Drágáim!
Elérkeztünk a lezáráshoz. Hálás vagyok mindenért, mert nélkületek nem lett volna ekkora sikere ennek a blognak, -ha van neki egyáltalán-. Köszönök mindent. Igazából annyi mindent mondanék, de nem szeretnék senkit sem untatni feleslegesen. Ez a 3. befejezett blogom, és még most is nehéz abbahagyni egy történetet, főleg ezt, hiszen egyszerűen imádtam írni és minél jobban összekuszálni a szálakat, ezáltal imádtam olvasni a reakcióitokat. Köszönet minden rendszeres olvasónak, a több mint 12 ezres nézettségnek, mindenért.. És köszönet azért, hogy éreztetitek nem vagyok pocsék író, sokat jelent nekem, mert szeretek írni.. Az életem részévé vált mostanra már.
Ha esetleg olvasnátok a további irományaimat:
Hálás vagyok mindenért, Ti vagytok a legjobbak. Jó pihenést.
Ölelés. xx
Behunytam szemem.. Az emlékek ez alkalommal is újra lejátszódtak előttem.
- Srácok, ő itt Lexi, a legjobb barátom. Lex, ők itt Liam, Louis, Niall és Harry.
- Hali.- csak mosolygott a szőke hajú lány. Kedvesnek tűnt, kedvesnek és aranyosnak. Talán az apró termete miatt, talán az arca és a kisugárzása miatt gondoltam így.. Közel léptem hozzá és üdvözlésképp megöleltem, ezzel kissé meglepve őt, de viszonozta ölelésemet. Amíg befelé lépkedtünk mindenki megállás nélkül tárgyalta ki a közelgő eseményeket, engem azonban jobban lekötött Lexi, aki szótlanul sétált, szorosan Zayn mellett. Más esetben bekapcsolódtam volna a srácok beszélgetésébe, de ezúttal inkább őt választottam.
- Szóval te és Zayn..
- Barátok vagyunk. Együtt nőttünk fel.
- Egyszer minden ilyen barátságnak szerelem a vége.- felvonta szemöldökét.
- Ennek nem, és különben sem az összesnek.
- Honnan tudod?
- Nem akarom tönkretenni a barátságunkat.
- Nem is érzel iránta semmit?
- Mi ez a sok kérdés?- elnevette magát.- Nem érzek iránta többet barátnál. Várj, de... Ő a testvérem.- elmosolyodtam, ugyanis ilyesmi válaszra számítottam. Tudtam, milyen a kapcsolatuk, hiszen Zayn nagyon sokat mesélt róla, és, hogy együtt nőttek fel, de mégis szükségesnek éreztem feltenni neki a kérdést és tőle is hallani akartam a választ. Pontosan olyan, amilyennek leírta, csupán a bolondos énje helyett egy visszahúzódó kissé félénk lányt láttam benne, de mégis.. Valami azt súgta, ő más mint a többi..
Mindig ugyan az a forgatókönyv, mindig ugyan azzal az érzéssel. A szívembe ilyenkor fájdalom hasít, a levegő sokkal nehezebbnek tűnik, még egy év után is. Nélküle élni szinte lehetetlen, de mégis miatta muszáj erősnek lenni, hiszen Lex is ezt akarná.. Már akkor különlegesnek éreztem, és ez a mai napig nem változott, mert Ő igenis egy különleges lány volt. Sokat beszélgettünk mikor beteg volt.. Sokszor kérte, hogy ne sírjak majd, mikor Ő már nem lesz, inkább mosolyogjak a közös emlékek miatt.. Az együtt töltött percek miatt. Ezért is nem hagytam abba az éneklést, mert megígértette velem.. Történjen vele bármi, végigcsinálom, mosolyogva, mert milliók fognak majd mellettem állni, akik támogatnak majd, és akikre számíthatok. És igaza volt..
- Ha már nem leszek..- folytatta volna, de szavába vágtam.
- Ne butáskodj, még vagy hatvan évig itt leszel mellettem.- elnevette magát, amitől mosoly szökött arcomra.
- Szóval ott tartottam, hogy..- egy pillanatra abbahagyta az apró formák rajzolását mellkasomon.- Ne hagyd abba amit csinálsz.. Ne én legyek az oka, hogy feladd az álmaid.- szorosabban fontam köré karjaim, hiszen fájó volt ezeket hallani.. Ezekről beszélni. Ő már elkönyvelte magában azt, hogy ebből a csatából csakis vesztesen szállhat ki, én viszont nem. Talán naiv vagyok, de nem állok készen elengedni.- Annyian fognak majd melletted állni, nem leszel egyedül. Mosolyogj majd.. Milliók imádják a mosolyod.- felemelte fejét, állát mellkasomon támasztotta.- Köztük én is.- végigsimított arcomon. Olyan nyugodt volt, pedig nem egy hétköznapi, egyszerű témát hozott fel. Annyira más lett, már nem az a Lexi akit megismertem, de érzem, hogy a szíve mélyén még ott van az a vidám, bolondos lány, aki egykor volt. Lágy csókot nyomtam homlokára, közelebb bújt hozzám. Imádtam amikor ezt csinálta, olyan volt, mint egy szeretetre éhes kiscica, aki alig várja, hogy szeretgessék.- Megtennél nekem valamit?
- Akármit.
- Ha elmegyek..
- Lex..
- Fogd be.- mosolyogva nézett fel rám, nekem azonban elszorult a torkom.- Megmondod nekik.. Hogy szeretem őket?
- Tudják.- magamhoz szorítottam, behunytam szemem és hajába temettem arcom.
- És vigyázz Ashre.. Kérlek.
A következő szám előtt felnéztem az égre, majd megszólaltak a gitár lágy akkordjai és a 'Little Things'. Minden koncerten Ő jut róla eszembe, és az utolsó pár hónap, amikor legszívesebben összetörte volna az összes tükröt. Ő nem látta azt, amit én.. Hogy mennyire gyönyörű volt. Ennél a dalnál úgy érzem mellettem van.. Karomba karol, vállamra hajtja fejét és csak hallgatja, ahogy éneklem neki a kedvenc számát. A hiánya még ma is érezhető mindenben. Elköltöztem a közösen vett házunkból, vissza a régibe.. Az a miénk volt, de már nincs olyan, hogy mi, csak vagyok én, és van az Ő emléke. Furcsa, hiszen az ember csak akkor érzékeli valakinek a hiányát, mikor már elvesztette, pedig annyi ki nem mondott szó van még. Aznap este.. Mikor elment.. Azt mondta megváltoztattam az életét, de ez nem igaz.. Lexi változtatta meg az én életemet, attól a perctől fogva, mikor bele lépett. Segített kilábalni a rossz időszakomból és megmutatta hogy kell feltétel nélkül szeretni. Mert Ő ezt tette.. Feltétel nélkül szeretett, és megtanított engem is így szeretni. Büszke lenne rám, hiszen egyszer sem ittam, amióta elhagyott, egyszer sem mentem vissza a clubba.. Csakis miatta. Azt mondják az élet megy tovább, túllépsz a veszteségen és lassan visszarázódsz a hétköznapi életedbe, de ez nem igaz.. Igen, az élet halad tovább, de a veszteség a végéig végigkísér majd a kérdésekkel, hogy hol rontottad el, mit kellett volna másképp tenned.. Hogyan előzhetted volna meg. Ezekre már soha nem fogsz választ kapni, már nem lesz olyan, hogy mi lett volna ha.. Már megtörtént, együtt kell élned ezzel.. A tudattal, hogy az az ember, aki egykor az életedet jelentette, már nincs többé, és talán sosem fogod Őt újra látni.
Mindig ugyan az a forgatókönyv, mindig ugyan azzal az érzéssel. A szívembe ilyenkor fájdalom hasít, a levegő sokkal nehezebbnek tűnik, még egy év után is. Nélküle élni szinte lehetetlen, de mégis miatta muszáj erősnek lenni, hiszen Lex is ezt akarná.. Már akkor különlegesnek éreztem, és ez a mai napig nem változott, mert Ő igenis egy különleges lány volt. Sokat beszélgettünk mikor beteg volt.. Sokszor kérte, hogy ne sírjak majd, mikor Ő már nem lesz, inkább mosolyogjak a közös emlékek miatt.. Az együtt töltött percek miatt. Ezért is nem hagytam abba az éneklést, mert megígértette velem.. Történjen vele bármi, végigcsinálom, mosolyogva, mert milliók fognak majd mellettem állni, akik támogatnak majd, és akikre számíthatok. És igaza volt..
- Ha már nem leszek..- folytatta volna, de szavába vágtam.
- Ne butáskodj, még vagy hatvan évig itt leszel mellettem.- elnevette magát, amitől mosoly szökött arcomra.
- Szóval ott tartottam, hogy..- egy pillanatra abbahagyta az apró formák rajzolását mellkasomon.- Ne hagyd abba amit csinálsz.. Ne én legyek az oka, hogy feladd az álmaid.- szorosabban fontam köré karjaim, hiszen fájó volt ezeket hallani.. Ezekről beszélni. Ő már elkönyvelte magában azt, hogy ebből a csatából csakis vesztesen szállhat ki, én viszont nem. Talán naiv vagyok, de nem állok készen elengedni.- Annyian fognak majd melletted állni, nem leszel egyedül. Mosolyogj majd.. Milliók imádják a mosolyod.- felemelte fejét, állát mellkasomon támasztotta.- Köztük én is.- végigsimított arcomon. Olyan nyugodt volt, pedig nem egy hétköznapi, egyszerű témát hozott fel. Annyira más lett, már nem az a Lexi akit megismertem, de érzem, hogy a szíve mélyén még ott van az a vidám, bolondos lány, aki egykor volt. Lágy csókot nyomtam homlokára, közelebb bújt hozzám. Imádtam amikor ezt csinálta, olyan volt, mint egy szeretetre éhes kiscica, aki alig várja, hogy szeretgessék.- Megtennél nekem valamit?
- Akármit.
- Ha elmegyek..
- Lex..
- Fogd be.- mosolyogva nézett fel rám, nekem azonban elszorult a torkom.- Megmondod nekik.. Hogy szeretem őket?
- Tudják.- magamhoz szorítottam, behunytam szemem és hajába temettem arcom.
- És vigyázz Ashre.. Kérlek.
A következő szám előtt felnéztem az égre, majd megszólaltak a gitár lágy akkordjai és a 'Little Things'. Minden koncerten Ő jut róla eszembe, és az utolsó pár hónap, amikor legszívesebben összetörte volna az összes tükröt. Ő nem látta azt, amit én.. Hogy mennyire gyönyörű volt. Ennél a dalnál úgy érzem mellettem van.. Karomba karol, vállamra hajtja fejét és csak hallgatja, ahogy éneklem neki a kedvenc számát. A hiánya még ma is érezhető mindenben. Elköltöztem a közösen vett házunkból, vissza a régibe.. Az a miénk volt, de már nincs olyan, hogy mi, csak vagyok én, és van az Ő emléke. Furcsa, hiszen az ember csak akkor érzékeli valakinek a hiányát, mikor már elvesztette, pedig annyi ki nem mondott szó van még. Aznap este.. Mikor elment.. Azt mondta megváltoztattam az életét, de ez nem igaz.. Lexi változtatta meg az én életemet, attól a perctől fogva, mikor bele lépett. Segített kilábalni a rossz időszakomból és megmutatta hogy kell feltétel nélkül szeretni. Mert Ő ezt tette.. Feltétel nélkül szeretett, és megtanított engem is így szeretni. Büszke lenne rám, hiszen egyszer sem ittam, amióta elhagyott, egyszer sem mentem vissza a clubba.. Csakis miatta. Azt mondják az élet megy tovább, túllépsz a veszteségen és lassan visszarázódsz a hétköznapi életedbe, de ez nem igaz.. Igen, az élet halad tovább, de a veszteség a végéig végigkísér majd a kérdésekkel, hogy hol rontottad el, mit kellett volna másképp tenned.. Hogyan előzhetted volna meg. Ezekre már soha nem fogsz választ kapni, már nem lesz olyan, hogy mi lett volna ha.. Már megtörtént, együtt kell élned ezzel.. A tudattal, hogy az az ember, aki egykor az életedet jelentette, már nincs többé, és talán sosem fogod Őt újra látni.
Istenem de jo lett:'( csak az a baj hogy meghalt de lersze nemleheg mindif happy end a vege :D a lenyeg hohy kikurt jo lett;) es nagyon megszerettem es az a baj hogy vege:) <333
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett.:)) xx
TörlésMost őszinte leszek hozzád..amikor elkezdtem olvasni akkor nem nagyon hittem, hogy ennyire jó lesz és ennyire le fog kötni. Nagyon jól írsz és várom a következő blogodat és persze mondanom sem kell, hogy ez lett a kedvencem hiszen baromi jó. Imádom ahogyan írsz és ahogy megpróbálsz mindenből egy kicsit belevinni. Az utolsó részeknél nagyon bekönnyeztem és ez ritka. Az epilógus résznél meg szó szerint sírtam...nagyon meghatott amit írtál és nem tudom elégszer leírni hogy nagyon imádom!!! Szerintem folytasd az írást és ha neked nem gond akkor tudsz nekem küldeni saját blogjaid közül néhányat? Mert nagyon kíváncsi lennék a többire is! Hát egy kicsit sokat írtam de nem baj mert a pozitív kritika és kell!! Remélem nagyon sokáig fogsz még írni
VálaszTörlésPuszi
Lau<33
El sem hiszed mennyire jól estek azok, amiket írtál. Nagyon szépen köszönöm.:') Nagyra értékelem az ilyen kommenteket, mert ebből tudom, hogy érdemes-e folytatnom azt, amit csinálok vagy nem. Tényleg nagyon köszönöm, sokat jelent és hihetetlen milyen erőt tud adni egy egy ilyen megszólalás.:)
TörlésTöbb blogom is van, amit most írok;
http://tilltheend-fanfiction.blogspot.hu/
http://lightinthedark-5sos.blogspot.hu/
http://nothingstaysthesame-1dfanfiction.blogspot.hu/
És befejezett;
http://teeletedtedonteseid.blogspot.hu/
http://iwillfoundyou-onedirection.blogspot.hu/
Remélem ezek is elnyerik majd a tetszésedet.
Puszi xx
Szia. Most találtam rá a blogodra. Elején én sem hittem hogy le fog kötni , de aztán mégis. És a végén ez a fordulat, nem gondoltam volna. Ennél a résznél rendesen megsírattál. Nagyon jó lett, imádtam elolvasni. Beleéltem magam ami nem mindegyik blognál van meg. NEHOGY ABBAHAGYD. :)
VálaszTörlésU.i: már vagy két perce csak kőnnyezek. :')
Szia!
TörlésEléggé a kezdetekkor íródott ez a blog, így nem a legjobban sikeredett, de mindig nagyszerű érzés olvasni, ha sikerült átvinnem az érzéseket ezáltal. Köszönöm szépen, nagyon jól esik. xx