14. fejezet

Felriadtam. Arcomat könnyek áztatták és levegőért kapkodtam. Hajamba túrtam és próbáltam megnyugodni. Ez az álom.. Annyira valóságos volt. Harry aggódva nézett rám, majd magához szorított, hátamat simogatta és apró puszikat nyomott hajamba. Tudom, hogy nem volt valódi, még is úgy kapaszkodtam karjába mint még ezelőtt soha. Behunytam szemeimet és mély levegőt vettem. Oké Lex, nyugalom, csak egy álom volt. Ez csak egy hülye, idióta, ostoba álom volt. Harry mellkasának döntöttem fejemet, de karját még mindig nem engedtem el. Éreztem, hogy légzésem és pulzusom is szép lassan rendeződik és minden visszaáll a normál állapotba.

- Jól vagy?- bólintottam, mire egy puszit nyomott a homlokomra és visszafeküdtünk. Nem aludtam, nem tudtam és az álom is kiment a szememből. Csak bámultam a falat, Harry karjai közt, míg ő édesen szuszogott mellettem. Semmiképp sem akartam felkelteni, ezért csak feküdtem és meredtem magam elé. Néhány óra fekvés után Harry egy puszit nyomott a hajamba, felé fordultam és elmosolyodtam.- Jó reggelt Szépségem.- ajkamba haraptam majd végigsimítottam arcán.

- Neked is.- egy apró pusziból lágy csók lett. Fölém kerekedett, fejem mellett támasztotta magát kezeivel. Lehúztam magamhoz és ajkamat övére tapasztottam, pólóm alatt hasamat simogatta egyik kezével. Felgyűrtem a fehér anyagot majd meg is szabadítottam tőle. Végigsimítottam kidolgozott felsőtestén, majd karján felfelé, végül hajába túrtam. Forró csókot lehelt ajkamra, de mielőtt bármi is történhetett volna a telefonom zavart meg. Sóhajtottam és leengedtem kezeimet.

- Sajnálom, mennem kell. Megígértem Daninek, hogy találkozunk.

- Tedd át későbbre.

- Nem lehet. Csak most ér rá, és azt mondta fontos.

- Jól van.- mellém feküdt.

- Sajnálom.- egy puszit nyomtam a szájára, majd kimásztam az ágyból és felöltöztem.

- Később látlak?

- Délután én vigyázok Ashre, de este átjöhetsz, úgy is korán megy aludni.- felkötöttem a hajamat majd fújtam magamra egy kis parfümöt.

- Oké.- arcán megjelentek az édes kis gödröcskéi.

- Akkor később.- odamentem hozzá, egy puszit nyomtam a szájára, de derekamnál fogva magam mellé húzott. Elnevettem magam, majd egy csók után felkeltem és elmentem. Dani már várt, bocsánatot kértem tőle és beültünk egy kávézóba. Azt mondta a főnökei láttak a műsorban és szeretnék ha náluk dolgoznék, persze csak ha érdekel a munka. Persze, hogy érdekel. Ez.. Wáó.. Leírhatatlan érzés megint és az is, hogy mennyire boldog vagyok. Maradok az x Factorban, csak itt leszek Londonban. Plusz Danivel együtt táncolhatok, egy hihetetlen tehetséggel. Olyan jó érzés, de komolyan. Pár órás beszélgetés után megköszöntem neki és elmentem a húgomért. Persze dugóba keveredtem, de nem igazán érdekelt. Amíg álltam, felhívtam Harryt. Neki akartam először elmondani, azt mondta hihetetlen vagyok és nagyon büszke rám. Olyan jól estek a szavai. A családomnak is elmondtam a nagy hírt, akik jobban be voltak zsongva, mint én. Nem lehettem sokat velük, mert menniük kellett, ezért gyorsan bepakoltunk mindent a kocsimba és Ashel már úton is voltunk. Az út nagyjából abból állt, hogy Ash elmesélte a napjait, ahogy szokta. Otthon kipakoltunk majd el is kellett menni, mert a húgomnak akkor jutott eszébe, hogy ő fánkot szeretne enni. Elmentünk sétálni és hazafelé vettünk fánkot. Én leültem a tv elé, ő pedig rajzolgatott. Ő akarta így, én megkérdeztem mi legyen.

- Mit alkotsz Hercegnő?- vállán keresztül néztem, de gyorsan ráfeküdt a lapra, hogy ne tudjam megnézni mit rajzolt.- Héé.- elnevettem magam, majd felkaptam és a kanapéra fektettem. Csikizni kezdtem, ő pedig szabadulni próbált, de hiába, minden próbálkozása hiábavaló volt. Néhány pillanat múlva abbahagytam, ő pedig még mindig nevetve mutatta meg rajzát.- Ügyes vagy, gyönyörűen rajzolsz.

- Te meg úgy táncolsz.- a szemeimet forgattam és megsimogattam buksiját.

- Éhes vagy?- nagyot bólintott én pedig kimentem a konyhába. Fogtam két tányért, két bögrét meg a zacskó fánkot és a nappaliba mentem.- Légyszi hozd be a tejet, én nem bírtam már.- vigyorogva szaladt ki a konyhába, majd pár pillanat múlva a tejes dobozzal a kezébe rohant be.

- Lexi, lesz egy vendégünk.- vigyorgott, én pedig kérdőn néztem rá.- Az ablakból láttam. Most szállt ki egy bácsi a kocsiból és id..- nem vártam meg, hogy befejezze, kimentem a konyhába és kinéztem az ablakon. Egy fekete kocsi parkolt a ház előtt és egy ismerős személy lépdelt a ház felé. Lehetetlen.. Kiszaladtam a bejárati ajtóhoz és elfordítottam a zárban a kulcsot annyiszor, amennyiszer csak tudtam, benne hagytam a kulcsot és behúztam a reteszt is. Visszasiettem a nappaliba, felkaptam a húgomat az egyik tányérral együtt és felsiettem vele az emeletre. Ő azt hitte játszunk, és csak nevetett rajta. Brad bármire képes, főleg most.. Engem okol mert Harry ki akar lépni onnan..

- Oké Hercegnő, most játszani fogunk. Bújócskázunk, oké?- szemei felcsillantak és széles mosoly jelent meg az arcán. Kezébe nyomtam a tányért, a szobámba felkaptam az ágyról az mp4-emet és bevittem a fürdőbe. Letettem egy törölközőt összehajtogatva a földre, a szekrény mögé, és ráültettem a húgomat.- Most az a lényeg, hogy nem mozdulhatsz el innen, oké? Bármi is történik nem kellhetsz fel innen különben elveszíted a játékot és nem kapsz egy.. Plüss pónit. Azt kapja a győztes, oké?- betettem a fülébe a fülhallgatót és elindítottam egy One Direction albumot, ő pedig nagy mosollyal az arcán ette a fánkot. Kimentem a szobámba, bezártam a fürdőm ajtaját, majd a sajátommal is ugyanezt tettem. Nagy zajt hallottam lentről. Nagyot ugrottam és a szívem is ritmust váltott. Felkaptam a telefonomat az ágyról és már tárcsáztam is Harry számát. Idegesen járkáltam le-föl, hangokat hallottam a szobám elől és láttam, hogy valaki a kilincsemet rángatja.

- Harry..?

- Lex, mi az?

- Itt van..- mellkasom túlságosan is gyorsan emelkedett és süllyedt. Felsikítottam amikor az ajtómon dörömböltek.

- Ki van ott? Lexi mi van?

- Brad..- megszakadt a vonal én pedig nem tudtam mitévő legyek. Szörnyen féltem, de nem attól, hogy bántani fog, hanem attól, hogy Asht fogja. Próbáltam keresni valami nagy és kemény tárgyat, amivel üthetek ha kell, de semmi használhatót nem találtam.

- Lexi, ne nehezítsd meg a dolgomat.- az ágyam elé ültem és felhúztam térdeimet. Nem tudom meddig fog kitartani az ajtóm, de remélem elég ideig. Behunytam szemeimet és nyugalmat erőltettem, nos kevés sikerrel. Mindenem remegett és a sírás kerülgetett. Összehúztam magam, ahogy a nevemet kiabálta, nem a legbarátságosabb hangnemben. A telefonomért nyúltam, próbáltam hívni Harryt, de nem vette fel. Tényleg nem tudtam mitévő legyek, az agyam teljesen leblokkolt és kikapcsolt a pánikolástól, elsírtam magam és levegőért kapkodtam. A férfi bejutott a szobámba. Felpattantam, de kezemből még a telefon is kiesett, minden erőm elhagyott.

- Mit akarsz?- megszólalni is nehezemre esett.

- Harry az egyik legjobb emberem, nem hagyom, hogy csak úgy kilépjen.

- Nekem ehhez mi közöm?

- Miattad akar kilépni.

- Brad..

- Sajnálom Lexi.- közeledett felém, én pedig egyből hátrálni kezdtem. Hirtelen megtorpant és irányt változtatott, a fürdőm ajtaja felé indult el. Ashley.. Odasiettem és kezét megállítottam a levegőben, ezzel megakadályozva, hogy kísérletet tegyen az ajtó kinyitására.

- Neki ehhez semmi köze. Kérlek.. Ő csak egy gyerek.

- Nem hagysz más választást.- félrelökött az útból, a fal mellé estem. Tehetetlennek éreztem magam. A férfi megállt, majd elővette telefonját és pár pillanat múlva kiment a szobából. Nem tudtam hova tenni ezt.. Köhögni kezdtem levegőhiány miatt, nem tudtam megnyugodni. Arcomat kezeim közé temettem és csak sírtam.

- Lex..- felkaptam fejemet, felpattantam és karjai közé vetettem magam. Szorosan ölelt magához.- Nyugodj meg..- nem engedtem el, a sírást sem tudtam még abbahagyni.- Már nem bánthat.- hátamat simogatta és apró puszikat nyomott a hajamba.

- Annyira féltem.

- Shh.. Ne gondolj most erre.

- Azt hittem bántani fogja..

- Lex..

- Betört a házamba és..

- Lexi.- arcomat kezei közé fogta.

- Azt m..

- Nézz a szemembe Lex.- próbáltam leszedni kezeit arcomról.- Lex, nézz a szemebe.- végül belenéztem gyönyörű zöld tekintetébe.- Vegyél mély levegőt és nyugodj meg.- úgy tettem ahogy kérte. Vagy percekig állhattunk úgy. Letörölte könnyeimet arcomról.- Jobb?- aprót bólintottam mire átkarolt.- Megcsinálom az ajtót.

- Lent mindent megtalálsz hozzá.- bólintott majd egy puszit nyomott a homlokomra és elindult ki.- Harry?- hátrafordult.- Nem miattam volt itt.. Hanem Ash miatt.- szó nélkül ment ki én pedig pár perc múlva, amikor kicsit rendbe hoztam magam Ashez mentem. Leguggoltam hozzá és kivettem füléből a fülest.

- Nyertem?- arcára széles mosoly ült.

- Nyertél Hercegnőm.- nyakamba vetette magát én pedig szorosan fontam köré karjaim.- Ügyes voltál.- elmosolyodtam és végigsimítottam arcán, majd felültettem a kád szélére és megmostam csokis pofiját. Kézen fogtam és a szobámba vezettem, ahol egyből felmászott az ágyra. Harry lépett be az ajtón.
- Kész.
- Köszönöm.
- Harry is játszott?
- Igen, Kicsim. Ő is játszott.- elmosolyodtam és végigsimítottam fején. Az említett hozzám lépett, mellkasának döntöttem fejemet.
- Mikor kapom meg a pónimat?
- Holnap jó lesz?
- Holnap nem leszek itt, nem lehetne ma?
- Máris megkapod.- Harry vette karjai közé a kicsilányt.- Elkísérlek.- hálám jeléül rámosolyogtam, majd miután kimentek gyorsan felöltöztem és kicsit rendbe hoztam magam. Több üzletbe is be kellett menni, mire végre megtaláltuk a megfelelő pónit Ashnek. Aranyos volt, a fürtössel együtt, aki elvolt a húgommal. Már indultunk vissza a kocsihoz, amikor..
- Harry..- minket nézett. Közelebb húztam magamhoz a húgomat, Haz pedig engem magához.
- Menjetek a kocsihoz, mindjárt jövök.
- Csak.. Ne csinálj semmit.- egy puszit nyomott a homlokomra és elment a két ismerős felé. Pár pillanatig csak meredtem utána, de amikor Ash meghúzta a pólómat kapcsoltam és elindultam. Beszálltunk a kocsiba, de továbbra is csend volt. Ujjammal a térdemen doboltam amíg Harry be nem vágódott mellém. Nem kérdeztem semmit, nem akartam a testvérem előtt, de látszott rajta, hogy ideges. Közös megegyezés után felhívtam Zaynt, hogy jöjjenek át estére. Kezdett besötétedni amikor hazaértünk, a srácok már a nappaliban ültek. Elküldtem fel Ashleyt fürdeni. Mindenki szorosan ölelt magához, tudták mi történt, gondolom elmondta nekik. Az este nem volt, olyan vidám, mint szokott lenni, de sikerült elterelni a figyelmemet a történtekről.~
- Harry, alszol?- suttogtam.
- Baj van?- felé fordultam. Még a sötétben is jól kivehető volt gyönyörű tekintete.
- Csak Brad.. Kapott egy üzenetet és csak úgy.. Elment. Aztán pár pillanat múlva jöttél te.
- Lex..
- Mit írtál neki?
- Ne gondolj erre.
- Ha egyszer bejött ide, máskor is képes lesz és Ash..- sóhajtottam.- Megint verekedni fogsz, ugye?
- Ha ez a feltétele annak, hogy békén hagyjon titeket, akkor igen.
- Sajnálom..
- Ez nem a te hibád.. Az enyém.
- Nem. Nem az.- végigsimítottam arcán. Az ajtó lassan nyílt ki. Megfordultam, felkattintottam a lámpát az ágyam mellett és felültem.
- Lex, ide jöhetek?
- Mi a baj Hercegnő?
- Rosszat álmodtam.. Egy bácsi bántani akart.- Harryre kaptam tekintetemet, majd vissza a húgomra.- Gyere ide tökmag.- elmosolyodtam és kitártam karjaimat, ő pedig bebújt mellém. Hazz engem ölelt, én pedig a húgomat.
- Vigyázok rád, nem bánthatnak.
- Ígéred?
- Ígérem.- egy puszit nyomtam a hajába.
- De téged ki fog megvédeni?
- Én fogom Lexit is, és téged is. Senki sem bánthat titeket, mert nem engedem.- felé fordultam, egy puszit nyomtam a szájára, majd visszafordultam a húgomhoz. Lekapcsoltam a villanyt, egy puszit nyomtam a hajába és behunytam szemeimet.

13. fejezet

Pár nap után visszamentem a srácokkal Londonba. Mindenki örült nekem, vagy csak tettették. Haha. Nem tudom, talán nem is érdekel, de jó volt látni őket, főleg a testvéremet és Nataliet. Percekig el sem engedtük egymást az én dilis barátnőmmel. Talán tényleg megváltoztam egy kicsit amíg LA-ben voltam, de nem mondanám valami nagy változásnak. Szerintem csak átértékelődött bennem sok minden, ami nem baj, sőt jó. Tanultam ezt-azt az idő alatt és nem csak a táncról beszélek. 

Az első napjaimat az ágyban töltöttem és aludtam, vagy feküdtem Harry karjai közt. Igen vele. Jól megvagyunk jelenleg aminek szintén nagyon örülök. Szeretem, tényleg, és a jelenléte.. Boldogsággal tölt el mindig, még ha nem is mutatom ki vagy épp veszekedek vele. Mellette minden más és még sosem találkoztam ilyen emberrel, mint ő. Őszintén, fogalmam sincs mihez kezdek most Londonban. Nem szeretnék visszatérni a "régi" életemhez, amiben táncot oktattam és ennyi, a nap többi részében pedig csak unatkoztam. Nekem ehhez már nincs kedvem, persze táncot tanítani másoknak van, de már valami nagyobbra vágyok. Főleg ezek után, ami szerintem nem is meglepő, mindenki így gondolkodna a helyzetemben és gondolom az emberek meg is értik.

- Hmm?

- Lex, át kell jönnöd.

- Hagyjál Zayn, fáradt vagyok.

- Lexi most!- ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Mi az ami ennyire sürgős?

- Csak.. Siess.- megszakította a vonalat én pedig sóhajtva másztam ki az ágyból és mentem el felöltözni. Amíg a lépcsőn lépkedtem lefelé felkötöttem a hajamat a telefonommal a számban. Mert ugye nincs zsebem, pacsi.. Fogtam a kocsikulcsokat majd már mentem is. Komolyan, mi lehet ennyire fontos, hogy nem ér rá holnapig? Este hét óra van, és semmi kedvem sincs semmihez jelenleg. Hamar odaértem, becsöngettem majd aggódó kék tekintettel találtam szembe magam, aminek láttán már egyre inkább kezdett érdekelni a dolog. Megkérdeztem mi van, de Niall nem igazán akart válaszolni, csak mutogatta, hogy menjek be. Követtem a nappaliba, amint megláttam odasiettem és letérdeltem a kanapé elé majd végigsimítottam arcán. Nem akartam elhinni a látottakat.

- Mi történt?- hangom szinte csak suttogás volt, ő pedig nem válaszolt.- Zayn?- tőle sem kaptam választ. Most komolyan idegesíteni akarnak?- Valaki válaszolna végre?!

- Nem tudjuk, nem mondta el.- Liam próbált nyugtatni a választ követően, de kevés sikerrel.

- Beszélhetnék vele négyszemközt?- bólintottak majd csendben mentek fel a lépcsőn. Fel akart ülni, de visszanyomtam a kanapéra.- Mi történt?

- Lex.. Úgy sajnálom.

- Mondd, hogy nem voltál megint azon az idiótaságon.- nem válaszolt.- Harry..

- Sajnálom.- megráztam a fejem.

- B..Be kell menned a kórházba.- meg akart szólalni, de megelőztem.- Kérlek.. Nem úgy nézel ki mint aki jól van.- alig észrevehetően bólintott. Egy puszit nyomtam a homlokára majd felszaladtam Zaynhez és a többiekhez. Beültettük Harryt a kocsiba és a kórházba mentünk, ott azonnal elvitték kivizsgálásra majd röntgenre. Az idő szörnyű lassúsággal telt, néha szinte mint ha megállt volna. Nem hogy orvosok, de még nővérek sem voltak sehol, csupán mi öten ültünk a folyosón csöndben. Niall ült mellettem, fejemet vállára hajtottam, karjába kapaszkodtam ő pedig átkarolt szabad kezével. Nem tudom meddig ülhettünk ott, amikor végre megjelent a doki aki elvitte Harryt. Egy emberként pattantunk fel és léptünk oda hozzá. Mindenki kérdésekkel rohamozta, ő pedig elmondta, hogy Harry agyrázkódást szenvedett és belső vérzése is volt, az arcán és a testén levő zúzódások mellett. Amikor megkérdezte tudjuk-e, hogy mi történt vele egyből rávágtam hogy nem. Csak én tudtam az igazat, senki más.. Csak Harry és én. Bementünk hozzá a beszélgetést követően és őszintén.. Szörnyen nézett ki. Amint észrevett ránk villantotta tökéletes mosolyát. Tipikus, de valahogy nem voltam mosolygós kedvemben. Nem haragudtam rá.. Na jó, talán egy picit, de az érzést.. Ami bennem volt inkább úgy írnám le mint a fájdalom, a sajnálat és a megkönnyebbülés keveréke amiért nem lett nagyobb baja.

- Hogy érzed magad?

- Jobban, kezdenek hatni a bogyók.

- Mit műveltél?- Zayn tette fel a kérdést. Harry rám nézett, álltam tekintetét.

- Nem fontos.- lehajtottam fejemet.- De nem lesz több ilyen, megígérem.

- Honnan tudjuk, hogy be is tartod?- Louis

- Mert Lex itt van.. Miatta.- felé kaptam tekintetemet. Szólásra nyitottam számat, de nem tudtam megszólalni.

- Mi most magatokra hagyunk.- Liam állt fel.

- Később visszajövünk.- Louis veregette meg a vállát majd kimentek.

- Miért csináltad megint?

- Lex..

- Csak.. Egy egyszerű kérdés volt.

- Sajnálom.- szemei fájdalmat tükröztek.

- Tudom.- végigsimítottam arcán.- Nagyon fáj?- alig észrevehetően rázta meg a fejét majd elmosolyodott.- Ne mosolyogj, hülye vagy.- persze, hogy nem hagyta abba.

- Gyere ide.- kitárta karjait én pedig eleget tettem kérésének.

- Megijesztettél. Ne csinálj ilyet többet.. Kérlek..

- Nem fogok.- egy puszit nyomott a hajamba.- Nem fogok..

Pff, hatalmas lecseszést kaptam Mrs. Fieldstől amiért szó nélkül eltűntem és itt hagytam a csoportot. A legalább húsz perces monológja alatt próbáltam ébren maradni, de tényleg annyira nem érdekelt amit mondott és amikor azt hittem végre befejezte.. Elkezdte elölről, még unalmasabban. Mikor abbahagyta a beszédet, vagyis nekem csak annyi volt, hogy a szája már nem mozgott válaszként csak bólintottam egyet és otthagytam. Tényleg nem voltam rá kíváncsi. Sose szerettem, de ha már ő fizet a munkámért.. Sietni akartam haza, ugyanis a húgom ma nálam alszik és a délutánt is vele töltöm. Legalább is úgy terveztem, de hogy mi lesz belőle még nem tudom. Már ott voltak amikor hazaértem, gyorsan lezuhanyoztam majd csatlakoztam a családomhoz. Bocsánatot kértem tőlük amiért szó nélkül leléptem, de végül is már felnőtt vagyok.. Gyakorlatilag, szellemileg még nem hiszem. Oopsz.. Asht levittem a játszótérre miután elmentek a szüleim. Mivel haragszik rám muszáj kiengesztelnem és imád ott lenni. A nyalóka és a játszótér jó út ahhoz, hogy minden újra a régi legyen közöttünk. Mindenkinél jobban ismerem Asht, úgyhogy ez nem okoz nehézséget, de tényleg szeretném ha nem lenne rám mérges. Úgy két óráig lehettünk ott amikor hazamentünk.. Amíg ő fürdött csináltam neki vacsit majd leültünk a tv elé. Szokás szerint nagyon aranyos volt és tényleg nagyon jó érzés volt vele lenni. Ha kéne mondanom egy nevet, hogy ki az aki a legjobban hiányzott, a húgomét mondanám. Ő az, aki nélkül nem tudom elképzelni az életemet, úgy ahogy neki, nekem is szükségem van rá.

A csengő hangjára keltem. Egy halk sóhaj után óvatosan leszedtem Ash karjait magamról majd kimásztam az ágyból. Lecsoszogtam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

- Jó reggelt.- elmosolyodtam és kitártam az ajtót. A nappaliba érve átadott egy csokor vörös rózsát.

- Ezt miért kapom?

- Mindenért.

- Köszönöm.- egy puszit nyomtam a szájára, nem tudtam nem mosolyogni. Sosem kaptam még virágcsokrot főleg nem rózsából, annyira kedves és édes tőle. Mutattam, hogy üljön le, én pedig gyorsan vízbe tettem a virágokat majd visszamentem hozzá és leültem mellé.

- Felkeltettelek?

- Igen, de nem bánom.- megrántottam a vállamat és elmosolyodtam. Magához húzott és átkarolt.- Jobban vagy?

- Mondjuk.

- Nem akarom, hogy ebből veszekedés legyen vagy ilyenek csak megkérdezem, és nem is muszáj válaszolnod, de.. Most mi volt olyan értékes, hogy beneveztél?

- Nem mondhatom el. Ne haragudj.

- Oké.- felnéztem rá.- Ash itt van.

- Igen?

- Fent alszik még. Tegnap egész nap vele voltam, olyan jó volt.

- Azt elhiszem, kis szeretet és boldogság bogyó.

- Most lebogyóztad a húgomat?- elnevettük magunkat.

- Olyan kis pici és aranyos.. Mint te csak kisebb változatba.- nevetett.

- Én kicsi vagyok és aranyos?- felnéztem rá.

- Kicsi, aranyos és még sorolhatnám de nem akarom növelni az egódat.- csak nevettünk majd lágyan tapasztotta ajkát enyémre. Ash jött le e lépcsőn, kitártam karjaimat ő pedig megölelt majd Harryhez is odament egy ölelésért. Elmentem valami reggelit csinálni, őket pedig ott hagytam a nappaliba. Összedobtam egy tojásrántottát és főztem kávét. Amikor bementem szólni, egymással játszottak. Elmosolyodtam, mert nagyon édesek voltak. Megreggeliztünk, de épp hogy végeztünk már jöttek a tesómért a szüleim. Harry segített elmosogatni amiből az lett, hogy egymás arcába nyomtuk a habot és egymást fröcsköltük a vízzel.

- Édesek voltatok.

- Aranyos kislány.

- És imád téged.- felnéztem rá. Eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé majd végigsimított arcomon és elmosolyodott.

Harry végre jobban van. Már alig látszanak a sérülései és elmondása szerint nincsenek fájdalmai. Örülök neki, de komolyan. Bár annak már kevésbé, hogy megint vissza akar oda menni. Mert hogy vissza akar, és engem is hívott, azt mondta fontos, ezért elmentem vele. Az út odafele csendesen telt, a fejemben viszont hangzavar volt és teljes káosz. Kicsit féltem, mert fogalmam sincs mit tervezett. Ahogy beléptünk a clubba egyből közelebb húzott magához, de nem is bántam.. Miután megpillantottuk Bradet már indultunk is felé, a szememmel Emilyt kerestem, de sehol sem találtam.

- Mizu Haz? Lexi, jó itt látni.- mosolyt erőltettem majd csak bólintottam.

- Kilépek.- okééé, most meglepődtem.

- Tudod, hogy az nem így működik.

- Nem érdekel, nem csinálom tovább.

- Mitől változott meg ilyen gyorsan a véleményed? Múlt héten még gondolkodás nélkül mondtál igent.

- Az nem a te dolgod.

- Lexi.- felé kaptam a fejemet.- Miatta, ugye?

- Mondtam már. Nem a te dolgod.

- Egy kislány miatt abbahagyod?- Harry megszorította a kezemet. Éreztem ahogy teste megfeszül mellettem. Tudtam, hogy Brad arra játszik, hogy felidegesítse és verekedjen, de ezt nem hagyhatom.- Azt hittem te jobb vagy ennél. Nem hittem volna hogy egy k...

- Fejezd be, tudom mi a célod.

- Igen Lexi? És mi a célom?

- Ha a barátja lennél, mint ahogy mondtad, engednéd elmenni.- csak engem nézett.

- Ha a barátnője lennél, mint ahogy mondtad, engednéd verekedni.

- Miért, hogy még többször megsérüljön? Ez nem ő. Te tetted ilyenné.

- És az olyan baj? Te pedig meg akarod változtatni.

- Ez nem igaz. Csak szeretném ha azt csinálná amit igazán szeret.

- Ne szólj bele az életébe kislány.

- Ahogy te se.

- Hagyd békén Brad. Döntöttem.- Harry megfordult és elindult, húzva magával.

- Még nincs vége Haz. Nem így!- nem törődött vele, csak ment egyenes a kijárat felé én pedig igyekeztem tartani a lépést. Meglepett ezzel a kijelentésével, hogy kiszáll. Hiszen nemrég azt mondta neki ez a "menedéke". Talán vége ennek az egésznek.. Vége az alkohol és a verekedés időszakának..

12. fejezet

Sziasztok Drágáim!

 Szeretném megköszönni azoknak akik feliratkoztak, és azoknak is akik olvassák a blogot és a több mint 3000 oldalmegtekintést.:) Arra kérlek titeket, hogy írjatok véleményt a fejezetek végén. Köszi és jó olvasást.

Ölelés. xx

/ Harry szemszöge /

Lexi nélkül semmi sem ugyanaz, bevallom szörnyen hiányzik. Én csesztem el megint és most miattam ment el. Miattam van LA-ben, messze a családjától, a barátaitól. Megint miattam borult ki és és én tehetek róla, hogy most utál. Minden az én hibám. Nem kellett volna belemennem ebbe az egészbe, boldog volt Colin mellett, ahogy mindig is az volt. Miért nem tudtam hagyni, miért kellett beleavatkoznom? Talán mert szeretem.. De ez már semmit sem ér, már vége van és talán nem is kapom vissza többé. És miért? Mert idióta voltam.. Hatalmas idióta, ráadásul ahelyett, hogy leállnék az alkohollal most jobban ráálltam. Tudom, hogy miatta kéne letennem az üveget, hogy megmutassam neki megváltoztam, de már nem megy, hiszen nincs itt. Nincs mellettem. Érzem a hiányát, ahogy mindenki más a házban. A hangulat majdhogynem lenullázódott, és Zayn meg Louis engem okolnak, nem is hiába, de akkor is.. Nem sokat beszélünk, ők leginkább a barátnőikkel töltik az idejüket. Niall és Liam többször is mondják, hogy nem az én hibám, de ők sem gondolják komolyan. Ez az egész.. Csak szívás és kicseszés mindenkivel. Nem keresem a veszekedéseket ezért inkább a legtöbb időt a szobámban töltöm, nem akarom, hogy még ennél nagyobb feszültség legyen közöttünk. Ők a barátaim.. A legjobb barátaim és egyben a családom is, muszáj ezt helyre hoznom.

- Többiek?

- Valahol fönt, gondolom.- megrántotta a vállát.

- Elmegyek Lexihez.- Niall keze megállt a levegőben.

- Biztos jó ötlet? Tudod, hogy...

- Miattam ment el, nekem kell helyre hoznom.

- Bocsi, de úgy nehéz ha szinte egész idő alatt ittál.

- Tudom.

- Mikor akarsz menni?

- Holnap reggel.

- Csak.. Ne bántsd meg többször, mindannyiunknak szüksége van rá.

- Tudom..

- Hozd őt haza, nagyon hiányzik.

- Ki hiányzik neked?- Louis lépett be a konyhaajtón.

- Lexi.

- Kinek nem?

- Harry el akar menni hozzá.- felháborodva néztem Niallre, aki a szendviccsel a szájában kérdőn nézett rám, majd megrántotta vállát.

- Nem hinném, hogy ez jelenleg jó ötlet.

- Van más ötleted?

- Van. Hagyd had élje az álmát és had legyen boldog.- Louis bevágta a hűtőajtót és kiment a konyhából.

- Igaza van Haz.- a kis szőke barátom megveregette a vállamat, majd ő is kiment. Sóhajtva követtem és vágtam le magam a kanapéra, a többiek közé.

- Nem bírod ki, ugye?- Zayn fordult felém.

- Mi van?

- Eléred, hogy Lexi elmenjen, most meg tönkre akarod vágni az álmát. Miért nem tudod hagyni, ha egyszer boldog?

- Talán mert hiányzik?

- Szerinted nekünk nem? De egyszer igazán gondolhatnál rá is, nem csak magadra.- felkeltem és minden szó nélkül felmentem a szobámba. Zaynnek igaza van, de szörnyen hiányzik.

/ Lexi szemszöge /

Az adások valami hihetetlenek, az álmom tényleg valóra vált és boldog vagyok. Boldog vagyok, mert sikerült. Sikerült elérnem és megvalósítanom a gyerekkori nagy álmomat. Még egy adás lesz, utána fogalmam sincs, hogy mihez kezdek, de szerintem egy ideig még maradok LA-ben. Jó nekem itt, sőt nagyszerű. Nat és a többiek persze hiányoznak, de ez van. Nem ragadhatok le a múltban, a jelenben kell élnem az életemet és kihasználni minden alkalmat, hiszen nem tudhatom mikor törik minden össze. Mellesleg nem sokat beszéltem a többiekkel. Natalie más, vele minden nap beszélek, de Harryvel és Zaynnel semmit.. Niall, Lou és Liam néha felhívtak, de csak pár percig tartottak ezek a beszélgetések. Ha őszinte akarok lenni fáj.. Fáj, hogy eltűntem minden szó nélkül, elmentem Amerikába és még csak annyit sem tettek meg, hogy megkérdezzék jól vagyok-e. A beszélgetések alatt csak a műsorról kérdeztek. Talán így kellett lennie.. De.. Szörnyen hiányoznak, főleg Harry. Nem szabadna rá gondolnom, de képtelen vagyok.. A fejembe mindig ott motoszkál az az igéző zöld tekintet, a barna fürtök és az apró gödröcskék.. Megráztam a fejemet.. Nem szabad most erre gondolnom, a műsorra kell koncentrálnom teljes erővel..

Az utolsó adás valami hihetetlen volt és annyira jól éreztem magam. Az öltözőben megállás nélkül ment a nevetés a hülyeségekkel együtt és a színpadon a koreográfusaink szerint tökéletesen teljesítettünk. Annyira jó érzés volt ez az egész.. Itt lenni és egy picit rosszul érzem magam, hogy vége van, de annyi tapasztalatot és szép emléket szereztem itt.. A barátokról nem is beszélve. Az biztos, hogy ez egy életre szóló élmény számomra. A csapattal az adás után elmentünk bulizni és eléggé berúgtunk.. Mindannyian, de komolyan.. Lanaval egymásba karolva mentünk a hotelhez. Na jó, az túlzás, hogy mentünk, alig bírtam tartani. Lana egyébként a csapat tagja, és nagyon jó barátom lett itt, nagyon közel kerültünk egymáshoz és nagyon megszerettem. A fejem lüktetett és az egyensúlyom sem igazán volt a helyén, a világ kissé forgott körülöttem és a dilis barátnőmnek hála ide-oda mentünk a járdán, de a kedvem valahol az egekben volt. Miközben mentünk a földet bámultam, nem akartam elesni vagy ilyenek, nem hiányzik egy újabb sérülés.

- Lexi?- felkaptam fejemet a rekedtes hangra és hirtelen nem akartam elhinni. 5 nagyon ismerős fiú állt előttünk, akiket hetek óta nem láttam. Több érzés áradt szét a testemben. Elengedtem a barátnőm karját és felé siettem, ahogy odaértem nyakába vetettem magam és átkaroltam azt. Körém fonta karjait, majd a lendületnek hála megpörgetett a levegőben. Miután már a saját lábaimon álltam szorosan bújtam hozzá, és mélyen szívtam be finom illatát. Az ölelést követően meglepett, zöld szempárral találtam szemben magam.

- Részeg vagy, Lex?

- Neeem.- vállon löktem a kis szőke barátomat, aki csak vigyorgott. Mindenkit megölelgettem és bemutattam Lananak, bár félő, hogy a barátnőm nem fog erre emlékezni. Segítettek nekünk eljutni a hotelba és abban is segítettek, hogy nem essünk el.

A fejem felrobbanni készült és a szememet szörnyen zavarta az ablakon beáradó világosság, még úgy is, hogy csukva volt. Fejemre húztam a párnát és felhúztam lábaimat. Semmi kedvem nem volt felkelni, de sajnos muszáj. Hasra fordultam és lecsúsztam az ágyról. Igen, tudom, ha a lustaság fájna.. Felkeltem a földről és elmentem lezuhanyozni és fogat mosni, majd kimentem a szobából. Örömömben felkiáltottam és ugrálni kezdtem. Azt hittem csak egy álom volt, hogy tegnap találkoztam velük. Feléjük siettem majd egyszerre öleltem magamhoz őket. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, annyira boldog voltam, nem érdekelt, hogy másnapos voltam, semmi se tudta elrontani a kedvemet. Átmentünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

- Istenem, de örülök nektek.- vigyorogtam.

- Megint pörögsz.- Liam nevetett.

- Bocsi, de ne csodáld ha így feltűntök minden szó nélkül.

- Ott voltunk a show-n is.

- Én nem is láttalak.

- Szégyelld magad Alexis.- Louis játszotta a sértődöttet. Elnevettem magam és vállon löktem. Ez is hiányzott már, a sok hülyeségük.

- Tudunk beszélni?- minden szem Harryre szegeződött. Bólintottam és felpattantam, majd a szobámba mentem, ő pedig követett. Mutattam, hogy üljön le, de nem akart, ezért inkább én is álltam, vele ellentétben csupán lehajtottam fejemet.- Sajnálom Lexi.- vártam, hogy folytassa.- Nagyon elcsesztem. Tudom. Már hetek óta ide akartam jönni, de a többiek azt mondták nem lenne túl jó ötlet.. Tényleg nagyon sajnálom. Én nem ezt akartam..- ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat majd felnéztem rá. Közelebb léptem hozzá, végigsimítottam arcán majd lágy csókot leheltem ajkára. Arca meglepettséget tükrözött.

- Hiányoztál.. Nagyon is.

- Ugye tudod, hogy nem tudok kiigazodni rajtad?- elmosolyodott majd végigsimított arcomon.

- Öhm.. Sajnálom?

- Ne tedd.

- Akkor mit kéne tennem?- felnéztem rá. Közel húzott magához majd ajkát enyémre tapasztotta.- Nem akarlak többé elveszíteni.

- Nem fogsz.- karjai közé zárt.- Nem fogsz.. De most menjünk vissza.- elmosolyodott, majd kézen fogott és visszamentünk a többiekhez.

- Lou, ha megszólalsz kilöklek az erkélyről.- az említett csak tovább vigyorgott.

- Képes lennél kilökni a... Hányadikon is vagyunk?

- 10. emeleten.- megrántottam a vállamat.

- Széép.- nevetett.

- Mikor jössz vissza Londonba?

- Nem tudom Zayn, itt jól érzem magam.- hátradőltem.- Lana?

- Korán lelépett, azt üzeni majd hív.- köszönetképpen bólintottam.

- Jó voltál Lex.

- Kösz.- elmosolyodtam.

- Csak szerintem változott meg?

- Héé, én nem változtam meg.- vállon löktem Lout.

- De, kevésbé vagy hiperaktív.- vigyorgott.

- Szeretnéd ha az lennék?

- Az az igazi éned.- Niall

- Idejöttetek, hogy leszóljatok? Különben meg az előbb mondtátok, hogy pörgök, igazán eldönthetitek ám.- elhadartam az egészet széles vigyorral az arcomon.

- Oké, te beteg vagy.

- Hallod Liam..- elnevettem magam, de az arcom hamar elkomolyodott.- Nem tudom, hogy visszamenjek-e.. Egész idő alatt.. Úgy tűnt, hogy nem is érdekel mi van velem. Ha beszéltünk csak a műsorról kérdeztetek. Egyszer sem kérdeztétek meg hogy vagyok vagy mi van velem. Tudom, hogy én mentem el, csak.. Ez..- nem tudtam befejezni.

- Lexi..

- Ne.- a szavába vágtam Zaynnek.- Inkább ne mondjatok semmit.- felkeltem és a szobámba siettem. Kimentem az erkélyre és leültem a földre, felhúztam térdeimet és a kilátásban gyönyörködtem.

- Lex..- Zayn

- Nem azért nem kérdeztük, mert nem érdekelt.- Louis

- Hanem mert nem akartuk, hogy meggondold magad.- Niall

- Azt szerettük volna, ha boldogan élnéd az álmodat.- Harry

- Úgy, hogy nem befolyásolnak az érzéseid.- Liam.

- Akkor sem mentem volna el, ha valami történt volna valakivel. Lehet, hogy önzőn hangzik, de egész életemben másokat helyeztem előtérbe magam helyett. És.. Most kaptam egy esélyt. Szükségem lett volna arra, hogy velem legyetek lélekben, de nem éreztem ezt, és igen tudom, tudom, hogy az én hibám, mert én jöttem el szó nélkül, de legalább annyit mondhattatok volna, hogy szerettek vagy hogy büszkék vagytok. Nekem elég lett volna, ha csak egyszer hallom, de nem mondtátok. Ennyi idő alatt egyiket sem mondtátok ki egyszer sem.- letöröltem a könnyeket az arcomon.

- Sajnálom, hogy így érzel.- Liam nézett rám fájó tekintettel. Nem válaszoltam.

11. fejezet

- Mára ennyi, mehettek.- a laptopomhoz léptem és kikapcsoltam a zenét majd felnéztem twitterre. Mostanában minden nap megnézem az oldalát, de nem igazán tudom miért. Letöröltem egy könnycseppet az arcomról és egy mély levegővétel után megfordultam, de nagyot ugrottam.

- Bocsi, nem akartalak megijeszteni.- vigyorgott.

- Pedig sikerült.- lecsuktam a gépemet.- Segíthetek esetleg még valamit vagy..

- Ami azt illeti igen. Meg tudnád mutatni a második lépést megint?- felvontam szemöldökömet és kérdőn néztem rá.

- Az órán tökéletesen csináltad.- sóhajtottam.- Vége az órának Bry, menj haza.

- Ne már Lex.. Azért fizetünk, hogy taníts minket.- a hajamba túrtam, mély levegőt vettem és nyugalmat erőltettem.

- Az órán miért nem tudtad megkérdezni? És igen azért fizetsz, de nem fogok minden egyes mozdulatot megmutatni amikor már vége van. Nekem is van ezen kívül még egy csomó dolgom.

- Csak egyszer.

- Nem Bry. Ha nem tetszik ne is gyere többet, nem érdekel.

- Naa Lex..- kezét derekamra tette és közelebb húzott magához. Rögtön eltoltam magamtól és hátrébb léptem.

- Azt mondta nem akarja.- bárhol felismerem ezt a hangot.

- Menj el Bry.- az illető rám nézett, majd csöndben ment ki a stúdióból. A gépemet a táskámba süllyesztettem, azt pedig átdobtam a vállamon. Lekapcsoltam a villanyokat és az ajtóhoz mentem.

- Szívesen.

- Nem kértem, hogy gyere ide, sem azt, hogy küldd el, szóval nem fogom megköszönni. Azt hiszed ezzel most minden rendbe jön majd? Hogy most minden a régi lesz? Hát tévedsz! Semmi sincs rendben és semmi sem a régi! Ahogy te sem!- kiment a stúdióból, minden szó nélkül. Vártam pár percet majd követtem a példáját. Bezártam az ajtót és elindultam haza, nagyon elegem van már ebből a napból. Valaki a karomnál fogva húzott be a sikátorba, szörnyen megijedtem ezért sikítottam. A falnak tolt és kezét számra tapasztotta. Zöld szemei megcsillantak és arca megváltozott, de nem érdekelt. Ellöktem magamtól és most az én kezem csattant az ő arcán. Hagytam had eméssze magát a történteken egyedül, elrohantam és hazáig meg sem álltam. Mindjárt tuszkoljon be egy kocsi hátuljába, nem? Komolyan mondom nem értem az embereket.. Nem érdekelt se Harry, se Bryan, se senki. Miért nem lehet csak egyszer egy normális napom? Csak egy baj van.. Hogy hiányzik Harry, nagyon is, de nem tudok már úgy viselkedni vele ahogy szeretnék.

- Lexi hallgass végig, kérlek.- nem válaszoltam. Tudja, hogy ilyenkor meghallgatom, egy ideig legalább is.- Sajnálom, nagyon is. Nem tudom mi ütött belém, de nem akartalak megütni, sosem akartalak bántani. Tényleg fontos vagy nekem és nem csak úgy mondod.- valahogy ezt sem tudtam már neki elhinni, de nem tudom miért. Szeretném.. Nagyon is, de nem megy és fogalmam sincs miért. Mielőtt teljesen összetörtem volna, elindultam ki, de visszahúzott. Megfogta karomat és magához húzott, úrrá lett rajtam a felismerés és remegni kezdtem, éreztem ahogy szemeimet lassan könnyek lepik el. Harry eddigi kemény vonásai most meglágyultak és szemei fájdalomtól telve csillogtak.- Ne haragudj.- elengedett majd magához ölelt. Arcomat pólójába fúrtam és szorosan bújtam hozzá. Talán azért engedtem neki hogy megöleljen, hogy megnyugodjak, nem tudom, de minden düh kiszállt a fejemből és a testemből.- Had tegyek mindent jóvá egy vacsorával, ma este.- letörölte sós cseppeket az arcomról és végigsimított rajta. Válasz helyett aprót bólintottam, nem akartam újabb veszekedésbe kezdeni, ezért inkább beleegyeztem. Miután elment tétlenül álltam a szoba közepén, kicsit sem hiányzott ez a vacsora, nem tudok túl lépni azon a dolgon.. Egyszerűen nem megy, képtelen vagyok.

Szőke tincseim hullámokban omlottak vállamra és szemem nem túl erős sminket kapott. Mivel tudtam, hogy valami puccos helyre fog vinni, ezért felvettem egy csinos, fekete ruhát, fekete magassarkúval. Úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk. Gyalog mentem, semmi kedvem nem volt most vezetni és nem volt messze az étterem. Amikor odaértem még nem volt ott. Ahogy 15 perc múlva sem.. Bementem, de a pincér azt mondta, még nem jött meg Harry. Tudhattam volna, hogy megint csak szórakozott. Hülyének éreztem magam, talán mert az is vagyok. Mindig hiszem, hogy igazat mond és nem vág át, de aztán jönnek a pofára esések és mindennek vége. Nem volt kedvem egyedül enni a sok szerelmes között ezért inkább hazamentem. A cipőimet a sarokba vettem és felmentem az emeletre. Levettem a ruhámat, amit egy mozdulattal a szekrénybe vágtam, majd felvettem valami kényelmeset és az ágyra ültem. Elgondolkodtam sok mindenen, és most már tudom mit kell tennem.

***

LA valami fantasztikus hely, egyszerűen wáó. Igen, oda mentem, Michaelék nem mondtak le rólam, és a történtek után ezer örömmel hagytam el Londont. Múltkor legfőképp Harry miatt maradtam, de most miatta mentem el. Hagytam egy üzenetet a konyhában, Zaynnek van kulcsa, egyszer úgy is megtalálják majd. Nem így terveztem, de ez lett belőle. Nem érdekel többé, hogy ki mit akar, csak az hogy én mit akarok és nekem mi a jó. Egész életemben mások érdekeit tettem előtérbe, de ez most meg fog változni. 1 hete vagyok itt.. A szállásom közel van a stúdióhoz, így nincs gondom azzal, hogy hogyan is jussak el oda.. Kaptam egy lakosztályt, hihetetlen, de még is igaz.. Luxus, luxus hátán.. Én nem is tudnám fizetni még egy napig sem. Hihetetlen, hogy ez velem történik meg. Én meg képes voltam először visszautasítani ezt az egészet.. Az első pár napom LA, és a csapat megismerésével telt. Mindenki jófej és bolond, olyanok mint én, szóval nagyon jól kijövök a táncosokkal. Londonból többször is hívtak, de egyszer sem vettem fel. Még Mrs. Fields is hívott, gondolom az abbahagyott tánc miatt, de az sem igazán érdekel, majd talál mást. A jó a dologban, hogy nem igazán tudják hol is vagyok pontosan, a levélben csak annyit írtam, hogy kell egy kis idő.

A laptopom felett ültem amikor megakadt a szemem egy cikken.

Alexis Graham, a One Direction közeli barátja, amióta csak az eszünket tudjuk. Így került közeli kapcsolatba Harry Styles-al, akivel sokáig a kapcsolata nem volt fényes, sokak szerint többször is veszekedtek egymással, ám néhány hete összejöttek. Látták őket együtt és biztos forrás meg is erősítette, hogy a barátságból szerelem lett, de ezt mindenki tudta már. Azt is, hogy a párocska valószínűleg már szakított? Sokan látták Lexit, Londonban a reptéren nagy csomagokkal, majd néhány rajongó jelentése szerint feltűnt LA-ben. Mint tudjuk Lexi nagyon régóta táncol, így került be az X Factor táncosai közé. Na de Harry mit szól ehhez? Vagy emiatt mentek szét? De az is lehet, hogy a fürtös szépfiú visszatért az alkoholokhoz. Mindenesetre sokan örülnek, hogy Harry újra szingli.

Felnevettem és felmentem twitterre. Szokásosan válaszolgattam néhány rajongónak és néhány üzenetre is. A legtöbben tényleg nagyon aranyosak, de vannak akik nem éppen. ' Nem kell mindent elhinni arról amit írnak, vagy mégis? Ki tudja. xx ' Elolvastam néhány hozzászólást majd kikapcsoltam a gépemet. Hátradőltem az ágyon, de rögtön fel is pattantam, ugyanis a hasam hangosan jelezte, hogy éhes. Kimentem a konyhába és nekiálltam spagettit csinálni.- Mizu Zayn?

- Töröld ki amit kiírtál.

- Mi?

- Hallottad Lex.

- Ohh, én is örülök neked. Igen, jól vagyok köszönöm.

- Lexi.

- Aggódtál értem? De édes vagy.

- Lexi szedd le azt. A m..

- Nem érdekel, hogy mit mondanak, én nem nekik dolgozok, azt írok ki amit akarok, ők ebbe nem szólhatnak bele. Ennyi erővel szóljatok több millió lánynak, hogy töröljék ki a tweeteket. Na cső.- megszakítottam a vonalat és az asztalra vágtam a telefont. Képes ezért felhívni.. Szép.. Fogtam a telefonomat, felmentem megint twitterre és újra postoltam egyet. " Barátok, mi? Ugyan kérlek.. " Megettem az ebédemet majd elmentem felöltözni és sminkelni. Úgy döntöttem elmegyek egy kicsit sétálni.

Nagyon jó itt a meleg napsütésben sétálni. Mondhatom, hogy már most nagyon imádom LA-t? Mert így van. Volt egy pár Directioner, akik leszólítottak beszélgetni és képeket csinálni. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak, bár akadt olyan kérdés amire nem igazán tudtam mit válaszolni, ezért inkább tereltem a témát, amiből nevetés lett a vége. Elég jól elbeszélgettem velük, nagyon aranyosak és kedvesek voltak, de komolyan.
 Pedig nem szokásom velük leállni, max egy-egy kép erejéig, de most így alakult, és nem bántam meg. Jófejek voltak és nem hozták fel Harryt.. Biztos vagyok benne, hogy lett volna olyan aki már csak azért is rákérdezett volna erre a témára.. Valószínűleg lereagáltam volna, de nem tudom. Találtam egy hatalmas X Factor-os plakátot. Először nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik, de aztán tiszta jó érzés töltött el, és lefényképezkedtem vele már csak azért is, és egyből ment fel twitterre. Már besötétedett amikor visszaértem a hotelba. Lezuhanyoztam és leültem a tv elé a gépemmel. Azért sem töröltem ki a kiírásaimat, nekem ők nem mondják meg, hogy mit csináljak, ahogy Zayn se. Fogtam a telefonomat és felhívtam Lout.

- Hmm?

- Felkeltettelek?

- Szerinted?- elnevettem magam.

- Bocsi, nem akartalak.

- Jól vagy Lex? Eltűntél minden szó nélkül.

- Persze. Csak meggondoltam magam és inkább eljöttem a műsorba.

- Harry mondta, hogy megint veszekedtetek.

- És gondolom ti is láttátok a cikket.

- Zayn ki van bukva.

- Ne hogy már én legyek a hibás amiért elmondom a véleményemet.

- Nyugi már, jól tetted, de..- elhallgatott.

- De?

- Harry..

- Nem érdekel Lou.

- Tudom, de eléggé maga alatt van.

- Legyen. Ő akarta így.

- Szóval vége?

- Nem tudom, de eléggé úgy néz ki.- sóhajtottam.

- Milyenek a próbák?- elmosolyodtam. Tudja, mikor kell terelni a témát és hogyan.

- Fárasztóak, de nagyon jók. Jövő héttől láthatsz a tv-ben.- elnevettem magam.

- Vigyázz magadra Lex. Szeretünk.

- Én is. Puszilok mindenkit. Szia Lou.- letettük. Rágódtam a szavakon, de valahogy még sem tudott annyira érdekelni ez az egész, mint kellene.