15. fejezet

Ash a napokban nem jön hozzám, vagyis ő jönne csak én nem akarom. Nem tudok vele nyugodtan úgy ücsörögni, hogy bármelyik percben visszajöhet Brad. Amíg ez a dolog le nem nyugszik én járok hozzá.. Hát ez van.. Nem tudok mit tenni ellene, Harry nem mondja el pontosan mi is van. Tudom, hogy verekedni fog csak azt nem, hogy kivel és mikor. Nem szeretném ha ez a személy Brad lenne. Nagyon nem szeretném.. Sóhajtva kapcsoltam ki a zenét majd mentem lezuhanyozni és átöltözni. Hajamat kiengedtem, fújtam magamra egy kis parfümöt és lekapcsoltam a villanyt a stúdióban. Bezártam magam mögött az ajtót és már mentem is, úgy volt, hogy Zaynnel együtt töltjük a délutánt. Amikor hátrafordultam az a férfi volt mögöttem aki múltkor Braddel volt.. Fogalmam sincs hogy hívják, de nem is akarom tudni. Belegyorsítottam és próbáltam nem pánikolni. Nem hiszem, hogy túl élném ha megint pánikrohamom lenne, múltkor Harry nyugtatott meg, de ő most nincs itt. Lexi nyugi.. Csak egy férfi.. Véletlen az egész.. Bementem a kávézóba, ami útba esett és a szokásosat kértem majd leültem az egyik asztalhoz. Nem így terveztem, sőt ezt nem is terveztem bele, de itt legalább több ember van. A férfi is bejött és látótávolságon belül foglalt helyet. Írtam Zaynnek egy sms-t, hogy ide jöjjön, de azt írta csak egy óra múlva tud jönni. Szuper.. Harry nem vette fel a telefont, a többieknek meg tudom, hogy dolguk van. Megittam a kávét és kiléptem onnan, amint becsuktam magam mögött az ajtót futásnak eredtem. Nem érdekelt mennyire agyalom túl a dolgot vagy mennyire néznek hülyének, inkább futok, minthogy valami legyen. Sokáig nem jutottam, hála a bénaságomnak valakinek sikeresen nekirohantam, amikor hátranéztem, hogy követ-e a pasas.

- Bocsánat, én..- elhallgattam. Kezeit karomra tette és csak mosolygott.- Sikítok.

- Én nem tenném. Gyere, mutatni szeretnék valamit.- felnevettem.

- Nem kösz.- húzni kezdett. Próbáltam kirántani karomat kezei közül, de nem sikerült. Beültetett egy kocsiba, hiába próbáltam kinyitni az ajtókat, zárva voltak.- Hova viszel?

- Hamarosan megtudod.

- Hű, most okosabb lettem, kösz.

- Meglátjuk mekkora lesz a szád, ha odaértünk.- nem válaszoltam. Nála van Ash? Vagy.. Mit akar? A félelem lassan átvette felettem az irányítást, minden erőmmel azon voltam, hogy kinyissam azt a rohadt kocsiajtót. Az sem érdekelt, hogy úton vagyunk.. Nem akartam tudni hova visz, vagy hogy mi vár ott rám. Elővettem zsebemből a telefonomat és Harry számát tárcsáztam.

- Lexi nyugodj meg.- nem tudtam megszólalni.- Nem lesz semmi baj, ne aggódj.- szemeimből a könnyek lassan folytak végig arcomon.- Lex..- kivette a kezemből a telefont.

- Mindjárt találkozhatsz a nagy szerelmeddel.- pár percig még úton voltunk, majd amint megálltunk és kattant a zár, már szálltam is ki. Nekidőltem a falnak és mélyen szívtam be a friss levegőt.- Menjünk be.- hangja már lágyan csengett, nem úgy mint amikor utoljára szólt hozzám. Felismertem a helyet, a clubba vitt. Nem szólaltam meg, nem akartam ezzel az emberrel beszélgetni vagy egyáltalán egy légtérben lenni. Néhány pillanat múlva észrevettem az épp felénk siető fürtös fiút. Elindultam felé, de Brad a karomnál fogva húzott vissza. Kérdőn néztem rá, az előbb még azt mondta mindjárt láthatom..- Két perc.- a fülembe suttogta majd már el is tűnt. Harry ahogy elém ért szorosan ölelt magához.

- Annyira sajnálom.

- Ash..

- Nincs baja, nem őt akarta.

- Mi folyik itt?

- Csak.. Nyugodj meg.- végigsimított arcomon.

- Ne csináld.

- Csak így védhetlek meg Lex.- lágy csókot lehelt homlokomra, majd el akart menni, de visszahúztam.

- Vele fogsz verekedni, ugye?

- Ez az egyetlen módja ha valaki ki akar szállni.

- Vigyázz magadra.- lehúztam magamhoz és ajkamat övére tapasztottam.- És ha lehet ne kíméld.- elnevette magát, a fejét rázta majd elment. Em csatlakozott hozzám, hogy ne menjek el. Nem mint ha lenne esélyem, minden kijáratnál minimum két hapsi áll. Bocsánatot kért Brad helyett a múltkoriért, na nem mintha köze lett volna hozzá, de ő legalább megtette. Nem hoztam fel a témát, nem vagyok hülye, hogy a saját barátnőjének szidjam Bradet. Leültünk közel a ringhez, az emberek meg csak gyűltek körülöttünk, szinte mozdulni is alig lehetett. Behunytam szemem és mély levegőt vettem. Amikor megjelent a két ismerős a ringben Emmel egyszerre szorítottuk egymás kezét, majd erőtlenül mosolyogtunk a másikra. Egész idő alatt ujjammal a térdemen doboltam, volt, hogy nem is néztem.. Az erőszak nem az én pályám. Kaptam egy pohár vizet a vörös hajú lánytól, amit csak egy mosollyal köszöntem meg.

- Testvéreként szereti Harryt, nem tudom mi ütött belé. Azt mondta az elején bármikor abbahagyhatja mindez nélkül.

- Hát.. A testvérek nem így viselkednek.

- Sajnálom.

- Te nem tartozol bocsánatkéréssel.

- De igen, ha már ő nem képes rá. Néha túl makacs, de ne aggódj.- végigsimított karomon én pedig számhoz emeltem a poharat, de rögtön fel is pattantam. Harry hatalmas ütést kapott.

- Le kell állítanod.

- Tudod, hogy nem lehet.

- Nézd mit művel vele. Csak rád hallgat, tenned kell valamit.

- Nehogy azt hidd, hogy ilyen téren én közbeszólhatok.

- Kérlek..

- Sajnálom Lex, de nem tehetek semmit.

- Nem hagyhatom..

- Ha bemész a ringbe, te is versenyben vagy.- nem tudtam mit tegyek, pedig valamit muszáj volt cselekednem. Képtelen vagyok szenvedni látni. Harry a földre zuhant, csakúgy, mint kezemből a pohár. Átverekedtem magam a tömegen és a ringhez siettem. Oké Lexi, gondolkodj.. Harry még mindig a földön volt, Brad pedig emelte a kezét a következő ütéshez. Nem gondolkodtam, az agyam kikapcsolt. Bemásztam a ringbe és Harry fejét mellkasomhoz szorítottam, nekidöntöttem sajátomat és vártam az ütést, de a fájdalom nem jött.

- Lex, ne avatkozz bele.

- Már így is benne vagyok, akkor nem mindegy?- lassan keltem fel.

- Nem tudod mit csinálsz.

- Ne keverj össze magaddal. Én kiállok azért aki fontos, te viszont.. Állítólag a barátja voltál.

- Nem szeghetem meg a szabályaimat Lex..

- Változtass rajtuk.

- Ez nem ilyen egyszerű. Ahogy a mostani helyzet sem.

- Akkor gyerünk, vess véget ennek. Üss meg, és vége van.- közelebb léptem hozzá. Mélyen néztem szemeibe, mire keze az arcomon landolt és pedig a földön kötöttem ki. Lenyeltem könnyeimet majd felkeltem.- Gratulálok.- hangom szinte csak suttogás volt, de a kellő hangszín megvolt benne. Otthagytam és Harryhez léptem, átdobtam egyik karját nyakamon és derekánál fogva vittem ki onnan, be az öltözőbe. Leültettem a padra, majd egy ronggyal a kezembe siettem a fürdő részre és bevizeztem azt. Leültem mellé és óvatosan kezdtem arcáról letörölni a vörös folyadékot.- Annyira sajnálom.- suttogtam.

- Ez nem a te hibád, én kezdtem el.- megráztam fejemet. Jelenleg csak ennyi telt tőlem.- Te jól vagy?- ujjával végigsimított szám sarkán, mire aprót felszisszentem.

- Ez.. Semmiség hozzád képest.

- Köszönöm.

- Még is mit?

- Mindent.

- Harry, é....

- Ne Lex. Ha te nem lennél, ki tudja most én hol lennék. Nélküled nem lennék túl az al...

- Shh.- arcát kezeim közé fogtam.- Ne folytasd.- karjai közé zárt. Próbáltam visszatartani könnyeimet, de nem sok sikerrel. Az ajtóban Brad jelent meg, felé kaptuk fejünket.

- Sajnálom Hazz, de tudod mi volt a...

- Minden oké.- a fürtös fiúra kaptam tekintetemet.- Nem tőlem kell bocsánatot kérned.

- Ne haragudj Lex, de tudod.. A szabályaim a...

- Mindennél fontosabbak, vágom. Van élet ezen kívül.. Úgy hívják Emily.- nem válaszolt.

- Bármikor jöhetsz.- Harry csak bólintott.- Még egyszer sajnálom srácok.- kiment én pedig pár perc múlva követtem példáját. Kimentem az épületből és beültem Harry kocsijába. Elővettem a telefonomat és felhívtam Zaynt, több nem fogadott hívásom is volt tőle. Lemondtam a ma estét, ahogy ő is. Megbeszéltük holnapra, amit mára. Harryvel pedig úgy döntöttünk, hogy ma inkább nálam alszik és holnap mindent elmond a srácoknak. Ő akarta így, nem én, de örülök neki.~

Másnap korán keltem, halkan mentem le a konyhába és csináltam néhány palacsintát, mellé pedig főztem kávét. Meg szerettem volna lepni vele Harryt. A napsugarak lustán kúsztak be az konyhaablakon és jó érzéssel töltöttek el ahogy bőrömhöz értek. Mindent egy tálcára helyeztem és felmentem a lépcsőn. Lábammal löktem be a szobám ajtaját. Gyönyörű, de egyben kérdő tekintet fogadott, még kissé álmos arccal. Elmosolyodott ahogy letettem a tálcát az ágyra és megrázta a fejét. Megreggeliztünk, majd csak órákig feküdtünk egymás karjai közt. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy élvezzük egymás társaságát. Más lett. Harry megváltozott. Már nem iszik, tegnap lemondott a bokszról is. Ő tényleg más ember lett. Már sokkal inkább hasonlít arra a fürtös fiúra, akit annak idején megismertem, mint az elmúlt hónapokban.

/ visszaemlékezés /

- Úgy is jók lesztek, nyugi már.- Zaynre mosolyogtam, ő pedig szorosan ölelt magához.- Tovább juttok, mert nagyon jók vagytok. Ne agyalj, csak.. Énekelj..- mosolyogtam.

- Zayn!- mind a ketten egyszerre fordultunk meg. Négy felénk siető fiú közeledett széles mosollyal az arcukon.

- Sziasztok.- vigyorogtak.

- Hello.- lepacsiztak Zaynnel, én csak mosolyogtam és intettem egyet.- Srácok, ő itt Lexi, a legjobb barátom. Lex, ők itt Liam, Louis, Niall és Harry.

- Hali.- mosolyogtam. A fürtös fiú magához ölelt, ezzel kissé meglepett, de viszonoztam ölelését. Amíg beértünk megállás nélkül beszéltek, a közelgő, első élő adásról. Meg se próbáltam közbeszólni, csak meghúztam magam Zayn mellett, egészen addig amíg a fürtös fiú mellém nem lépett.

- Szóval te és Zayn..

- Barátok vagyunk. Együtt nőttünk fel.

- Egyszer minden ilyen barátságnak szerelem a vége.- felvontam szemöldökömet.

- Ennek nem, és különben sem az összesnek.

- Honnan tudod?

- Nem akarom tönkretenni a barátságunkat.

- Nem is érzel iránta semmit?

- Mi ez a sok kérdés?- elnevettem magam.- Nem érzek iránta többet barátnál. Várj, de... Ő a testvérem.

Természetesen fantasztikusak voltak. Halálra izgultam magam a többiekkel, annyira akartam, hogy tovább jussanak, hiszen szörnyen jók. És amikor kimondták.. Hihetetlen mennyire jó érzés volt. Mindenki megölelt az adás után és voltak akik túlzásba vitték ezt, aminek a vége majdnem burulás lett, de nem bántam. Már akkor tudtam, hogy ők lesznek a világ egyik leghíresebb bandája. Azóta tart a barátságunk. Minden élő adásnál ott voltam és minden nap beszéltem velük. Szépen lassan megismertem őket, és a családtagjaim közé nőtték magukat. Ahogy megpillantottam, tudtam hogy ő különleges.. A fürtjei, a gödröcskéi és az igéző zöld tekintete már az első pillanatban megfogott, de ezt sosem említettem még Zaynnek sem.