18. fejezet

- Lex, ne foglalkozz vele, majd észhez tér.- csak egy mosolyt erőltettem, nem volt kedvem ehhez a témához, de Natalie minden nap felhozza, keresi az indokot, de én annak örülnék a legjobban ha nem előttem ecsetelné elméleteit. Viszont mondhatjuk úgy, hogy jobban van, szerintem eltereli a figyelmét, ha az én problémáimról beszél, ezért is teszi.- Ahj ne már.. Mit tegyek, hogy ne csak megjátszd a mosolyod?- felvontam szemöldökömet.- Te is segítettél nekem.
- Mert ez egy barát dolga.
- Akkor engedd, hogy a barátodként viselkedjek.
- Nem tehetem.- kérdőn nézett rám.- Te a testvérem vagy.- elmosolyodott és szorosan zárt karjai közé.- Különben is, nekem elég ha itt vagy.- közös megegyezés után úgy döntöttünk elmegyünk Nathoz filmet nézni. Persze szokás szerint nem tudtunk választani hogy mit is nézzünk, de legalább egy jó fél órás "veszekedés" után az Elízium mellett döntöttünk, csoda módjára ez mindkettőnknek megfelelt. Csináltunk popcornt, elhelyezkedtünk az ágyon majd elindítottuk a filmet. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy Matt Damon az egyik legjobb színész a világon, bár Natalie ezt nem mondhatja el, ugyanis bealudt a film végénél. Nem volt szívem felkelteni, azonban véletlenül majdnem sikerült, a telefonom megszólalt és mire megtaláltam.. Amint meghallottam hangját a szívem nagyot dobbant, néhány pillanat múlva azonban már nem voltam ilyen boldog. Nem akartam elhinni. Azt hittem ez csak valami vicc,  úgy látszik tévedtem. Hagytam Natnak egy üzenetet és már ültem is be a kocsimba, hogy minél előbb a megadott helyen lehessek. Amint kiszálltam az autóból nem tudtam merre menjek, hiszen ott voltam ahol mondta, de semmit sem láttam a sötétségtől, inkább elindultam az egyik irányba, természetesen a telefonommal világítottam, hogy lássak is valamit. Pár pillanat múlva a fényben egy ismerős arc tűnt fel, aki ennek hatására behunyta szemeit és elfordította fejét. Zsebre vágtam a készüléket és felé siettem, letérdeltem mellé azonban nem tudtam megszólalni, torkomban hatalmas gombóc volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy elsírjam magam, de ilyenkor általában mindig erős tudtam maradni.
- Sajnálom.- elengedtem a fülem mellett. Felsegítettem, kezét átdobtam vállamon. Nagy nehezen, de elvittem a kocsimig és befektettem a hátsó ülésre. Próbáltam óvatosabban vezetni, többször is hátranéztem a visszapillantó tükörben, hogy jól van-e. Hamar hazaértünk, az viszont eltartott egy ideig mire sikerült kiszednem a kocsiból és bevinni a házba, fel a lépcsőn a szobámba. Leültettem az ágyra és a szokásos forgatókönyv szerint jártam el.. Kitisztítottam sebeit és vízzel itattam, mindezt csöndben tűrte. Szó nélkül mentem el gyorsan lezuhanyozni, mire visszaértem már aludt. Halk szuszogása betöltötte az egész szobát. Elgondolkodtam rajta, hogy lemegyek a kanapéra aludni vagy át az egyik vendégszobába, végül befeküdtem mellé. Végigsimítottam arcán majd hátrasimítottam egy göndör fürtöt. Egy ideig csak őt néztem, majd megfordultam és próbáltam aludni.
A szobát elöntő fény elég rendesen zavarta szemeimet,  fejemre húztam a takarót. Halk nevetés hallatszott, vagy inkább olyan hang, amikor valaki hirtelen mosolyodik el. Lehúztam fejemről a zöld anyagot, megfordultam és végignéztem rajta. Sokkal jobban nézett ki, mint pár órával ezelőtt. Elvesztem tekintetében, azonban hamar észbe kaptam és visszafordultam, így megint háttal voltam neki. Behunytam szememet és mély levegőt vettem.- Hé.- végigsimított karomon majd egy puszit nyomott a hajamba, érintése égette bőrömet. Ki akartam menni, kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé, de megálltam majd megfordultam. Kérdő tekintettel meredtem rá.
- Ha megkérdezem mi történt.. A válaszod 'nem' lesz.. Ugye?- sóhajtott majd felkelt és elém lépett.
- Lex f..
- Ne kezdj el magyarázkodni.- felnevettem, de látásomat már könnyek homályosították.- Vagy mond el az igazat, vagy inkább semmit se szólj. Csak.. Csak ne hazudj vagy magyarázkodj.
- Oké.- hangja alig hallható volt. Persze nem szólalt meg.
- Bizalom, mi?- megráztam a fejemet.- Miért jó ez neked?- kifújtam a levegőt.- Inkább ne is válaszolj. Nem akarom tudni.- elindultam ki a szobából, de karomnál fogva húzott vissza, ezzel maradásra bírva engem.
- Sajnálom.
- Annyiszor hallottam ezt már ilyen éjjelek után.
- Ezt is sajnálom, de.. Most arról beszélek amit mondtam pár napja.. É..
- Menj el.- hangom elfúlt a két szó után.- Kérlek Harry.- már csak suttogni tudtam és fájó szívvel nézni ahogy lassan kimegy a szobából. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalom vagy a düh kavarog bennem, talán mindkettő egyszerre. Dühös voltam rá, mert megint ezt tette és mert képtelen elmondani mi folyik itt, és fájt, mert nem ölelhettem át. Nem mondhattam neki, hogy minden rendben lesz és együtt túljutunk ezen. Nem mondhattam, mert már nincs olyan, hogy együtt. Fogtam a cuccomat, beszálltam a kocsiba és a stúdióhoz hajtottam. Valamivel le kell vezetnem a feszültséget és még be kell fejeznem egy koreot az utolsó csoportnak. Gyorsan átöltöztem, betettem a zenét és igyekeztem csak a táncra koncentrálni. Amikor már vagy ötödszörre rontottam el ugyanazt a lépést, elegem lett.. Kezemmel a tükörnél támasztottam magam, fejemet lehajtottam és nekinyomtam annak. Próbáltam összeszedni magam mély lélegzetvételekkel, de képtelen voltam. Ezúttal az érzéseim nyertek és pár pillanat múlva már el is uralkodtak felettem. Könnyek folytak végig arcomon, kezeim megremegtek, testemet egyszerre járta át düh, a fájdalom és a félelem. Idegesen ütöttem egyet a tükörbe egyik öklömmel, majd ezt követte a többi ütés, egyre erősebben és erősebben. Hiába, nem tört el, csupán megrepedt, kezemből pedig vörös folyadék szivárgott. Összekuporodtam a földön és hagytam, hogy érzéseim kitombolják magukat könnyek formájában és oxigén hiányában. Ha Harry most itt lenne nem lenne ez az egész.. De nincs itt, csak egy rakás szerencsétlenség alacsony, szőke haj és barna szem formájában, aki kezdi elveszíteni önmagát, de ez nem fog megtörténni. Nem engedem, hogy ez legyen a vége. Akire most Ő rajta kívül szükségem van, az..
- Zayn..?- szipogtam.
- ...
- Szükségem van rád..
- ...
- A.. Stúdióban..
- ... - a vonal megszakadt, a telefon pedig a földön kötött ki. Térdeimet felhúztam és fejemet pihentettem rajtuk. Zayn alig tíz perc múlva állított be hozzám.- Mi történt?- leguggolt hozzám, válasz helyett inkább csak karjai közé vetettem magam. Nem akartam eláztatni könnyeimmel, de már késő volt.- Lex, te vérzel..- kezei közé vette enyémet.
- Jól vagyok.
- Hazaviszlek, oké? Ezt meg majd holnap megoldom.- fejével a tükörre bökött. Aprót bólintottam, fogtam a cuccomat és kiléptem vele az utcára. Az út hazafelé szerencsére csak alig pár perces volt, otthon szó nélkül kötötte be jobb kezemet. Furcsálltam a hallgatását, de tudtam, hogy ezután jön majd a kérdés áradat. Mielőtt bármit is mondhatott volna inkább belekezdtem a kis mesémbe. Persze voltak olyan részek amiknél nehezen bírtam sírás nélkül, de sikerült úgy elmondanom mindent, hogy egy könnycsepp sem folyt végig arcomon. Ő sem tudja, hogy Harry mit miért tesz, ami lássuk be elég aggasztó.
Jó érzés volt Zaynnel beszélgetni, olyan volt, mint régen, és ez nagyon hiányzott már az életemből. Valami jó a múltból.. A mondandóm után és miután megbeszéltük a dolgokat felmentem lezuhanyozni, azt mondta itt lesz amikor végzek. Szörnyen hálás vagyok neki mindenért amit értem tesz, mert nem érdemlem meg a törődését, a szeretetét. Zayn egy csodálatos ember, és ha ezt mások nem látják az nagyon szomorú, mert neki van az egyik legnagyobb szíve a világon. A fürdést követően, amikor lementem már nem volt egyedül, társult hozzá néhány ismerős arc is. Niall egyből karjai közé zárt majd meglengetett egy nagy papírzacskót előttem.
- Gondoltuk éhes vagy.
- Köszönöm.- elmosolyodtunk és leültünk. Kikerestem a zacskóból a sült krumplit és hozzáláttam.
- Mit csináltál a kezeddel?- Louis méregette a jobb kezemet. Csak megrántottam a vállamat.
- Balhézott a tükörrel.- Zayn vigyorgott, akit vállon löktem. Mosolyogva ráztam meg a fejemet és meredtem a képernyőre.
- Harry miatt, ugye?- Niall nézett rám, kissé félénken.
- Ti se tudjátok, hogy mi volt ez megint, igaz?- a fejüket rázták. Tudtam, hogy ez lesz a válaszuk..- Köszi, hogy itt vagytok.- a kis szőke barátom vállára hajtottam fejemet, aki azonnal át is karolt. Melegség járta át egész testemet. Túlságosan is fáradt voltam, így szemeim egyre nehezebbé váltak, a sötétség lassan tompította majd végül teljesen megszüntetett minden fájdalmat.~
- Hé, Lex..- kissé megrázott karomnál fogva.- Le..Lexi.. Most mit csinálsz?- elnevette magát.
- Próbállak kikapcsolni.- motyogtam.
- Kikapcsolhatatlan vagyok.
- Vettem észre.- nevettem.
- Át kéne venned valamit.
- Miért nem veszed át helyettem?
- Nem fogom.- nevetve másztam ki az ágyból, Niall a hátán vitt le és mellettem volt, amíg átvettem a csokrot, de csak a kíváncsisága miatt. A vörös rózsák mellett egy kártya is volt, amit a kis barátom nyomott a kezembe.

Mindent jóvá szeretnék tenni. Gyere át 8-kor, kérlek.

Niallre néztem, de ő csak engem nézett. Felvontam szemöldökömet és az asztalra tettem a papír darabot.

- Múltkor is ezt mondta, mégse ment el.

- Tudom.- megrántottam a vállamat és a csokorra néztem. Egyik percben azt mondja vége, a másikban sajnálja, most meg jóvá akarja tenni. Nem tudok kiigazodni rajta. Nagyon nem.. Nialler kézen ragadott és az emeletre húzott. Benyitott abba a szobába ahol még Zayn és Lou aludtak. Mutatta, hogy maradjak csöndbe, de pár pillanat múlva már ordítva ugrott rá az alvó srácokra. Elnevettem magam és bebújtam a motyogó barátaim mellé.

- Nagyon utállak titeket.- Zayn a fejére húzta a takarót.

- Mi is szeretünk.- Niall nevetett. A nap hátralevő része nagyjából azzal telt, hogy ment a sok hülyeség. A srácok megtudták, hogy Harry mire készül, de nem mondták el, csupán annyit tudhattam, hogy nem kell kiöltöznöm, ráadásul alkalmam sem volt kérdezősködni, mert még hét előtt elmentek. Elmentem lezuhanyozni majd nekiálltam készülődni. Hajamat hagytam megszáradni magától, így végül a szokásos göndör loknikban omlott vállamra. Ahogy a hajammal sem, a sminkeléssel sem foglalkoztam sokat, csak feltettem valami alapsminket és kész. Felvettem egy szegecses farmer rövidnadrágot és hozzá egy fekete-fehér brit zászlós ujjatlant. Azt mondták nem kell kiöltöznöm, szóval hű maradok a stílusomhoz. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, zsebre tettem a telefont és már mentem is. A háza elé érve, félve bár, de megnyomtam a csengőt. Bizonytalan mosollyal az arcán üdvözölt majd beljebb mentünk. A nappaliját félhomály borította, a kanapé előtt egy pléd volt leterítve, nagy párnákkal, a dohányzóasztalon pedig popcorn, üdítős és sörösüvegek álltak. A tv kijelzőjén egy mondat állt, amit egyből felismertem, hiszen a kedvenc filmem így kezdődik.

Only the dead have seen the end of war.

Plato 

Megfordultam és kérdőn néztem rá.

- Komolyan? Így akarsz mindent jóvá tenni? A kedvenc filmemmel és néhány üveg sörrel?

- Csak adj neki egy esélyt.- szemei rabul ejtettek.- Kérlek Lex.- kissé elgondolkodtam.

- Oké, legyen.- sóhajtottam. Tekintete a bekötözött kezemre tévedt.- Meg ne kérdezd.- sóhajtottam. Mutatta, hogy üljek le, úgy is tettem, ölembe vettem egy párnát és próbáltam a képernyőre koncentrálni. A film végére fejem Harry vállán pihent és ujjaink összefonódtak.

17. fejezet

Hogy is mondjam.. Újra van One Direction. Harry pár napja jelentette be, hogy vége ennek az egésznek és szeretné, ha a banda újra összeállna. Így természetesen nagy az öröm és sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra járnak a srácok. Mindenki őket akarja. Nem sok időt töltöttünk együtt ebben a pár napban, ahogy neki is, úgy nekem is van dolgom. Készülünk a műsorra, de ha nem az, akkor járok a volt hip-hop-osokhoz vagy épp Nataliet támogatom és vigasztalom. Adam szakított vele, és elköltözött valahova Amerikába. Senki se tudja, hogy miért és hova, csak hagyott neki egy levelet és lelépett. Szegény barátnőm szörnyen maga alatt van, én pedig próbálom minél jobb kedvre deríteni, nagyon rossz így látni, és ő pont ezt nem akarta. Nat erős lány, csak kisírja magát és megint jól lesz. Tényleg mindenki azt hitte, hogy imádja, mert úgy nézett rá, ahogy más lányra nem, és a szeretete.. Na mindegy, én ott vagyok neki, úgy ahogy ő is mindig ott volt nekem. De ez a barátság.. Visszatérve az 1D-re, Harry pár napja jelentette be, ültünk a tv előtt, ő pedig elénk állt és közölte, hogy szeretné ha megint lenne a banda, mert hiányzik neki minden.. A rajongóktól kezdve a koncertekig.. Minden. Percekig csak csönd volt és mindenki feldolgozta a dolgokat, de utána megbeszéltük, majd egyből hívtunk mindenkit és újra beindult a munka. A lapok a következő napon már le is hozták. Rövid idő alatt minden a feje tetejére állt, de mindenki örül a döntésének és rajta is azt lehet látni hogy boldog. Úgy volt, hogy Harryvel elmegyünk egy kicsit nyaralni Barcelonába, de nem lett belőle semmi, mert jött a bejelentés, viszont a repülőjegyek megvoltak, így Nat és én mentünk. Neki jót tett a kikapcsolódás, és a távollét Londontól, ahogy nekem is szükségem volt már rá. Kicsit rossz érzés volt az elején, hogy nem vele mentem, mert már elég régóta terveztük, de nem panaszkodok, mert imádtam minden ott töltött percet. Szóval erről a nyaralásról csak annyit, hogy hihetetlenül jó volt. Lesz egy nagy buli, amivel végül is 'megünnepeljük', hogy a banda újra összeállt. Nem értettem pontosan amikor magyarázták, de röviden ennyi. Ha csak ennyit mondtak volna, már értelmesebbre sikeredett volna, de ez van.. Az embereket nem megérteni, hanem elfogadni kell. Mivel Nat még eléggé maga alatt van, őt is meghívtam. Na nem mintha nem lenne alap dolog, hogy ott a helye, hiszen nagyon jó és közeli barátságban van a srácokkal és mindenkivel. Az egész napot együtt töltöttük, itt aludt nálam és délelőtt vásárolni voltunk, amiből vásárlás nem is igazán lett, de jól éreztük magunkat. Együtt mentünk a clubba, ahol addigra már elég sok ember gyűlt össze. A legtöbbjük ismerős volt, de néhány embert még életemben nem láttam. Megkerestük a srácokat, majd kicsit körbenéztünk és beszélgettünk néhány ismerőssel. Natalie arcán mosoly volt, és nem csak megjátszotta.. Ismerem már. Jó érzés volt így látni és nekem is jobb lett tőle a kedvem. Leültünk a bárhoz és kezdésnek rendeltünk valami színes koktélt, majd mentünk táncolni, de nem tartott sokáig, ugyanis valaki a karomnál fogva húzott ki a tömegből. Kiderült, hogy Zayn és Louis voltak azok, valami szobába vezettek. Kérdőn néztem rájuk és vártam, hogy megszólaljanak, nem értettem a dolgot.

- Mit mondtál neki?

- Fogalmam sincs miről beszélsz Zayn.. De komolyan.

- Mi ez a hirtelen változás.. Mindenben.

- Nem tudom, engem is meglepett.

- Szóval te sem tudod a pontos okát?

- Nem Lou, de.. Harry elmondta az okát, akkor miért..- Zayn a szavamba vágott.

- Miért érdekel? Mert valami nem stimmel.

- Túlreagáljátok..

- Tényleg Lex?- a szemeimet forgattam, de Louis folytatta.- Pár hónapja még ideges lett amikor felhoztuk, most meg szó nélkül elénk áll és bejelenti, hogy álljunk újra össze.

- Ezt akartátok, nem?

- Igen, de..

- Miért nem őt kérdezitek? Miért engem? Mostanában csak annyi van, hogy köszönünk egymásnak.. Honnan kéne tudnom? Ti vagytok vele egész nap.- megfordultam és otthagytam őket. Nem ezért jöttem ide, és valahogy nincs is ehhez kedvem. A pultnál megpillantottam Nataliet, de nem mentem oda, nem volt egyedül. Épp Joshal beszélgetett, ezért inkább egy fürtös hajú fiú felé vettem az irányt. Amint odaértem hozzá mosollyal az arcán zárt karjai közé, majd lágy csókot lehelt ajkamra. Hiányzik Harry.. Mint már mondtam, mostanában nem igazán töltünk együtt sok időt.. Sőt szinte semmit.. Én megértem meg minden, de néha jó lenne vele lenni.

- Később megkereslek, oké?- válasz helyett csak bólintottam. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd már el is tűnt a sok ember között. Sóhajtva törtem utat magamnak a bárhoz és felültem az egyik székre. Kikértem a pultos véleményét, hogy melyik a legerősebb pia, és azt rendeltem magamnak. Amint megkaptam már bele is kortyoltam, eleinte kissé égette a torkomat, de nem zavart. A félig üres pohárral játszadoztam, amikor valaki leült a mellettem levő székre. Felé fordultam és egy mosolyt követően intettem neki.

- Hányadiknál tartasz?

- Nem vagyok részeg, ha arra célozgatnál.- a szemeimet forgattam, ő meg csak nevetett.

- Én nem célozgattam.

- Hogyne.- vállon löktem és a számhoz emeltem a poharat.

- Sok lesz az Lex..- nevetett.

- Hagyj már.- én sem bírtam nevetés nélkül. Ash mindig is piszkált, de csak jó értelemben, valahogy ilyenkor mindig feldobja a kedvemet. Ő olyan mint egy jó nagy testvér.- Hol a többi bolond?

- Nem tudom kikről beszélsz.- megint csak a szemeimet forgattam.- Minden oké?- arca elkomolyodott.

- Miért ne lenne?

- Nem is tudom.. Csak itt ülsz egyedül, piával.. Minthogy a többiekkel legyél.- szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- És ne mond, hogy nem szereted a bulikat, mert már ismerlek.- fintorogtam.

- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- a poharára böktem, ami már üresen állt a pulton.

- De nem tetted.

- Csak.. Hirtelen jött ez az egész, és ne érts félre én örülök neki.

- Csak így nincs időtök egymásra.- megrántottam a vállamat.- Meg fog minden változni és olyan lesz mint régen.- felvontam szemöldökömet.

- Ashton Irwin.. Mindig meg tudsz lepni.- elnevettem magam, ő meg csak a fejét rázta. Ashel elbeszélgettünk egy ideig, majd csatlakozott hozzánk a 4 bolond társa és Nat is. Nem bántam, mert jól elhülyéskedtük az időt, plusz néha Niall is csatlakozott hozzánk. Viszont ahogy az idő telt én úgy éreztem magamat fáradtabbnak, néha komoly nehézséget jelentett nem elaludni a bárszéken és ébren maradni, de sikerült. Viszont később átültünk a kanapékra, nem bántam, sokkal kényelmesebb volt mint, a bárszék. Ash és Mikey ültek mellettem, ha Ash nem böködött, akkor Mikey tette. Segítettek, hogy ne aludjak be, de viszont hála nekik fájt a hasam a sok nevetéstől. A helység szép lassan kiürült és alig voltunk már a végére, ez azt jelentette, hogy ideje nekünk is menni. Elvittük Nataliet haza, majd a kocsi az én házam előtt állt meg. Elköszöntem mindenkitől és kiszálltam, Harry követett, de megragadta a kezemet, mielőtt bemehettem volna az ajtón. Felé fordultam és szemeibe néztem.

- Holnap találkozunk, oké?

- Azt hittem itt alszol.. Úgy beszéltük meg.

- Tudom, de..- közbevágtam.

- Oké.

- Sajnálom.- nem válaszoltam.- Jó éjt.- lehajolt hozzám, de lehajtottam fejemet, ezért csak egy puszit nyomott a homlokomra és visszasétált a kocsihoz, én pedig rögtön bementem az ajtón, nem törődve semmivel és senkivel. Lerúgtam a cipőmet és az emeletre mentem. Egy gyors zuhany után már mentem is aludni, úgy éreztem elegem van ebből a napból és minél előbb túl akarok rajta lenni.

A fény zavarta a szememet és a szobában kellemes illat áradt szét, amit egyből felismertem. Kinyitottam a szememet, beleütköztem egy ragyogó zöld szempárba, ami engem nézett. Egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást, de a szemkontaktust én törtem meg azzal, hogy szó nélkül másztam ki asz ágyból és mentem ki a szobából. Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Levettem az egyik szekrényből egy tálat és csináltam magamnak müzlit. Épp indultam volna, amikor beleütköztem, megragadta a karomat, ezzel megakadályozva, hogy újra elmehessek. 

- Minden rendben?

- Minden.- összeszűkítette szemeit.- Ha tudod, miért kérdezed?- letettem a pultra a reggelimet.

- Ha a tegnapiról van szó a...-közbevágtam.

- Nem, csak.. Alig vagyunk együtt, és ezért nem hibáztatlak, mert.. Neked is meg van a dolgod, és nekem is.- az arcomat fürkészte.- Mennem kell.- sóhajtottam.

- Most keltél csak fel.

- Be kell mennem a stúdióba, sajnálom.- csöndben állt félre az útból, én pedig felsiettem a lépcsőn. Nem tudom miért, de rossz érzés kapott el és legszívesebben elsírtam volna magam, de nem. Felöltöztem, majd a sminkelés után már mentem is. Harry már nem volt ott amikor lementem. Erről beszéltem, ha neki nincs dolga, nekem van.. És ugyan ez fordítva. Beültem a kocsiba és a stúdióba hajtottam.

- Jól vagy?- a szívószállal kavargattam az üdítőmet.- Lex!

- Mi?- felé kaptam tekintetemet.

- Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e, de már megkaptam a választ.

- Én nem is...

- Elég rád nézni. Hol jársz?

- Mindenhol.- megrántottam a vállamat.

- Miért nem beszélitek meg?

- Nincs mit megbeszélni Nat..

- Nem is meséltél a tegnapról, milyen volt?- nem válaszoltam, az asztalt néztem.- Azt ne mond, hogy nem ment el..

- Közbejött neki valami.. Válthatnánk témát?

- Sajnálom.- A barátnőm figyelemelterelés gyanánt elrángatott a moziba, de semmi kedvem nem volt hozzá, és ahogy az várható volt nem is igazán kötött le, de végignéztük a filmet, csak az ő kedvéért. Amikor Natnak mennie kellett én egyből hazafelé vettem az irányt, de hamar meg is változott az úti célom, mert kaptam egy üzenetet Liamtől, hogy menjek át. Nem volt jobb ötletem, ezért elmentem hozzájuk. Kérésre elmesélték mit csinálnak mostanában és mit fognak majd, jó volt megint őket hallgatni. Harry kérte, hogy menjek fel, ezért eleget téve a kérésének lassan lépkedtem fel a szobája felé. Bekopogtam, majd a válasz hallatán benyitottam és beléptem a szobába.

- Szia.- az ágyon ülve nézett rám, megálltam az ajtó előtt.

- Beszélnünk kell.- bólintottam.

- Hol voltál tegnap?

- Az most nem fontos.

- Oké..- kis szünetet tartottam.- Akkor hallgatlak.

- Meg kell értened, hogy most nagyon be vannak osztva a napjaim.

- Én ezt megértem és el is fogadom, de..

- De még is ki vagy akadva, pedig annyira akartad ezt.

- Azért vagyok kiakadva, mert mindig lerázol. Ne miattam csináld, hanem magad miatt ,vagy csak egy kamu az egész?- felnevetett.- Csak másokért csinálod, vagy magadért? Nem mindegy.- felkelt és pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot.

- Nem rázlak le.

- Lehet hogy te nem így érzed vagy gondolod, de így van.

- Lex..

- Ha nem akarsz velem lenni csak mond ki. Mi értelme hazudozni?

- Ezt..

- Nem tudom.- szavába vágtam majd lenyeltem könnyeimet. Félve, de felnéztem rá, arca azonban érzelemmentes volt.

- Ezt akarod?

- Tessék? N..Nem.- egyikünk sem szólalt meg. Szemeimet lassan könnyek lepték el.- Harry..- kezemet arcára tettem volna, de a levegőben elkapta csuklómat.

- Akkor mit akarsz?

- Miért csinálod ezt?

- Válaszolj Lex.

- Nem akarlak elveszíteni, de.. Sokszor úgy érzem már késő.- egy könnycsepp gördült végig arcomon. Nem akartam előtte sírni, de úgy éreztem már késő. Úgy láttam nem tudja mit mondjon, de arcáról a fájdalom tisztán leolvasható volt.

- Adok neked időt, nem akarlak tovább bántani..

- Te ne...

- Ne mondj semmit.- végigsimított arcomon.- Nem fogsz elveszíteni, csak nem úgy leszek neked ott ahogy eddig.

- Harry..- suttogtam.

- Sajnálom.- egy puszit nyomott a homlokomra, ahogy behunytam szemeimet, könnyek folytak végig arcomon.- Ne sírj, kérlek.. Ez nem a te hibád.

- Szükségem van rád.- hangom alig hallható volt.

- És itt is leszek neked.. Úgy, mint régen.

- Szóval ez az amit szeretnél.- már ha akartam volna, se tudtam volna visszatartani könnyeimet. Nem válaszolt, ami nálam felért egy válasszal. Szó nélkül mentem ki a szobából, majd feltűnés nélkül hagytam el a házat.