17. fejezet

Hogy is mondjam.. Újra van One Direction. Harry pár napja jelentette be, hogy vége ennek az egésznek és szeretné, ha a banda újra összeállna. Így természetesen nagy az öröm és sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra járnak a srácok. Mindenki őket akarja. Nem sok időt töltöttünk együtt ebben a pár napban, ahogy neki is, úgy nekem is van dolgom. Készülünk a műsorra, de ha nem az, akkor járok a volt hip-hop-osokhoz vagy épp Nataliet támogatom és vigasztalom. Adam szakított vele, és elköltözött valahova Amerikába. Senki se tudja, hogy miért és hova, csak hagyott neki egy levelet és lelépett. Szegény barátnőm szörnyen maga alatt van, én pedig próbálom minél jobb kedvre deríteni, nagyon rossz így látni, és ő pont ezt nem akarta. Nat erős lány, csak kisírja magát és megint jól lesz. Tényleg mindenki azt hitte, hogy imádja, mert úgy nézett rá, ahogy más lányra nem, és a szeretete.. Na mindegy, én ott vagyok neki, úgy ahogy ő is mindig ott volt nekem. De ez a barátság.. Visszatérve az 1D-re, Harry pár napja jelentette be, ültünk a tv előtt, ő pedig elénk állt és közölte, hogy szeretné ha megint lenne a banda, mert hiányzik neki minden.. A rajongóktól kezdve a koncertekig.. Minden. Percekig csak csönd volt és mindenki feldolgozta a dolgokat, de utána megbeszéltük, majd egyből hívtunk mindenkit és újra beindult a munka. A lapok a következő napon már le is hozták. Rövid idő alatt minden a feje tetejére állt, de mindenki örül a döntésének és rajta is azt lehet látni hogy boldog. Úgy volt, hogy Harryvel elmegyünk egy kicsit nyaralni Barcelonába, de nem lett belőle semmi, mert jött a bejelentés, viszont a repülőjegyek megvoltak, így Nat és én mentünk. Neki jót tett a kikapcsolódás, és a távollét Londontól, ahogy nekem is szükségem volt már rá. Kicsit rossz érzés volt az elején, hogy nem vele mentem, mert már elég régóta terveztük, de nem panaszkodok, mert imádtam minden ott töltött percet. Szóval erről a nyaralásról csak annyit, hogy hihetetlenül jó volt. Lesz egy nagy buli, amivel végül is 'megünnepeljük', hogy a banda újra összeállt. Nem értettem pontosan amikor magyarázták, de röviden ennyi. Ha csak ennyit mondtak volna, már értelmesebbre sikeredett volna, de ez van.. Az embereket nem megérteni, hanem elfogadni kell. Mivel Nat még eléggé maga alatt van, őt is meghívtam. Na nem mintha nem lenne alap dolog, hogy ott a helye, hiszen nagyon jó és közeli barátságban van a srácokkal és mindenkivel. Az egész napot együtt töltöttük, itt aludt nálam és délelőtt vásárolni voltunk, amiből vásárlás nem is igazán lett, de jól éreztük magunkat. Együtt mentünk a clubba, ahol addigra már elég sok ember gyűlt össze. A legtöbbjük ismerős volt, de néhány embert még életemben nem láttam. Megkerestük a srácokat, majd kicsit körbenéztünk és beszélgettünk néhány ismerőssel. Natalie arcán mosoly volt, és nem csak megjátszotta.. Ismerem már. Jó érzés volt így látni és nekem is jobb lett tőle a kedvem. Leültünk a bárhoz és kezdésnek rendeltünk valami színes koktélt, majd mentünk táncolni, de nem tartott sokáig, ugyanis valaki a karomnál fogva húzott ki a tömegből. Kiderült, hogy Zayn és Louis voltak azok, valami szobába vezettek. Kérdőn néztem rájuk és vártam, hogy megszólaljanak, nem értettem a dolgot.

- Mit mondtál neki?

- Fogalmam sincs miről beszélsz Zayn.. De komolyan.

- Mi ez a hirtelen változás.. Mindenben.

- Nem tudom, engem is meglepett.

- Szóval te sem tudod a pontos okát?

- Nem Lou, de.. Harry elmondta az okát, akkor miért..- Zayn a szavamba vágott.

- Miért érdekel? Mert valami nem stimmel.

- Túlreagáljátok..

- Tényleg Lex?- a szemeimet forgattam, de Louis folytatta.- Pár hónapja még ideges lett amikor felhoztuk, most meg szó nélkül elénk áll és bejelenti, hogy álljunk újra össze.

- Ezt akartátok, nem?

- Igen, de..

- Miért nem őt kérdezitek? Miért engem? Mostanában csak annyi van, hogy köszönünk egymásnak.. Honnan kéne tudnom? Ti vagytok vele egész nap.- megfordultam és otthagytam őket. Nem ezért jöttem ide, és valahogy nincs is ehhez kedvem. A pultnál megpillantottam Nataliet, de nem mentem oda, nem volt egyedül. Épp Joshal beszélgetett, ezért inkább egy fürtös hajú fiú felé vettem az irányt. Amint odaértem hozzá mosollyal az arcán zárt karjai közé, majd lágy csókot lehelt ajkamra. Hiányzik Harry.. Mint már mondtam, mostanában nem igazán töltünk együtt sok időt.. Sőt szinte semmit.. Én megértem meg minden, de néha jó lenne vele lenni.

- Később megkereslek, oké?- válasz helyett csak bólintottam. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd már el is tűnt a sok ember között. Sóhajtva törtem utat magamnak a bárhoz és felültem az egyik székre. Kikértem a pultos véleményét, hogy melyik a legerősebb pia, és azt rendeltem magamnak. Amint megkaptam már bele is kortyoltam, eleinte kissé égette a torkomat, de nem zavart. A félig üres pohárral játszadoztam, amikor valaki leült a mellettem levő székre. Felé fordultam és egy mosolyt követően intettem neki.

- Hányadiknál tartasz?

- Nem vagyok részeg, ha arra célozgatnál.- a szemeimet forgattam, ő meg csak nevetett.

- Én nem célozgattam.

- Hogyne.- vállon löktem és a számhoz emeltem a poharat.

- Sok lesz az Lex..- nevetett.

- Hagyj már.- én sem bírtam nevetés nélkül. Ash mindig is piszkált, de csak jó értelemben, valahogy ilyenkor mindig feldobja a kedvemet. Ő olyan mint egy jó nagy testvér.- Hol a többi bolond?

- Nem tudom kikről beszélsz.- megint csak a szemeimet forgattam.- Minden oké?- arca elkomolyodott.

- Miért ne lenne?

- Nem is tudom.. Csak itt ülsz egyedül, piával.. Minthogy a többiekkel legyél.- szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- És ne mond, hogy nem szereted a bulikat, mert már ismerlek.- fintorogtam.

- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- a poharára böktem, ami már üresen állt a pulton.

- De nem tetted.

- Csak.. Hirtelen jött ez az egész, és ne érts félre én örülök neki.

- Csak így nincs időtök egymásra.- megrántottam a vállamat.- Meg fog minden változni és olyan lesz mint régen.- felvontam szemöldökömet.

- Ashton Irwin.. Mindig meg tudsz lepni.- elnevettem magam, ő meg csak a fejét rázta. Ashel elbeszélgettünk egy ideig, majd csatlakozott hozzánk a 4 bolond társa és Nat is. Nem bántam, mert jól elhülyéskedtük az időt, plusz néha Niall is csatlakozott hozzánk. Viszont ahogy az idő telt én úgy éreztem magamat fáradtabbnak, néha komoly nehézséget jelentett nem elaludni a bárszéken és ébren maradni, de sikerült. Viszont később átültünk a kanapékra, nem bántam, sokkal kényelmesebb volt mint, a bárszék. Ash és Mikey ültek mellettem, ha Ash nem böködött, akkor Mikey tette. Segítettek, hogy ne aludjak be, de viszont hála nekik fájt a hasam a sok nevetéstől. A helység szép lassan kiürült és alig voltunk már a végére, ez azt jelentette, hogy ideje nekünk is menni. Elvittük Nataliet haza, majd a kocsi az én házam előtt állt meg. Elköszöntem mindenkitől és kiszálltam, Harry követett, de megragadta a kezemet, mielőtt bemehettem volna az ajtón. Felé fordultam és szemeibe néztem.

- Holnap találkozunk, oké?

- Azt hittem itt alszol.. Úgy beszéltük meg.

- Tudom, de..- közbevágtam.

- Oké.

- Sajnálom.- nem válaszoltam.- Jó éjt.- lehajolt hozzám, de lehajtottam fejemet, ezért csak egy puszit nyomott a homlokomra és visszasétált a kocsihoz, én pedig rögtön bementem az ajtón, nem törődve semmivel és senkivel. Lerúgtam a cipőmet és az emeletre mentem. Egy gyors zuhany után már mentem is aludni, úgy éreztem elegem van ebből a napból és minél előbb túl akarok rajta lenni.

A fény zavarta a szememet és a szobában kellemes illat áradt szét, amit egyből felismertem. Kinyitottam a szememet, beleütköztem egy ragyogó zöld szempárba, ami engem nézett. Egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást, de a szemkontaktust én törtem meg azzal, hogy szó nélkül másztam ki asz ágyból és mentem ki a szobából. Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Levettem az egyik szekrényből egy tálat és csináltam magamnak müzlit. Épp indultam volna, amikor beleütköztem, megragadta a karomat, ezzel megakadályozva, hogy újra elmehessek. 

- Minden rendben?

- Minden.- összeszűkítette szemeit.- Ha tudod, miért kérdezed?- letettem a pultra a reggelimet.

- Ha a tegnapiról van szó a...-közbevágtam.

- Nem, csak.. Alig vagyunk együtt, és ezért nem hibáztatlak, mert.. Neked is meg van a dolgod, és nekem is.- az arcomat fürkészte.- Mennem kell.- sóhajtottam.

- Most keltél csak fel.

- Be kell mennem a stúdióba, sajnálom.- csöndben állt félre az útból, én pedig felsiettem a lépcsőn. Nem tudom miért, de rossz érzés kapott el és legszívesebben elsírtam volna magam, de nem. Felöltöztem, majd a sminkelés után már mentem is. Harry már nem volt ott amikor lementem. Erről beszéltem, ha neki nincs dolga, nekem van.. És ugyan ez fordítva. Beültem a kocsiba és a stúdióba hajtottam.

- Jól vagy?- a szívószállal kavargattam az üdítőmet.- Lex!

- Mi?- felé kaptam tekintetemet.

- Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e, de már megkaptam a választ.

- Én nem is...

- Elég rád nézni. Hol jársz?

- Mindenhol.- megrántottam a vállamat.

- Miért nem beszélitek meg?

- Nincs mit megbeszélni Nat..

- Nem is meséltél a tegnapról, milyen volt?- nem válaszoltam, az asztalt néztem.- Azt ne mond, hogy nem ment el..

- Közbejött neki valami.. Válthatnánk témát?

- Sajnálom.- A barátnőm figyelemelterelés gyanánt elrángatott a moziba, de semmi kedvem nem volt hozzá, és ahogy az várható volt nem is igazán kötött le, de végignéztük a filmet, csak az ő kedvéért. Amikor Natnak mennie kellett én egyből hazafelé vettem az irányt, de hamar meg is változott az úti célom, mert kaptam egy üzenetet Liamtől, hogy menjek át. Nem volt jobb ötletem, ezért elmentem hozzájuk. Kérésre elmesélték mit csinálnak mostanában és mit fognak majd, jó volt megint őket hallgatni. Harry kérte, hogy menjek fel, ezért eleget téve a kérésének lassan lépkedtem fel a szobája felé. Bekopogtam, majd a válasz hallatán benyitottam és beléptem a szobába.

- Szia.- az ágyon ülve nézett rám, megálltam az ajtó előtt.

- Beszélnünk kell.- bólintottam.

- Hol voltál tegnap?

- Az most nem fontos.

- Oké..- kis szünetet tartottam.- Akkor hallgatlak.

- Meg kell értened, hogy most nagyon be vannak osztva a napjaim.

- Én ezt megértem és el is fogadom, de..

- De még is ki vagy akadva, pedig annyira akartad ezt.

- Azért vagyok kiakadva, mert mindig lerázol. Ne miattam csináld, hanem magad miatt ,vagy csak egy kamu az egész?- felnevetett.- Csak másokért csinálod, vagy magadért? Nem mindegy.- felkelt és pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot.

- Nem rázlak le.

- Lehet hogy te nem így érzed vagy gondolod, de így van.

- Lex..

- Ha nem akarsz velem lenni csak mond ki. Mi értelme hazudozni?

- Ezt..

- Nem tudom.- szavába vágtam majd lenyeltem könnyeimet. Félve, de felnéztem rá, arca azonban érzelemmentes volt.

- Ezt akarod?

- Tessék? N..Nem.- egyikünk sem szólalt meg. Szemeimet lassan könnyek lepték el.- Harry..- kezemet arcára tettem volna, de a levegőben elkapta csuklómat.

- Akkor mit akarsz?

- Miért csinálod ezt?

- Válaszolj Lex.

- Nem akarlak elveszíteni, de.. Sokszor úgy érzem már késő.- egy könnycsepp gördült végig arcomon. Nem akartam előtte sírni, de úgy éreztem már késő. Úgy láttam nem tudja mit mondjon, de arcáról a fájdalom tisztán leolvasható volt.

- Adok neked időt, nem akarlak tovább bántani..

- Te ne...

- Ne mondj semmit.- végigsimított arcomon.- Nem fogsz elveszíteni, csak nem úgy leszek neked ott ahogy eddig.

- Harry..- suttogtam.

- Sajnálom.- egy puszit nyomott a homlokomra, ahogy behunytam szemeimet, könnyek folytak végig arcomon.- Ne sírj, kérlek.. Ez nem a te hibád.

- Szükségem van rád.- hangom alig hallható volt.

- És itt is leszek neked.. Úgy, mint régen.

- Szóval ez az amit szeretnél.- már ha akartam volna, se tudtam volna visszatartani könnyeimet. Nem válaszolt, ami nálam felért egy válasszal. Szó nélkül mentem ki a szobából, majd feltűnés nélkül hagytam el a házat.