20. fejezet

Szinte minden héten van egy olyan nap, amikor én és a barátnőm leülünk a képernyő elé, egy kis sörrel és nasival egy jó film társaságában. Már nagyon régóta csináljuk ezt, talán valamikor az általánosba kezdődött, azóta heti egyszer összejövünk és csak mi vagyunk. Na hát ez most nem így lesz. Ugyanis Nat szeretné ha ezen a héten Adam is csatlakozna hozzánk. Tudom bunkóság, de mindennel próbálkoztam, hogy lebeszéljem és meggyőzzem róla, hogy ez csak a mi napunk és csak a mi szokásunk. Még Zaynt sem engedtük be olyankor a szobába, akkor Adamet miért kéne? Különben is.. Semmi kedvem egy hazug emberrel egy szobában lenni. Ja, boccs.. Én is az vagyok.. Egyre nehezebb lesz tartani a számat, ahogy látom őket együtt. Nat úgy néz rá.. Sosem láttam még ennyire boldognak ezelőtt és szörnyen fáj a tudat, hogy a másik oldalról ez csak kamu dolog. Többször is el akartam neki mondani, de Harry mindig leállított. Szerinte majd rájön, de ez nem így működik. A szerelem teljesen elvakította, ha fogalmazhatok így.. Bárki bármit mond, nem élhet hazugságban, nem tervezheti a jövőjét hazugságban. Tudom, hogy fájni fog neki ha megtudja, de így kell lennie. Majd lesz valahogy.. Jesszus, szörnyű barát vagyok. Szóval visszatérve a filmes izére, Nat úgy döntött hívjam el Harryt is akkor már, ne legyek egyedül és sosem töltünk együtt időt négyesben. Harry belement, de tudom, hogy csak azért mert órákig kérleltem. Nem utálja a barátnőmet.. Csupán Adamet.. Amióta elmondtam neki mi is volt. Kicsit átrendeztem a kanapét, hogy mindenki majd kényelmesen elférhessen, majd dobtam be popcornt a mikróba és kivettem a söröket a hűtőből, az üdítőkkel együtt. Mindent bevittem a nappaliba és letettem a dohányzóasztalra. Elterültem a kanapén, fejemre húzva egy nagy párnát. Nem volt kedvem ehhez, nagyon nem. Harry szerint nem hazudok neki, csak nem mondok el mindent, ami néha kell. Ezt csak ő látja így, én majdhogynem katasztrófának fogom fel, de nem számít. Bízok benne és abban, hogy igaza lesz.. Hogy Nat megérti majd és ő is azt fogja gondolni, hogy csak neki akartam jót. A csengő hallatán kivette kezemből a párnát majd egy könnyed mozdulattal húzott fel.
- Mosolyogj.- lágy csókot lehelt ajkamra. Lassú, apró léptekkel mentem ajtót nyitni. Nat a nyakamba ugrott majd sietett is be, Adam is megölelt volna, de elhúzódtam és inkább becsuktam az ajtót mielőtt hozzám érhetett volna. Sóhajtva léptem be a nappaliba, ahol rajtam kívül már mindenki elfoglalta a helyét. Befészkeltem magam Harry karjai közé és minden erőmmel azon voltam, hogy a képernyőre koncentráljak. Nem úgy sikerült ez az egész ahogy szokott.. Legalább is számomra. Már csak a tudattól, hogy egy szobában vagyok vele, az is kikészít és rám jön a hányinger. Harry szinte az egész film alatt apró mozdulatokkal nyugtatgatott. Tudom, mert ha baj van mindig ezt csinálja és általában be is válik. Úgy a film közepénél járhattunk amikor Adam szó nélkül felkelt és kiment a konyhába. Felvont szemöldökkel néztem utána, majd a barátnőmre aki megrántotta a vállát. Pár pillanat múlva már mindenki megint a készüléket bámulta.
- Lexi hol van az a jó kis whiskey?- a konyhából jött a kiabálás.
- Ahol eddig is volt.- a szemeimet forgattam.
- Ott nincs.
- D..
- Miért nem mész segíteni neki?- kérdőn néztem Natra, végül a fejemet rázva keltem fel és mentem ki a konyhába. Adam kezében ott volt az a bizonyos üveg amit az előbb keresett.
- Gratulálok.
- Kérsz?- szája mosolyra húzódott.
- Nem kössz.
- Még mindig haragszol rám?
- Nem kéne?!- próbáltam halkabban beszélni, hogy még véletlenül se hallatszódjon ki semmi se.- Miért csinálod ezt vele?
- Jó kis játék.
- Ő nem játék hanem ember! Veled ellentétben.
- Ugyan Lexi..- pár lépéssel közelebb lépett hozzám. Mélyen nézett a szemembe, de álltam tekintetét.- Tudom, hogy te is akarod.
- Tévedsz.- már mentem is volna el, de elkapta kezemet és visszahúzott, ezáltal túlságosan is közel kerültem hozzá.
- Ne tagadd.
- Beteg vagy.- elengedte csuklómat és közel hajolt arcomhoz. 
- Úgy is megtörlek.- szavai szinte csak suttogásnak hallatszottak.
- Hogy tehettétek?!- ellöktem magamtól és a barátnőmre néztem, de mielőtt bármit is mondhattam volna Adam közbeszólt.
- Rám mászott. Mondtam, hogy hagyjon békén, de nem értette meg. Sajnálom Nat, én nem tudom mi ütött belé.- majdhogynem szó szerint leesett az állam. Megszólalni sem tudtam.
- Azt hittem Harryt szereted! Erre most rámászol a pasimra?! Ezért akartad annyira, hogy ne jöjjek vele újra össze?!
- Nat...
- Mi folyik itt?- az előbb említett lépett be a helységbe.
- Kérdezd a barátnődet.. Aki rámászik más pasijára.- Harry rám nézett, alig észrevehetően ráztam meg fejemet.
- Kétlem.
- Láttam.
- Natalie barátok vagyunk már több, mint tíz éve.. Tudhatnád, hogy sohasem tenném ezt veled.
- Még is megtetted.
- Ne szólj bele Adam!- elnéztem a barátnőm arcát, és őszintén fájt amit láttam, de nem mutattam ki.- Miért nem vagy képes hinni nekem? Nem veszed észre, hogy csak kihasznál? Nat.. Adam nem szeret téged.
- Nem hiszem el, hogy ezt mondtad. Mi ütött beléd? Zavar a boldogságom?
- Nem!
- Akkor mi bajod van Lexi? Miért akarod elvenni tőlem, amikor neked ott van Harry?
- Natalie fejezd be. Lex az igazat mondja, hihetnél neki, de túlságosan is elvakított ez az egész.. Ő. Lex mindig melletted volt.- Harry teljes nyugalommal mondta végig azt a pár mondatot. Meglepett vele.- Jobb lesz ha most elmentek.- Nat még egyszer rám nézett majd kézen ragadta a drága barátját és már el is tűntek a konyhámból.
- Köszönöm.- halvány mosoly jelent meg arcomon. Fogtam két poharat és félig töltöttem őket whiskeyvel, az egyiket Haznak adtam. Kissé égette torkomat, de valahogy nem érdekelt.
- Most már tudja az igazat és el fog gondolkodni rajta.
- Nem tudom..
- Ne gondolj most erre még ha fáj is. Inkább mond meg mihez lenne kedved.- szorosan fonta körém karjait, arcomat mellkasába fúrtam.
- Szétütni Adam fejét.
- Lex..- kissé elnevettem magam, nem szereti ha a verekedéssel akarom megoldani a gondjaimat. Bár ő is ezt tette pár hónappal ezelőtt.