7. fejezet

Sziasztok Drágáim!

 Nem szokásom itt a fejezetek előtt írogatni, csak azzal a kéréssel fordulok hozzátok, hogy írjatok véleményt a rész végén, örülnék neki nagyon.:) Köszönöm.

Ölelés. xx

Nem beszéltem Harryvel amióta nálam járt és azt mondta hiányoznak neki a közösen töltött idők. Valami megváltozott bennem odabent. Nem tudom pontosan mi ez, de az iránta érzett utálatom csökkent. Na mindegy, az élet megy tovább. Sőt annyira, hogy ma kisebb medencés bulit tartok egy kis grillezéssel. Nat átjött segíteni pakolni és a többi dologban segíteni nekem. Nem hívtam sok embert, csak a barátaimat. Azaz itt lesz Nat, Adam, Zayn a többiekkel együtt és a barátaim táncról. Kell már egy kis szórakozás mindenkinek, de főleg nekem. Igen, Nattal megbeszéltük a dolgokat és bocsánatot kértem a viselkedésemért. Tudom, hogy csak segíteni szeretett volna és hülyén viselkedtem. A lényeg az, hogy már minden rendben van köztünk. Natalieval "átrendeztük" a kertemet. Asztalokat vittünk ki, amikre színes papírpoharakat helyeztünk el és tettünk ki néhány törölközőket egy székre. A fakerítésre és a fákra lámpásokat lógattunk, ezek este rohadt jól fognak kinézni. A medencébe szivacslabdákat, nagy úszógumikat és strandlabdákat dobáltunk. Kivittük a laptopomat és rákötöttük a hangfalakra. Egy másik asztalra nasikat tettünk nagyobb tálakba öntve. A grillt majd a srácok megcsinálják, azt rájuk bízzuk. Nat megkapta a lenti fürdőt én pedig a sajátomba mentem készülődni. Felvettem a neon színű rózsaszín bikinimet és főlé húztam egy egyszerű fehér nyári ruhát, amit a nyakamnál kötöttem meg. A hajamat hagytam úgy ahogy volt, és sminkelni sem sminkeltem. Minek ha úgy is medencézni fogok?  Fújtam magamra egy kis parfümöt majd leugráltam a lépcsőn. Nat nekem háttal állt, így az utolsó három foknál elrugaszkodtam és a hátára vetettem magam amitől ő előre esett, így mind a ketten a földön kötöttünk ki és hangos nevetésben törtünk ki.

- Mi van itt? Én is, én is!- Louis ugrott rám amitől felnyögtem, de nem bírtam abbahagyni a nevetést. Nat alattunk fájdalmas hangokat adott ki, ezért lemásztunk róla és felsegítettük. Megcsapkodta a karomat amitől csak még jobban nevettem. 

- Visszatért a régi Lexi.- Niall a nyakamba vetette magát. Arcát kezeim közé fogtam és agyon puszilgattam. Miután sikerült lenyugodnom, csak úgy megjegyezném, hogy legalább 5 percembe telt, mindenkit egy öleléssel üdvözöltem, kivéve, hogy Pezz, El és Dani kaptak még két puszit is. Nem sokkal később megjöttek a többiek is és kimentünk az udvarra. Rábíztuk a srácokra a sütögetést, mi pedig kifeküdtünk a fűre napozni, plusz jókat nevettünk a bénázásaikon.

- Ha Lou süti a húst én nem eszek belőle.- nevettem.

- Ezt még megbánod Lex.- Louis hozzám vágott egy vízibombát. A hirtelen jött támadástól és jéghideg víztől megijedtem, de csak nevettem és visszadobáltam. Végig rohantam az egész udvarban nevetve, Louis pedig utánam ugyanis bele akart cseszni a medencébe. Berohantam a házba, de még oda is követett. Nem tudtam hova menni, ezért kimentem az ajtón, de megbántam. Nem jött utánam, helyette bezárta az ajtót és mögötte röhögött.

- Louis engedj be.- egyszerre csöngettem és dörömböltem, de majdnem megfulladtam a nevetéstől. Nem is lenne baj ezzel, hogy kizárt, ha nem egy szál bikiniben lettem volna.- Ez nem vicces, engedj be.- nem bírtam komoly lenni, de ahogy hallottam ő sem.- Louis ha meglát valaki.. Ohh.. Csókolom Mrs. Forbes.- aranyosan mosolyogtam a kedves szomszédomra. Mrs. Forbes igazából egy hatalmas pletykafészek, ahogy ismerem amint beér a házba már hívja is a többieket és meséli az új híreket. Régen Zaynnel mindig kamu dolgokat mondtuk egymásról neki és utána szét nevettünk magunkat rajta. Az idős hölgy végigmért majd felszegett fejjel ment be a házba. Elnevettem magam és kerítéshez mentem. Sokkal magasabb mint én, de egy próbát megér. Semmire se mentem természetesen..- Lou baszdmeg ez a kerítés nekem magas.- hallottam ahogy mindenki jót szórakozik a szerencsétlenkedéseimen. Próbáltam agyalni, hogy mihez kezdjek és hogy jussak be, de akkor megjelent egy ismerős arc az ajtóban. A nyakába ugrottam és egy puszival megháláltam amiért megmentett. Miután bementünk Niall nyakába ugrottam, aki kiszaladt velem a többiekhez.- Tomlinson most menekülj! Mrs. Forbes úgy nézett rám, mint egy idiótára.- nevetve mentem az említett felé. Egy idő után abbahagyta a hátrálást, gondolom rá jött, hogy nem sok esélyem van ellene. Ahogy elé értem próbáltam felvenni a komoly arcomat, de nem jött össze és elnevettem magam, ahogy ő is. Kihasználtam ezt és a medencébe löktem. Folytak a könnyeim és Matt mögé szaladtam. Ő az egyik barátom táncról, csak hogy tisztázzuk. Louis röhögve mászott ki a vízből és felém jött. Már nem bánt, így kvittek vagyunk. Adott egy nagy vizes ölelést és Elhez ment. Olyan aranyosak együtt és olyan jó nekik. Mindig irigykedtem a kapcsolatukra, persze nem rossz értelemben. Sosem volt olyan kapcsolatom, mint az övüké.

Liammel felmásztunk a fára néhány vízibomba társaságában és a többieket vettük célba. A legtöbb dobásunk talált, de voltak akik visszadobáltak. Jót nevettünk fent a többieken, akik először nem tudták honnan érte őket a támadás, de amikor megláttak minket fuldokolni a nevetéstől rá is jöttek. Alig ittam alkoholt, a kedvem még is az egekben járt. Liam miután kifogytunk a bombákból lemászott és a barátnőjéhez ment. Lábammal megkapaszkodtam az ágban és hátradőltem. Lajhárnak éreztem magam ahogy ott lógtam fejjel lefelé a fáról. Akaratlanul is elnevettem magam. Hiába, én ilyen vagyok. Aki a saját hülyeségén nevet, ráadásul egyedül.

- Te mennyit ittál?- zöld szempárral találtam szembe magam.

- Ha ittam volna szerinted most itt lógnék?- vigyorogtam.- Ma még semmit, de jó hogy mondod.

- Iszol velem?

- Ha segítesz innen lejönni.- átkarolta derekamat és miután elengedtem magam megtartott, így nem estem le. Megköszöntem a segítséget és a piák felé mentünk. Kezdésnek vodkát ittunk, tisztán.. Aztán jött valami színes lötty. Nem tudom mi volt, csak ittuk.

Mindenki a medencében volt, Zaynnen és rajtam kívül, de én inkább a napozást választottam. Elnyúltam az egyik napágyon és süttettem magam, de hirtelen sötétség lett. Kinyitottam a szememet és kérdőn néztem arra a személyre, aki eltakarta előlem a napot. Shannon ült le mellém, őt is táncról ismerem.

- Mi van közted és Harry között?

- Mi?- felültem majd elnevettem magam.

- Jól hallottad.- vigyorgott.- Ahogy egymásra néztek..

- Mint két ember szokta. Ne már.- vállon löktem.

- A szemeid nem ezt mondják.- felháborodva néztem rá, de elnevettem magam.

- Nincs közöttünk semmi.- felvonta szemöldökét.- Talán tetszik neked? Szóljak neki?- csak nevettünk.

- Hülye.- vállon lökött és vigyorgott.

- Várj.. Harry!- a fürtös a medence túloldalán volt. Mielőtt folytathattam volna Shan a vízbe lökött. Nem a víztől fuldokoltam, hanem a nevetéstől miután feljöttem. Felhúztam magam és a medence szélére ültem, Shan pedig mellém. Harry úszott oda és kérdőn nézett ránk.- Semmi, bocsi.- nevetve ráztam a fejemet, de elkapta a lábamat és berántott a vízbe. Harryt megütögettem a vízben a tettéért, de csak nevettünk. Jól éreztem magam a barátaimmal, hosszú idő után újra. Minden jól alakult, egészen addig amíg Louval nem álltunk neki versenyezni, hogy ki bír többet inni. A legtöbb embernek nem tetszett, de voltak akik velünk nevettek, mint például Niall és Matt. El, Nat, Zayn és Harry viszont eléggé ellenezték, de nem foglalkoztunk velük. Egy idő után már nem számoltuk, hogy hányadik pohárnál tartunk, illetve nem is igazán tudtuk. 

Harry kivette a kezünkből az üveget és elvitte. Louissal összenéztünk és szomorú arcot vágtunk, majd elnevettük magunkat.

- Tudod Lex, én nyertem.

- Csak szeretnéd. Bizonyítsd be.

- Hogyan?

- Menj végig a medence szélén, ha végig bírsz menni anélkül, hogy elesnél vagy beleesnél, nyertél.

- Jó, de utána te is.- röhögött.- És nem ér direkt elesni.- szívemre tettem kezemet és bólintottam.- Ha egyikünk sem esik el, iszunk még.

- Benne vagyok.- nevettem, ő pedig nagy nehezen felkelt és a medencéhez botladozott.

- Mit csinál?- Liam indult el felé, de kitettem a kezemet.

- Hagyd.- Mindenki őt nézte, voltak akik nevettek és voltak, akik nem. Nekem a könnyeim is folytak tőle. Louis majdnem a székre esett visszafelé, de végül a két lábán tért vissza.

- Nem akarom, hogy te nyerj, inkább igyunk még.- a táncos barátaim már elmentek így csak mi maradtunk.

- Tudod Tomlinson, ez életed legjobb döntése.- elnevettük magunkat és megrohamoztuk a piás asztalt. Egészen addig tartott a mi kis iszogatásunk, amíg a többiek el nem pakolták őket. Kiakadtam, hiszen ez az én házam és az én bulim, de a végén csak nevettem, Zayn pedig a fejét rázta. Fintorogtam majd megbeszéltem Louval, hogy most én jövök. A medencéhez csak úgy jutottam el, ha közben kapaszkodtam valamiben. Lou jót nevetett rajtam. A széléhez álltam és meghajoltam amitől még jobban megszédültem de előre léptem. Nem nagyokat léptem, mégis a világ szörnyen forgott körülöttem és teljesen elvesztettem az egyensúlyomat. Úgy éreztem eltűnt alólam a talaj és a külvilág zajai is lehalkultak. Nem éreztem semmit és nem tudtam mi történik. Elfogyott a levegőm és lassan minden elsötétült.

A ruhám furcsán vizes volt és valami hideg, kemény felületen feküdtem. Köhögni kezdtem. Hirtelen felültem és levegő után kapkodtam, de valaki visszanyomott a földre. Annyira volt időm, hogy megnézzem hol is vagyok. A medence szélén feküdtem és szaporán vettem a levegőt. Kérdésekkel rohamoztak körülöttem és kérték, hogy szólaljak meg. Minek? Nem beszéltem eleget a délután folyamán? Ahogy fölém hajolt hajából és arcáról a cseppek rám estek. Belenéztem zöld szemeibe és körülöttem minden más eltűnt.

- De szép szemeid vannak.- kezemet arcára tettem majd hátrasimítottam egy vizes tincset arcából. Elmosolyodott és megrázta a fejét. Hallottam a halk nevetést majd valaki segített felülni.

- Lex, jól vagy?- Zayn felé néztem és bólintottam. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mi is történt pontosan.

- Én nyertem Lou.- széles mosolyt villantottam és megtapsoltam magam, elnevették magukat. Úgy látszik a hideg víz egy picit segített a józanodásban, de azért még mindig ott volt bennem az alkohol.- Jössz nekem egy pohár...

- Semmi alkohol.- Nat szólalt meg.

- Héé, én limonádét akartam mondani.- karba tettem kezeimet és szomorúan néztem rá.

- Örülök, hogy nincs bajod Lex.- Niall mosolygott. Kinyújtottam kezeimet, ezzel jelezve, hogy ölelést kérek tőle. Kaptam is egy hatalmasat.

- Nem baj ha én most felmegyek átöltözni?

- Addig mi összepakolunk.

- Dehogyis. Majd én holnap meg..

- Összepakolunk.- magam elé tartottam kezeimet mielőtt Zayn bekap vacsira. Feltápászkodtam, de rögtön meg is szédültem. Borulás helyett két kezet éreztem a derekamon.

- Segítek neki mielőtt megint elzúgna.

- Héé.- megütöttem, majd engedtem had vezessen. Nem tudom mi jött rám, de amint beértünk a házba elkezdtem táncolni.

- Lex ne már, így is alig állsz a lábadon.- kinyújtottam a nyelvemet a kis fürtös barátomra, de a lépcső aljánál megtorpantam. Kérdő tekintettel nézett rám, majd sóhajtott és felemelt, úgy ahogy a menyasszonyokat szokás. Átkaroltam nyakát, majd dúdolni kezdtem az esküvős indulós zenét. Tudjátok melyiket.. Elnevette magát.

- Szeretnéd ha elvennélek?- az ajkamba haraptam és elgondolkodtam kérdésén. Persze tudtam, hogy csak szórakozik, de az agyam befolyásolva volt.

- Szeretném.- egy puszit nyomtam az arcára, majd mellkasának döntöttem fejemet és a vizes pólójával játszadoztam. Letett a szobámba a földre. Vettem ki a szekrényből száraz fehérneműt, egy rövidnadrágot és egy pólót. Ahogy a fürdőbe lépkedtem megint dúdolni kezdtem az esküvős dallamot és a ruháimat lengettem. Visszanéztem rá az ajtóból és kivillantottam fogsoromat egy széles mosoly társaságában. Elnevette magát és megrázta a fejét.

- Aranyos vagy.

- Annyira, hogy elveszel?

- Menj öltözz át.- nevetett.

- És te? Te is tiszta víz vagy.

- Menj.- beléptem az ajtón és becsuktam magam mögött. Levettem vizes ruháimat majd megtörölköztem és belebújtam a száraz ruhákba. Néhányszor elestem, de olyankor jót nevettem magamon. Vizes hajamon végigmentem egyszer fésűvel, majd kiléptem az ajtón. Harry az ágyamon ült, de már rajta is száraz ruhák voltak.

- Megjött a menyasszony.- nevettem.

- Kicsit ázott, nem gondolod?

- Nem a külső a lényeg.- odaléptem hozzá és megböködtem az arcát majd leültem a földre.

- A többiek mérgesek rám?

- Dehogyis.

- És itt maradnak?

- Szerinted?

- Várj! Ne mondd ki a választ, én akarom. Igen.

- Gratulálok.- nevetett és pedig széttárt karokkal dőltem hátra.

- Edward vagyok. Úúú kitalálom épp arra gondolsz, hogy hol legyen a nászutunk.- ülő helyzetbe tornáztam magam, de nevetve lökött vissza a földre.

- Aranyos vagy részegen, bár múltkor nem ilyen voltál.

- Múltkor még utáltalak.

- És most már nem?- felültem és a fejemet ráztam.

- Nem.

- Itt hagyhatlak egy percre úgy, hogy nem csinálsz semmit és nem töröd össze magad?

- Itt, de csak ha megmondod nekik, hogy nem szükséges itt maradni, jól vagyok.

- Megbeszéltük.- széles mosoly ült az arcomra, majd néztem ahogy kisétál a szobából. Előre-hátra hintáztam, majd felpattantam és az erkélyre mentem. Felültem a fakorlát tetejére és lelógattam a lábamat. Lehajtottam fejemet és lekötött az, hogy nézzem ahogy a lábamat mozgatom.- Nem úgy volt, hogy nem csinálsz semmit?

- Az egy perc már rég letelt.

- Ha leesel onnan..

- Nem fogok.- fintorogtam és hátradőltem, de csak hintáztam egyet. Elnevettem magam, ő pedig a fejét rázta. Elindult vissza a szobámba.- Harry ne hagyj itt, le fogok esni.

- Jól van Lex.- még csak meg sem fordult. Felkiáltottam, ő pedig megfordult. Úgy tettem, mint aki épp hátraesik, de csak szórakoztam vele. Hátradöntöttem fejemet és nevettem. Mikor előre néztem ott állt előttem. Kivételesen magasabb voltam nála, de alig egy fél fejjel. Az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam nevetésemet. Leugrottam onnan és felnéztem zöld szemeibe, de mielőtt bármit is mondhattam volna kézen fogott és húzni kezdett. Levezetett a lépcsőn, ahol a barátaim voltak.

- Louuu.- a nyakába ugrottam. Nevetve pörgött velem egyet. Úgy látszik kicsit ő is jobban van. Bocsánatot kértem tőlük a medencés dolog miatt majd öleléssel köszöntem el tőlük. Harry maradt, de figyelmeztettem, hogy ilyenkor addig pörgök amíg végleg le nem merülök. Felmentünk a szobámba és betettünk egy filmet, de tíz perc múlva kikapcsolta mert nem bírtam abbahagyni a nevetést. Egy idő után úgy tűnt feladta velem a harcot és hátradőlt az ágyon. Nevettem és elkezdtem táncolni, ezzel ünnepelve győzelmemet.

- Lex, kérlek fejezd már be. Fáradt vagyok.

- Én szóltam.- nevettem és ráugrottam. Államat mellkasára tettem és őt néztem. Mielőtt megint kitört volna belőlem a nevetés arcomat a pólójába fúrtam. Egy puszit nyomtam az arcára, majd lemásztam róla. Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem mellé.- Köszönöm amit tettél.- a szemeimet egyre nehezebbnek éreztem. Közelebb bújtam hozzá, mire átkarolt és egy puszit nyomott a hajamba. Az álom szépen lassan elnyomott Harry karjai között.

6. fejezet

A napjaim szinte ugyan úgy teltek. Vagy a házban voltam egész nap, vagy Nattal sétáltam, ugyanis hazajöttek a nyaralásból. Neki is a lépcsős változatot mondtam, ahogy mindenki másnak. Hazudtam nekik, mindenkinek. Amitől szörnyen érzem magam, de nem mondhatom el az igazat, senki sem tudhatja meg. Kevin részeg volt. Tudom, hogy ez nem mentség, de ez van. Én is csak ezt tudom mondani, egészen addig amíg meg nem tudom miért itta le magát és mi ütött belé. Elmentem hozzá, megint. Nem éppen a legjobb ötlet, de más módja nincs annak, hogy megtudjam miért volt ilyen. Félve bár, de bekopogtam az ajtón. Ahogy egymással szembe álltunk, nem is tudom milyen érzés fogott el. Meg akart ölelni, de elhúzódtam, ezért inkább mutatta, hogy menjek be. Leültünk a nappaliba ahol többször is végignéztük egymást. Körmeimnek a nyoma még mindig ott díszelgett az arcán.
- Mi történt veled?- oké, ez most komoly? Nem is emlékszik? Hogy nem lehet erre emlékezni?
- Tényleg nem tudod?- a fejét rázta.- Te tetted.- az arcát fürkésztem és próbáltam érzelemmentesen nézni rá. Szemei kikerekedtek és ajkai elváltak egymástól.- Részeg voltál.
- Lexi..- átült mellém.- Annyira sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.- végigsimított karomon, de elhúzódtam.- Lex.. Kérlek.
- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem miért ittál megint.
- Lexi, beszéljük meg.
- Csak válaszolj.- nagyot nyeltem. Csillogó, fájdalmas tekintettel nézett rám. Megráztam a fejemet és elmentem. Utánam nyúlt, de leráztam magamról kezét. Ha nem képes elmondani az igazat, akkor inkább hagyjon békén. Talán így lesz a legjobb mindkettőnknek. Nem haza mentem, hanem a stúdióba. Így nem táncolhatok, de nem akarok hazamenni. Van egy olyan érzésem, hogy nem lennék egyedül, és most nekem magányra van szükségem. Betettem valami zenét és leültem a földre. Jó ez így, nem kell ennél több. Vagyis de, hogy táncolhassak, de az most lehetetlen.

***

Végre leszedték rólam a gipszet és a 'baleset' nyomai is eltűntek. Már csak az emlékeimben élnek a történtek. Azóta nem beszéltem vele, mióta ott jártam, de ez így van jól. Ha nem mondja el, miért ivott már megint, akkor ne mondja. Leszarom.
Sóhajtva másztam ki az ágyból. Már csak órák óta a falat bámulom, mint ha azt várnám, hogy hozzám szóljon, vagy fogalmam sincs. Asszem visszatértem.. Lementem a lépcsőn, persze eszembe jutott Lou most mit mondana, ezért elmosolyodtam. Csináltam magamnak rántott sajtot és salátát, majd levágtam magam a kanapéra, a tv elé. Eddig se volt kedvem kimozdulni, és most meg még annyira sincs. Elmentem ajtót nyitni a csengő hallatára.
- Szia Lex.- kitártam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöjjön be, majd a nappaliba érve mutattam, hogy üljön le. Mivel nem szólt egy szót sem kezembe vettem a tányért és ott folytattam, ahol abbahagytam miatta.- Tudod illik visszaköszönni.- felvontam szemöldökömet majd felnevettem és a fejemet ráztam.
- Szia Harry.- gyors mosolyt villantottam.- Most jó?
- Tudod, ha belevinnél egy kis kedvességet is.
- Ne vegyelek el mindjárt?- a szemeimet forgattam mire felnevetett.
- Szóval? Ki tette veled?- lenyeltem a falatot és letettem a tányért az asztalra.
- Elment az étvágyam. Meglepő, nem?
- Sosem változol.
- Te viszont még mindig itt vagy.
- Amint elmondod ki tette veled eltűnök.
- Menj és verd szét Nat lépcsőjét, csak hagyj már.- elnevette magát és megrázta a fejét.
- Egy lépcső nem karcolja így fel a karodat, nem okoz ekkora sérülést az oldaladon és még sorolhatnám. Szeretnéd ha folytatnám?
- Honnan tudod ha veled még nem történt ilyen?
- Ugyan Lexi. Játszhatod ezt ameddig akarod, de engem nem versz át, ismerlek már.
- Csak hiszed, hogy ismersz. Nem tudsz rólam semmit sem.- mélyen néztünk egymás szemébe. Nem fog megtörni, ő biztos hogy nem. Harrynek mondanám el utoljára a teljes igazságot, vagy el sem mondanám. Mert.. Miért is kéne? Meg kellett szakítanom a szemkontaktust, ugyanis megszólalt a telefonom. Kevin hívott.. Kezembe vettem a készüléket majd betettem az egyik párna alá. Rohadtul nem vagyok rá kíváncsi.
- Nem veszed fel?- nem válaszoltam.- Eddig mindig ugrottál az összes hívásra, most meg semmi?
- Az emberek változnak.
- Te nem.
- Majd visszahívom.
- Azt kétlem.- felhorkantam majd tekintetemet a tv felé irányítottam. Éreztem magamon tekintetét, de nem érdekelt. Nem fogok neki semmit sem mondani. Különben sem tartozik rá az életem. Egyáltalán mit keres itt? Most hirtelen érdekli az életem? Elegem van a játékaiból, jobban mint azt bárki gondolná. Meguntam, hogy engem bámul ezért inkább kivittem a tányért a konyhába. Elidőztem ott egy kicsit az elpakolással. Vicces azért, hogy kerülöm a saját házamban. Amikor visszamentem épp telefonon beszélt. Az én telefonomon.. Nem vett észre ezért volt alkalmam hallgatózni. 
- Hogy érted, hogy a múltkori után?
- ...
- Te tetted vele?- szemeim kikerekedtek és felé siettem. Kivettem kezéből a telefont, majd a kanapéra hajítottam.
- Mit művelsz a telefonommal?
- Lépcső, ha?- arca megváltozott és légzése felgyorsult.
- Miről beszélsz?- persze, hogy tudtam miről beszél, de nem vallhattam be. Muszáj kitartanom a végsőkig. Tudtam, hogy tudja mi történt, és hogy Kevinnel beszélt. Ez az idióta biztos elmondta neki.
- Még most is játszod a hülyét? Kevin volt, ugye?
- Mi volt ő? Meghülyültél?
- Látom rajtad, meg se kell szólalnod.- elindult, de beelőztem és beálltam az ajtó elé.- Állj félre Lex.
- Nem.
- Nem mondom többször.
- Nem érdekel. Nem fogok elmenni innen, ahogy te sem teszel semmit. Nem félek tőled Harry.- közel hajolt arcomhoz, amitől nagyot nyeltem és próbáltam leplezni idegességemet.
- Nem így viselkedik az aki nem fél.- a kilincs felé nyúlt, de kezére tette enyémet, ezzel megállítva a levegőben.- Erősebb vagyok nálad.
- És idiótább. Nem fogsz hülyeséget csinálni.- álltam tekintetét.
- Úgy sem tudsz megállítani.
- Most miről beszélsz? Egyáltalán mi ütött beléd? Miért nem tudsz továbblépni ezen, ahogy mindenki más tette?
- Állj félre Lex, nem kérem többször.
- Nem.- hangom határozott volt, aminek örültem. Éreztem, hogy ezzel csak tovább idegesítettem, de nem hagyhatom, hogy bármi hülyeséget tegyen. Karjaimnál fogva tett arrébb és kilépett az ajtón. Követtem és megragadtam karját, de lerázta magáról kezeimet.- Harry kérlek.- mint ha meg sem hallotta volna. Ötletem sem volt mit kellett volna tennem. Ahogy megállt beleütköztem. Felismertem a házat.. Nem. Beálltam elé és mellkasára tettem kezemet.- Miért nem tudod elhinni, hogy semmi köze hozzá?
- Mert elmondta, ha te már nem tudtad.
- És mit számít ez?
- Hallod te magadat?
- És te? Ez nem te vagy. Ahogy ő sem volt önmaga. Részeg volt, Harry.
- Ez nem mentség semmire.
- Ezt pont te mondod. Pont te, Harry.
- Csak hogy én nem tettem semmit. Tehettem volna, de nem tettem.
- Nem rajtad múlt. Ne kövess el olyan hibát, amit később megbánsz majd.- felnevetett.- Kérlek.- mit sem törődve szavaimmal, arrébb tolt és az ajtóhoz ment. Egy mozdulattal feltépte azt, majd eltűnt.- Harry!- utána siettem.
- Te tetted vele. Undorító vagy.- lefagyva álltam ott. Kevin és Harry alig egy méterre álltak egymástól.
- Érdekes, hogy ezt pont te mondod.
- Srácok..
- Mi lesz legközelebb? Most megint hősködsz, utána meg megbántod újra és újra?- Harry felnevetett. Nem tudtam mitévő legyek.
- Kev..
- Nem tudsz te semmit.
- Dehogynem Hazz. Lexivel is csak játszol, miattad van ilyen állapotban. Miattad változott meg.- mielőtt Kevin folytathatta volna Harry ökle találkozott az arcával. Felsikítottam és kezeimet a szám elé kaptam. Nem tudom mi ütött belém, de beálltam közéjük és mellkasukra tettem kezeimet. Tekintetem ide-oda cikázott közöttük.
- Menj innen Lexi.
- Hogy szétverjétek egymást? Azt várhatod.
- Lex..
- Leszarom! Rohadtul nem vagyok erre kíváncsi, úgy hogy leállhattok. Ezzel nem oldotok meg semmit!- lerázták magukról kezeimet és arrább toltak. Szuper, imádom, hogy ilyen kicsi vagyok. Néhány pillanat múlva egymásnak estek. Akkor jutottam el oda, hogy tényleg tehetetlennek éreztem magam. Szemeimet ellepték a könnyek, csak néztem az eseményeket. Tudtam ki lehet az egyetlen 'győztes' ebben a csatában és hiába próbáltam agyalni, semmi sem jutott eszembe. Kevin a földre került, Harry pedig fölé hajolt és az arcára mért ütéseket. Mind a kettőjük vérzett. Megszédültem, ezért a földre rogytam, majd megelőzve a következő ütést megragadtam Harry kezét a levegőben.- Fejezd be, hallod?- szemei lángoltak, amitől most megijedtem.- Kórházba juttatod..Vagy megölöd.- suttogtam és éreztem ahogy az első könnycsepp végiggördül az arcomon. Arca egy pillanatra megváltozott.- Kérlek.- felálltam és felé nyújtottam kezemet. Ahelyett, hogy elfogadta volna, újabb ütést mért Kevinre.- Harry ha őt bántod, azzal engem is bántasz. Ha egy kicsit is számítok neked, abbahagyod ezt.- felém kapta tekintetét. Kevin azonban kihasználta a helyzetet és hatalmas ütést mért Harry arcára. Most már nem csak egy könnycsepp hagyta el a szememet.- Elég volt!- a földre rogytam és arcomat kezeimbe temettem. Eddig bírtam , és minden ötletem elfogyott. Egy kezet éreztem karomon, Reflex szerűen elhúzódtam és hirtelen felpattantam. Mind a ketten szörnyen néztek ki.
- Lex..- Harry egy lépést tett felém. Megráztam a fejemet és lassan hátráltam. Végignéztem rajtuk majd elsiettem. Feltéptem az ajtót és rohanni kezdtem. Amint megérkeztem, ahhoz a bizonyos házhoz, az ajtót ütöttem és egyszerre nyomtam a csengőt is. Amint megláttam barna szemeit karjai közé vetettem magam. Zayn arcából ítélve nem értette mi történik, bár én is így reagálnék ha valaki dörömbölne az ajtómon és a csengőn lógna, majd könnyes szemekkel a karjaimba vetné magát. A kérdésre, hogy jól vagyok, megráztam a fejemet. Rajta kívül senki sem volt otthon, aminek kivételesen örültem. Felmentünk a szobájába és mindent elmondtam neki. A teljes igazságot a történtekről. Muszáj volt, máshogy nem lehet ezt megmagyarázni. Már bánom, hogy nem tettem meg előbb. De.. Jobb később, mint soha, nem?

Ajtócsukódásra keltem, de nem a saját szobámban voltam, ez Zayn szobája. Kimásztam az ágyból majd halkan lépkedtem ki a szobából. Hangokat hallottam lentről, ezért leültem a lépcső tetején.
- Itt van Lex? Miért vagyok még veletek?- ez Louis volt, elmosolyodtam és a fejemet ráztam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet. Inkább hagyjuk pihenni.
- Jól van?- ez pedig Niall hangja volt.
- Kérdezd Harryt. Megint.
- Hagyj ki ebből.
- Miattad van ilyen állapotban! Megrémíted. Miért nem tudsz csak egyszer úgy hazajönni, hogy nem bántod meg és nem vagy csupa vér?- sose hallottam még Zaynt így beszélni.. Kiabálni.. Inkább visszamentem a szobába és visszafeküdtem. Azt hiszem nem vagyok kíváncsi a folytatásra. Összehúztam magam és szabad utat engedtem könnyeimnek.

Zayn már nem volt mellettem amikor felkeltem. Kimásztam az ágyból és lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy nagy csésze kávét és tettem kenyeret a pirítóba. A pultra könyököltem és becsuktam a szememet, ugyanis még legszívesebben aludnék, de nem lehet. Elejtettem egy ásítást, majd kiszedtem a pirítósokat és megkentem vajjal. Leültem a székre és szép lassan elfogyasztottam a reggelimet. Miután végeztem elmosogattam, majd eltörölgettem és mindent a helyére tettem. Megtorpantam, ugyanis éreztem valaki tekintetét hátamon. Mély levegőt vettem és megfordultam. Tudhattam volna, hogy ő az. Lehajtottam a fejemet és próbáltam kimenni a konyhából, de beállt elém.
- Jó reggelt.
- Neked is.- nem néztem fel rá, a földet bámultam és hangom is erőtlen volt, szinte csak suttogás. Vártam, hogy félre álljon, de nem tette. Szemeim kezére tévedtek, bár nem kellett volna. Ez tegnap történt vele? Ha az ő keze ilyen, Kevin hogy nézhet ki? Hirtelen arcára kaptam tekintetemet. Ajkaim elnyíltak egymástól és csak néztem. A szeme alatt lila folt díszelgett és még sorolhatnám megint milyen sérüléseket szerzett, de nem akarom. Amint végignéztem rajta, már el is kaptam róla tekintetemet és újra a földet néztem. Állam alá nyúlt és felemelte fejemet, ezzel elérve, hogy zöld szemeit nézzem. Nem voltam erre kíváncsi, ezért elfordítottam fejemet és behunytam szememet, majd mellkasánál toltam el magamtól. Apró sóhaj hagyta el száját és félre állt az útból. Azonnal elsiettem, fel Zayn szobájába. Felöltöztem és már mentem is el. Hagytam Zaynnek egy üzenetet, hogy később felhívom. Nem akarok Harryvel beszélni, vagy egy légtérben lenni. Hazamentem néhány holmimért és már mentem is a stúdióba. Több mint egy hónapja nem táncoltam. Hihetetlen érzés volt újra átadni magam a zenének. Mint két régi jó barát, akik hosszú idő után újra találkoznak.

Kivételesen siettem haza, mert úgy volt, Nat és én elmegyünk szórakozni, csak mi ketten. Beálltam a zuhany alá majd felvettem egy farmer rövidnadrágot, fekete pánt nélküli felsővel és néhány kiegészítővel. Begöndörítettem a hajamat majd felvittem egy kis sminket és kerestem egy fekete magassarkút. Fújtam magamra egy kis parfümöt majd a pénzt a telefonnal együtt a zsebembe süllyesztettem és kiléptem az ajtón. Egy öleléssel üdvözöltük egymást barátnőmmel és egymásba karolva mentünk London utcáin.
Nat velem ellentétben visszafogta magát. Amit megértek, neki ott van Adam, és ha részeg, nos.. Tud olyanokat tenni, amit utána nagyon megbán. Engem viszont nem érdekeltek a körülmények. Sőt, pont jól jött minden. Ittam, táncoltam és megint csak ittam. Jól éreztem magam, talán túlságosan is, de érdekelt? Egy kicsit sem. Egyedül az érdekelt, hogy jól érezzem magam, semmi más. Natnak nem tetszett, de az ő baja. Elég nagy vagyok már, tudom a határaimat. Ha meg esetleg nem, és átlépem őket akkor mi van? Az ember a saját hibáiból tanul, szóval ez van.
- Lex, mi most megyünk.- Nat a karomnál fogva kezdett húzni, de belekapaszkodtam a pultba, ezzel jelezve, hogy  nem megyek sehova.- Oké, ki szabad ma este? Melyik srácnak nincs programja?- megrántottam a vállamat és megittam ami még a poharamban volt, majd kifizettem a piákat. Nat átdobta karomat a vállán és próbált tartani. Nem könnyítettem meg a helyzetét, mert szinte teljesen elengedtem magam. Kivitt a clubból, de nem sokáig jutottunk. Leültetett a földre és kivette zsebemből a telefonomat. Elnevettem magam, ezt ő csak egy fejrázással díjazta. Az ujjam köré tekertem egy tincset, és eljátszadoztam vele.- Lex, Zayn otthon van?
- Biiiip. Pezznél van.
- Niall?
- Biiip. Haverjaival lóg.
- Louis Eleanorral?
- Tattarara. Gratulálunk, az első jó megoldás.- tapsoltam neki.
- És Liam gondolom, Danivel.- ezt inkább csak magának mondta, de megtapsoltam az éles esze miatt.
- Gratulálok, Ms. Turner, van két jó és két rossz válasza.
- Lexi, ne szórakozz már.- sóhajtott.- Harryvel mi van?
- Szerinted érdekel?- többet nem szólt hozzám. Hátat fordított és pár lépéssel arrébb ment, hogy ne halljam kivel beszél. Miután végzett nem kaptam vissza a telefonomat ezért kinyújtottam rá a nyelvemet. A fal segítségével felkeltem, de egyből mellém lépett. Kérdőn néztem rá, mire megrázta a fejét.- Nem fogsz örülni, de Harry mindjárt itt van.- szemeim kikerekedtek.
- Nem tehetted..- elléptem tőle, de kezem még mindig a falon volt amolyan biztosíték gyanánt.
- Nem hagytál más megoldást Lexi.
- És Adam?
- Lexi..- felém nyúlt, de elhúzódtam.
- Tudod, hogy érzek iránta mostanában. Elegem van belőle, eleve azért csináltuk ezt az estét, erre te idehívod.
- Ne akard rám kenni. Nem én ittam le magam. Ha nem lennél részeg, most nem kéne idejönnie.- felnevettem és a fejemet ráztam. Ezt nem hiszem el. Hogy tehette? Oké, hogy segítséget akart hívni, de Harrynél még az is jobb lett volna, ha anyámat hívja fel. Lecsúsztam a fal mentén és elfordítottam fejemet. Nem akarok most vele beszélni, ahogy látni se. Gondolkodtam, hogy inkább elmegyek egyedül, de van egy olyan érzésem, hogy nem jutnék sokáig. Maximum 10 perc telhetett el, amikor meghallottam Harry hangját. Még mindig nem néztem abba az irányba, ahol ők voltak, de nem is terveztem. Gondolom Nat most mond el neki mindent. Lehet, hogy részeg vagyok, de nem jelenti azt, hogy totál idióta. Talán egy picit, de ki nem az? Térdeim fel voltak húzva és kezeimet alatta összekulcsoltam. Fejemet térdemen pihentettem és behunytam szememet. Azt kívántam bárcsak eltűnnék most innen és mire kinyitom a szememet, már a puha ágyamban vagyok, otthon. Elszámoltam háromig, majd kinyitottam a szememet. Az ágyam helyett még mindig a földön ültem, a változás csupán annyi volt, hogy Harry mellettem térdelt.
- Ohh remek. Az ágyamat kívántam, erre téged kaplak.
- Lex..- Nat hangját hallottam, de kicsit sem érdekelt.
- Szia Lexi.- borzongás járta át a testemet, de nem válaszoltam a fürtösnek. Sóhajtott majd kezemért nyúlt, de elhúztam.
- Nem akarom, hogy hozzámérjen.
- Másképp nem tud segíteni.- húha Natalie, köszönöm ezt a sok segítséget. Igazán nem kellett volna, de komolyan. Nem kellett volna. Végül belementem, másképp nem jutok haza és minél tovább makacskodok, annál később találkozhatok az ágyammal.

Már ébren voltam, de a szemeim még csukva. Oké, nézzük mire emlékszem. Nattal elmentem bulizni. Ittam.. Nagyon sokat, aztán feketeség, majd megjelent Harry és megint minden világos. Emlékszem itt maradt éjszakára.. Várj, mi? Kérlek, csak mondd, hogy már elment és nincs itt. Oké, akkor kívánjunk megint. Azt kívántam Harry ne legyen itt, majd elszámoltam háromig. Lassan nyitottam ki szemeimet és felültem.- Francba.- zöld, kérdő szempárral találtam szembe magam. Hátradőltem és becsuktam a szememet. Ahányszor azt kívántam ne legyen itt, itt volt. Most azt kívánom legyen itt. Hátha eltűnik.. Elszámoltam magamban háromig és újra kinyitottam a szememet és felültem. Hát ez se jött össze.- Nem hiszem el.- egy párnát nyomtam a fejembe.
- Minden oké?
- Nem. Azt kívántam ne legyél itt, erre még mindig itt vagy.- a fejét rázta és nevetett.- Ohh, nekem annyira nem vicces.- kimásztam az ágyból és kimentem a szobából. Lementem a konyhába és töltöttem kávét, amit a mikróba tettem melegedni. Csészével a kezembe mentem vissza a szobámba, ahol Harry még mindig ott ült. Oda adtam neki az egyik csésze kávét és leültem az ágyra.
- Ezt miért kapom? Úgy tudtam utálsz.
- Ha gondolod elvehetem.
- Ééés visszatértél.- elnevette magát. Belekortyoltam a forró italba, majd az ágyat bámultam.
- Kérdezhetek valamit?- bólintott.- Nem gondolkodtál mostanában azon, hogy újra énekelsz? Hogy.. A One Direction visszatér? Nem hiányzik?
- Hogy jön ez most ide?- megrántottam a vállamat.
- Csak eszembe jutottak az emlékek.. A turnék.. Majdnem az összes koncerten ott voltam veletek. Hiányoznak azok az idők.- elmosolyodtam az emlékek hatására.
- Hiányzik a hírnév, mi?
- Menj a picsába.- elnevette magát. Nem gondolta komolyan, ismerem már annyira, hogy tudjam mikor ugrat.- Neked nem hiányzik?
- Nem tudom mit akarsz ezzel, de hagyj ki belőle.- felállt és kiment. Letettem a csészémet és utána mentem.
- Harry várj.- még a lépcső tetejénél utolértem és megragadtam a karját.- Mi ütött beléd?
- Belém? Te kezdted megint..
- Héhéhé állj.- feltartottam kezeimet.- Én nem kezdtem semmit, csak feltettem egy kérdést, ennyi. Ha te ebben is a rosszat keresed, az már a te bajod.
- Ohh persze..- és azt hiszem kezdődik megint ugyan az ami eddig is volt..
- Miért vagy itt ha megint csak ezt csinálod?- úgy fordult, hogy teljesen szembe legyen velem.- És ne mondd azt, hogy Nat miatt maradtál, mert mind a ketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha bajod van velem évek óta, miért nem mondod végre el? Ha bajod van velem, miért te vagy az, aki mindig segít ha gáz van, és miért lettél olyan ideges amikor megtudtad az igazat a történtekről?- hangom elhalkult a végére és nagyot nyeltem. Ajkai elváltak egymástól, de még sem szólalt meg, mint amikor valaki meggondolja magát.
- Mennem kell.- mielőtt megszólalhattam volna, már elment. Sóhajtottam majd visszamentem a szobába és felöltöztem. Azt terveztem, hogy a napomat a stúdióban töltöm.. Megint. Jobb ötletem nincs..

Kicsit későn léptem ki az éjszakába. Éjfél is elmúlt, amikor elhagytam a stúdiót. Sietős, nagy léptekkel szeltem át az utcákat, egészen addig, amíg kiabálásokat nem hallottam. Más már rohanva ment volna el, én nem. Én inkább a hang iránya felé mentem, sajnos túlságosan is kíváncsi vagyok. A falnak lapultam és hallgatózni próbáltam mielőtt megnéztem volna mi folyik ott pontosan, de semmit sem tudtam igazán kivenni. Semmit, kivéve valami dulakodás hangját és néhány biztató kiabálást. Mély levegőt vettem. Úgy terveztem, csak egy pillantás és már megyek is el onnan. Nem kellett volna odanéznem. Ledermedtem ijedtemben, nem pont erre számítottam. Futásnak eredtem és egészen a házamig meg sem álltam. Bezártam magam mögött az ajtót és a szobámba siettem. Nem akartam hinni a szememnek. Mindenem remegett és nem tudtam mit tegyek.

A csengő hangjára keltem. Fáradtan másztam ki az ágyból és vonszoltam le magam a lépcsőn. Ahogy kitártam az ajtót már meg is bántam. Rögtön hátráltam egy lépést amitől furcsa, kérdő tekintettel nézett rám.
- Bejöhetek?- a fejemet ráztam és rá akartam csukni, de kezével megállította azt. Hátrébb léptem még néhány lépést, miután bejött és becsukta maga mögött az ajtót.- Jól vagy?- elindult felém, mire én a konyhába siettem. Persze, hogy jött utánam. A pult két oldala mögül néztünk egymásra.- Lex, minden oké?- ajkam megremegett, de tartottam magam. Őszintén? Féltem tőle. Harryt láttam tegnap a sikátornál verekedni, teljesen idegen és nem éppen a legszimpatikusabb emberek társaságában. Ahogy ott volt.. Megrémisztett és rádöbbentem mire képes. Talán én reagálom túl, de nem érdekel. Ahogy lassan jött felém, én úgy hátráltam, egészen addig amíg a falnak nem ütköztem.- Mi van veled?- nem válaszoltam. Próbáltam kitalálni, hogy tudnék elszabadulni, de semmi sem jutott eszembe. Az agyam leblokkolt.
- Miért vagy itt?
- Meg szerettem volna beszélni a tegnapit.
- Ez felesleges..- nagyot nyeltem.- Öhm.. Nem tartozol magyarázattal.
- Minden rendben van? Olyan furcsa vagy.
- Minden.- a kelleténél egy kicsit hamarabb vágtam rá a választ. Felém nyúlt, de elhúzódtam.
- Lex?- tekintetem már a földet pásztázta, de éreztem ahogy közelebb lépett hozzám. Tudtam, hogy lebuktam, vagy mi.- Oké, halljam. Mi történt?- a fejemet ráztam mire ő végigsimított karomon. Behunytam a szememet és nyugalmat erőltettem magamon.- Azt hiszem jobb ha én most megyek.- aprót bólintottam és tartva a két lépés távolságot kikísértem. Ahogy kilépett az ajtón, megállt. Nem fordult meg, csupán oldalra fordította fejét.- A válaszom igen.- tartott egy kis szünetet.- Hiányoznak nekem is azok az idők, de legjobban a veled, közösen töltött idők hiányoznak, tele hülyeséggel, veszekedés nélkül.- mielőtt bármit is mondhattam volna elment.

5. fejezet

Ahogy meghallották, hogy ott vagyok egyszerre kapták felém tekintetüket. Először nem tudtam hogy jutottak be, aztán leesett.. Elfelejtettem, hogy Zaynnek van kulcsa, csakhogy ő pedig azt felejtette el, hogy azt csak "vészhelyzet" esetén használhatja. Na mindegy, ez a legkisebb problémám jelenleg.
- Mit csináltál a fejeddel?- még mindig csak lefagyva, egy helyben álltam velük szembe. Fel akartam menni a szobámba, de tudom, hogy ezt a beszélgetést nem úszom meg ilyen könnyen. Nem válaszoltam, csupán leültem az egyik fotelbe. Nem akarom, hogy így lássanak. Sose akartam, és soha nem is fogom. Tudom, ők a barátaim, de pont ezért nem láthatnak ilyen állapotban, és nem is akarom, hogy aggódjanak miattam. Felhúztam térdeimet és átkaroltam. Még mindig engem néztek és gondolom vártak egy normális válaszra, amit igazából nem akartam adni, mert én sem tudom mi volt pontosan. Hogy meséljem el azt, hogy az egyik percben még nagyban sétálok hazafelé, a másikban meg puff, a betont ölelem. Ha nem tudnám, hogy idegesek most biztos elnevetném magam. De komolyan.. Elég vicces szitu, legalább is nekem. Nekik annyira már nem.

- Ash?- Liam tette fel a kérdést.

- Egyik barátnőjénél van.- az ajkamba haraptam, hogy elfojtsam nevetésemet és arcomat térdeim közé temettem.

- Nem fogod elmondani, hogy mit csináltál, ugye?- Zaynre kaptam tekintetemet.

- Hogy mondjam el, hogy mi történt ha én se tudom pontosan?

- Nem emlékszel rá?

- Nem arról van szó Lou.- leengedtem térdeimet és végig néztem rajtuk. Sóhajtottam a kérdő tekintetek hatására.- Jövök haza, egyszer csak bumm.. A földet ölelem.

- Miért?

- Kellett egy ölelés. Honnan tudjam miért. Ha tudnám mondanám.

- Elájultál?- a szőke kis barátom arcáról aggodalmat olvastam le. Na pont ezt nem akartam.. Hogy aggódjanak miattam.

- Olyasmi, gondolom, de nem tudom. Gyorsan jött.. Gyorsan ment.- vállat vontam, és reméltem, hogy ezzel lezárjuk ezt a témát, de persze hogy nem így történt.

- Ettél ma valamit?- ezen a kérdésen elgondolkodtam. Eszembe se jutott enni, és nem is éreztem magamat éhesnek egész nap.

- A kávé annak számít?

- Megtaláltuk a nyertest.- egy párnát vágtam Louishoz. Zayn minden szó nélkül kiment a szobából. Kérdőn néztem a többiekre, az arcukból ítélve ők sem értették mi van, de végül hamar kiderült. Zayn néhány perc múlva egy tányér rántottával a kezében jött vissza, amit letett elém.  Hátradöntöttem a fejemet és eltoltam magamtól az ételt. Igaz, hogy nem ettem ma még semmit, de nem is vagyok éhes, és nem is kell semmi. Kérdőn nézett rám, mire megvontam a vállamat és a fejemet ráztam. A hajammal kezdtem babrálni és az ajkamat harapdáltam. Nem néztem rájuk, tudom milyen tekintetek várnak. Igazából nem akartam beszélni róla, mert mit lehet ennél többet? Csak egyedül akartam lenni, és különben sem tartozok nekik magyarázattal.

- Elárulod mi van veled mostanában?- Zaynre pillantottam és alig észrevehetően ráztam meg fejemet. Miért nem lehet csak simán hagyni? Argh. Nagyon utálom ezt..- Tudjuk, hogy sok minden történt mostanában veled..-összeszűkítettem szemeimet.- De mi itt vagyunk neked Lex.- az ujjamat tördeltem. Azon vagyok, hogy ha nem szólalok meg talán békén hagynak a kérdéseikkel. Felálltam és kimentem a konyhába egy pohár narancsléért. Miután visszaültem a helyemre a hasam hangosan jelezte, hogy ma még nem evett semmit. Odakaptam, mire a többi 5 személy arcára mosoly húzódott. Sóhajtottam és felvettem a tányért. Nem néztem rájuk csak szép lassan megettem a rántottát. Reméltem, hogy ezzel békén hagynak majd. Miután végeztem letettem a tányért az asztalra és megittam a narancslevemet. Fogtam egy párnát amit átkaroltam és hátradőltem.- Lexi ne szórakozz már, nem viccből vagyunk itt.- megint csak Zayn felé néztem.

- Szerinted ez nekem vicces? Szerintem én élvezem amit..- elhallgattam és elfordítottam a fejemet.- Vegyétek úgy, hogy nem mondtam semmit.

- Már hogy vehetnénk úgy? Furcsa vagy és..

- Ne kiabálj velem Zayn..

- Lexi mi van veled? Miért nem tudsz bízni bennünk és elmondani mi folyik itt?

- Ne kiabálj már!- lehajtottam a fejemet és kezeimmel támasztottam lábamon. Behunytam a szememet és mély levegőt vettem.- Fáj a fejem és rohadtul nem vagyok kíváncsi a kiabálásodra. Ha csak így tudsz velem beszélni holnap találkozunk.- még mindig nem néztem fel.

- Viccelsz velem?

- Igen Zayn, viccelek. Viccből ölelem meg a betont és viccből vagyok ilyen mostanában. Szerinted? Meghülyültél, vagy mi van veled?

- Én? Lex, nézz már magadra, hogy nézel ki? Aggódom érted, erre te mit csinálsz? Ellöksz magadtól.- nagyot nyeltem. Nem mondhatom el nekik azokat a dolgokat, amik mostanában velem történnek. Egyszerűen nem lehet, pedig elmondanám. Mert már nem tudom egyedül csinálni. Képtelen vagyok.- Utoljára kérdezem. Mi van veled?- minden szem ránk szegeződött. Ránéztem Harryre, majd vissza Zaynre.

- Nem lehet..- berohantam a fürdőbe. Ez volt a legközelebb és ki kellett találnom valamit. Bezártam az ajtót és a tükör elé léptem. Megmostam az arcomat hideg vízzel, többször egymás után. Az ajtón dörömböltek és a nevemet mondogatták, de nem válaszoltam. Hogy jutottam idáig? Eltaszítom és kizárom az életemből azokat, akik mindig mellettem voltak. Hazudok nekik.. Mi lett belőlem? A tükörképemet néztem. Zaynnek igaza van, megváltoztam, ráadásul nem is kicsit. Kinyitottam az ajtót majd kiléptem. Nem törődve semmivel, megragadtam Harry karját és az emeletre húztam. Becsuktam magunk mögött az ajtót és elé álltam. Nem tudta miért van ott, látszott az arcán.

- Most mi van Lex?

- Mint ha nem tudnád. Miattad hazudok nekik és miattad lököm el magamtól őket.

- Ne akard rám..

- Ne szólj közbe Harry.. Elegem van a kis játékaidból. Lehet neked vicces amit csinálsz, de nekem nem. Nem érdekel ezentúl mit csinálsz vagy kivel vagy, csak szállj ki az életemből. Vagy te mondod el nekik, vagy én. Lehet hogy te igen, de én képtelen vagyok tovább hazudni nekik.

- Azt akarod, hogy mondjak el nekik mindent?- bólintottam.- Mi ütött beléd?

- Belém? Már rég tudniuk kéne mindenről. Tartozol ennyivel Harry..

- Nem tehetem.

- Igaza volt.. Kevinnek.. Megmondta, hogy ez lesz.. Miért nem hittem neki?- a hajamba túrtam. Ezeket igazából csak magamnak mondtam.

- Lex..- megráztam a fejemet.

- Felejtsd el amit mondtam.- kimentem a szobából, le a többiekhez. Nem mondtam semmit, csak Zayn karjai közé vetettem magam.- Sajnálok mindent.

- Jól vagy?- bólintottam és mindenkitől bocsánatot kértem, majd megöleltem őket.

- Lexi miattam ilyen.- Harry jött le a lépcsőn, felé kaptam tekintetem. Mindent elmondott a többieknek.. Mindent, még a tegnapit is. Én egész idő alatt nem szóltam egy szót sem, de utána sem. Nem akartam ehhez hozzáfűzni semmit.

Nem tudom mikor aludhattam el tegnap és elhinni sem tudom amit Harry tett. Ezt akartam, de nem gondoltam, hogy meg is fogja tenni. Oké, hálás vagyok érte, de ez nem változtat semmin. Nem felejtek, még ha jobb is lenne. A sok jó dolog között még több rossz van, amik akaratom ellenére majdnem minden percben a fejemben ugrálnak. Kevinnek igaza volt vele kapcsolatban. Azt mondta jobb ha elkerülöm Harryt, mert csak szenvedni fogok, de nem hallgattam rá.

Ash épp a szokásos délutáni álmait aludja, ezért úgy döntöttem elmegyek Kevhez. Igazából nem tudom miért mentem hozzá, de már nem volt visszaút amikor egymással szemben álltunk az ajtóban. Egy öleléssel üdvözöltük egymás majd bementünk. A konyhába vezetett, mert épp valami kaját csinált és nem akarta elcseszni. Felőlem.. Leültem az egyik székre és néztem ahogy tevékenykedik.

- Azért jöttél mert igazam volt, ugye?- bólintottam.

- Sajnálom, hogy nem hittem neked.

- Megszoktam Lex.- Kev jó pár éve már a barátom. Nagyon közel kerültünk egymáshoz és hozzá is bármikor, bármivel mehetek. Mindig meghallgat és segít ha tud.

- Ne mondd ezt.

- De ha egyszer igaz. Hányszor mondtam, hogy hagyd békén mert te leszel az aki megsérül és most nézz magadra.

- Én csak segíteni akartam neki.

- Mit akarsz, most mit mondjak?- furcsa volt, ő nem ilyen szokott lenni.

- Nem kell semmit sem mondanod.

- Ahogy neked sem, ugye?

- Kev, mi a...

- Ne kezd Lexi.- kérdőn néztem rá.- Ezt az egészet. Hogy elhiggyem bűntudatod van.

- Pedig bánom. Nagyon is, de higgy amit akarsz.

- Most mi van veled?

- Velem? Te kezdtél támadni.

- Mert egy buta, hiszékeny kislány vagy.- Kev sosem beszélt így velem. - Fogadjunk a fejeddel azt is ő tette.

- Nem ő tette.- kis szünetet tartottam.- Megint ittál, ugye?

- És ha igen? Miért véded őt, Lex? Egyáltalán, mire jó ez? Nem bántott még eleget?

- És te?!- felálltam. Nem akartam ezt tovább folytatni. Elmentem volna, de beállt elém. Egy fejjel ő is magasabb volt nálam, így fel kellett néznem rá.

- Menj, sírd ki magad a vállán. Hátha megint kihasznál majd.- nem vártam meg a folytatást. Kezem az arcán csattant. Szemei kikerekedtek és szinte lángoltak. Sose láttam még ilyennek, ahogy részegnek sem. Tudom, hogy voltak alkohol problémái mielőtt megismertem, de az nem tudtam, hogy megint vannak.

- Fejezd be. Így is van elég bajom, erre még te is belém rúgsz?

- Én rúgok beléd? Hányszor volt rád szükségem, de mindig a kis One Direction körül, vagy Nat körül forgott a világod.  Ha éppen nem pihentél, turnézgattál velük.

- Ez nem igaz.- könnyeim gyorsan folytak végig arcomon.- Hányszor jöttem hozzád, otthagyva őket.. Éjjelente.. Mindig melletted voltam, szóval ne akarj rossz barátként beállítani Kevin.

- Ohh persze, elfelejtettem. Te vagy Miss Tökély.- kezem újra az arcán csattant. Megfordultam és elsiettem, de visszarántott karomnál fogva, amitől az asztal sarkának ütköztem. Éles fájdalom hasított az oldalamba, és a földre rogytam. Kevin csak bámult rám.- Egyszer mindenki megkapja amit érdemel Lexi.- felálltam és mélyen a szemébe néztem.

- Mindent értek, ne aggódj. A barátságunk kamu volt és neked csak a hírnév kellett. Undorító, mocskos alak vagy, aki nem érdemli meg a szeretetet, vagy...- most az én arcomon csattant egy pofon.- Gratulálok Kevin. Elérted amit akartál. A legnépszerűbb vagy a férgek között.- a falnak szorított. Erre nem számítottam, és egy picit megijedtem tőle.

- Nem tudod miért léptem az életedbe, ahogy azt sem ki vagyok.

- Kicsit sem érdekel.- a hasába ütöttem amitől el tudtam szabadulni.

- Szörnyű lesz, ha a táncos karrierednek annyi.

- Ne fenyegess. Nem vagyok jó kedvemben.- Szemben álltunk az asztal két oldalán, és mélyen néztünk egymás szemébe. Nem szakítottam meg a szemkontaktust, nem félek tőle. Téved, ha azt hiszi igen. Viszont valahogy ki kell jutnom innen. Hirtelen jött ötletként az útba borítottam a székeket és kirohantam a konyhából. A bejárati ajtó zárva volt és a kulcs sehol. Tudta, hogy ez lesz. Nem hiszem el.. Nagyot ütöttem az ajtóba, majd meghallottam magam mögött nevetését. A köztünk lévő távolság szörnyen gyorsan csökkent, miután megfordultam. Nem volt hova mennem, sarokba szorítottam saját magamat.- Miért csinálod ezt?

- Tudod te nagyon jól. Ne játszd meg.

- Úgy nézek én ki?! Ne legyél már idióta!- a keze újra az arcomon csattant, csakhogy ezúttal erősebben, de tartottam magam. Bármennyire is fájt, nem engedtem a fájdalomnak. Észrevettem a kulcsot a falon, már csak ki kéne találnom, hogy szedjem le onnan. Közel hajolt hozzám és szinte suttogta a fülembe a szavakat.

- Majd rájössz mit tettél és megérted én miért tettem.

- Rohadj meg.- ellöktem magamtól és a kulcsért nyúltam, de a kezembe ütött. Fájdalmas hangok hagyták el a torkomat. Szörnyen fájt a csuklóm.

- Nem fogsz tudni táncolni? Milyen kár.- szemeimet sós cseppek hagyták el. Meglendítettem karomat, de ezúttal a körmeimet is használtam. Az arcába karmoltam pofon szerűséggel. Körmeim helye megmaradt s vörös folyadék kezdett szivárogni belőlük. És Zayn azt mondta nem veszem hasznát a műkörmeimnek..Hahh.  Tudtam, hogy nem kellett volna, és idiótaságot csináltam, de nem érdekelt. Ki akartam venni a kezéből a kulcsot amíg az arcával volt elfoglalva, de ennek az lett az eredménye, hogy a földön kötöttem ki. Fogalmam sincs hogyan, de megint megöleltem a padlót. Egy kézzel tudtam csak felkelni onnan, a másik csuklóm a kétszeresére dagadt. Viszont már nem csak ő vérzett, ami a különbség, hogy nekem fogalmam sem volt honnan ered a vörös folyadék. Egyedül annyit tudtam, hogy valahol a fejemen kaptam egy ütést, ugyanis az eddiginél is jobban égett.

- Engedj ki.- arcára gúnyos mosoly ült és megint közeledett felém, majd néhány pillanat múlva már előttem állt. Felrántotta kezét, én pedig védekezésképpen magam elé emeltem sajátomat, amitől a kulcs végigsértette karomat, és szabad utat engedett a véremnek. Megint a hasába ütöttem, csak ezúttal úgy, ahogy Harryvel tettem. Ebbe az ütésbe mindent beleadtam. Kissé összegörnyedt tőle, így felhúztam térdemet, aminek hála megszédült egy kicsit. Kivettem kezéből a kulcsot és elfordítottam a zárban. Bevágtam magam mögött az ajtót és rohanni kezdtem. Alig egy utcányira lakom, így nem kellett olyan sokat futnom. Egyszer sem néztem vissza. Olyan gyorsan futottam, mint még soha. Előkerestem gyorsan a kulcsomat és a házhoz érve, majdhogynem berontottam az ajtón. Bezártam azt, és benne hagytam a kulcsot, majd felrohantam a lépcsőn. Azt láttam csak, hogy Ash már fent volt és a nappaliban tv-zett. Csak egy pillanatra láthatott. Utánam kiabált, de nem reagáltam. Bezárkóztam a szobámba, de ebben a zárban is benne hagytam a kulcsot. A húgom az ajtón kopogott és a nevemet mondogatta. Szemeimből megállás nélkül folytak a könnyek. Eddig bírtam magam tartani.- Menj a szobádba Ash.

- Lexi, mi..

- Menj a szobádba, kérlek..- a vér lassan végigfolyt a kezemen és a parkettámon hagyott nyomot maga után. Eddig a pólómat áztattam vele, hogy a házba ne hagyjak magam után vércseppeket, de ez a szobám. Ide nem jöhet most be senki, és nem láthatja senki. A lényeg, hogy Ashley nem látta, a többi már nem érdekel.

- Jól vagy Lexi?

- Ashley kérlek, menj a szobádba és bármi történjen is ne nyisd ki a bejárati ajtót.- nem vártam meg a válaszát, bementem a fürdőmbe. Sajnálom szegényt, de így a jobb neki.. Nem bírtam a tükörbe nézni, inkább lemostam karomról a vért. A víz csípte a bőrömet amitől felsikítottam, de nem akartam.. Megmostam az arcomat is, majd nagy nehezen belenéztem a tükörbe. Muszáj volt látnom, hogyan is nézek ki. Hát, nem kellett volna. Hangos zokogás tört ki belőlem. Számra tapasztottam  ép kezemet, de nem sokat segített a helyzetemen. Levettem a pólómat, hogy megnézzem milyen állapotban van az oldalam. Hatalmas lila folt tátongott barna bőrömön. A fejem a tegnapi helyen vérzett, tudta hova üssön a szemét. Minden véres volt körülöttem amitől bepánikoltam. Próbáltam lemosni a mosdókagylóról, de csak jobban elkentem. A földre rogytam és csak sírtam. Minek kellett nekem odamennem?
Nem tudom meddig sírhattam ott. Mint ha ez megoldana bármit is vagy enyhítene a fájdalmon, de mit kellett volna tennem? Ugrálni örömömben? Elcseszett mindent. Ilyen csuklóval minimum egy hónapig nem táncolhatok. Ilyen csuklóval semmire sem megyek.

- Ki tette?- felkaptam a fejemet. Hogy jutott be? Az ajtóm zárva, ahogy a bejárati is.. Összehúztam magam a földön. Egy pólót nyújtott felém amit elfogadtam, majd felvettem. Szép látványt mutathattam.. Akárcsak egy horrorfilmben. Tessék Lexi, most már te is szereplője voltál egynek, örülhetsz.- Ki tette ezt veled?- letérdelt mellém. A fejemet ráztam és valami magyarázaton gondolkodtam. Nem akartam elmondani az igazat, nem akarok így is nagyobb bajt csinálni. Végignézett karomon, majd tekintete az arcomra tévedt. Nem szólt semmit csak óvatosan magához húzott és megölelt. Aprót felszisszentem, mire fájdalomtól csillogó szemekkel nézett rám. Kezei közé vette felsértett karomat.- Látnia kell egy orvosnak.- kirántottam karomat kezei közül és felkeltem. Hátrébb léptem pár lépést, mikor ő is felkelt. 

- Ne tegyél úgy, mint ha érdekelne mi van velem Harry.

- Ne kezd ezt most. Orvosra van szükséged.

- Kizárt. Nem mehetek így el egy orvoshoz, mit szólna?

- Nem tartozol neki magyarázattal, de gondolj egy kicsit magadra is. Muszáj látnia egynek.- Harry végül elvitt a kórházba. A szüleim meg eljöttek a húgomért és elvitték haza. Én akartam így, és neki így lesz a legjobb. Ő nem ilyen életet érdemel, mint amilyen az enyém. Az orvos szerint megrepedt a csuklóm, ezért kaptam gipszet. Hurráá.. A másik kezemen is kötés van, a fejem pedig le van ragasztva. Nagyszerű hírek, hogy minimum egy hónapig rajtam lesz a gipsz. Ami azt jelenti ülhetek a 4 fal között egész nap.

Mire visszaértünk a padlóról és minden más helyről is eltűntek a vérfoltok. Egyedül az eddig fehér, most már vörös színben tündöklő pólóm emlékeztetett a történtekre, ami a kádban hevert. Kaptam fájdalomcsillapítókat, de nem igazán akartam bevenni, mert én inkább a piát választottam helyette, de végül lenyeltem a hülye bogyókat. Harry akaratom ellenére velem maradt. Nem igazán örültem neki. Bár nem kérdeztem, ő elmondta, hogy Ash hívta fel, hogy bezárkóztam és nem vagyok jól, és valami nagyon nincs rendben velem. Aztán kiderült, hogy az erkélyen keresztül jött be. Nem tudom miért pont őt hívta fel.. Mindenkinek azt mondtam, hogy leestem a lépcsőn Nat házában, amikor elmentem megnézni és meglocsolni a virágokat. Ő ugyanis még mindig Adammel nyaral. Ami a családomat illeti, el is hitték, de ez nem mondható el Harryről. Nem hitt nekem, de nem mondhattam el az igazat. Már csak azért sem mert nem tudom mi ütött igazából Kevbe.

Elterültem az ágyamon, de nem tudtam aludni. Bármennyire is szerettem volna, nem ment. Elegem volt.. Főleg a gipszből a kezemen. A telefonom éjjel kettőt mutatott. Azon is csodálkozom, hogy aludtam valamit. Felültem az ágyon és körbenéztem a szobába. Harry velem szemben ült a fotelben és engem nézett. Úgy tettem, mint akit nem érdekel és nem vette volna észre, majd kimásztam az ágyból és a fürdőbe lépkedtem. Kinyitottam a szekrényt és kivettem a doboz fájdalomcsillapítót, amiből lenyeltem egy bogyót. Megmostam az arcomat majd visszatettem a gyógyszert a helyére. Belenéztem még egyszer a tükörbe majd egy halk sóhajt követően visszamentem a szobámba.

- Ki tette ezt veled?- megijedtem, de nem válaszoltam neki. Nagyot nyeltem és visszafeküdtem. Oldalra fordultam és behunytam a szememet.- Tudom, hogy nem estél le a lépcsőn Lex. Nem..

- Mit akarsz?- felültem.- Minek vagy itt? Nem én kértem, hogy gyere ide. Azt meg végképp nem, hogy maradj is itt. Nincs szükségem felügyeletre.

- Oké, elmegyek. Amint elmondtad az igazat, és hogy ki tette veled.- kifújtam a levegőt és visszafeküdtem.

4. fejezet

Éreztem valamit aznap este köztem és Harry között. Talán egy apró szikrát, fogalmam sincs. Amit tudok, hogy zöld szemei megbabonáztak és a külvilág megszűnt körülöttem. Azóta nem is beszéltünk. Pedig azt hittem valamivel javult a kettőnk kapcsolata. Az igaz, hogy ha találkozunk már nem nézzük egymást levegőnek de ennél több nincs. A srácoknak is feltűnt, hogy javult a kapcsolatunk aminek örültek is. Nat szerint ez olyan mint az ő és Adam esete. A drága barátnőm kifejtette, hogy szerinte mind a ketten egymásba vagyunk zúgva csak félünk. Ahha, csak hogy én nem zúgtam Harrybe és szerintem ez fordítva is így van. Oké, nem mondom, hogy nem jó pasi mert az, de nincs köztünk több egyszerű barátságnál. Vagy minél.. Mert nem tudom, hogy most mi van.. Hiányzik az, hogy a kicsiknek táncot tanítsak. Már nem járnak mert csak egy egyszeri alkalom volt. Viszont így van időm a hip-hop-ra a barátaimmal. Eddig nem sok volt. A szüleim nem szeretik a hip-hop-ot és akárhányszor felhozom inkább elhallgattatnak. Azóta van ez amióta elkezdtem. Csalódottak, hogy ott hagytam a balettot. Ők akkor lennének rám a legbüszkébbek ha azzal vinném sokra. Mindig is ezt akarták, de.. Ez az én életem. Nem mondom, hogy nem hiányzik mert igenis hiányzik de ez van. Viszont megvették nekem a stúdiót ahol eddig oktattam. Hihetetlen. Kimondhatatlanul hálás vagyok a támogatásukért még ha nekik nem is igazán tetszik az amit csinálok. Sok időt töltök mostanában ott. Át is lett alakítva az egész az én stílusomra. Eddig a falak egyszerű fehérek voltak világoskék függönyökkel. Hát most ezt felváltották a halvány lila falak és fehér függönyök. Az ablakok és nagy tükör is ki lett cserélve. Az öltözőket is felújítottuk és a parketta is új. Jobb lett a világítás és a szüleim korlátokat szereltek fel az egyik falra azzal a tudattal, hogy hát ha elkezdem megint  a balettot. Gyönyörű lett. A szüleimnek köszönhetem ezt is. 
Néha szörnyen unalmasak a napjaim. Főleg mostanában. Nagyon senkivel sem találkozok vagy beszélek. Nat és Adam elmentek nyaralni, a srácokat pedig nem tudom mivel töltik a napjaikat. Egyedül táncon találkozok a barátaimmal de mindenki eltűnt. Bár lehet, hogy csak én szívódtam fel. Mostanában meghúzom magam vagy a házban vagy a stúdióban. Ha megyek valahova csak is kocsival. Lehet kezdek meghülyülni. Bekattanok és mire újra észhez térek már az idegosztályon kezelnek és ki tudja milyen gyógyszerekkel tömnek. Majd bámulhatom a négy falat és.. Jól van Lexi. Gratulálok. Megint okos voltál.Tényleg le kéne állnom a filmekkel. Sok tv-t nézek. Túlságosan is sokat, de hát ez van. Egyszerűen nem tudom nem megnézni őket. Függő vagyok. Van egyáltalán ilyen? Biztos nincs. Akkor most lesz.. Jesszus már megint idiótaságokon jár az agyam. Túl sokat vagyok egyedül. Tényleg kezdek meghülyülni. Nem lesz ez így jó.. Nem akarok bekattanni. Viszont jó úton haladok felé. Adtam magamnak két pofont, hogy kiüssem ezt a sok idiótaságot a fejemből, de ennek csak az lett a vége, hogy elnevettem magam. Mit művelek? Az arcom hirtelen elkomolyodott. Bekattantam. Fogtam a kulcsokat és kocsiba ültem. Bekapcsoltam a rádiót és London másik fele felé vettem az irányt. Két ember van aki segíthet rajtam. A szüleim. Megráztam a fejem és elnevettem magam. Istenem mekkora idióta vagyok. Minél előbb oda kell érnem. Helyre kell hozniuk.. Gyorsan. 

Viszonylag hamar odaértem aminek nagyon nagyon örültem. Becsöngettem és vártam amíg valaki ajtót nyit. Anya jött ki. Esélye sem volt megszólalni berontottam a házba és levágtam magam a fotelba.
- Szia neked is.
- Be fogok kattanni.- elnevette magát.- Ahha, ez nem vicces. Ülök a házba és pofozom magam, hogy kiüssem magamból a hülyeségeket utána meg nevetek.- ránéztem.- Segítened kell.
- Te tényleg beteg vagy kislányom.- csak nevetett.- Emberek közé kéne járnod és nem lennének ilyen gondjaid.
- Én járok közéjük.
- Többször mint heti 3 alkalom.
- Nem elég az? Elmegyek táncra..
- Kocsival.
- Ott vagyok..
- 3 órát.
- És hazamegyek..
- Újra kocsival. Nem mondanám társasági életnek. Mi van Zaynnel?
- Gondolom Pezzel van.
- És a többiek?
- Mi ez? Valami kihallgatás?
- Te jöttél azzal, hogy bekattansz. Csak próbálok segíteni.
- Nem csinálod valami jól.- összeszűkítettem a szememet.
- Vidd el magadhoz a húgodat.
- Tényleg?- bólintott.- Fent van?
- Játszik.- felrohantam a lépcsőn és lassan nyitottam be hozzá. A húgom még csak 5 éves. Nagyon aranyos és mindenkivel barátságos. Nem lehet nem szeretni. Nagyon hasonlítunk ugyanis ő is egy igazi kis energiabomba. Tényleg. De nagyon imádom.- Hahó Hercegnő.- bedugtam a fejem az ajtón. Felkiáltott és a karjaim közé vetette magát. Letérdeltem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára. Megmutatta, hogy éppen mit rajzol. Van tehetsége hozzá. Korához képest nagyon ügyesen rajzol és szereti is csinálni. Persze a szüleim jobban örültek volna, ha ő is balettra járt volna de Ash kijelentette, hogy soha. Felkaptam és az ágyra tettem majd csikizni kezdtem. Egyszerre nevetett és visítozott. Nem bírtam nem nevetni. Nagyon édes volt. Az ajtó kitárult és anya lépett be.
- Alexis ne kínozd a húgodat.- megálltam és fintorogtam. Ashley kihasználta az alkalmat és anya mögé szaladt.
- Ne már, kérdezni szerettem volna valamit.- kilépett mögüle.- Nincs kedved nálam lakni egy ideig?- felnézett anyára.
- A nővéred nem akar bekattanni.- felháborodva néztem rá. Válasz helyett a nyakamba ugrott. Ezt egy igennek veszem. Lementem amíg ők összepakolják a cuccait. Miután végeztek bepakoltunk a kocsiba. Hát, elég sok cuccról van szó, de nem bántam. Persze a szüleim azzal jöttek, hogy jönnek 3-4 naponta, nem azért mert nem bíznak bennem hanem Ash miatt. Ahha, jó kifogás. Egész úton be nem állt a szája. Jókat nevettem rajta. Otthon kipakoltunk a szobájába. Igen van egy saját szobája nálam is, ha jönnek ne a vendégszobába kelljen aludnia. Egy 5 évesben az a jó, hogy nem kell ott lenni a nyakán és figyelni, hogy ne csináljon semmi rosszat. Elég nagy már ahhoz, hogy tudja mit lehet és mit nem, ráadásul bármivel képes elfoglalni magát. Most sincs másképp. Ő rajzol a szőnyegen én meg fekszek a kanapén és a tv-t bámulom. Jó ez így. A jelenléte boldogsággal tölt el.
- Lexi élsz még?
- Ezt én is kérdezhetném tőletek. Eltűntetek.
- Te tűntél el.
- Térj a lényegre.- elnevettem magam.
- Nincs kedved átjönni? Rendelünk valamit, filmet nézünk..
- Jó lenne de nálam van Ash. Ide költözött egy ideig. Anya szerint kezdek bekattanni.
- És ezt csak most vette észre?- nevetett a vonal másik végén.
- Tudod hova menj Zayn.
- Te is tudod hova menj. Ide hozzánk.
- Várj egy percet.- megkérdeztem a tesómtól, hogy lenne-e kedve a srácokhoz. Persze fölösleges volt mert imádja őket. Megbeszéltük, hogy inkább ők jöjjenek ide. Amint megjöttek Ash lerohanta őket. Nagyon aranyosak voltak. Mindig is szerették a húgomat. Bár őt nem lehet nem szeretni. Ő olyan aki tudja hol a határ így soha sem sok. Igazi kis szeretetbomba. És ha úgy érzi elég akkor leül csöndben játszani vagy rajzolni. Okos kislány. Miután megvacsorázott és fürdött lefektettem aludni. Megvártam amíg elalszik majd lementem a srácokhoz. Betettünk egy horror filmet bár nem igazán néztük. Inkább beszélgettünk. Hogy kivel mi van mostanában és persze közben sokat nevettünk. Elmondták, hogy hiányzik nekik az éneklés mire Harry azt mondta sajnálja. Ezen kicsit lepődtünk csak meg. "Kicsit".. De nem akartam túlzottan kimutatni. Nem is tudom miért lepett meg ez a dolog.. Talán mert eddig nem így állt a dolgokhoz. Fogalmam sincs. Viszont azon jobban meglepődtem, hogy kihívott a teraszra mert beszélni szeretne velem. Ahogy én se, úgy a srácok sem értették. Két meglepetés egy este alatt. Hurrá. Nem tudtam mit akarhat. Ő leült én pedig a falnak támasztottam hátamat és az egyik lábamat. Az arcomat fürkészte, próbáltam elzárni minden érzést magamban. Nem akartam, hogy bármit is is leolvasson rólam.
- Hallgatlak.
- Ugye tudod, hogy köztünk nem lehet semmi?- összeszűkítettem a szemeimet.
- Barátok vagyunk Harry.
- Tudom, és nem akarom tönkretenni ezt. Még ha néha sikerül is.
- Ahogy én sem, de..
- A reakciód..- most én szakítottam félbe.
- Milyen reakcióról beszélsz?- szája felfelé görbült az én gyomrom pedig görcsbe.
- Te is tudod.- persze hogy tudom. Nagyon is tudom miről beszél, hiszen érzem. Akárhányszor csak túl közel kerülünk egymáshoz..
- Ha ennyiről van szó akkor már mennék is vissza.
- Igazából..
- Ohh kímélj meg ettől a témától kérlek.
- Nyugi már. Csak Brad kérdezte nincs-e kedved elmenni egyszer a klubba.
- Minek?
- Csak látni akar.- elnevette magát az arckifejezésemen. Visszamentünk a többiekhez akik elméleteket gyártottak amíg mi kint voltunk. Rólunk.. Sose változnak. Nagyon hülyék de én így szeretem őket. Miután elmentek felmentem lezuhanyozni majd már mentem is aludni.

Korán keltem. Lementem a konyhába és nekiálltam reggelit csinálni. Asht reggeli után elvittem a játszótérre mert megígértem neki, hogy elmegyünk. Szeretek vele lenni. Mindig megnevettet és mostanában nem vagyunk annyit együtt. Harry hívott hogy menjek el a klubba. Addig nyaggatott amíg bele nem mentem. Persze a húgomat amint megkérdeztem, hogy nem-e lenne baj ha egy kicsit a srácokkal lenne már ugrált örömében. Zaynt felhívtam, aki szívesen elvállalta, hogy vigyáznak rá néhány óráig. De azt nem mondtam miért. Bár szerencsére nem is kérdezte szóval minden oké. Szeretnek a húgommal lenni és ez fordítva is igaz. Harry azt mondta vigyek edzős cuccot, bár én elleneztem de megint csak addig piszkált amíg nem mondtam, hogy viszek. Összepakoltam majd Asht elvittem a srácokhoz. Megmondtam nekik, hogy sietek és már ültem is vissza a kocsiba. A klubba mentem, bár őszintén nem sok kedvem volt hozzá. Főleg nem Bradhez vagy a többi izomagyhoz. Ahhoz meg végképp nem, hogy abba a ringbe bokszoljak. Én meg a verekedés.. Nem azt mondom, hogy nem tudom megvédeni magamat ha kell.. De nem szeretem annyira az erőszakot. Távol áll tőlem. Ráadásul hátrányban is vagyok ezzel a kis termettel. Ezért is kezdtem inkább táncolni és nem bokszolni vagy ilyenek.. Bár ott is mindig én voltam a legalacsonyabb szóval tökmindegy. Ezt kell szeretni. Habár az, hogy valaki kicsi nem mindig jelent hátrányt.
Ahogy megérkeztem a klubhoz Harry már széles mosollyal az arcán várt. Egy öleléssel üdvözöltük egymást és bementünk. Először körbevezetett aztán megkerestük a Brad és Em párost. Legszívesebben tényleg haza mentem volna. Inkább lettem volna Ashleyvel mint itt a sok izomagy között. Nem bízok az ilyen emberekben főleg azért mert nem ismerem őket. Ezt Harryvel is közöltem mire a válasza az volt, hogy akkor bízzak benne. Köszi, már is jobban érzem magam. Brad széles vigyorral az arcán köszöntött Em pedig egy öleléssel. Őt nagyon megkedveltem, aranyos lány. Brad addig nyaggatott azzal, hogy mutassam meg mit tudok vagy csak bokszoljak egy picit amíg bele nem mentem. Komolyan. 10 percenként jött oda hozzánk. Egy idő után ilyen esetekbe vagy belemegyek vagy hisztissé válok. Hát most az igenlő válasz lett a vége. Kimentem a kocsimhoz a táskámért majd bementem az öltözőbe. Felvettem egy fekete rövidnadrágot, pink toppal és fekete dorkóval majd felkötöttem a hajamat és kimentem. Sokáig nem jutottam. Visszamentem oda ahol eddig Emmel beszélgettünk és leültem mellé megint csak. Én tényleg nem akarom ezt. Főként azért nem mert béna vagyok. Harry intett, hogy menjek oda de én csak vigyorogva ráztam a fejemet mire  odajött hozzánk és átdobott a vállán. Amikor újra a saját lábamon álltam már az egyik szőnyegen voltunk. Vállon ütöttem a fürtös barátomat aki még mindig csak nevetett.
- Itt voltam. Szép volt. Jó volt. Mehetek? Igen? Ohh köszi.- megfordultam és elindultam volna de visszahúzott.- Tudod mennyire utálom amikor ezt csinálod.- Harry kezét ütögettem, de nem engedett el. Ahha, tudom mire megy ki ez az egész. Abbahagytam az ütögetést és álltam egy helyben Harry kezével a karomon. Kérdőn néztem rá mire ő csak vigyorgott.- Fejezd be.- vállon ütöttem mire ő elengedett. Végre.. Egyből elléptem tőle egy lépést. Brad közben hozott két pár kesztyűt. Ezt komolyan gondolta? Felém nyújtotta a kék színűt.- Ez most komoly?
- Ennél komolyabb már nem is lehetne.- felvontam szemöldökömet majd sóhajtva vettem el a kesztyűket. Addig úgy sem mehetek el amíg nem csináltam valamit. Felvettem őket és kérdőn néztem rájuk.- Lexi. Harry. Győzzön a jobb.- Brad vigyorgott.
- Várj. Mi van? Nem gondoltad komolyan hogy én Harry ellen, ugye?
- Ugyan Lexi..
- Maradj csöndben Harry.- elnevették magukat.- Minek vagyok egyáltalán itt?
- Ne már. Csak egy kicsit.
- Azt se tudom mit hogy kell csinálni.
- Majd Harry megmutatja.- sóhajtottam egyet és hátradöntöttem a fejemet. Legszívesebben ordítottam volna. Harry a hátam mögé lépett és megfogta csuklóimat. Lehelete csikizte a nyakamat ahogy az utasításokat mondta, és érintése égette a bőrömet. Térdével előrébb csúsztatta lábamat és ki kellett támasztanom. A szavakat szinte suttogta a fülembe amitől borzongás járt végig. Nem igazán bírtam koncentrálni vagy figyelni arra amit mondott, hogy mit hogyan is kéne csinálni. Kinyújtotta a kezemet és mondott valamit hogyan üssek, de azt már nem tudom mit. Oldalra fordítottam a fejemet így arcunkat milliméterek választották el. Zöld szemei rabul ejtettek. Késztetést éreztem arra, hogy..
- Na mit mondtam.- az arca megváltozott. Az angyali tekintetet gúnyos mosoly vette át. Megfordultam és a hasába ütöttem olyan erősen ahogy csak tudtam. Kissé összegörnyedt tőle.
- Szemét vagy.- ledobtam a kesztyűket a földre és az öltözőbe siettem. Bezártam az ajtaját és lecsúsztam a fal mentén. Nem akartam sírni de nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. Nem hiszem el, hogy megint ezt tette. Azt hittem végre jóba vagyunk. Aztán mindig jön egy ilyen. A mi barátságunk tényleg egy hullámvasút. Egyszer fent. Egyszer lent. Felöltöztem és összepakoltam a holmimat. A tükörhöz léptem és megmostam az arcomat hideg vízzel. Leengedtem a hajamat, fogtam a táskámat és kiléptem az öltözőből. Az ajtóval szembe a falnak dőlve állt. Úgy tettem mint aki észre se vette volna. Csak mentem a kijárat felé. Persze, hogy követett.
- Lexi megállnál?- nem válaszoltam és nem is álltam meg. Megint a kézvisszahúzós módszert alkalmazta aminek hála majdnem el estem.
- Mit akarsz?- kirántottam karomat kezei közül.- Most én mondom ki Harry.. Hagyj engem békén.. Felejts el!
- Én..
- Kibaszottul nem érdekelnek a kifogások! Ha te csak azért tudsz hívni, hogy legyen kin jót röhögni keress mást! Nem vagyok egy bábu akit úgy rángatsz ahogy akarsz!- nem vártam meg a válaszát, elsiettem. Beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Nagyon felidegesített ez az egész.. Megint. Egyszer kedves utána meg rohadt nagy paraszt. Elmentem a húgomért és hazavittem. Megköszöntem a srácoknak, hogy vigyáztak rá. Megvártam amíg elalszik Ash, majd bezárkóztam a szobámba és az ágyon fekve sírtam. Fogalmam sincs mi ütött belém, azt meg végképp nem tudom miért fájnak ennyire a történtek. Egyáltalán hogy hihettem, hogy megváltozott? Megint ki volt a hiszékeny? Én. Egy idióta vagyok.
Az ajtón halk kopogást hallottam majd a húgom hangját ahogy a nevemen szólít. Megtöröltem a szememet és az ajtóhoz mentem.
- Mi a baj Hercegnő?- letérdeltem hozzá és végigsimítottam az arcán.
- Jól vagy Lexi?- elmosolyodtam és aprót bólintottam. Felvettem és az ágyhoz vittem. Befeküdtem mellé és átöleltem majd egy puszit nyomtam az hajába.

Szörnyű fejfájásra keltem. Kimásztam az ágyból és halkan mentem ki a szobából. Ash még aludt. A konyhába bevettem egy gyógyszert majd levágtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. SpongeBob ment. Nem igazán rajongok érte de nem volt kedvem átkapcsolni. A tegnapon járt az agyam. Nem tudom miért foglalkozok még ezzel. Harry csak játszik velem. Amit eddig is sejtettem de most már biztossá vált. Ash lépkedett le a lépcsőn. Öleléssel üdvözöltük egymást majd elmentem csinálni neki reggelit. Megvártam amíg megeszi majd elmosogattam. A délelőtt nagy részét tv nézéssel töltöttük majd Asht elvitték anyuék Carahoz az egyik barátnőjéhez mert ma ott alszik és az egész napot együtt töltik. Dél körül elmentem felöltözni és már mentem is a stúdióba. Vettem magamnak egy kávét, még nem sikerült teljesen felébrednem. A fejem egész nap fájt de nem foglalkoztam vele. Kivételesen most balettoztam. Hiányzott már és kíváncsi voltam mire emlékszem. A jó hír az, hogy minden lépésre emlékeztem. Annyival másabb. Nem is tudom leírni pontosan, de jó érzés volt.

Fáradtan léptem ki a stúdióból. Már rég besötétedett és most gyalog voltam. Ez mostanság egy ritka alkalmak egyike. Hirtelen minden elsötétedett de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment is. Egy pillanat volt az egész. A fejem jobban fájt mint a nap folyamán és a földön voltam. A fájó ponthoz kaptam. Kezem remegni kezdett a vörös folyadék láttán. Éreztem, hogy a pánik lassan átveszi uralmát felettem. Felálltam és mély levegőt vettem majd hazasiettem. Ledobtam mindent ami a kezembe volt és a lenti fürdőbe rohantam. Felkapcsoltam a villanyt és a tükör elé léptem. Megmostam az arcomat és megnéztem a sebet. Nem tűnt vészesnek. Leragasztottam és lezuhanyoztam. Most jobban örülök, hogy Ash nincs itthon. Nem kell neki ezt látnia. Kiléptem a fürdőből és indultam a konyhába valami gyógyszerért de nem pont erre számítottam.