is.

- Miért rohantál el?

- Öö.. Nem tudom te mit tennél ha valaki rád ordítana és csak jönne utánad.

- Félsz tőlem?- vigyorgott.

- Ne is álmodj.- megveregettem a vállát.- Kivel beszéltél?

- Azt mondtad befejezed.

- Hé, csak megkérdeztem kivel beszéltél.- végigmért és összeszűkítette szemeit.- Mi van?- elnevette magát.- Örülök, hogy jól szórakozol. Nekem dolgom van. Ha megtennéd..- a kezére néztem amivel még mindig csukva tartotta az ajtót.

- Dolgod? Ott bent?

- Tudod.. Úgy hívják tánc.

- Basszus nem is gondoltam volna.- csak fintorogtam.

- Oké. Mit akarsz?

- Tudod te.

- Miért akarnám bárkinek is elmondani, hogy fura pasasokkal találkozgatsz? Hidd el. Senkit sem érdekel.- levette kezét az ajtóról.

- Kivéve téged.

- Nem. Csak megkérdeztem ne hogy megsértődj.- gyors mosolyt villantottam és bementem. Hallottam ahogy felnevet de nem érdekelt. Bezártam az ajtót, az ablakokat kicsit kinyitottam és elhúztam a függönyöket. Utálom ha az utcán néznek az emberek ahogy épp táncolok. Igen a terembe be lehet látni. Az egyik falat teljesen tükör borítja és a másiknak majdnem a felét üveg, ami az utcára néz. Elmentem átöltözni és betettem egy CD-t a lejátszóba. Mielőtt elindítottam volna a zenét a telefonom jelezte, hogy üzenetet kaptam. A táskámhoz léptem és megnyitottam. Ez állt benne: "Aranyos vagy." Az ablakhoz mentem és ott volt az illető.

- Harry menj el.- alig bírtam visszatartani a nevetésemet.

- Zavarok?

- Nem tudom mit jelent nálad a menj el kifejezés, de igen zavarsz.

- Azt hittem nem beszélsz velem.

- Én meg azt, hogy már rég elmentél, de úgy látszik mind a ketten tévedtünk.

- Ugye tudod, hogy bunkó vagy?

- Szóval feltűnt? Igyekeztem.- hátradobtam a hajamat. Elnevette magát.

- Tudom, hogy nem utálsz Lex.

- Tévedsz, de jól leplezem.

- Látom amit látok.

- És mi is az pontosan?

- Tudod te nagyon jól.- vigyorgott.

- Mondtam már dolgom van.

- Még is mi dolgod lehet itt?

- Kártyavárat építek.- kérdőn nézett rám.- Ne már.. Még is mit tud csinálni egy táncos egy táncterembe? Te mit csinálsz a bárokban? Iszol. Én mit csinálok egy táncterembe? Táncolok.

- Vicces.

- És igaz.- vigyorogtam.- Na szia Harry.- becsuktam az ablakot és elhúztam a függönyt. Kaptam még egy üzenetet, hogy kér még 2 percet. Sóhajtottam és újra kinyitottam az ablakot. Kérdőn néztem rá, de ő csak vigyorgott.

- Bemehetek?

- Nem. Minek?

- Kérlek.

- Nem.

- Lexi..

- Nem Harry.

- Miért nem?

- Miért vagy még itt?

- Miért nem mehetek be?

- Miért nem válaszolsz?

- És te?

- Már válaszoltam.

- De indokold is meg.

- Mikor lett belőled ilyen idegesítő ember?

- És belőled ilyen bunkó?

- Menj el Harry, és ne írogass vagy hívogass mert kikapcsolom a telefonomat. Szia.- nem vártam meg a választ. Kikapcsoltam a telefont és a táskámra dobtam. Elhúztam a függönyöket, bekapcsoltam a lejátszót és átadtam magam a zenének.

Már régen besötétedett amikor kiléptem a stúdióból. Bezártam az ajtót és elindultam haza.

- Minden oké.

- Jó lesz.

- Úgy mint múltkor?- ezt a hangot bármikor felismerem. Viszont a másik kettőt nem..

- Annál jobb ne aggódj.- a falnak lapulva próbáltam kivenni a szavakat a beszélgetésből.

- Nagy lesz és már minden kész.- megszólalt a telefonom. Basszus.. Basszus..

- Ne már.- alig hallhatóan suttogtam és kinyomtam. Nat hívott. Megmondta, hogy este hívni fog, de pont most? Csak remélni tudtam, hogy annyiban hagyják ezt, de nem úgy volt. Elhallgattak. A picsába.. El akartam menni onnan de valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Felsikítottam mert megijedtem. Pár pillanat múlva előttük voltam. Harryt tudom ki, és itt volt az a pasi akivel reggel beszélt, de az aki odavitt még nem láttam.

- Úgy látszik van egy kíváncsiskodónk.- kirántottam karomat kezei közül.

- Alexis?- nem válaszoltam.

- Ismered?

- Az egyik barátom.- hangja dühösen csengett. Jobbnak láttam nem megszólalni.

- Mit hallottál kislány?

- Először is, nem vagyok kislány és semmi olyat amiből tudnám mi van itt.

- Édes.- csak fintorogtam.

- Mit keresel itt ilyenkor?

- Hazafelé mentem.

- Ilyenkor?

- Mi bajod van ezzel?

- Lexi..- kérdőn néztem Harryre.- Inkább hazaviszem.

- Nem kell, kössz.

- De igen.- felemelte a hangját.

- Oké.- magam elé tartottam kezeimet védekezésképpen.

- Holnap hozd őt is. Van számára egy különleges feladatom.

- Az ki van zárva.

- Hova?

- Lex maradj csöndbe.- felháborodva néztem rá.

- Én hozom a szabályokat Harry. Holnap hozd el.

- Ne keverd bele.

- Tudod mi lesz ha nem lesz ott.

- Mi?- kérdőn néztem rájuk.

- Lexi mondtam, hogy maradj csöndbe. Hagyd őt ki ebből. Viszek mást, de őt ne keverd bele.

- De én őt szeretném.

- Ott leszek. Bárhol is legyen az.

- Lexi!

- Mi van?

- Azt se tudod mibe mentél bele!

- Csodálod ha nem mondtad el?

- Bírom a kiscsajt.- a harmadik pasi nevetett és közelebb lépett hozzám. Én meg rögtön közelebb húzódtam Harryhez.

- Mi most elmegyünk.

- Holnap hozd Lexit vagy..

- Tudom!

- Örülök, hogy megismertelek Lexi.

- Én is öhm...

- Én Brad vagyok. Ő Lewis.- elmosolyodtam de mire bármit is mondhattam volna Harry a karomnál fogva elhúzott.

- Ne rángass már.

- Teljesen megőrültél?

- Én?

- Tudod te mibe mentél bele?

- Mibe?

- Te nem vagy normális.

- Ha tudnám nem kérdezném és ha elmondtad volna talán nem mentem volna bele.

- Muszáj neked mindig mindenhol ott lenned?

- Véletlen volt! Felismertem a hangodat.

- Ohh szóval ez így működik? Felismered a hangomat és már hallgatózhatsz is?

- Bocsánat hogy élek!

- Miért nem tudsz leszállni rólam? Mond neked valamit az a szó, hogy magánélet?

- Ez az. Állítsuk be Lexit rossznak mert érdekli mi van a barátjával!

- Ez már beteges!

- Lehet, de legalább törődök veled!

- Hát ha te csak így tudsz törődni velem, köszi nem kérek belőle!

- De ha 2 üveg whiskeyvel mennék hozzád már kérnél mi?

- Leállnál ezzel?

- Még is mi volt ez? Miről beszélt?

- Semmi közöd hozzá.

- Nagyon is sok közöm van hozzá. Emlékszel?

- Arra, hogy ostobaságot csináltál? Nem lehet elfelejteni!

- Mi bajod van? Miért utálsz ennyire?- megálltam ezért ő is.

- Ahj, gyere már.- a kezemért nyúlt, de hátraléptem.- Lexi..

- Miért utálsz ennyire Harry?

- Honnan vetted ezt?

- Nem egyértelmű? Mert számomra az.- ott hagytam.

- Lexi..- már mellettem is volt. Nem szóltam többet hozzá az úton. A házam elé érve megállított. Kérdőn néztem rá.- Nem tudom, hogy honnan vetted, hogy utállak.- hangja nyugodtan csengett. Nem úgy mint pár perce amikor ordibálunk egymással az utca kellős közepén..

- Mondjuk onnan, hogy akárhányszor hozzám szólsz a bunkó énedet használod. Vagy rángatsz.

- Azért te sem vagy éppen a legkedvesebb velem.

- Mert így könnyebb elviselni ezt az egészet.

- Boksz.

- Tessék?

- Azt kérdezted miről volt szó.

- Te..?

- Igen.

- Amikor múltkor felhívtál és véreztél.. Akkor is..?

- Igen Lex.

- De..

- Miért?- bólintottam.- Te a bunkóság mögé rejtőzöl, én ez mögé és azért nem mondtam, mert nem tartottam fontosnak.

- És mi lesz holnap?

- Ami kéthetente. Amolyan bajnokság féle.

- Ugye nem gondolod komolyan hogy..?

- Már nem léphetek vissza, de nem is akarok.- kérdőn néztem rá.- Egy, mert a szabályok tiltják. Kettő, miattad.

- Miattam?

- Azért voltam annyira dühös rád mert Brad dönt mindenről. Mindig van egy nyeremény. Ez mindig más. Akármi. Sör. Pénz. És még sorolhatnám. Brad most úgy döntött..

- Hogy én leszek az.- ezt inkább csak magamnak mondtam. Bólintott.- És ha nem megyek el?

- Tudná, hogy miattam lenne. Megveretne mindkettőnket. Ez így működik.

- Képes lenne..?

- Nem az lenne az első alkalom.

- A többiek tudnak erről az egészről?

- Nem és ne is beszélj róla.

- Nem terveztem.- a földet bámultam.- Lépj vissza.

- Te nem figyeltél? És különben sem akarok.- hangja kicsit sem volt bunkó vagy gúnyos.

- Nem akarom, hogy bajod essen.- elmosolyodott.

- Ne aggódj miattam.

- De..

- Lex.- arcomat kezei közé fogta.- Inkább amiatt aggódj, hogy nem..

- Bízok benned.- átkaroltam.

A kocsiban egész úton nem szóltunk egymáshoz. Ahogy megérkeztünk a helyszínre mindenem remegni kezdett. Nem magam miatt aggódtam, hanem Harry miatt. Bent mindenhol izomagyakat lehetett látni. Kezdtem bepánikolni egy picit. Közelebb léptem Harryhez, annyian voltak. Igazi tömegnyomor. 

- Hé nyugi.

- Tudod ez a legrosszabb amit ilyenkor mondhatsz valakinek.- vigyorgott és a fejét rázta. Megkérdeztem, hogy működik ez az egész. Azt mondta 12-en vannak. Sorsolással párokat alakítanak ki és aki nyer tovább megy. Akkor nyersz ha az ellenfeled nem bír felkelni. A nyerteseket újra összerakják egészen addig amíg ketten nem maradnak. Harrynek el kellett mennie ezért egyedül maradtam, de azt mondta Em mellettem lesz. Nem is tudom ki az, de amikor egy vörös hajú nő lépett oda hozzám és bemutatkozott már is tisztában voltam a dolgokkal. Elmondta, hogy próbálta lebeszélni Bradet mert Harry felhívta de nem tudta. Legalább megpróbálta. Nagyon kedves lány. Amikor fel kellett mennem a ringbe, hogy "bemutassák a nyereményt" azt hittem összeesek. Szörnyen megalázó volt. Em azt mondta ő és Brad együtt vannak. Ami elsőre tök furcsa volt, mert teljesen más személyiségek, de az ellentétek vonzzák egymást. Kiszúrtam a legnagyobb embert. Azt mondta mindig ő nyer. Oké, lehet, hogy ezt nem is igazán akartam hallani. A neve Travis. 

Harry minden meccsét megnyerte és bekerült a döntőbe. Szerzett magának néhány vérző sebet, de nem tűntek annyira komolynak mint a múltkoriak. Kettőt találhattok ki a másik döntős. Hát persze.. Travis.. Oda akartam menni a fürtös barátomhoz, de Em elkapta a kezemet és azt mondta nem mehetek oda. Kössz. Viszont Bradhez oda kellett mennünk. Közvetlenül a ring mellé. A tekintetemmel Harryt kerestem aki eltűnt.

- Hogy vagy kislány?

- Nem vagyok kislány. Csak, hogy tudd 18 vagyok. Az egy dolog, hogy kicsire nőttem.- nem néztem rá, de hozzá beszéltem.

- Bírom a kiscsajt.- inkább nem is válaszoltam neki.- Ott találod.- balra mutatott.- Az első öltöző. Van még 10 percük.

- Én azt hittem nem találkozhatok vele.

- Neki köszönd.

- Köszönöm Em.- elmosolyodtam és abba az irányba siettem ahova az előbb mutatott. Bekopogtam az ajtón és lassan nyitottam be.

- Mit keresel itt? Ha..

- Tudja. Ő engedte meg.- leültem mellé.- Hogy vagy?

- Jól ne aggódj.- amolyan "már hogy ne aggódnék" nézéssel néztem rá.- Minden oké. Nyugi.- elmosolyodott és magához ölelt.

- Nem számít mi lesz a vége. Büszke vagyok rád.- a fülébe suttogtam és egy puszit nyomtam az arcára mielőtt kimentem volna. Brad bejelentette a két döntőst. Eddig nem paráztam annyira de most nagyon is. Nem mindig néztem oda. Nem bírtam. Volt, hogy inkább elfordítottam a fejemet. Nem tudom hányadik menet mehetett már de felsikítottam amikor Harry hatalmas ütést kapott az arcába. Elesett tőle, de felkelt. Na innentől behunytam a szememet és elfordultam. Ki akartam menni onnan. Rosszul voltam és nem bírtam tovább nézni.

- Jól vagy?- a fejemet ráztam.- Mindjárt vége van nézd.- pont amikor odanéztem akkor kapta Travis a végső ütést. Brad már ment is be a ringbe.

- Azt hiszem meg van a győztesünk. Szép volt Harry. Gratulálok.- megveregette a vállát és kezet fogtak.- Lexi, ha szabad kérnem.- rám nézett. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem kellett kétszer mondani, már mentem is fel és Harry karjai közé vetettem magam. Nem érdekelt semmi. Se az izzadt teste, se az hogy vérzett vagy a minket bámuló tömeg. Semmi sem.

- Gratulálok.- a fülébe suttogtam mire elmosolyodott.

- Menjünk. Oké?- bólintottam. Megvártam a kocsijában amíg elkészül. Hazafelé sem szóltunk egymáshoz.

- Megengeded, hogy..?- bólintott és leült a kanapéra. Letérdeltem elé, így arcunk egy vonalba volt. Lassan a szeméhez emeltem a vattakorongot. Lefertőtlenítettem sebeit. Utolsónak maradt a felrepedt ajka. Kezem megremegett. Nem bírtam levenni tekintetemet szemeiről.

- Mi az?- elmosolyodott.

- Ne haragudj.- lehajtottam a fejemet és eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé. Éreztem, hogy az arcom rózsaszínre vált. Kivette a kezemből a vattát és befejezte azt amit én elkezdtem.

2. fejezet

Arra ébredtem, hogy valaki a nevemet kiabálja és az ajtót ütögeti. Kinyitottam a szememet és próbáltam beazonosítani hol is vagyok pontosan. Te jó ég.. Elaludtam a lépcsőfeljárónál. Pontosan ott ahol tegnap este kuporogtam és sírtam.- Lexi!- azt hittem legalább csak egy álom volt ez az egész de úgy látszik tévedtem és megtörtént, de hogy tudtam itt elaludni? Jesszusom..- Lexi!- feltápászkodtam és az ajtóhoz mentem. Elejtettem egy ásítást és elfordítottam a kulcsot a zárban. Nem néztem meg ki az. Kitártam az ajtót és a nappaliba mentem.- Héé mi van veled?- leültem. Zayn leült mellém és átkarolt. Nem volt kedvem beszélgetni. Még vele se.- Lexi. Nem volt szándékos hidd el.- csak bólintottam. Hiszek neki. Tudom, hogy nem direkt csinálták és nem is haragszom rájuk, de most számomra ez bonyolult és nehéz. Igen nehéz, mert Harryt több éve ismerem. Több éve vagyunk barátok. Az első alkalommal amikor beszéltünk már tudtuk, hogy nagyon jóba leszünk a jövőben és eddig sose volt közöttünk feszültség. Mint ha a testvérem lett volna de azzal a mondattal mindent porig rombolt bennem.- Lex..

- Nem a ti hibátok Zayn.

- Mi történt? Harry nem mondott semmit. Bezárkózott a szobájába.- a fejemet ráztam. Nem akartam neki válaszolni. Most először néztem rá, de szavak helyett karjai közé vetettem magam. Zayn ölelése mindig erőt ad. Nem akartam elengedni.

- Azt mondta senki vagyok számára. Lehet, hogy nem kéne ezen rágódnom de nem tudok nem erre gondolni Zayn.. Mert.. Én csak miatta tettem. Nem akartam rosszat.

- Ne vedd magadra, csak segíteni szerettél volna.

- És most utál. Sokra mentem vele.

- Majd megbékél és rájön, hogy hülyeséget mondott. Harry szeret téged csak a pia beszélt belőle.

- Nem tudom..

- Hidd csak el.- a telefonja jelezte, hogy üzenetet kapott.- Csak egy perc, felhívom, hogy..

- Menj csak. Én megleszek.

- Figyelj n...

- Zayn. Megleszek. Menj.- elmosolyodtam.

- Bármi van..

- Tudom, hívni foglak.- egy puszit nyomott a homlokomra majd elment. Felmentem a szobámba, elmentem lezuhanyozni majd az ágyra feküdtem. Fejem alá húztam egy párnát és átkaroltam. Túl sok dolog történt most hirtelen az életemben. Túlságosan is sok dolog. Az álom pillanatokon belül elnyomott és a külvilág megszűnt létezni.

Miután felébredtem az első az volt, hogy megnéztem a telefonomat. 20 nem fogadott hívásom és 1 sms-em volt. Te jó ég. Nem törődtem a hívásokkal, az üzenetet nyitottam meg, Louistól jött. Azt akarják, hogy menjek át. Felőlem. Addig se sírok itthon. Bár Harryvel nem szívesen beszélek. Felöltöztem majd sminkeltem. 

Unottan lépkedtem London utcáin. Alig vannak emberek ami azért nem éppen megszokott. Az ismerős házhoz érve becsöngettem.

- Szia Niall.

- Lex.- arcára széles mosoly ült majd megölelt. Harryn kívül mindenki a nappaliban foglalt helyet.

- Hali.- ölelésekkel üdvözöltek.

- Azt hittük elnyelt a föld.- kérdőn néztem Louisra.

- Megkaptam az sms-t, itt vagyok.

- Ahha, egy nap késéssel.- Niall vigyorgott.

- Mi?

- Azt tegnap küldtem.- elővettem a telefonomat és megnéztem újra.- Én azt.. Úristen. Átaludtam egy egész napot?

- Nem vagy semmi.- Zayn nevetett.

- Várj. Akkor..- megnéztem a nem fogadott hívásokat. Az összes a csoport tagok szüleitől jött.- Basszus. Nem voltam táncon se.- hátradöntöttem a fejemet.

- Azt mondtad úgy is jobban haladtok.- Zayn válaszolt.

- Jó, de most mit gondolhatnak rólam.

- Hogy lusta vagy. Az alvást választottad a tánc helyett. Szégyelld magad.

- Fogd be Lou. Ettől nem lesz jobb.- nevettem.

- Hazudj nekik valamit amiért nem tudtál menni. Az úgy is nagyon megy.- ezt a rekedtes hangot bárhol bármikor felismerem.

- Harry..- Liamre néztem aki a fürtöst figyelte.

- Igen?

- Lex csak segíteni szeretett volna.

- Ja. Beszélhetünk Lexi?

- Úgy tudtam senki vagyok.- ránéztem.- Nem kössz, nincs kedvem hozzá.

- Ne csináld már.

- Szerintem most hagyj békén.- felnevettem és a fejemet ráztam. Elém lépett és a karomnál fogva húzott fel.- Megmondtam, hogy nem akarok veled beszélni.- próbáltam leszedni karomról a kezét.

- Harry engedd el.- Zayn kelt fel, mire ő elengedett. Nem tudom mi hajtott de a kezem az arcán csattant.

- Miért nem tudtok kibékülni?- a fürtös válla mögül Niallre néztem.

- Oké, kvittek vagyunk. Most már beszélhetünk?

- Lássuk csak.- vártam egy kicsit.- Nem!- elindultam az ajtó felé de most a másik karomat kapta el.- Befejeznéd?- szó nélkül engedett el. Végignéztem rajta és elmentem.

- Alexis!

- Ohh most már Alexis?- ahogy kiléptem az ajtón utolért.

- És te befejeznéd?- megfordultam.

- Szerintem tudod a választ.

- Lexi ne már.

- Feladom.- kérdőn nézett rám.- Te teljesen hülyének nézel mostanában? Majd szólj ha eldöntötted mit akarsz.

- Nem értelek.

- Te nem értesz engem? Jesszus Harry.- felnevettem.- Tegnap senki voltam számodra, az előbb Alexis most meg Lexi. Elegem van.- megfordultam és elmentem. Nem tudom hova tenni ezt az egészet. Az egyik percben bunkó a másikban meg kedves és ezzel nagyon fel tud idegesíteni. Hazasiettem. Már megérte elmenni itthonról. Ohh várj. Nem mégsem. Összedobáltam egy táskába néhány holmit és már mentem is el, pontosan a stúdióba. Ha ideges vagyok vagy valami baj van tánccal vezetem le a feszültséget. Mindig segít. Bekapcsoltam valami zenét és csak táncoltam. Nekem ez jelenti az életet. Ilyenkor kizárom a külvilágot és csak én vagyok meg a zene. 5 éves korom óta táncolok. 7 évig balettoztam, utána átváltottam hiphop-ra. Ha tehetem csak táncolok. Ez olyan mint másnak a sport vagy az éneklés.

- Tudtam, hogy itt leszel.- ledermedtem majd kikapcsoltam a zenét.

- Mit akarsz?

- Nem tudnánk normálisan beszélni csak most az egyszer?

- Úgy látom az menni fog.. Még nem vagy részeg.

- Lexi..

- Miért jöttél?

- Bocsánatot kérni.

- Kicsit elkéstél vele, nem gondolod?

- Figyelj..

- Nem szívhatod vissza azt amit egyszer már kimondtál. Ez már nem az óvoda, a szavaknak súlya van Harry.

- Tudom.- közelebb lépett.- És hidd el nagyon sajnálom, ha nem ittam volna sose mondtam volna ilyet. Fontos vagy nekem.

- Látod pont ez itt a baj. Ha nem ittál volna.- megnyomtam a 'ha' szócskát.

- Lexi.- arcomat kezei közé fogta.- Hidd el, hogy...

- Ne. Harry. Ne folytasd.- leszedtem kezeit arcomról.

- Lex..

- Csak. Menj el.- elfordítottam a fejemet.

- De..

- Kérlek.- néztem ahogy kisétál majd egyik kezemmel a falnak támaszkodtam és lehajtottam a fejemet. Ha eddig össze voltam zavarodva akkor most végképp nem tudom mi van. Szabad kezemmel a hajamba túrtam és kifújtam a levegőt. És akkor igazodjak ki rajta.. Ő fog engem a diliházba kergetni, de komolyan. Olyan mintha csak játszana velem. Velünk.. Kezemmel a falba ütöttem majd összeszedtem a cuccomat és elmentem. Hazafelé felhívtam a szülőket. Elnézést kértem és megbeszéltem mindent mindenkivel. Ez miatt rosszul érzem magam, de honnan kellett volna tudnom, hogy átalszok egy napot? Na mindegy. Ami történt megtörtént.

- Hé kislány! Lexi, ugye?- nem fordultam meg.- Ne már, csak beszélni akarok veled!-  hátrapillantottam. A pasas épp hogy kijött a bárból. Kicsit bepánikoltam de mentem tovább. Utálok erre menni haza és fogalmam sincs ma miért erre indultam el. Mindig a másik utcán megyek, pont azért, hogy ilyenek ne történjenek velem.

- Hello.- felsikítottam ahogy egymásnak mentünk. Megfordultam, hogy visszafele megyek de a másik férfi beért. Gratulálok Alexis, egy idióta vagy.

- Segíthetek?

- Inkább mi segítenénk neked.

- Ja azt kétlem.- el akartam menni de a karomnál fogva visszarántott. Miért kell mindenkinek ezt csinálnia?- Engedjen el vagy sikítok.- nem engedett csak a képembe röhögött. Oké, te akartad. Elsikítottam magam, de abba is hagytam mert pofon vágott. Az arcom égett az ütéstől de ez volt a legkisebb problémám abban a pillanatban. A falnak szorított és a pia szag csak úgy dőlt belőle. A másik pasas eltűnt aminek azért örültem. Már ha lehet valaminek is örülni ilyenkor.- Nem szólok senkinek ha elenged..

- Te már az enyém vagy.- lerántotta rólam a táskát és kezeimet testem mellé a falnak szorította.- Ne ellenkezz kislány.- a nyakamat kezdte csókolgatni. Felsikítottam majd amilyen erősen csak tudtam megrúgtam. Hátrálni kezdtem de ő egyre csak közeledett. A szemeim megteltek könnyekkel és teljesen lefagytam. Nem tudtam mit tenni. Sikítani akartam de egy hang se jött ki a torkomon. Megragadta kezeimet és közel húzott magához. Próbáltam kirántani kezemet övéi közül de nem sikerült. Úgy éreztem itt a vég. Hiába próbálkoztam a szabadulással sokkal erősebb volt nálam.

- Szedd le róla a kezeidet.- a férfi felnevetett majd megfordult de továbbra sem engedett el.

- És ha nem?- továbbra is csak nevetett. Nem hittem a szememnek amikor odanéztem. Válasz helyett elé lépett és behúzott neki egyet aki így kénytelen volt elengedni. Reflexből hátráltam pár lépést. Elfordítottam a fejemet majd behunytam a szememet és kezemet a fülemre szorítottam. Nem akartam se hallani, se látni azt ami történt. Közel voltam ahhoz, hogy kitörjön belőlem minden. A könnyek gyorsan folytak végig az arcomon. Összerezzentem és hátraléptem amikor valaki levette kezemet a fülemről.

- Lexi nem bántalak. Bízz bennem.- nem tudtam válaszolni. Csak néztem a fájdalomtól csillogó zöld szemeit. Lassan lépett közelebb hozzám. Hirtelen átkaroltam a nyakát és hozzá bújtam. Körém fonta karjait.

- Hazaviszlek, oké?- alig észrevehetően bólintottam. Felvette a táskámat a földről majd beszálltunk a kocsijába. Egész úton csak néztem ki az ablakon. Néhányszor éreztem magamon tekintetét de nem tudtam vele foglalkozni. Alig állt meg az autó már szálltam is ki és mentem be a házba. Leültem a kanapéra, felhúztam a térdemet és magam elé meredtem.- Jól vagy?- aprót bólintottam. Éreztem, hogy elmegy mellőlem. Miután visszajött egy bögrét nyomott a kezembe.

- Ezt most..?- meglepődtem a hangomon.

- Csak idd meg.- a bögrét nézegettem.

- Hogy kerültél oda?

- Aludj inkább Lex.

- Oda szoktál járni. Ugye, Harry?- átült mellém. Letettem a bögrét az asztalra.

- A kérdés az, hogy te mit kerestél ott?

- Hazafelé jöttem.- a földet bámultam majd szemeim Harry kezeire tévedtek.- A kezed..

- Én jól vagyok.

- Hiszen vérzel.- suttogtam és szemeim megteltek könnyekkel.

- Ez nem az én vérem.- megtörölte nadrágjában kezeit.- Látod?- feltartotta őket. Kezeim közé fogtam övéit és végignéztem.

- Hogy kerültél oda?

- Hiszen már mondtad.

- Úgy értem oda... A sikátorhoz..

- Hallottam ahogy utánad kiabáltak.

- Annyi Lexi van. Honnan tudtad, hogy én vagyok az?

- Nem is tudom.. Megéreztem. Aztán hallottalak sikítani..- elfordítottam a fejemet.

- Ha nem megyek arra..

- Nem tudhattad, hogy ez lesz.

- Nem érted.. Sose megyek arra.. Pont azért, hogy elkerüljem az ilyeneket.

- Minden rendben lesz.- magához húzott és megölelt.

- Annyira féltem.- még mindig alig volt hangom.

- Tudom, de már nem bánthatnak. Nyugodj meg.- a hátamat simogatta nyugtatásképpen. Arcomat a nyakába fúrtam. Nem akartam elengedni.

- Köszönöm.- suttogtam. Elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Idd ezt meg.

- De..

- Csak idd meg Lex.- újra a kezembe adta a bögrét. Kakaó volt benne. Nem tudom ez hogy segíthet de megittam.

- Itt maradnál éjjelre?

- Persze.- végig simított az arcomon.

Nem aludtam szinte semmit, egész éjjel a falat bámultam. Képek villantak be. Mindig ugyan azok akárhányszor lehunytam a szememet. Még hajnal van. Kimásztam Harry mellől és lementem a lépcsőn. A teraszra mentem. Felhúztam a térdeimet és köré fontam a karomat. Csak magam elé meredtem. Akárcsak tegnap délután vagy egész éjjel. A nap lassan megjelent  a horizonton és sugarai lustán kúsztak felfelé. Gyönyörű látvány volt. Hangokat hallottam magam mögül.

- Csak én vagyok.- egy puszit nyomott a hajamba és leült mellém.- Jobban vagy?- válasz helyett bólintottam. Nem vettem le a tekintetemet az égről. Fogalmam sincs meddig ülhettünk ott. Felé fordítottam a fejemet, engem nézett.

- Sajnálom. Hogy erőszakoskodtam annak érdekében, hogy leszoktassalak az ivásról.

- Nem tartozol bocsánatkéréssel. Azzal én tartozok. Amiért hülyén viselkedtem.- válasz helyett megöleltem. Szükségem van rá. Még ha nem is akarom beismerni magamnak vagy nem is úgy viselkedek. Ő a barátom és szükségem van rá.

- Köszönöm Harry. Mindent köszönök.- nyakába fúrtam az arcomat. Minden iránta érzett utálatom elszállt.

- Bármikor Lex.- ha ő nem lenne.. Oké. Erre most inkább nem akarok gondolni.- Gyere aludj egy kicsit.- szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- Melletted maradok.- elmosolyodott. Befeküdt mellém az ágyba és átkarolt. Biztonságban éreztem magam mellette. Eddig fel sem tűnt mennyire fáradt vagyok. Épp, hogy lehunytam a szememet az álom már el is nyomott.

Nem sokat aludhattam. Alig pár órát. Harry nem volt mellettem amikor felkeltem. Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. A forró cseppek égették a bőrömet, de nem bántam. Felöltöztem és lementem ugyanis indulnom kell táncra és nem akarok elkésni. Főleg a múltkori után nem.

- Hát te?

- Táncra megyek.- furcsán néztem rá.

- Elviszlek.

- Nem szükséges.

- Nem is kérdés volt.- vigyorgott. Mondtam egy halk "okét" és fogtam a cuccomat. A kocsiban nem szóltunk egymáshoz de nem is bántam. Nem igazán volt kedvem beszélgetni. Megköszöntem, hogy elhozott és beléptem a terembe. Néhányan már ott voltak. Felvettem a mosolygós vidám arcomat a gyerekek kedvéért. Bár mellettük nem igazán lehet rossz kedve az embernek. Megvártam amíg mindenki elmegy tánc után. Átöltöztem, lekapcsoltam a lámpákat és bezártam a termet. Ma nem arra mentem haza mint tegnap. A hideg is kirázott a gondolattól. Siettem. Talán ez már így lesz ezentúl de a gyerekektől és a tánctól a kedvem egy kicsit megnőtt. Egy fekete kocsi lassított le mellettem. Bárhol megismerem. Nem álltam meg ezért lassan jött mellettem.

- Nincs szükségem bébicsőszre.- elnevettem magam.

- Szállj már be.- vigyorgott. Sóhajtottam és beültem mellé.- Milyen volt?

- Jó. Mint mindig.- ránéztem.- A többiek..?- bólintott.

- Gondoltam megkíméllek tőle.

- Köszönöm. Ezt is..- megállt a házam előtt.- Nagyra értékelem de ugye tudod, hogy nem szorulok testőrre?- ránéztem de nem válaszolt. Sóhajtottam és kiszálltam a kocsiból.

A napjaim ugyan úgy teltek ahogy eddig. Kezdtem visszarázódni a rendes életembe. Nat és a srácok segítettek, hogy jó kedvem legyen és ne gondoljak a történtekre. Harry mostanában túlságosan is meg akar óvni engem. Pontosabban azóta.. Értékelem de lassan már túl sok lesz ez és nem tudja hol a határ. Úgy érzem néha hogy megfulladok. Szinte már ki se mehetek az utcára egyedül. Vicces, nem? Egyszer mindenkinek végleg elege lesz.

- Nem védhetsz meg mindig mindentől!

- De megpróbálhatom.

- Harry..

- Nem engedem, hogy bajod essen.

- Nem kell, hogy vigyázz rám. Nem vagyok már gyerek.

- Miattad teszem.

- Nem szorulok rá.

- A barátom vagy.- és akkor minden leesett.

- Oké.. Felfogtam!

- Elég sokáig tartott.

- Most már befejezheted.

- Ugyan Lexi. Én csak neked akarok jót.- hangjában érződött az irónia.

- Egész idő alatt csak játszottál velem.

- A te érdekedben.

- Azt hittem számíthatok rád és mellettem vagy. Ehelyett csak.. Úristen.. Hülyét csináltál belőlem.. Kihasználtad azt, hogy magam alatt vagyok..

- Ohh komolyan?

- Szóval ezentúl így lesz megint?- kérdőn nézett rám.- Megint bunkó leszel?- közel hajolt hozzám. Túlságosan is közel. Arca milliméterekre volt enyémtől. Elmosolyodott. Nem is tudom, hogy a kérdésemtől vagy a reakciómtól a közelsége miatt de az arcán még mindig ott volt az a gúnyos mosoly. Mellkasára tettem a kezemet és eltoltam magamtól..- Menj a picsába Harry.

- Az előbb a szemeid mást mondtak.

- Nem vagy normális.- felnevettem.

- Tényleg Lexi? Úgy gondolod?- elkapta kezeimet és közel húzott magához.

- Ne szórakozz velem.- az arcáról nem tűnt el a mosoly.- Békén hagylak csak engedj már! Ezt akartad hallani?- ki akartam szabadítani kezeimet az övéi közül de erősebb volt nálam. Képek villantak be. Szörnyű emlékképek. Felsikítottam. Hirtelen elengedte a kezemet. Ellöktem magamról és a hajamba túrtam.- Idióta.- alig hallhatóan suttogtam.

- Mi ütött beléd?

- Menj innen Harry!

- De..

- Menj már!

1. fejezet

Persze, hogy Nat késik. Már fél órája várok rá, de kicsit kezd unalmas lenni. Na jó nagyon. A történteken pedig nem most szeretnék rágódni. Szerintem fogok én még sokáig agyalni ezen az egészen és most igazán nem hiányzik. Nem tudom mi van velem.. Hogy érzem magam.. Egyszerre annyi minden kavarog bennem és fogalmam sincs, hogy most mi van, de legszívesebben eltűnnék a világ elől. Talán örökre. De az örökké nálam talán 1 napig tartana. Hogy miért? Mert nem tudnék élni az én bolond barátaim nélkül. 

- Bocsi bocsi bocsi, feltartottak.- a dilis barátnőm rohant felém.

- Igen, persze.- adtunk egymásnak két puszit és leültünk.

- Ne haragudj én siettem csak..- kérdőn néztem rá és vártam a folytatást de nem volt folytatás.

- Csak nem Adam?- Adam Nat "haverja", de mindenki tudja, hogy több van közöttük egyszerű barátságnál.. Mindenki, kivéve őket.

- Igazából az úgy volt, hogy átjött és..

- Nem vagyok kíváncsi a részletekre.- magam elé tartottam a kezemet és nevettem.- A bulidon láttam eleget.

- Hülye.- vigyorgott.

- Ja, még hogy én.

- Mesélj inkább. Mi van Harryvel?

- Semmi. Ami eddig, nem akarja, hogy segítsünk neki. Azt akarja, hogy lépjünk tovább.

- Én nem értem. Miért adná fel az egészet? Az alkohol fontosabb neki a karrierjénél?

- Úgy látszik.- az üdítőmet kevergettem a szívószállal.

- Szerintem itt több van.- megrántottam a vállamat. Most nincs kedvem erről beszélni. Az arca megváltozott és vidám lett.- Hogy haladtok a tánccal?

- Jobban mint terveztem. Nagyon ügyesek, de tegnap félbe kellett szakítanom az órát mert Stylest kellett haza vinnem.

- Miért nem a többieknek szólt?

- Én is ezt kérdeztem tőle.

- Én a helyetekben nem mozdulnék mellőle és úgy nem tudna inni.

- És szerinted minden szó nélkül tűrné?

- Talán.- a délelőtt többi részét sétálással és beszélgetéssel töltöttük. Szóba jött Nat bulija és mondta, hogy mi volt miután elmentem és kezdett józanodni. Sírtam a nevetéstől, annyira hülye barátnőm van. Nem mondtam el neki az aznap éjjel történteket. Tudom, hogy a legjobb barátnőm és nincsenek egymás előtt titkaink, de Harrynek így is van elég baja és én sem szívesen beszélek róla. Nem lenne jó ha még ez is kitudódna.

- Szia, gyere be.- egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia Zayn. Többiek?- bementünk és leültünk.

- Lou Eleanorral, többiek fönt.

- Harryvel mi van?

- Egész nap a szobájában van. Ki se jött reggel óta.

- Nat azt mondta maradjunk mellette egész nap és ne engedjük, hogy igyon.

- Nem tudom.

- Én se de teszek egy kísérletet holnap. Egy próbát megér.

- Nem lesz táncod?

- Majd elrángatom.

- Nem fog neki tetszeni az ötlet. Szerintem csak jobban kiakadna.

- Mindent meg kell próbálnunk az ő érdekében.- megrántottam a vállamat.

- Csak nem megint én vagyok a téma?- hátrafordultam.

- Ráhibáztál. Holnap velem töltöd az egész napot.

- Ahha.

- Kérlek. Amúgy sincs választásod.- elment vissza fel. Nem tudom miért de elnevettem magam.- Érdekes nap lesz.

- Az biztos.- Zayn vigyorgott.

- Aggódom érte.- az arcunk elkomolyodott.

- Ahogy mindenki.- magához húzott és megölelt.

Becsöngettem és az ajtófélfának dőltem. Csak 10 óra van és ilyenkor még nem vagyok rendesen felébredve. Sőt állva is el tudnék aludni. Niall nyitott ajtót. Egy nagy öleléssel üdvözölt és beengedett. A többiek is ébren voltak, kivéve a fürtöst, elvileg ő még aludt.

- Kérsz valamit?- a fejemet ráztam.

- Semmit. Köszi.

- Biztos ezt akarod csinálni?

- Natnak vannak hülye ötletei.

- Tudom, hidd el, de meg kell próbálni.

- Hogy akarod csinálni?

- Nem tudom. Elviszem erre-arra.

- Remélem te sikerrel jársz.

- Én is Lou.- felkeltem és felmentem az emeletre. Halkan nyitottam be Harry ajtaján. Még aludt. Leültem a fotelbe és őt néztem. Mi történhetett vele? Miért csinálja ezt és miért nem akarja, hogy segítsünk? Annyi kérdés kavargott a fejemben válaszok nélkül. Hiányzik az igazi Harry Styles. Az, akit megismertem. Mi történhetett amiért az alkoholt választotta?

- Mit keresel itt?- összerezzentem. A szokottnál is rekedtesebb hangjától kirázott a hideg.

- Mondtam, hogy ma velem töltöd a napot.

- Azt hittem csak viccelsz.- a fejemet ráztam.- Tudom mire megy ki ez az egész.

- Csak szeretnék a barátommal lenni.

- Ahhaaa.

- Harry ne már. Egy nap. Olyan régen csináltunk együtt valamit, kérlek.- végigmért.

- Rendben.

- Lent várlak.- elmosolyodtam és kimentem a szobából. Ezt fél sikernek veszem. Levágtam magam Liam és Niall mellé.

- Minek örülsz ennyire?

- Belement, cak szeretném ha látná, hogy pia nélkül is érezheti jól magát.

- A kérdés az, hogy mikor jön rá.

- Miért nem kiabálod ki? Had hallja meg az egész világ.

- Bocsi.

- Olyan rossz így látni.

- Nekünk mondod?

- Nem Lou, magammal beszélek.- kis szünetet tartottam.- Ne haragudj.

- A lelkembe tiportál 1 perc alatt csupán kétszer.- a nemlétező könnyeit törölgette. 

- Ne légy hülye.- elnevettem magam.

- Úgy ismersz?

- Erre nem szeretnéd hallani a válaszomat.

- Szerintem mindenki tudja rá a választ.- Zayn nevetett.

- Hova viszed?

- Először Liam, valami kávézóba. Éhen halok.

- Imádom ezt a lányt.- Niall szorított magához.

- Feltartjátok addig amíg éhen halunk vagy mehetünk?- a lépcső felé kaptuk a fejünket és elnevettük magunkat. Harry a korlátnak dőlve állt. Fehér póló, fekete nadrág és fehér dorkót viselt. Göndör fürtjeit egy mozdulattal rendezte. Egyszerűen... Jesszus Alexis állj le! Kaptam a többiektől egy egy puszit és elmentünk.

- Nincs sok kedved egész nap velem lenni, ugye?

- Ezt miből gondolod?- megállt ezért én is. Felnéztem rá és eltűrtem egy kósza tincset a fülem mögé.

- Miért nem így van?

- A barátom vagy. Szeretek veled lenni.

- Aki mostanában az agyadra megy.

- Csak segíteni szeretnél.- újra elindultunk.

- Amiből te nem kérsz.- nem válaszolt. Beültünk egy kávézóba és megreggeliztünk. Régen volt már ilyen. Mondjuk úgy hogy "alkoholmentes". Jól elbeszélgettünk. Én ezt a Harryt szeretném látni minden nap. Miután végeztünk kérésemre elmentünk a London Eyehoz. Persze, hogy győzködni kellett, de a végén belement. Sokat nevettünk aminek hihetetlenül örültem. A London Eye után moziba mentünk, ő választotta nem én. Valami horrort néztünk de szinte az egészből viccet csináltunk ami a körülöttünk levőknek nem igazán tetszett de nem foglalkoztunk velük. Mozi után egy étterembe mentünk. Amint megkérdezték mit iszunk már le is csapott az alkalomra de rendeltem neki is inkább üdítőt. Nem tetszett neki, de legalább ma ne igyon. Elvégre erre megy ki ez az egész. Részben.. Utána elmentünk a parkba ahol vízzel fröcsköltük egymást. Mint az ovisok. Valahogy nem tudtam foglalkozni az érdekes tekintetekkel mert jól éreztem magam és jó volt így látni őt. Boldognak.. Alkohol nélkül. A parkban találkoztunk néhány Directionerrel akikekkel szó nélkül csinált képeket. Látni kellett volna azokat az arcokat.

- Nem muszáj ám jönnöd táncra.

- Ha már rám szántad az egész napot.

- Héé, ez úgy hangzott mint ha nem szeretnék veled lenni. Pedig szeretek.

- Ha nincs bennem alkohol.- nem válaszoltam. Igaza volt és fáj beismerni ezt. Csöndben léptünk be a stúdióba. A gyerekek ilyenkor még nincsenek itt. Általában átöltözök és táncolok, de ezt most hanyagolom, vagyis a táncolást. Miután átöltöztem leültem mellé.

- Ne haragudj.- kérdőn nézett rám.- Nem akarom, hogy azt hidd csak azért vagyok veled mert nem ittál.

- Lex nem tartozol magyarázattal.

- De igen, mert..- nem tudtam befejezni megjöttek a gyerekek. Bocsánatkérő pillantást vetettem rá, mire ő elmosolyodott. Ez a 2 óra ugyanúgy telt mint minden nap. Tánc után mind a ketten hazamentünk. Azt mondta jól érezte magát, ahogy én is. Leültem a kanapéra a tv elé és a mai napon járt az agyam. Hihetetlen érzések kavarogtak bennem. Nem tudom elhinni. Jó, lehet, hogy most csak előre örülök de más nem látta amit én. Ahogy a zöld szemei a boldogságtól csillogtak, ahogy mosolygott. Minden. Jó érzés töltött el. Nagyon jó.

- Nat? Mi újság?

- Gondoltam megkérdezem mi van.

- Minden jó.- elmosolyodtam bár ezt ő nem láthatta, de nembaj.

- Szuper, nem szeretnél valamit mondani?

- Ööö. Nem.- elnevettük magunkat.

- De.. Naaa. Ez az én ötletem volt.

- És én valósítottam meg.

- De ha nem mondom nem valósítod meg.

- Jó, oké köszönöm kedves Natalie Turner ezt a remek ötletet.

- Mindjárt jobb.

- Hülye lány. Milyen volt a napod Adammel?

- Jó..

- Ne már. Mondj valamit.

- Mennem kell.

- Nem mész sehova.- nevettünk.

- Oké, úgy néz ki kezd komolyabb lenni a kapcsolatunk.

- És erre még csak most jöttetek rá? Rajtatok kívül mindenki tudja mi van.

- Fogd be.- nevetett.

- Sajnálom, ez az igazság.

- Csak félek. Mi van ha nem fog menni? Nem akarom elveszíteni.

- Te mikor féltél egy pasitól? Egyébként meg miért veszítenéd el?

- Nemtudom csak...

- Várj egy kicsit.- valaki az ajtómon dörömbölt. Az ablakhoz léptem és kinéztem ki az az idegbeteg akinek ennyire sürgős. Hopp..

- Mi van?

- Majd visszahívlak, oké?

- Minden oké, Lex?

- Persze.- letettem és az ajtóhoz léptem és kinyitottam.- Tudod van ám csengőm is és nem kéne betörni az ajtót.- pont ettől féltem. Szó nélkül berontott a házba.- Oooké.- becsuktam az ajtót és utána mentem.- Minden oké?

- Nem, nem oké.- kérdőn néztem rá.- Tudhattam volna.- a fejét fogta.

- Harry.. Mi történt?

- Hazudtál.

- Hogy mi?

- Jól hallottad Lexi. Azt mondtad régen voltunk kettesben de ez nem igaz. Ez a nap egy nagy hazugság volt, csak arra ment ki az egész, hogy ne igyak. Azt hitted egy naptól megváltozik a véleményem?- a pia szag megint csak úgy áradt belőle. Ahogy közeledett én úgy hátráltam.- Azt hitted nem jövök rá? Hallottam a többieket otthon. Miért nem tudsz leállni? Azt hittem a barátom vagy.

- Az vagyok.- szemeimet ellepték a könnyek.

- Nem Lexi, nem vagy az.

- Harry kérlek..

- A barátok nem vágják át a másikat. A barátok melletted vannak mindig, elfogadnak úgy ahogy vagy. Nem játszadoznak veled. Szeretnéd ha folytassam?

- Én csak jót akartam neked..

- Jól is éreztem magam, de milyen áron? Úristen Lexi.. Miért mindig csak magadra tudsz gondolni?

- Miattad tettem. A srácokért. A családodért. A rajongóidért. Miért nem veszed észre hogy csak jót akarunk neked?

- Nincs szükségem a segítségetekre!

- De igen van. Nézz már magadra Harry. Mi lett belőled?

- Neked ahhoz semmi közöd. Te csak Zayn barátja vagy.

- Tévedsz..- suttogtam.

- Én tévedek? Ne csináld már. Minek hazudtál? Azt hittem bízhatok benned.

- Bízhatsz is..

- Most te tévedsz Alexis.

- Ne csináld ezt..

- Én ne csináljam? Hányszor mondtam, hogy hagyjatok békén? Hogy nincs szükségem a segítségetekre.- nem volt hova hátrálnom. Kezdett megint megijeszteni.

- Csak jót akartunk.- alig volt hangom.

- Én nem kérek belőle. Fogd fel.

- Nem akarom felfogni. És tudod miért nem? Mert ez nem te vagy. Fogalmam sincs mit történt de ki fogom deríteni és nem érdekel a véleményed.- letöröltem a könnyeimet.- Mert miattad teszem.- elindultam fel a lépcsőn, de elkapta a kezemet.

- Ne avatkozz ebbe bele. Nem a te dolgod.- megszorította a csuklómat.

- Csak figyelj.

- Utoljára szólok.

- Harry.. Engedj el.. Ez fáj..

- Ígérd meg, hogy nem avatkozol bele.

- Nem tehetem.- a szorítás erősödött.- Kérlek..- a szemeim újra megteltek könnyekkel.

- Ígérd meg Alexis!

- Nagyon szépen kérlek engedd el a kezemet.- könnyes szemmel néztem rá.

- Amint megígéred elengedlek.

- Nem lehet. Miattad teszem..

- Nem szorulok a te segítségedre. Senki vagy számomra.- ajkaim szétnyíltak de egy hang sem jött ki a torkomon. Könnyek folytak végig az arcomon és minden elhomályosult. Lehajtottam és elfordítottam a fejemet majd behunytam a szememet. A szorítása enyhült. Gondolom elengedte a csuklómat. Nem tudom, ugyanis képtelen voltam kinyitni a szememet. Szörnyen fájtak a szavai. Hallottam az ajtó csapódását. Lecsúsztam a fal mentén és arcomat kezeim közé temettem. Nem tudom elhinni. Mindent elcsesztem és most minden rajtam csattan. Én csak segíteni szerettem volna, hiszen olyan boldog volt ma. Erre tessék. Talán hagynom kéne és továbblépni ezen de nem tudok. Képtelen vagyok így látni. Fáj. Rohadtul fáj. Egy mondat visszhangzott a fejemben. 'Senki vagy számomra.' Próbáltam arra koncentrálni, hogy pia van benne és így akarta elérni, hogy belemenjek de nem sikerült. Nem tudtam annak beállítani. Délelőtt még azt mondta a barátja vagyok. Most meg ez? Tessék Alexis.. Ezt neked.. Nem tudtam mit tenni, csak sírtam és sírtam. A könnyeim megállás nélkül potyogtak a szememből.