10. fejezet

Éreztem a napsugarak melegét a bőrömön. Amint kinyitottam a szememet és tekintetem találkozott a zöld szempárral rájöttem, hogy a tegnapi nem csak egy álom volt. Fejem mellkasán pihent és egyik kezemmel apró formákat rajzolgattam hasára.- És most mi lesz?- felnéztem rá.- Barátság extrákkal?- eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé.

- Én nem csak a barátod akarok lenni Lexi.- szívem hatalmasat dobbant, meglepett a válaszával. Elmosolyodtam, majd lágyan megcsókoltam.

- Figyelj Colin, te nagyszerű ember vagy, de ez nem fog működni. Sajnálom.

- Hát, wáó.. Megleptél Lex. Erre nem számítottam.

- Sajnálom.

- Csak egyet árulj el.- tartott egy kis szünetet.- Harryt szereted, igaz?- ajkaim elváltak egymástól, de nem tudtam megszólalni.- Már ahogy egymásra néztek..

- Nem akarom, hogy azt hidd kihasználtalak. Fontos vagy nekem és...

- Ne beszélj butaságokat. Nem foglak elhagyni.- megölelt majd elment. Sóhajtva keltem fel a kanapéról, rosszabbra számítottam. Ez a kapcsolat vagy csupán kaland Colinnal arra volt jó, - most már tudom - hogy rájöjjek az igazságra.

- Jól vagy?- Harry jött le a lépcsőn.

- Jobban nem is lehetnék.- elmosolyodtam. Hozzám lépett, és karjai közé zárt. Ajkát enyémre tapasztotta, majd homlokát enyémnek nyomta.

- Gyere.- egy puszit nyomott a számra és összekulcsoltuk ujjainkat. Eleinte nem tudtam hova megyünk, de nem is kérdeztem. Aztán az ismerős utcákat szelve rájöttem, és arra is mire készül. Ahogy beléptünk a nappaliba minden szem ránk szegeződött. A tekintetek köztünk és a kezünk között cikáztak. Integettem nekik köszönésképpen mire mindenki odajött és egy öleléssel üdvözölt.

- Együtt vagytok?- Liam vigyorgott. Felnéztem Harryre, aki bólintott. Mindegyikőjük arcára széles mosoly ült és gratuláltak. Leültünk közéjük, persze rögtön kérdésekkel rohamoztak. A legtöbbre Harry válaszolt, de azért én is hozzátettem a saját részemet vagy épp a mondatomat. Igazából örülök, hogy így fogadták, rosszul is kijöhettünk volna ebből, de még sem így lett. Azt mondták örülnek nekünk, ami tök jó érzéssel tölt el. Zayn szerint csak én "hozhatom vissza" a régi Harryt. Ez tök jó, hogy ő így gondolja, csakhogy nekem fogalmam sincs ezt mivel érhetem el. Ráadásul nem akarom, hogy azt higgye csak azért vagyok vele, hogy megváltoztassam. Szeretem Harryt, mindig is egy kicsivel többet éreztem nála egyszerű barátságnál. Ha megtudja, hogy Zayn ezt mondta, mindennek vége. Ismerem már, és csak rontana a helyzeten.. Nem is kicsit.

***

Már az újságok is lehozták, hogy együtt vagyunk és a net is ezzel van tele. Idéznék egy újságcikket ' A feloszlott One Direction szívtiprója Harry Styles és a régi barát Alexis Graham, vagy ahogy mindenki ismeri Lexi, egy párt alkotnak. A több éves barátság után együtt vannak már jó pár hete. De vajon mióta komoly ez a dolog és meddig fog tartani? ' blablabla.. Nem igazán olvasom el az ilyeneket, csupán a címet, vagy csak beleolvasok aztán annyi. Nekem ennyi is bőven elég.

Az ágyon ülve épp a twittert olvasgattam amikor két kezet éreztem a derekamon és állát vállamra tette. Behunytam szemem majd fejemet kissé oldalra fordítottam, szívem dübörgött közelségétől. Egy puszit nyomott arcomra, amitől elmosolyodtam. Felé fordultam majd kezemet mellkasára tettem és játékosan hátralöktem. Csípőjére ültem és közel hajoltam hozzá, hajam mint egy függöny, eltakarta arcunkat. Kezével végigsimított combomon, széles mosoly ült arcomon, majd lágy csókolt leheltem ajkára. Kezeimnél fogva maga mellé húzott és átkarolt. Elnevettem magam és hozzábújtam.

- Van kedved bejönni velem a clubba? Van egy kis elintéznivalóm. Em is bent lesz.- kisimította hajamat arcomból.

- Lehet.

- Akkor öltözz, lent megvárlak.- egy puszit nyomott a homlokomra, felkelt és kiment a szobából. Magamra kaptam egy farmer rövidnadrágot, sárga pánt nélküli felsővel és néhány kiegészítővel. Feltettem egy kis sminket, fújtam magamra parfümöt majd lementem hozzá. Felvettem a fekete dorkómat és összekulcsolt ujjakkal léptünk ki a házból. A nap melegen sütött és az ég tiszta, kéken ragyogott, erre nem ez a megszokott. Nem sokat beszélgettünk odafele, mégis jó volt vele sétálni. Úgy érzem megváltozott, de lehet, hogy csak én látom így. Elég sokan voltak amikor megérkeztünk, ezért inkább közelebb húzódtam hozzá, amitől mosoly jelent meg az arcán. Megállt, ezért én is. Szemem egy nagy kék szőnyegre tévedt, ami most épp üres volt, de belőlem emlékeket váltott ki. Tegyük hozzá, hogy nem éppen a legkellemesebb emlékeket. Gondolom Harry észrevette, mert magához húzott és megölelt, majd egy puszit nyomott a hajamba. Az öltözők felé mentünk utána, de azon a folyosón volt egy harmadik ajtó, a legvégén. Mi pont oda mentünk. Semmi sem volt rajta, kívülről egy egyszerű fehér ajtónak tűnt.- Maradj itt, sietek.- válasz helyett aprót bólintottam. Pár pillanat múlva eltűnt az ajtó mögött. A falnak döntöttem hátamat és egyik lábamat felhúztam, elővettem a telefonomat és felmentem twittere. Válaszolgattam néhány üzenetre és néhány embernek.

- Segíthetek cicám?- felnéztem telefonom mögül és felvontam szemöldökömet. Egy nagyobb darab fiú állt előttem, nem lehetett idősebb nálam, csak izmosabb.

- Nem kössz.- tekintetem újra a telefonra vándorolt, de néhány pillanat múlva eltettem, ugyanis az illető még mindig ott állt velem szembe és engem bámult.- És én segíthetek?

- Ami azt illeti igen.- végigmért, majd szája felfelé görbült. Válasz helyett csak a szemeimet forgattam majd karba tettem kezemet és a falat bámultam.- Vársz valakire?

- Nem, csak jó érzés támasztani a falat.

- Édes.

- Sokan mondták már de ez rólad nem mondható el, úgyhogy viszlát.- angyali mosoly mellett integettem neki, majd fintorogtam.

- Látom nem adod könnyen magad.

- Van barátom, de majd szólok..úgy soha.- fujj kezdett nagyon idegesíteni ez a srác. Idejön és azt hiszi ő a király és mindenki ugrik a szavára..

- A szemed mást mond.

- Jesszus, húzz már innen. Gáz a szöveged.- cselekedete váratlanul ért, ugyanis a falnak szorított. Egy pillanatra megijedtem, de abban a percben el is tűnt ijedtségem. Határozott mozdulattal löktem el magamtól és néztem szemeibe, amik kéken csillogtak. Harry lépett ki az ajtón, tekintete köztem és a másik személy között cikázott. Tudtam, hogy leesett neki a dolog.

- Jól vagy?- bólintottam és hozzáléptem.- Menjünk.- összekulcsoltuk ujjainkat és otthagytuk a gyökeret.

- Ohh, szóval ő a barátod? Szép. Egy ilyen kis picsához ő illik.- Harry megállt. Felnéztem rá, állkapcsa megfeszült. Miért van az az érzésem, hogy ennek nem lesz jó vége?

- Harry menjünk.- hangom határozottan csengett, de ő mégsem mozdult meg, helyette inkább megfordult. 

- Hallottad. Menjetek, a kiscsaj dirigál. Ugye Hazz? Mennyit fizetsz neki?- ennyi volt, odament hozzá és képen vágta. Kezeimet szám elé kaptam majd odasiettem és beálltam közéjük, de a fürtös fiú felé fordultam.

- Nem érdekel mit mond. Menjünk, oké? Csak provokál téged.- nem nézett rám. Mély levegőt vettem és nyugalmat erőltettem.- Harry, gyökerekkel nem érdemes foglalkozni.- rám nézett, majd háta  mögé tolt és újból arcon ütötte.- Akkor leszarom, csinálj amit akarsz.- hátat fordítottam és elsiettem. Ilyenkor nagyon fel tud idegesíteni. Mint ha az agyát ellepné valami fekete füst ami csak azt súgja neki, hogy "üss! üss! üss!". Argh.. A tempót sietősre vettem, nem érdekelt már semmi. Megint ezért kellett nekem odamennem, ráadásul Em nem is volt bent, ez is csak egy jó kifogás volt.

- Lexi megállnál?- azért sem álltam meg. Karomnál fogva húzott vissza, de miután megálltam el is engedett. Tudja, hogy nagyon utálom amikor ezt csinálja valaki.

- Igen? Menjek segítsek én is behúzni neki párat?

- Lex..

- Én rá hagytam, te miért nem tudtad? Most jobb, hogy megütötted?

- Én csak téged..

- Meg tudom védeni magam Harry, köszönöm. Majd ha arra szorulok, hogy véresre verjek valakit, szólni fogok.

- Sajnálom.

- A szavak nem változtatnak semmin.

- Lex beszéljük meg valahol, mindenki minket néz.

- Szóval már gáz is vagyok?- felnevettem.- Ne aggódj nem rontom tovább a hírneved. Ohh várj, azt te már megtetted.- megfordultam és elmentem. Szerencsére nem lakom messze így nem kellett sokat mennem. Bár szinte futottam hazáig. Ha eddig egy apró hangocska is mondta a fejemben, hogy "te tudod visszahozni az igazi énjét.." már nem létezik. Ezek után, hogy lennék képes erre? Ha rám sem hallgat, akkor kire? Senkire. Megy a feje után és pont leszarja a másikat, neki csak az erőszak a megoldás mindenre és ezt el kell fogadni. Csakhogy valahol legbelül nem akarom és talán nem is tudom. Argh.. Csak megint idegesítem magam ezzel, meg az emberek is a hülye üzeneteikkel, hogy "én vagyok az egyetlen és egyben utolsó esély".. Ugyan kérlek, hagyjanak már ezzel. Lassan a csapból is ez fog folyni.. Lexi így, Lexi úgy.. Nem is mondtam még, Lexinek megint csak a tánc kerül az első helyre, kaptam egy új csoportot, de most 16-18 éveseknek tanítok majd. Rám fér a jókedv, és az órák mindig viccesen telnek. Szeretem Harryt, de néha nagyon fel tud idegesíteni. Szerintem most épp leissza magát.. Megint. A gyanúm nem sokkal később beigazolódott ugyanis becsöngetett hozzám és elmondta mennyire sajnálja. A baj csak az, hogy alig állt a lábán és a pia szag csak úgy dőlt belőle. Felhívtam Lout, hogy jöjjön érte, mert én egyedül nem tudom elvinni és nem is akarom. Pedig már mióta nem ivott, és most.. Miattam részegedett le megint.. Mi van ha minden az én hibám? Ha miattam vált olyanná amilyen? Ha én tehetek arról, hogy ilyen.. Nem akarok erre gondolni, de jobb nem jut eszembe. Kikészít, hogy talán én tettem ilyenné, hogy talán miattam oszlott fel a One Direction és én törtem össze milliók álmát, köztük a srácokét is. Nem tudom ezt hogy lehetne felhozni, valószínűleg letagadná.. Bár ismerem már és tudom mikor hazudik. Addig nem fogom hagyni, amíg el nem mondja, mert nem fogja egykönnyen az biztos, de meggyőző tudok lenni ha kell, szóval nem lesz gond. Remélem.. Igazából parázok ettől a beszélgetéstől és van egy olyan érzésem hamar fog veszekedésbe átmenni, mintsem egyszerű beszélgetésbe.

Korán keltem, minél előbb túl akartam ezen lenni. Remélem otthon van és nem ivott többet. Miután elvégeztem a szokásos teendőimet kocsiba szálltam és elindultam a srácokhoz. Az ujjammal doboltam a kormányon, ugyanis minél közelebb értem, annál jobban váltam idegesebbé, mert nem tudom, hogy a tegnapiak hogyan hatottak a kapcsolatunkra. Mi van ha nem volt jó ötlet összejönni vele? Megráztam a fejem és megálltam az ismerős házhoz érve. Mély levegővétel után becsöngettem és vártam amíg valaki ajtót nyit. Harry jött ki. Szemei meglepettséget tükröztek, ahogy egymással szemben álltunk.- Beszélnünk kell.- hangom határozottan csengett. Ahogy ott álltam előtte minden idegességem elszállt és felváltotta az elszántság. Bólintott majd beengedett és felmentünk a szobájába. Mutatta, hogy üljek le, de nem akartam leülni. Sóhajtott majd bezárta az ajtót és hozzám lépett. Tudom mit akart elérni, de ez most nem fog összejönni, nem fog összezavarni a közelségével, most nem. Keményen néztünk egymás szemébe, a feszültséget szinte tapintani lehetett a szobában.- Miért?- úgy terveztem amíg ő nem kezd el velem kiabálni nyugodt lesz a hangnemem, még ha nem is úgy fogom magam érezni. Láttam rajta, hogy tudja miről beszélek.

- Mit miért?

- Ne játszd a hülyét.

- Lexi..

- Csak.. Mond az igazat.

- Nem tartozik rád mit miért tettem.

- Igen? És hol marad a bizalom? Vagy az neked nem jelent semmit sem?- kezeit karomra tette és még közelebb lépett hozzám. Nem ráztam le magamról és nem is léptem hátrébb, mert tudom, hogy akkor semmit sem mondana.

- Nem miattad léptem ki és kezdtem bele ebbe az életbe.- ujjával végigsimított arcomon. Behunytam szemeimet és kissé oldalra döntöttem fejemet.

- Bárcsak tudnék hinni neked.- ahogy említettem, ismerem már, legyen szó a vonásainak apró változásáról, vagy épp egy-egy apró cselekedetéről. Kifújta a levegőt és hátrébb lépett.- Miért?- hangomban újra megjelent a határozottság.

- Alexis.- felnevettem és a fejemet ráztam.

- Most jön majd, hogy úgy próbálsz elijeszteni, hogy veszekedünk, ugye?

- Minek vagy itt?

- Nagyon jól tudod, minek kérdezed?

- Miért érdekel?

- Ohh nem.. Nem én leszek az, aki most válaszokat ad, hanem te.

- Bizalom, mi?

- Válaszolj Harry..

- Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálod.

- Ahogy én sem.. Miért nem tudsz bízni bennem? Egy kapcsolat erre épül.. A bizalomra.

- Akkor minek vagy még velem?!- összerezzentem, ugyanis rám kiabált. Szólásra nyitottam a számat, de nem tudtam megszólalni. Amikor újra hang jött fel a torkomon már kicsit sem csengett határozottan, halk volt.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.- mondani akart valamit, de megelőztem.- Azt hittem ez az egész igaz.. Hogy szeretsz, hogy szeretlek.. De tudod mit? Már fogalmam sincs mit higgyek. Menj meséld el a kis alkohol cimbiknek azt amit a legjobb barátaidnak nem vagy képes és ha ez nem lesz elég verj szét valakit háth...- mielőtt folytathattam volna keze az arcomon csattant. Arcomon könnyek gördültek végig és csak az arcát néztem.. Levegővételem megduplázódott és lassan tört fel belőlem a zokogás. Nem tudom miért sírtam ennyire, talán mert Harry sosem bántott. Feltéptem az ajtót és kisiettem, majd bevágtam magam mögött és leszaladtam a lépcsőn, de nem jutottam sokáig. Visszaestem a lépcsőre, ugyanis belerohantam valakibe. Összetörtem. Arcomat kezeimbe temettem és csak sírtam, nem érdekelt az sem, hogy kibe rohantam épp bele.

- Lex..?- nem válaszoltam, nem is lettem volna képes rá. Karjai közé vett és felemelt, de egy lépés után megállt. Karomat nyaka köré fontam és mellkasának döntöttem fejemet, most először nyitottam ki szemeimet. Louis karjai közt voltam, ő a lépcső tetejét bámulta, amikor én is odanéztem nem fogadott meglepetés.. Harry nézett le ránk az emeletről. Mikor pólójába fúrtam arcomat elvitt onnan, de amint letett a kanapéra már keltem is fel.- Lexi!

- Nem akarok vele egy légtérbe lenni és nem akarom látni!- nem vártam meg Lou válaszát, elsiettem. Bevágtam magam a kocsiba és elhajtottam, egyedül akartam lenni.

9. fejezet

Az ágyon feküdtem, átkaroltam egy párnát és csak bámultam a falat, semmi több. Szinte ebből áll ki az egész napom. Nem tudom mi van velem, de elment minden életkedvem. Ami csak rátett erre az egészre még eggyel, hogy a hangulatomhoz hasonlóan az időjárás is rosszra fordult. Ahhoz képest, hogy nyár van, a tiszta, napsütéses kék eget felváltotta a borús, sötét ég, hideg csapadékkal. Így csak még jobban elment mindentől a kedvem. Natalie próbál rájönni mi van velem a többiekkel együtt, de eddig még nem sikerült nekik, nem tudják mi ez a gyors hangulatváltozás. Azért csodálom, de hát ez van, ők sem tudhatnak mindent, még ha a barátaimról is van szó. Sokszor vannak itt, de nem igazán tudnak segíteni, senki se tud. Csak.. Tovább kell lépnem ezen és minden jóra fordul majd, talán.

Bedugtam a fülembe a fülest és elindítottam a zenét majd behunytam a szememet, ezzel kizárva a külvilágot. Képek villantak be, emlékképek.. Éreztem a könnyeket az arcomon, de rögtön le is töröltem őket. Lexi Graham meg a sírás.. Mostanában gyakori páros sajnos, régen nem volt így, alig sírtam.. Különben sem akarok sírni, elég volt már belőle. Valaki végigsimított karomon. Megijedtem és kinyitottam a szememet, majd kivettem a fülest a fülemből és felültem. Nem szólaltam meg, csak végignéztem rajta, de utána már a párnával babráltam.
- Mi van megint veled?
- Semmi.
- Lexi nekem nem tudsz hazudni, kiskorunk óta ismerjük egymást.
- Jól vagyok Zayn.
- Ha ez a műsor miatt van..
- Nem érdekel az a hülye műsor.
- Akkor mi van veled? Megint Harry csinált valamit?
- Miért gondolod, hogy mindennek ő az oka?
- Nem tudom. Semmit sem tudok, ugyanis mostanában teljesen kizársz és semmit sem mondasz el.- nem válaszoltam és nem is néztem rá, lehajtottam a fejemet. Pár percig csönd volt és éreztem magamon tekintetét, majd felkelt és elment. Sóhajtottam és kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe megmosni az arcomat, majd a következő utam a konyhába vezetett, ott is az egyik felső szekrényhez. Felkapaszkodtam a pultra, hogy elérjem a szekrényt és kivettem onnan néhány üveget. A régi, jó barátaimmal visszasétáltam az emeletre és kimentem az erkélyre. Jó idő volt, a nap már készült lemenni. Felültem a fakorlátra és lelógattam lábaimat. Ha leesek a kertbe kötök ki és max 5-6 méterre lehet a földtől. Ohh majdnem elfelejtettem bemutatni a barátaimat, vodkát, whiskeyt és néhány üveg sört. Kinyitottam az egyik sört majd belekortyoltam és az eget bámultam.
Az üvegek szépen lassan kezdtek fogyni, mindegyik tartalmából hiányzott már, nekem pont jó így. Az idő is kezdett a hangulatomhoz igazodni, a csillagok eltűntek és a szél is fújni kezdett. Az eget olykor egy-egy villám világította meg és a csöndet a dörgés zavarta meg. Hajamat ide-oda lengette a szél, még se tudott érdekelni. Egyedül az érdekelt, hogy jól le igyam magam és ne essek előre a kertbe. Bár a második sem igazán számított. Hideg cseppeket éreztem a bőrömön, eleinte csak néhányat, majd az eső szakadni kezdett, de nem mentem be. Csak ültem és ittam, mint ha misem történt volna. Behunytam a szemem, megkapaszkodtam, hogy ne szédüljek le onnan és engedtem, hogy a hideg cseppek felfrissítsék bőrömet.

/ Harry szemszöge /

Lexi miattam ilyen, megint. Senki sem tudja rajtam kívül hogy én bántottam meg újra. A reptéren nem tudom mi ütött belém, tényleg elragadott a hév, az öröm és egyben a megkönnyebbülés is, de nem is ezzel okoztam neki fájdalmat. Hanem azzal, hogy megkértem felejtsük el az egészet, és tegyünk úgy, mint ha semmi sem történt volna. Ahogy ő sem, úgy én sem tudom elfelejteni, nem megy, már annyiszor próbáltam.. Az meg hogy Zaynnel sem beszél aggasztó, neki mindent elmond, még ha nem is rögtön.. De most vele sem hajlandó beszélni. Nem tudom miből gondoltam, hogy majd pont velem fog szóba állni, de amikor már az ajtaja előtt álltam nem tudtam elmenni. Csöngettem, de nem nyitotta ki, kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam azt. Váratlanul ért, de az ajtó kinyílt. Beléptem majd bezártam magam mögött. A házban sötétség volt, ha nem lenne itthon az ajtó be lenne zárva. Ledobtam vizes dzsekimet és az emeletre mentem, a nevén szólongattam, de semmi. A szobájában jele sem volt annak, hogy ott lenne és a fürdőben is kudarc fogadott. Utolsó esélyként kimentem az erkélyre. Ott ült fönt, nekem háttal, hajából és ruhájából csöpögött a víz. A földön üres, illetve félig telt üvegek hevertek. Nem akartam megijeszteni, mert félő, hogy leesne onnan, ezért inkább lassan mentem oda hozzá és vállára tettek kezemet, felém fordította fejét. Szemei kikerekedtek és ajkai elváltak egymástól, de nem szólalt meg.- Gyere be.- a fejét rázta és elfordította tekintetét.

/ Lexi szemszöge /

- Gyere be.- hangja lágyan csengett én még is a fejemet ráztam majd elfordítottam tekintetemet. Harry megjelenése meglepett. Nem számítottam társaságra, főleg nem az övére.- Lexi..

- Miért játszadozol velem?- behunytam szememet.

- Lex, én..

- Ne hazudj többet, kérlek Harry.- ránéztem, de nem válaszolt. Megráztam a fejemet és lehajtottam. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Éreztem, hogy már nem csak a hideg esőcseppek gördülnek végig az arcomon. Állam alá nyúlva maga felé fordította fejemet, ezzel elérve, hogy ránézzek.

- Gyere be, ott megbeszéljük.

- Honnan tudjam, hogy nem fogsz megint a szemembe hazudni? Úgy akarsz velem beszélni, hogy ittam, pont azért, hogy másnapra már ne emlékezzek rá, igaz?- feltört belőlem a sírás. Már ha akartam volna, se tudtam volna letagadni feldúltságomat, főleg hogy a hangom is elfúlt a mondandóm végén. Vizes hajából csöpögött a víz és szemei fájdalomtól telve csillogtak. Kezét arcomra tette, de elfordítottam fejemet, ismét. Sóhajtott majd éreztem, ahogy felemel és bevisz a szobába. Amikor letett a fürdőben álltam. Körém terített egy törölközőt majd mélyen véste tekintetét enyémbe.- Menj el Harry.

- Lex..

- Egyszer törődsz velem, utána meg nem. Inkább menj el és ne mondj semmit.- lehajtottam a fejemet, ő pedig néhány pillanat múlva elment. Hallottam ahogy lent csapódik a bejárati ajtó, majd a házon megint úrrá lett a csönd. Levettem vizes ruháimat, átöltöztem és amit lefeküdtem az álom el is nyomott.

Épp a tv-t bámultam, amikor megszólalt a csengő. Felkeltem és elmentem ajtót nyitni.- Colin?!- tátva maradt a szám a csodálkozástól. Colin nagyon régóta a barátom, de 2 éve elköltözött a családjával Párizsba és azóta nem is találkoztunk.

- Szia Lex.- szorosan zárt karjai közé. Bementünk és leültünk egymás mellé. Szinte semmit sem változott az idő alatt amíg távol volt. Hihetetlen mennyire jó érzés megint újra látni. A mosolyt nem tudtam levakarni az arcomról, de nem is akartam.

- Hogy hogy itt vagy?

- Visszajöttünk pár hónapra. Nat mondta, hogy itt laksz és gondoltam megleplek.

- Hát sikerült. Nagyon örülök neked.

Több órán át beszélgettünk, de volt is miről. Ő is mesélt milyen volt az elmúlt két éve, és én is neki. Azt mondta egyszer muszáj lesz elmennem hozzájuk, nagyon szívesen mennék.. Annyira jó volt hallgatni és megint vele lenni. Teljesen feldobta a napomat és a kedvemet is, nem tudtam abbahagyni a mosolygást. És annyira jól éreztük magunkat együtt a délután folyamán, hogy elhívott randizni, elvisz holnap este vacsorázni. Nat átjött estére és nálam is aludt, de szinte egész éjjel csak a történtekről beszélgettünk. Azt mondta örül, hogy megint boldog vagyok. Szerintem sejtette, hogy Harry miatt voltam megint magam alatt, mert egyszer sem hozta fel. Éjjel 3 körül aludtunk el, de már 10-kor fent voltunk. Nem tudtam aludni, őt meg én nem hagytam. Rávetettem magam és csikizni kezdtem, de lelökött magáról. Mind a ketten szakadtunk a nevetéstől. Egész nap csak feküdtünk az ágyamban és néztük a tv-t, nem volt kedvünk semmihez.

Nyolcra jön értem Colin, ezért 7 körül elkezdtem készülődni. Natalie már elment néhány órája, mondanom sem kell hova. Elmentem zuhanyozni majd fogat mostam. Begöndörítettem a hajamat és halvány sminket vittem fel arcomra. Nem szórakoztam sokat a szekrény előtt, felvettem egy rövid, testhez simuló sötétkék színű ruhát, fekete magassarkúval és néhány kiegészítővel. Egy fekete táskába beledobáltam néhány holmit, amire esetleg szükségem lehet az este folyamán, majd egy kis parfüm után lementem a csengő hangjára. Egy öleléssel üdvözöltük egymást és elindultunk az étterem felé.

***

A napok telnek én pedig egyre boldogabb vagyok. Miért is ne lennék, hiszen Colin és én összejöttünk. Úgy érzem neki fontos vagyok, ő nem játszadozik velem és ez nagyon jó érzés. Boldogok vagyunk együtt már két hete, bizony ám. Natalie és a többiek is örülnek a jókedvemnek és a boldogságomnak. Túljutottam ezen a "Harry" témán. Nem tudom mi volt, de ő már a múlté. Azt nem mondanám, hogy olyan jóban vagyunk, mint régen de nem is veszekedünk egymással már. Boldog vagyok és minden jóra fordult, csak ez számít jelenleg.

Úgy volt, hogy ma átjönnek a srácok filmet nézni, pont úgy mint régen. Nat is csatlakozott hozzánk, majd Colin is jönni fog, csak írta, hogy egy picit késni fog. Nem kezdtük el a filmet, addig az időt beszélgetéssel ütöttük el, és főleg nevetéssel. A csengő hangjára felkeltem barátnőm mellől és elmentem ajtót nyitni. Egy puszit nyomott a számra, majd ujjaink összefonódtak és csatlakoztunk a többiekhez. A srácokat pacsival, Nataliet öleléssel üdvözölte. Ahogy leültünk, átkarolt, én pedig mellkasának döntöttem fejemet.

- Bejöhetek? Vagy a barátod is itt van?

- Nincs itt, de..- meg sem várta, hogy befejezzem, bejött az ajtón és bement a nappaliba.- Persze, gyere be.- szem forgatva vágtam be az ajtót majd zártam be és mentem utána. A nappaliban várt. Széttártam karomat és kérdőn néztem rá.

- Egyedül vagy?

- Nem Harry, a képzeletbeli barátaim is itt vannak.- kissé oldalra döntöttem fejemet, a szempilláimat rebegtettem és angyali mosolyt villantottam.

- Nem tetszik a stílusod.- felhorkantam majd minden szó nélkül az emeletre mentem. Erre most igazán nem vagyok vevő, köszönöm. Az én stílusom? És én mit mondjak, hogy beront a házba? Persze, hogy követett és utánam jött a szobámba. Miután belépett bezárta maga mögött az ajtót. Ooooké..

- Miért zártad be?

- Csak, hogy biztos ne zavarjanak meg.

- Még is ki zavarna meg ha egyedül vagyok?- nem válaszolt. Sóhajtva vágtam le magam az ágyra.- Hallgatlak.

- Miért csinálod ezt?

- Mármint mit?- ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Hazudsz mindenkinek.

- Mi van?- felpattantam és kérdő tekintettel léptem elé.

- Colin és..

- Oooohh, csak nem vagy féltékeny?- felnevetett és a fejét rázta.- Tudod ő nem csak játszadozik velem.

- Szereted?

- Nem tartoznak rád az érzéseim Harry.

- Tényleg Lexi?

- Biztos vagyok benne.

- Én nem így látom.- felnevettem és elléptem tőle.

- Te hogy látod, Harry? Hogyan?- széttártam karomat.

- Úgy hogy nem szereted.

- Árulj már el nekem valamit kérlek.- tartottam egy kis szünetet.- Miért van az, hogy amint az életem jóra fordul, te jössz és mindent elcseszel, hmm?

- Szóval én cseszem el.- nevetett.

- Ohh nem.. Igazad van.. Natalie az.- a szemeimet forgattam és a fejemet ráztam.- Megint idejöttél veszekedni.

- Eredetileg nem ezért jöttem, de veled nem lehet normálisan beszélni.

- Akkor áruld el minek vagy itt.- mosolyogtam, de nem kedvességből és ezt ő is tudta.

- Tudod mit? Visszajövök ha lenyugodtál.- épp nyitotta ki az ajtót, de kezemmel megállítottam és becsuktam.- Hallgatlak.. Megint.

- Lexi..

- Harry, kezdesz nagyon az agyamra menni ezzel.- kifújta a levegőt. Kezdem idegessé tenni, de ő is engem.

- Mit akarsz mit mondjak?!

- Próbáld meg az igazat!

- És ezt pont te mondod?!

- Szóval már hazug is vagyok?

- Mást átverhetsz, engem nem. Átlátok rajtad..

- Ugyan kérlek. Mitől lennél te különb akárkinél is?

- Megváltoztál.

- Csodálod? Lehet ha nem okoznál örökké fájdalmat nem lennék ilyen.

- Sajnálom.

- Mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem sajnálsz te semmit és senkit. Csak magaddal törődsz é...

- Ez nem igaz..

- Nem?! Ha nem lenne igaz a One Direction most valahol koncertet adna! Ha nem lenne igaz gondolnál a többiekre! Az álmukat törted össze, ugyan úgy ahogy több millió ember álmát is. És miért? Mert te a kocsmában akartad tölteni az időt verekedéssel és lerészegedéssel! Gratulálok!

- Nem tudod miért tettem amit tettem, nem tudsz te semmit!

- Akkor magyarázd el!- felnevetett majd arrébb tolt az útból, de nem hagytam annyiban. Megragadtam a karját és visszahúztam.- Nem fogsz elmenni, most nem. Mindig elfutsz ha éppen nem úgy alakulnak a dolgok ahogy szeretnéd, de most nem mész el. Nem, amíg el nem mondod az igazat.

- Tudni akarod az igazat?- közelebb lépett hozzám és fölém hajolt. Nagyot nyeltem, de álltam tekintetét és határozottan bólintottam.- Megtudod amint kimondtad.

- Még is mit?

- A szemembe.. Hogy nem szeretsz.

- Miért ne szeretnélek? A barátom vagy, ne legyél idióta.

- Ohh, én nem a baráti szeretlek szóra gondoltam.- még közelebb lépett hozzám, ezzel tovább csökkentve a kettőnk közötti apró távolságot. Alig pár centi választott minket el egymástól. Belenéztem szemeibe, ajkaim elváltak egymástól, de egy hang sem jött ki rajtuk. Nem tudtam kimondani, egyszerűen nem ment. Szemei felcsillantak és arca meglágyult, majd száját enyémre tapasztotta.

- Szeretlek.- a meglepettség úrrá lett rajtam és gyomrom görcsbe rándult. Homlokát enyémnek döntötte majd behunytam szemeimet.- Ezért volt minden. Mert szeretlek.- ajkaink újra találkoztak és szinte falták egymást. A falnak tolt, majd csókokkal hintette be nyakamat. Felgyűrtem fehér pólóját, majd egy könnyed mozdulattal meg is szabadítottam tőle. Lehúztam magamhoz és ajkunk újra csókban forrt össze.

8. fejezet

/ Harry szemszöge /

Ahogy itt fekszik karjaim közt.. Pár napja még nem tudtam volna elképzelni, hogy így megváltozik a kettőnk kapcsolata. Ami azt illeti most sem tudom miért lettünk hirtelen megint ilyen jóba, de én örülök neki. Jobban, mint azt bárki gondolná. Örülök, hogy megint ilyen boldog és olyan, mint régen volt. Mindig nevető, bolond lány. Másoknak sok lenne, de a barátai már hozzászoktak ahhoz, hogy így pörög és ő így teljes. Ő így önmaga, ha ugrál össze-vissza és mindenen nevet. Nála életvidámabb embert még nem láttam, és boldog vagyok, hogy visszatért a régi énje, hiszen miattam volt olyan amilyen. Én csesztem el az életét, persze nem szándékosan, de mindig is éreztem valami furcsát ha velem volt és csak neki akartam jót. Szőkés, göndör haja szétterült a párnán és az enyémhez képest apró kezét mellkasomon pihentette. Halkan szuszogott, amitől csak még aranyosabbá vált. Nagyon kiütötte magát, sose láttam még ennyire pörögni. 18 éves létére hiperaktívabb, mint egy kisgyerek, de tegnap még magán is túltett. Sokat bántottam, tudom, de csak az ő érdekeit néztem. Persze fájt.. Mindig, akárhányszor csak fájdalmat okoztam neki és miattam sírt, de muszáj volt. Nem engedhetem magamhoz közel, bármennyire is szeretném. Nem lehet. Igen, szeretném, hiszen Lexi gyönyörű, okos és bolond lány. Olyan, akire mindenki vágyik, de nem lehet. Pedig tudom, hogy van közöttünk valami különleges. Egyszerűen csak nem lehet..

/ Lexi szemszöge /

Szörnyű fejfájásra keltem. Kifújtam a levegőt, és ezzel egy időben nyitottam ki szemeimet. Harry karjai között találtam magam, csak azt nem tudom hogy kerültem oda. Mit csináltam tegnap? Alig emlékszem valamire és a fejemben mint ha háború tombolna. Végigsimítottam arcán és elmosolyodtam, majd lehámoztam magamról karjait és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és főztem egy jó erős kávét. Szörnyen fáradtnak éreztem magam, még így állva is képes lennék elaludni. Fejemet a hideg pultnak nyomtam és lehunytam szememet. Miután megittam a kávét elkezdtem mosogatni, rohadt sok mosatlan halmozódott fel tegnap és maguktól nem lesznek tiszták sajnos. Eltelt egy ideig mire végeztem vele, de sikerült. Utána neki álltam valami reggelit csinálni, ugyanis a hasam hangosan jelezte, hogy üres. Nem akartam sokáig szórakozni most semmivel ezért maradtam a rántottánál. Bekapcsoltam halkan a rádiót és táncolgattam miközben csináltam a reggelit. Én ilyen vagyok, ez van. Nem bírom ki, ha egy olyan zene megy amit szeretek.

- Te mindig így csinálsz reggelit?- elnevettem magam és megálltam.

- Csak ha jó kedvem van.

- Jó reggelt.

- Neked is. Főztem kávét.- a gőzölgő csészére mutattam majd szedtem ki két tányérra az ételből. Leültünk és csöndben megettük a reggelit. Megkérdeztem, hogy mi volt tegnap, mire mindent elmesélt. Nem akartam elhinni, hogy én ilyeneket csináltam. Jól van Lexi, gratulálok, megint idióta voltál. Nembaaaaj, néha ilyen is kell. A lényeg az, hogy jól sikerült a buli, és ennek nagyon örülök. Megszólalt a rádióban a kedvenc számom, odasiettem és felhangosítottam majd táncolni kezdtem rá és énekeltem a szövegét. Harry csak nevetett rajtam. Miután vége lett a számnak kikapcsoltam a rádiót és levágtam magam a kanapéra.

- Te sosem változol.

- Azt mondod?- bólintott én pedig csak vigyorogtam. A délelőtt nagy részét a tv bámulásával töltöttük, illetve kérdezősködtem, hogy mi volt még tegnap. Megköszöntem neki amit értem tett. Harrynek el kellett mennie, amit egy kicsit bántam ugyanis jól elbeszélgettünk, de nem láncolhatom a kanapémhoz. Az nem én lennék. Nem, én a ragasztót választanám.. Elnyúltam a kanapén és a tv-t kapcsolgattam. Szokás szerint semmi jó nem volt benne ezért hamar meguntam és ki is kapcsoltam. Szörnyen unatkoztam. Már aludni is próbáltam, de a reggeli álmosságom már sehol sem volt. Inkább elmentem a srácokhoz, ahol Zayn nagy öleléssel üdvözölt majd bementünk a nappaliba, ahol szokásosan mindenki a tv előtt volt.

- Leeeex nem tudsz nélkülem élni?

- Nem Lou. Hiányoztál.- a nemlétező könnyeinket törölgettük majd egymás karjaiba vetettük magunkat és nevettünk.- Szépen nézel ki.- megböködtem a vállát.

- Te se vagy jobb.- nevetett. Megölelgettem mindenkit és leültem közéjük. Kiderült, hogy ők is azt csinálják egész nap amit én, a nagy semmit. De legalább nem egyedül unatkozok.- El kéne menni bulizni.- minden tekintet Louisra szegeződött.

- Nem volt neked elég tegnap?- Liam kérdőn nézett rá.

- De unatkozok.- karba tette kezeit és hátradőlt.

- Menjünk a Nando's-ba.

- Nee Niall.. Én Lou mellett vagyok.

- Na a két okos megint.- Louval összenéztünk, de elnevettük magunkat Zayn kijelentésén.

- Én Lexivel soha többet nem maradok ha részeg.

- Nem is lehettem olyan rossz.- nevettem.

- Erre nem szeretnéd hallani a válaszomat.- felháborodva néztem Harryre, de nem bírtam nem nevetni. Átdobtam lábamat a kanapé támláján és lelógattam fejemet.

- Basszus nálatok nagyobb az unalom, mint nálam.

- El is mehetsz ha gondolod.- Liam nevetett. Fintorogtam és próbáltam kitalálni valamit, hogy mihez kezdjünk magunkkal, de semmi nem jutott eszembe. A nagy gondolkodásom közepette Niall kihasználta az alkalmat és elkezdett csikizni. Ijedtemben felsikítottam, amiből végül hatalmas nevetés lett, amit persze nem tudtam abbahagyni. Ami még rátett eggyel, hogy fejjel lefelé voltam, így esélyem sem volt ellene. Nem tudtam mihez kezdeni, csak nevettem és próbáltam fogni a hasamat.. Kevés sikerrel. Miután vagy hússzor kértem, hogy fejezze be, és a könnyeim is folytak már, végre abbahagyta a csikizést. A hasam fájt a nevetéstől, amit még mindig nem tudtam abbahagyni. Valahogy lemásztam a kanapéról és leültem a földre, hátamat nekitámasztva annak. Megtöröltem a szememet és nagyot sóhajtottam. Persze mindenki kinevetett, de én is ezt tettem volna a helyükben. Nem sokáig maradtam, ugyanis nem jutottunk előrébb, ezért  inkább elmentem haza.

***

- Lexiiii.- Natalie ugrott a nyakamba. Nem tudom mi ütött belé, de viszonoztam ölelését. Miután elengedett hátrébb lépett egy lépést és fülig érő szájjal nézett rám.

- Beléd mi ütött?

- Nem fogod elhinni..- szemei felcsillantak, de az arcán még mindig ott volt a nagy mosoly. Vártam a folytatást, bár nem tudom mire kellett volna felkészülnöm.- Az amerikai x Factor táncosokat keresett és kíváncsiak rád.- tátva maradt a szám,  arcomra széles mosoly ült majd ugrálni kezdtünk. Tényleg nem hiszem el, jól mondta. Mindig is ez volt az álmom és most talán valóra válthatom. Ez... Hihetetlen.

- De.. Hogyan?

- Tudom, hogy nagyon vágytál erre ezért elküldtem egy videót nekik, ennyi.

- Isten vagy. Annyira imádlak, köszönöm.- elhadartam majd a nyakába vetettem magam. Natalieval elmentünk sétálni és fagyizni, bár egyfolytában erről beszéltünk. Ő is annyira izgatott, mint én. Hogy tudom ezt neki valaha is meghálálni? Elképesztő amit tett és nem tudom elhinni, de ezért is ő a legjobb. Egy baj van csak ezzel. Ha sikerül is bejutnom a műsorba, Amerikába kell költöznöm és itt kell hagynom a szeretteimet. Viszont nem hiszem, hogy kapnék még egy ilyen ajánlatot. Ezen nagyon elgondolkodtam. Hogy lennék meg a bolond barátaim nélkül? Egész életemben mellettem voltak, de nem halaszthatok el egy ilyen alkalmat sem. Jött egy e-mail-em, hogy holnap jönnek megnézni mit is tudok. 

Nat velem maradt éjjelre és el is jött velem a stúdióba. Amíg vártunk egyfolytában csak azt hajtogattam, hogy mi van ha nem tetszem majd nekik, de ilyenkor kaptam egy ütést a karomba.
Két fiatalabb személlyel találkoztunk, Michaellel és Cassievel. Eredetileg nekem kellett volna mennem, de azt mondták itt jártak Londonba és megspóroltak nekem egy felesleges utat. Ők a koreográfusok a műsorban és nagyon kedvesek. Miután táncoltam elvonultak megbeszélni a dolgokat egymással. Natalieval a földön ülve egymás kezét szorítva izgultuk végig azt az időt. Arra gondoltam, hogy azért húzzák eddig, mert nem vagyok elég jó a műsorba. Nem akarok erre gondolni, de nem tehetek róla. Amikor visszajöttek hozzánk, felálltunk. A szívem hevesen dübörgött és kitörni készült mellkasomból, soha nem izgultam még ennyire. Felkiáltottam amikor azt mondták "Gratulálunk Lexi.". Örömömben Nat nyakába vetettem magam majd odamentem hozzájuk és megköszöntem. Azt mondták a többit elküldik majd a neten. Nem is maradtak tovább, menniük kellett. Hihetetlen érzés járt át, ennyire még sosem örültem semminek, az álmom valóra válhat. Felhívtam a szüleimet és nekik is elmondtam mi a helyzet. Azt mondták nagyon büszkék rám és nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget. Nat elment, mert Adam elviszi vacsorázni, persze maradni akart, de addig győzködtem amíg bele nem ment. Én úgy döntöttem elmegyek a srácokhoz és velük is közlöm a jó hírt. Majdhogynem rohanva szeltem át az utcákat. A mosolyt senki sem tudta letörölni arcomról. Liamet hatalmas öleléssel üdvözöltem majd beljebb mentünk. Szerencsére mindenki a nappaliban volt. Megálltam előttük és az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam mosolyomat.
- Na minek örülsz ennyire?- Zayn nevetett.
- Bekerültem az x Factor táncosai közé.
- Neeeee.- Niall ugrott a nyakamba széles mosollyal az arcán.
- De igen.- vigyorogtam.
- Gratulálunk.- mindenkitől kaptam egy ölelést.
- Akkor Danivel együtt leszel.
- Ami azt illeti..- leültem a fotelba.- Az amerikaiba kerültem be.
- Mész Amerikába!- Louis kiabált széles vigyorral az arcán.
- Oda is költözöl?- bólintottam.
- Mindig is ez volt az álmod, és mi támogatni fogunk.
- Köszönöm Liam.- mosolyogtam. Jól esett az, hogy így fogadták, hogy magam mellett tudhatom őket.
- Szóval nem is látjuk majd egymást. Szuper.- Harryre néztem és nagyot sóhajtottam.
- Ez volt az álmom és most valóra válthatom. Nem könnyű itt hagyni mindent, de én ehhez értek. Nem tudok énekelni, vagy elmenni egy csapatba játszani valamilyen sportot és nem is vagyok egy művészlélek sem.
- Miről beszélsz? Jó sportoló vagy gyönyörű hanggal.- kérdőn néztem Niallre, de elnevettem magam.
- Nekem csak a tánc van. Ti is valóra váltottátok az álmotokat és én mindvégig támogattalak titeket. Te miért nem tudsz engem? Hányszor voltatok ti is távol? Ne már Harry..
- Boccs, de én ehhez nem tudok jó képet vágni.- felállt és felment a lépcsőn. Megszólaltam volna, de Zayn megrázta a fejét. Mi ütött belé? Miért nem tud velem együtt örülni ahogy mindenki más? Miért kell ezt csinálnia? Teljesen elcseszte a kedvemet ezzel a viselkedésével. Louis azt mondta ne foglalkozzak vele és ő is örül nekem. Erre csak megrántottam a vállamat majd felálltam és felmentem a szobájába. Harry ajtaja elé érve bekopogtam, majd a válasz hallatán benyitottam és bementem. Az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta, rám nézett, letette a készüléket majd felült és egyik kezén támasztotta magát. Becsuktam az ajtót magam mögött és nekidőltem.
- Ne várd el, hogy annak örüljek, hogy elmész a világ másik részére.- ellöktem magam az ajtótól és leültem mellé.
- Nem várom el, csak.. Érted. Te hogy éreznéd magad a helyemben? Tök szarul esik, hogy nem tudsz velem örülni.
- Hé, én örülök neked is és a sikerednek is, csak jobban örülnék ha itt lennél. Büszke vagyok rád Lex és..
- Tényleg büszke vagy rám?
- Hogy ne lennék az?- végigsimított arcomon, amitől szívem hatalmasat dobbant és egy pillanatra légzésem is elakadt.- És, mikor mész?
- Tessék?
- Te is támogattál.- nagyot sóhajtott.- Nekem is támogatnom kell téged. Nem az én érdekeim a fontosak, hanem a tieid.- nem válaszoltam csak megöleltem. Jól estek szavai. Arcomat nyakába fúrtam és behunytam szememet.
- Köszönöm.- nem szakítottuk meg az ölelést, fejét enyémnek döntötte. Mélyen szívtam be illatát és teljesen elfeledkeztem mindenről. Vagy percekig lehettünk egymás karjai közt. Olyan jó érzés volt, nyugodt. Eltávolodtam tőlem majd mielőtt felkeltem volna egy puszit nyomtam az arcára. A srácok lent kérdő tekintetekkel fogadtak, csak annyit mondtam nekik, hogy megbeszéltük a dolgokat. Elvégre ez az ami történt fent. Persze megint hülyeségeket találtak ki, de ők sem gondolták komolyan, csak feldobták a hangulatot. Nem sokáig maradtam náluk. Otthon az volt az első, hogy leültem a gépem elé és megnéztem az üzeneteimet. Két nap múlva kell mennem, és már megvan a repülőjegyem, a szállással együtt. Mindenkinek küldtem egy sms-t, hogy tudjanak róla majd kikapcsoltam a gépemet és aludni próbáltam, de nem tudtam. Csak bámultam a plafont.
Szinte egész éjjel fent voltam és gondolkodtam. Aludni ha akartam volna se tudtam volna, ugyanis szörnyen izgatott voltam. Sok mindent átgondoltam és a döntésem megszületett. Elmegyek a műsorba, nekem ez volt az álmom és ha egyszer valóra válthatom, miért ne tenném?

Mások a helyemben az utolsó napjukat a családjával és a barátaival töltené, én nem. Senkit sem engedtem be és senkivel sem beszéltem. Nehezebb lett volna elköszönni és félő, hogy rávennének a maradásra. Ezt a napot leginkább pakolással töltöttem. Semmit sem akartam itthon hagyni és sikerült megtöltenem 4 bőröndöt a holmimmal.

Korán keltem, ugyanis a gépem 9-kor száll fel. Lezuhanyoztam és fogat mostam majd elvégeztem a szokásos teendőimet. Nem ettem semmit, nem tudtam. A gyomrom görcsben volt és nem akartam rosszul lenni. Körbenéztem a házban majd kiléptem onnan. Fura elhagyni ezt a házat, az otthonomat. A taxiban csak kifelé bámultam, szerettem volna még egyszer rendesen megnézni Londont mielőtt itt hagynám. Úgy beszéltük meg, hogy mindenki a reptérre jön majd elköszönni. Leültem az egyik székre és csak vártam. Annyi minden kavargott a fejemben, de még is csak egy valamire tudtam koncentrálni.

- Vigyázz magadra Lex.- a szüleim szorítottak magukhoz. Tisztelegtem majd elnevettem magam. Leguggoltam a húgomhoz, aki a szemét törölgette apró kezével.
- Mi a baj Hercegnő?
- Hiányozni fogsz.
- Látni fogsz majd a tv-ben és minden nap beszélünk.
- Ígéred?
- Ígérem.- elmosolyodtam és magamhoz szorítottam. Mielőtt a többiekhez mentem volna egy nagy puszit nyomtam a homlokára. Natalie következett egy nagy öleléssel, majd egyesével gyűjtöttem be a srácoktól is az öleléseket és a szereteteket. Harryt hagytam utoljára, lé léptem és felnéztem rá.
- Érezd jól magad és vigyázz magadra.- eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé.
- Úgy lesz.- elmosolyodtam. Belenéztem gyönyörű zöld szemeibe majd megöleltük egymást. Szorosan fonta körém karjait, mint ha attól tartott volna, hogy soha többet nem lát majd. Az ölelést követően mélyen néztünk egymás szemébe majd egy puszit nyomott a homlokomra. A bemondóban egy női hang közölte, hogy itt az ideje indulni. Intettem nekik és elindultam a kapuk felé a sok emberrel együtt, de nem szálltam fel a gépre, ahogy a bőröndjeimet sem adtam be. Nem tudnék elmenni bármekkora is álmom válna valóra. Ez van. Nem tudok a barátaim nélkül élni. Nem számít, hogy mindig is ezt akartam, ha ez az ára nem akarom. Már üzentem Cassienek is, és mindent lerendeztem. Fogtam a csomagjaimat és elindultam a kisebb csapat felé. Letettem a cuccomat és feléjük siettem, persze éppen akkor indultak. Megkopogtattam a fürtös vállát.- Hiányoztam?- ahogy megfordult szemei kikerekedtek és arcára meglepettség ült.
- Lex!- karját szorosan fonta körém. A következő cselekedete az ölelést követően váratlanul ért. Száját enyémre tapasztotta. Kissé lefagytam a csókot követően. A többiek "huu"-zgatni kezdtek, éreztem ahogy elvörösödök, ezért inkább újból megöleltem és arcomat pólójába fúrtam, ezzel mélyen szívva be finom illatát.

A reptéren csak annyit mondtam nekik, hogy otthon elmondok mindent. Leültünk a nappaliba, természetesen minden szem rám szegeződött. Igazából én még nem fogtam fel a történteket és még mindig azon rágódok. Harry csókján..
- Alexis!- Lou kiabálva vágott hozzám egy párnát, ezzel elérve, hogy megint köztük legyek.
- Mi?- elnevette magát és a fejét rázta.
- Te hol jársz?
- Én tudom hol járna, ha csak ketten lennének Harryvel.- felháborodva néztem a kis szőke barátomra. Ez elég kínos volt, ugyanis a családom is ott ültek velünk. Megköszörültem a torkomat majd nagyot nyeltem.
- Mitől gondoltad meg magad?- Natalie mentett meg.
- Inkább kitől.- elmosolyodtam. Niall épp szólásra nyitotta a száját, de megelőztem.- Niall ha megszólalsz nem tudom mit csinálok veled, de nem fog tetszeni az biztos.- az illető csak nevetett és maga elé tartotta kezeit védekezésképpen.- Nem tudnálak itt hagyni titeket. Úgy nekem nem éri meg ha nem lehettek mellettem.
- De erre vágytál egész életedben.
- Csak vágytam.- megrántottam a vállamat.
- Lex..
- Ez az én döntésem.
- Oké.. Csak én érzem most rosszul magam? Olyan ez, mint ha miattunk nem mentél volna el.- Natra néztem és felvontam szemöldökömet.
- Részben miattatok maradtam, de legfőképp magam miatt úgyhogy mosolyogj te bolond.- elnevettem magam. 

A szüleim a húgommal együtt nem sokkal később elmentek, azt mondták örülnek hogy maradok, de szerintük nem lett volna szabad kihagynom egy ilyen alkalmat.. Hogy megvalósítsam az álmomat. Nem számít, én már mióta az álmomat élem.. Hiszen, mindig is ilyen barátokra vágytam. És most ne a "híres" jelzőre gondoljatok, mert nekem akkor is ők lennének a legfontosabbak, ha nem lennének híresek. Bár akkor Zaynen kívül nem ismerném őket, de az más téma..

Lent hagytam őket had beszéljék ki a dolgokat, én addig felmentem kipakolni. Nat azt mondta néhány perc múlva jön majd segíteni. Hahh, nem akar lemaradni semmiről sem odalent. Először a ruháimat tettem vissza a szekrényekbe, a cipőkkel együtt. Hallottam, ahogy kinyílik az ajtó, de nem néztem hátra.- Nat jókor jössz. Szükségem van a magasságodra.
- Én is jó leszek?- megfordultam, de az arcom már nem tükrözött vidámságot. Nyugalmat erőltettem magamon, ugyanis a szívem épp kitörni készült mellkasomból. Mióta és miért vált ki belőlem Harry ilyen érzéseket?
- Levennéd azt a fekete dobozt, kérlek?- odalépett hozzám, majd kinyújtotta kezét és levette a kért tárgyat amit a kezembe adott utána, de egész idő alatt engem nézett.- Köszönöm.
- Ami a reptéren történt. Csak..- megköszörülte a torkát.- Elragadott a hév, sajnálom.
- Felesleges.
- Nem szeretném ha ebb...
- Nem, az nem lenne jó s...
- Senkinek s..
- Tudom.- egymás szavaiba vágva beszéltünk.
- Nem tehetnénk úgy, mint ha meg sem történt volna?- úgy éreztem, mint akit gyomorszájba vágtak.
- Miről is beszélünk?- elmosolyodott és végigsimított karomon. Mosolyt erőltettem majd mikor kiment a szobából a földre rogytam. Azt hittem.. Erre tessék. Hogy lehettem ekkora hülye? Már megint. Fejemet a szekrénynek döntöttem és behunytam szememet. Kipakoltam mindent és lementem hozzájuk. Jó kedvet erőltettem magamon, de egész idő alatt legszívesebben sírtam volna. Nem kerestem tekintetét, még csak rá se néztem. Nat nálam maradt miután elmentek. Várható volt, hogy felhozza a témát, de egyszerűen lereagáltam és azt mondtam neki, mint amit nekem Harry. Belülről pedig a szívem még apróbb darabokra tört össze.