22. fejezet

Csak a reptéren tudhattuk meg, hogy LA-be megyünk, azt hitték majd kiugrunk a kocsiból, vagy mi? Kicsit azért nagy változás, nem? Dehogynem. Hogy miért pont oda? Fogalmam sincs, ugyanis senki sem akarja elmondani, csak azt, hogy fogadjam el és lépjek tovább ezen. Imádom a szüleimet, komolyan, mindig nagyon jól kijöttem velük, de ez sok. Lehet, hogy nekik könnyű mindent otthagyni, de nekünk nem. Miután meghallgattam a beszédüket az új házunkban már mentem is fel a lépcsőn és elfoglaltam az első szobát. Vagyis azt hittem, hogy elfoglaltam, de a bőröndjeim már ott voltak és be is volt rendezve. Eddig nem néztem körbe a házban, de úgy látszik már minden kész van. A falak vörösre voltak festve, a padlót sötét színű parketta borította, közepén egy nagy fekete szőnyeggel. A plafonról egy nagy gömblámpa lógott le, a bútorok sötét színűek voltak, hasonlítottak a parkettához, egy nagy franciaágy is helyet kapott bent és kijárt még egy nagy erkély is számomra. A hozzá tartozó fürdő nem mondanám, hogy összeillett volna vele, minden halvány barack és fehér színű volt. Annyira nem az én stílusom.. Az ágyra ültem, hátradőltem és nem törődve az időeltolódással felhívtam Harryt, reménykedtem benne, hogy tudok vele beszélni, de hiába, nem vette fel. Mély levegőt vettem majd kimentem, de nem jutottam le a földszintre, a mellettem levő szobából elég hangos zajok szűrődtek ki. Lassan nyitottam be, épp, hogy elment a fejem mellett egy plüssmackó.
- Hééé, Hercegnő mit művelsz?- leültem mellé és kivettem kezeiből a játékokat.
- Nem akarok itt lenni.. Haza akarok menni.- kis kezeivel a szemét törölgette.
- Attól még nem kell mindent összetörni.- elmosolyodtam majd karjaim közé zártam. Nagyon jól tudom mit érzett.. Túlságosan is.- Inkább öltözz át. Elmegyünk sétálni, oké? Csak mi ketten.- mosolyogva bólintott én pedig felkeltem és kimentem a szobából. A konyhában találtam meg őket.- Remélem örültök, mert Ash kiborult.
- Majd meg fogja szeretni ezt a helyet is.
- Csak gondolj rá! Ha tényleg jót akarnál neki nem hoztad volna ide.
- Fejezd be Alexis.- kifújtam a levegőt.- Hova mész?- ezt a kérdést már a húgomnak tette fel.
- Lexivel sétálni.
- Nem, nem mész sehova.- felháborodva néztem rá. Ashley az emeletre rohant én meg már ott sem voltam. Nem tudom mi ütött belé, de ez már tényleg sok.. Csak mentem amerre a lábaim vittek, vagyis fogalmam sincs merre. Van itt néhány barátom, még amikor a műsorban voltam akkor szereztem őket, de most nem igazán vágytam senki társaságára sem.. Vagy akire igen, nos.. Ők több ezer kilométerre voltak tőlem.
- Hé Graham!- ezt a hangot és a hozzá társuló nevetést bárhol felismerem. Megfordultam és a szám széles mosolyra húzódott. Amint elém értek mind a négyen karjaik közé zártak.
- Jó ismerősöket látni.
- Hogy hogy itt vagy?
- Örülnék én is, ha tudnám. Ideköltöztünk, de mielőtt bármit is kérdeznétek, akaratom ellenére vagyok itt, és nem tudom miért.
- Oké kislány, akkor most velünk jössz.- felvontam szemöldökömet, ugyanis csak Ash idősebb nálam, a többiek nem, jó Michael is csak pár hónappal fiatalabb, mint én, de akkor is.. Ezt teszi, ha kicsire nősz.. Mikey karon ragadott és ugyanígy tett Cal is. Azt viszont nem mondták el hova visznek, csak azt, hogy nem fogom megbánni. Velük semmit sem lehet megbánni, és most sem volt ez másképp. Az egész délutánt a négy bolondommal töltöttem a jelenlegi házukban.. Legalább is ők így írták le a helyet, ami számomra nem volt meglepő. Hatalmas ház volt és eszméletlen. Részben a medencében hülyéskedtünk, részben kosaraztunk vagy csak szimplán hülyéskedtünk. Mindegy is volt mit csináltunk, mert mindvégig jól éreztem magam. A telefonom pedig egész idő alatt kikapcsolt állapotban hevert valahol a ház egyik zugában, fogalmam sincs hova tettem. Nem kellett sokáig győzködniük, hogy ott maradjak náluk éjjelre, ami nem para, mert nagyon jó barátok vagyunk, hála Niallnek és a srácoknak akik bemutattak nekik még a turnén. Rendeltünk pizzát, betettünk valami filmet, később előkerült néhány üveg pia is, de senki sem lett részeg, csak iszogattunk, és miután meguntuk a filmet ps-eztünk természetesen.. Nem bírták volna kihagyni. Ash mellett aludtam, de inkább csak beszélgettünk, mert egyikünk sem igazán tudott aludni. Kitárgyaltuk ezt az egész szitut, és Asht érdekelte, hogy alakulnak a dolgok Harryvel. Aztán jött egy ötlet.. Hajnalba átmentünk Mikey, majd Luke szobájába és velük is egyeztettünk. Ashton felfújt egy matracot, amíg én elmondtam a végleges tervet a többieknek. Úgy hajnali négy lehetett amikor beosontunk Cal szobájába, az ágyról áttettük a matracra, végighúztuk a házba, egészen ki az udvarig. Nehéz volt nem hangosan nevetni, nem csak a szitun, hanem azon, hogy még csak fel sem kelt. A mi aranyos kis barátunk a medencében kötött ki, a matracon.
- Caluuuum!- Mikey kiabált, Cal a vízben kötött ki, mi pedig nevetésben törtünk ki. Amint kimászott a vízből mind hátráltunk pár lépést, de túl fáradtnak tűnt ahhoz, hogy visszavágjon. Átnyújtottam neki egy törölközőt, mire karjai közé zárt, ezzel teljesen összevizezve, de csak nevettem. Vagy fél órás keresés után végre megtaláltuk a telefonomat és elindulhattam haza. Kaptam tőlük egy-egy puszit, majd már mentem is, persze csak miután megígértem nekik, hogy ezt megismételjük. Nem maradnak sokáig, és ha már itt kell lennem, legalább azokkal legyek, akiket szeretek. A hajam és a ruhám az úton megszáradt, Cal ajándékként lefröcskölt mielőtt eljöttem volna. Próbáltam minél halkabban bemenni, nem akartam senkit sem felkelteni. Az előszobán sikeresen átjutottam, de a lépcsőn már nem tudtam felmenni.
- Még is mit képzeltél?- lassan fordultam meg.
- A 5SOS srácoknál voltam.
- Ennyi?
- Mit kéne mondanom? Hogy sajnálom? Azt akarod, hogy hazudjak? Mert nem, nem sajnálom, hogy velük voltam és azt sem, hogy nem szóltam róla. Ők a barátaim.
- Lexi.. Ittál?
- Argh.. Komolyan?
- Nem hiszem el, hogy..- a szavába vágtam.
- Nagyon szívesen hallgatnám ezt tovább, de fáradt vagyok.. Megyek aludni.
- Nem mehetsz hozzájuk többet.
- Ohh.. Szóval itt kell élnem.. Új életet kezdenem, de a barátaimmal nem találkozhatok.. Ahha.- felmentem a szobámba, és ledőltem az ágyra. Nincs mit tenni, el kell fogadnom ezt a helyzetet, anyának valami az agyára ment és most teljesen bekattant tőle, és ha ezt a viselkedést tovább folytatom csak rosszabb lesz minden, viszont ő sem hajlandó engedni. Nem tudom mi baja van a srácokkal, eddig imádta őket, ahogy Zaynéket is. Mi ez a hirtelen változás? Semmi baja nem volt akkor, amikor velük voltam majdnem az egész turnén, ezzel sokat kihagyva a suliból.. Az nem zavarta, akkor most mi van..?~

Napok teltek el úgy, hogy nem beszéltem senkivel sem a barátaim közül. Nem tudtam elérni őket, amit én magam sem értek.. Lukeyékkal minden napot együtt töltöttünk amíg itt voltak, néha még a húgom is csatlakozott hozzánk, persze akkor visszafogtuk magunkat, de volt, hogy hajnali négykor értem haza és akkor is az erkélyemen keresztül másztam fel a szobámba, mivel a szüleim azt hitték, hogy a szobámba zárkóztam már megint. Azt viszont ne akarja senki se tudni, hogy hogyan csináltam, legyen az én titkom. Igen, csalódott voltam amikor a srácok visszamentek Londonba, ezzel teljesen egyedül hagyva, de örülök a sikerüknek, nagyon is. Azóta nem is járok el annyit, inkább bezárkózok a vörös falak közé és zenét hallgatok. Több, mint egy hete vagyunk itt, azóta hanyagolom a táncot is.. Egyik este kihallgattam a szüleimet, anyu itt kapott állást az egyik stúdióban, ezért volt fontos, hogy idejöjjünk, de szerintük nem annyira, hogy ezt közöljék velünk. Szívem szerint keresztbe tennék neki, hogy kirúgják és menjünk haza, de az nem én lennék, pedig megtenném.. Hiányzik Harry.. Zayn.. És mindenki.. Mint már említettem, nekem ők teszik teljessé az életemet.
- Holnap visszamész balettozni.- azt hittem kiköpöm a kakaómat abban a pillanatban.
- Öö.. Nem?
- De igen.
- Én hip hop táncos vagyok, nem balett.
- Lex.. Ne kezdjük ezt megint.
- Lenyeltem, hogy ide kellett jönnünk.. Hogy nem találkozhatok a barátaimmal.. De ezt nem fogod rám erőszakolni.
- Majd meglátjuk Kicsim.- arcom megváltozott.- Csak hallgass végig, hogy miért.
- Legyen..- meglepődött.- De akkor én már itt sem vagyok. Kényszerítsd rám azt is, és másnapra már Londonban leszek.. Otthon!- az utolsó szónak különleges hangsúlyt adtam. Letettem a bögrémet az asztalra, és elmentem ajtót nyitni, a csengő szerencsére megmentett egy újabb veszekedéstől. Unottan nyitottam ajtót, amióta itt lakunk naponta jön valaki a szüleimhez és a folytonos csengő hangja lassan kiakaszt. Ezúttal azonban enyhén szólva ledöbbentem, amint megláttam a vendégünket, azt hittem egy pillanatra, hogy meghülyültem, de tévedtem, ez a valóság volt. A meglepettségtől megszólalni sem tudtam, ezért inkább karjai közé vetettem magam. Arcomat pólójába fúrtam, szorosan fonta körém karjait.
- Hiányoztál Szépségem.- elmosolyodott majd száját enyémre nyomta. Ajkamba haraptam miközben eltűrt egy kósza tincset a fülem mögé. Lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam szájára. Szélesen vigyorgott, mindig is viccesnek találta azt, hogy elég kicsire nőttem, főleg hozzá képest.
- Harry?
- Szia.- kedvesen mosolygott anyára.
- Kicsim ne haragudj, de hogy kerülsz ide?- szúrós pillantást küldtem felé.
- Ash mondta, hogy itt laktok. Tegnap felhívott.- szólásra nyitotta száját, de megelőztem, mielőtt valami sértőt küldene a barátom felé.
- Mi most.. Elmegyünk egy kicsit, oké? Majd sietek.- Elővettem a kedves énemet, intettem neki és már ott sem voltam, pár pillanat múlva a fürtös hajú fiú is csatlakozott hozzám, ujjaink összefonódtak. Szavakban ki sem lehet fejezni mennyire hiányzott a közelsége, a társasága.. Mindene. Elmentünk Harry szállodájához, ahol medencéztünk egy kicsit, majd rendeltünk vacsit. Ez hét nélküle, több évnek tűnt számomra.