18. fejezet

- Lex, ne foglalkozz vele, majd észhez tér.- csak egy mosolyt erőltettem, nem volt kedvem ehhez a témához, de Natalie minden nap felhozza, keresi az indokot, de én annak örülnék a legjobban ha nem előttem ecsetelné elméleteit. Viszont mondhatjuk úgy, hogy jobban van, szerintem eltereli a figyelmét, ha az én problémáimról beszél, ezért is teszi.- Ahj ne már.. Mit tegyek, hogy ne csak megjátszd a mosolyod?- felvontam szemöldökömet.- Te is segítettél nekem.
- Mert ez egy barát dolga.
- Akkor engedd, hogy a barátodként viselkedjek.
- Nem tehetem.- kérdőn nézett rám.- Te a testvérem vagy.- elmosolyodott és szorosan zárt karjai közé.- Különben is, nekem elég ha itt vagy.- közös megegyezés után úgy döntöttünk elmegyünk Nathoz filmet nézni. Persze szokás szerint nem tudtunk választani hogy mit is nézzünk, de legalább egy jó fél órás "veszekedés" után az Elízium mellett döntöttünk, csoda módjára ez mindkettőnknek megfelelt. Csináltunk popcornt, elhelyezkedtünk az ágyon majd elindítottuk a filmet. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy Matt Damon az egyik legjobb színész a világon, bár Natalie ezt nem mondhatja el, ugyanis bealudt a film végénél. Nem volt szívem felkelteni, azonban véletlenül majdnem sikerült, a telefonom megszólalt és mire megtaláltam.. Amint meghallottam hangját a szívem nagyot dobbant, néhány pillanat múlva azonban már nem voltam ilyen boldog. Nem akartam elhinni. Azt hittem ez csak valami vicc,  úgy látszik tévedtem. Hagytam Natnak egy üzenetet és már ültem is be a kocsimba, hogy minél előbb a megadott helyen lehessek. Amint kiszálltam az autóból nem tudtam merre menjek, hiszen ott voltam ahol mondta, de semmit sem láttam a sötétségtől, inkább elindultam az egyik irányba, természetesen a telefonommal világítottam, hogy lássak is valamit. Pár pillanat múlva a fényben egy ismerős arc tűnt fel, aki ennek hatására behunyta szemeit és elfordította fejét. Zsebre vágtam a készüléket és felé siettem, letérdeltem mellé azonban nem tudtam megszólalni, torkomban hatalmas gombóc volt. Nem sok kellett ahhoz, hogy elsírjam magam, de ilyenkor általában mindig erős tudtam maradni.
- Sajnálom.- elengedtem a fülem mellett. Felsegítettem, kezét átdobtam vállamon. Nagy nehezen, de elvittem a kocsimig és befektettem a hátsó ülésre. Próbáltam óvatosabban vezetni, többször is hátranéztem a visszapillantó tükörben, hogy jól van-e. Hamar hazaértünk, az viszont eltartott egy ideig mire sikerült kiszednem a kocsiból és bevinni a házba, fel a lépcsőn a szobámba. Leültettem az ágyra és a szokásos forgatókönyv szerint jártam el.. Kitisztítottam sebeit és vízzel itattam, mindezt csöndben tűrte. Szó nélkül mentem el gyorsan lezuhanyozni, mire visszaértem már aludt. Halk szuszogása betöltötte az egész szobát. Elgondolkodtam rajta, hogy lemegyek a kanapéra aludni vagy át az egyik vendégszobába, végül befeküdtem mellé. Végigsimítottam arcán majd hátrasimítottam egy göndör fürtöt. Egy ideig csak őt néztem, majd megfordultam és próbáltam aludni.
A szobát elöntő fény elég rendesen zavarta szemeimet,  fejemre húztam a takarót. Halk nevetés hallatszott, vagy inkább olyan hang, amikor valaki hirtelen mosolyodik el. Lehúztam fejemről a zöld anyagot, megfordultam és végignéztem rajta. Sokkal jobban nézett ki, mint pár órával ezelőtt. Elvesztem tekintetében, azonban hamar észbe kaptam és visszafordultam, így megint háttal voltam neki. Behunytam szememet és mély levegőt vettem.- Hé.- végigsimított karomon majd egy puszit nyomott a hajamba, érintése égette bőrömet. Ki akartam menni, kimásztam az ágyból és elindultam az ajtó felé, de megálltam majd megfordultam. Kérdő tekintettel meredtem rá.
- Ha megkérdezem mi történt.. A válaszod 'nem' lesz.. Ugye?- sóhajtott majd felkelt és elém lépett.
- Lex f..
- Ne kezdj el magyarázkodni.- felnevettem, de látásomat már könnyek homályosították.- Vagy mond el az igazat, vagy inkább semmit se szólj. Csak.. Csak ne hazudj vagy magyarázkodj.
- Oké.- hangja alig hallható volt. Persze nem szólalt meg.
- Bizalom, mi?- megráztam a fejemet.- Miért jó ez neked?- kifújtam a levegőt.- Inkább ne is válaszolj. Nem akarom tudni.- elindultam ki a szobából, de karomnál fogva húzott vissza, ezzel maradásra bírva engem.
- Sajnálom.
- Annyiszor hallottam ezt már ilyen éjjelek után.
- Ezt is sajnálom, de.. Most arról beszélek amit mondtam pár napja.. É..
- Menj el.- hangom elfúlt a két szó után.- Kérlek Harry.- már csak suttogni tudtam és fájó szívvel nézni ahogy lassan kimegy a szobából. Nem tudtam eldönteni, hogy a fájdalom vagy a düh kavarog bennem, talán mindkettő egyszerre. Dühös voltam rá, mert megint ezt tette és mert képtelen elmondani mi folyik itt, és fájt, mert nem ölelhettem át. Nem mondhattam neki, hogy minden rendben lesz és együtt túljutunk ezen. Nem mondhattam, mert már nincs olyan, hogy együtt. Fogtam a cuccomat, beszálltam a kocsiba és a stúdióhoz hajtottam. Valamivel le kell vezetnem a feszültséget és még be kell fejeznem egy koreot az utolsó csoportnak. Gyorsan átöltöztem, betettem a zenét és igyekeztem csak a táncra koncentrálni. Amikor már vagy ötödszörre rontottam el ugyanazt a lépést, elegem lett.. Kezemmel a tükörnél támasztottam magam, fejemet lehajtottam és nekinyomtam annak. Próbáltam összeszedni magam mély lélegzetvételekkel, de képtelen voltam. Ezúttal az érzéseim nyertek és pár pillanat múlva már el is uralkodtak felettem. Könnyek folytak végig arcomon, kezeim megremegtek, testemet egyszerre járta át düh, a fájdalom és a félelem. Idegesen ütöttem egyet a tükörbe egyik öklömmel, majd ezt követte a többi ütés, egyre erősebben és erősebben. Hiába, nem tört el, csupán megrepedt, kezemből pedig vörös folyadék szivárgott. Összekuporodtam a földön és hagytam, hogy érzéseim kitombolják magukat könnyek formájában és oxigén hiányában. Ha Harry most itt lenne nem lenne ez az egész.. De nincs itt, csak egy rakás szerencsétlenség alacsony, szőke haj és barna szem formájában, aki kezdi elveszíteni önmagát, de ez nem fog megtörténni. Nem engedem, hogy ez legyen a vége. Akire most Ő rajta kívül szükségem van, az..
- Zayn..?- szipogtam.
- ...
- Szükségem van rád..
- ...
- A.. Stúdióban..
- ... - a vonal megszakadt, a telefon pedig a földön kötött ki. Térdeimet felhúztam és fejemet pihentettem rajtuk. Zayn alig tíz perc múlva állított be hozzám.- Mi történt?- leguggolt hozzám, válasz helyett inkább csak karjai közé vetettem magam. Nem akartam eláztatni könnyeimmel, de már késő volt.- Lex, te vérzel..- kezei közé vette enyémet.
- Jól vagyok.
- Hazaviszlek, oké? Ezt meg majd holnap megoldom.- fejével a tükörre bökött. Aprót bólintottam, fogtam a cuccomat és kiléptem vele az utcára. Az út hazafelé szerencsére csak alig pár perces volt, otthon szó nélkül kötötte be jobb kezemet. Furcsálltam a hallgatását, de tudtam, hogy ezután jön majd a kérdés áradat. Mielőtt bármit is mondhatott volna inkább belekezdtem a kis mesémbe. Persze voltak olyan részek amiknél nehezen bírtam sírás nélkül, de sikerült úgy elmondanom mindent, hogy egy könnycsepp sem folyt végig arcomon. Ő sem tudja, hogy Harry mit miért tesz, ami lássuk be elég aggasztó.
Jó érzés volt Zaynnel beszélgetni, olyan volt, mint régen, és ez nagyon hiányzott már az életemből. Valami jó a múltból.. A mondandóm után és miután megbeszéltük a dolgokat felmentem lezuhanyozni, azt mondta itt lesz amikor végzek. Szörnyen hálás vagyok neki mindenért amit értem tesz, mert nem érdemlem meg a törődését, a szeretetét. Zayn egy csodálatos ember, és ha ezt mások nem látják az nagyon szomorú, mert neki van az egyik legnagyobb szíve a világon. A fürdést követően, amikor lementem már nem volt egyedül, társult hozzá néhány ismerős arc is. Niall egyből karjai közé zárt majd meglengetett egy nagy papírzacskót előttem.
- Gondoltuk éhes vagy.
- Köszönöm.- elmosolyodtunk és leültünk. Kikerestem a zacskóból a sült krumplit és hozzáláttam.
- Mit csináltál a kezeddel?- Louis méregette a jobb kezemet. Csak megrántottam a vállamat.
- Balhézott a tükörrel.- Zayn vigyorgott, akit vállon löktem. Mosolyogva ráztam meg a fejemet és meredtem a képernyőre.
- Harry miatt, ugye?- Niall nézett rám, kissé félénken.
- Ti se tudjátok, hogy mi volt ez megint, igaz?- a fejüket rázták. Tudtam, hogy ez lesz a válaszuk..- Köszi, hogy itt vagytok.- a kis szőke barátom vállára hajtottam fejemet, aki azonnal át is karolt. Melegség járta át egész testemet. Túlságosan is fáradt voltam, így szemeim egyre nehezebbé váltak, a sötétség lassan tompította majd végül teljesen megszüntetett minden fájdalmat.~
- Hé, Lex..- kissé megrázott karomnál fogva.- Le..Lexi.. Most mit csinálsz?- elnevette magát.
- Próbállak kikapcsolni.- motyogtam.
- Kikapcsolhatatlan vagyok.
- Vettem észre.- nevettem.
- Át kéne venned valamit.
- Miért nem veszed át helyettem?
- Nem fogom.- nevetve másztam ki az ágyból, Niall a hátán vitt le és mellettem volt, amíg átvettem a csokrot, de csak a kíváncsisága miatt. A vörös rózsák mellett egy kártya is volt, amit a kis barátom nyomott a kezembe.

Mindent jóvá szeretnék tenni. Gyere át 8-kor, kérlek.

Niallre néztem, de ő csak engem nézett. Felvontam szemöldökömet és az asztalra tettem a papír darabot.

- Múltkor is ezt mondta, mégse ment el.

- Tudom.- megrántottam a vállamat és a csokorra néztem. Egyik percben azt mondja vége, a másikban sajnálja, most meg jóvá akarja tenni. Nem tudok kiigazodni rajta. Nagyon nem.. Nialler kézen ragadott és az emeletre húzott. Benyitott abba a szobába ahol még Zayn és Lou aludtak. Mutatta, hogy maradjak csöndbe, de pár pillanat múlva már ordítva ugrott rá az alvó srácokra. Elnevettem magam és bebújtam a motyogó barátaim mellé.

- Nagyon utállak titeket.- Zayn a fejére húzta a takarót.

- Mi is szeretünk.- Niall nevetett. A nap hátralevő része nagyjából azzal telt, hogy ment a sok hülyeség. A srácok megtudták, hogy Harry mire készül, de nem mondták el, csupán annyit tudhattam, hogy nem kell kiöltöznöm, ráadásul alkalmam sem volt kérdezősködni, mert még hét előtt elmentek. Elmentem lezuhanyozni majd nekiálltam készülődni. Hajamat hagytam megszáradni magától, így végül a szokásos göndör loknikban omlott vállamra. Ahogy a hajammal sem, a sminkeléssel sem foglalkoztam sokat, csak feltettem valami alapsminket és kész. Felvettem egy szegecses farmer rövidnadrágot és hozzá egy fekete-fehér brit zászlós ujjatlant. Azt mondták nem kell kiöltöznöm, szóval hű maradok a stílusomhoz. Fújtam magamra a kedvenc parfümömből, zsebre tettem a telefont és már mentem is. A háza elé érve, félve bár, de megnyomtam a csengőt. Bizonytalan mosollyal az arcán üdvözölt majd beljebb mentünk. A nappaliját félhomály borította, a kanapé előtt egy pléd volt leterítve, nagy párnákkal, a dohányzóasztalon pedig popcorn, üdítős és sörösüvegek álltak. A tv kijelzőjén egy mondat állt, amit egyből felismertem, hiszen a kedvenc filmem így kezdődik.

Only the dead have seen the end of war.

Plato 

Megfordultam és kérdőn néztem rá.

- Komolyan? Így akarsz mindent jóvá tenni? A kedvenc filmemmel és néhány üveg sörrel?

- Csak adj neki egy esélyt.- szemei rabul ejtettek.- Kérlek Lex.- kissé elgondolkodtam.

- Oké, legyen.- sóhajtottam. Tekintete a bekötözött kezemre tévedt.- Meg ne kérdezd.- sóhajtottam. Mutatta, hogy üljek le, úgy is tettem, ölembe vettem egy párnát és próbáltam a képernyőre koncentrálni. A film végére fejem Harry vállán pihent és ujjaink összefonódtak.

17. fejezet

Hogy is mondjam.. Újra van One Direction. Harry pár napja jelentette be, hogy vége ennek az egésznek és szeretné, ha a banda újra összeállna. Így természetesen nagy az öröm és sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra járnak a srácok. Mindenki őket akarja. Nem sok időt töltöttünk együtt ebben a pár napban, ahogy neki is, úgy nekem is van dolgom. Készülünk a műsorra, de ha nem az, akkor járok a volt hip-hop-osokhoz vagy épp Nataliet támogatom és vigasztalom. Adam szakított vele, és elköltözött valahova Amerikába. Senki se tudja, hogy miért és hova, csak hagyott neki egy levelet és lelépett. Szegény barátnőm szörnyen maga alatt van, én pedig próbálom minél jobb kedvre deríteni, nagyon rossz így látni, és ő pont ezt nem akarta. Nat erős lány, csak kisírja magát és megint jól lesz. Tényleg mindenki azt hitte, hogy imádja, mert úgy nézett rá, ahogy más lányra nem, és a szeretete.. Na mindegy, én ott vagyok neki, úgy ahogy ő is mindig ott volt nekem. De ez a barátság.. Visszatérve az 1D-re, Harry pár napja jelentette be, ültünk a tv előtt, ő pedig elénk állt és közölte, hogy szeretné ha megint lenne a banda, mert hiányzik neki minden.. A rajongóktól kezdve a koncertekig.. Minden. Percekig csak csönd volt és mindenki feldolgozta a dolgokat, de utána megbeszéltük, majd egyből hívtunk mindenkit és újra beindult a munka. A lapok a következő napon már le is hozták. Rövid idő alatt minden a feje tetejére állt, de mindenki örül a döntésének és rajta is azt lehet látni hogy boldog. Úgy volt, hogy Harryvel elmegyünk egy kicsit nyaralni Barcelonába, de nem lett belőle semmi, mert jött a bejelentés, viszont a repülőjegyek megvoltak, így Nat és én mentünk. Neki jót tett a kikapcsolódás, és a távollét Londontól, ahogy nekem is szükségem volt már rá. Kicsit rossz érzés volt az elején, hogy nem vele mentem, mert már elég régóta terveztük, de nem panaszkodok, mert imádtam minden ott töltött percet. Szóval erről a nyaralásról csak annyit, hogy hihetetlenül jó volt. Lesz egy nagy buli, amivel végül is 'megünnepeljük', hogy a banda újra összeállt. Nem értettem pontosan amikor magyarázták, de röviden ennyi. Ha csak ennyit mondtak volna, már értelmesebbre sikeredett volna, de ez van.. Az embereket nem megérteni, hanem elfogadni kell. Mivel Nat még eléggé maga alatt van, őt is meghívtam. Na nem mintha nem lenne alap dolog, hogy ott a helye, hiszen nagyon jó és közeli barátságban van a srácokkal és mindenkivel. Az egész napot együtt töltöttük, itt aludt nálam és délelőtt vásárolni voltunk, amiből vásárlás nem is igazán lett, de jól éreztük magunkat. Együtt mentünk a clubba, ahol addigra már elég sok ember gyűlt össze. A legtöbbjük ismerős volt, de néhány embert még életemben nem láttam. Megkerestük a srácokat, majd kicsit körbenéztünk és beszélgettünk néhány ismerőssel. Natalie arcán mosoly volt, és nem csak megjátszotta.. Ismerem már. Jó érzés volt így látni és nekem is jobb lett tőle a kedvem. Leültünk a bárhoz és kezdésnek rendeltünk valami színes koktélt, majd mentünk táncolni, de nem tartott sokáig, ugyanis valaki a karomnál fogva húzott ki a tömegből. Kiderült, hogy Zayn és Louis voltak azok, valami szobába vezettek. Kérdőn néztem rájuk és vártam, hogy megszólaljanak, nem értettem a dolgot.

- Mit mondtál neki?

- Fogalmam sincs miről beszélsz Zayn.. De komolyan.

- Mi ez a hirtelen változás.. Mindenben.

- Nem tudom, engem is meglepett.

- Szóval te sem tudod a pontos okát?

- Nem Lou, de.. Harry elmondta az okát, akkor miért..- Zayn a szavamba vágott.

- Miért érdekel? Mert valami nem stimmel.

- Túlreagáljátok..

- Tényleg Lex?- a szemeimet forgattam, de Louis folytatta.- Pár hónapja még ideges lett amikor felhoztuk, most meg szó nélkül elénk áll és bejelenti, hogy álljunk újra össze.

- Ezt akartátok, nem?

- Igen, de..

- Miért nem őt kérdezitek? Miért engem? Mostanában csak annyi van, hogy köszönünk egymásnak.. Honnan kéne tudnom? Ti vagytok vele egész nap.- megfordultam és otthagytam őket. Nem ezért jöttem ide, és valahogy nincs is ehhez kedvem. A pultnál megpillantottam Nataliet, de nem mentem oda, nem volt egyedül. Épp Joshal beszélgetett, ezért inkább egy fürtös hajú fiú felé vettem az irányt. Amint odaértem hozzá mosollyal az arcán zárt karjai közé, majd lágy csókot lehelt ajkamra. Hiányzik Harry.. Mint már mondtam, mostanában nem igazán töltünk együtt sok időt.. Sőt szinte semmit.. Én megértem meg minden, de néha jó lenne vele lenni.

- Később megkereslek, oké?- válasz helyett csak bólintottam. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd már el is tűnt a sok ember között. Sóhajtva törtem utat magamnak a bárhoz és felültem az egyik székre. Kikértem a pultos véleményét, hogy melyik a legerősebb pia, és azt rendeltem magamnak. Amint megkaptam már bele is kortyoltam, eleinte kissé égette a torkomat, de nem zavart. A félig üres pohárral játszadoztam, amikor valaki leült a mellettem levő székre. Felé fordultam és egy mosolyt követően intettem neki.

- Hányadiknál tartasz?

- Nem vagyok részeg, ha arra célozgatnál.- a szemeimet forgattam, ő meg csak nevetett.

- Én nem célozgattam.

- Hogyne.- vállon löktem és a számhoz emeltem a poharat.

- Sok lesz az Lex..- nevetett.

- Hagyj már.- én sem bírtam nevetés nélkül. Ash mindig is piszkált, de csak jó értelemben, valahogy ilyenkor mindig feldobja a kedvemet. Ő olyan mint egy jó nagy testvér.- Hol a többi bolond?

- Nem tudom kikről beszélsz.- megint csak a szemeimet forgattam.- Minden oké?- arca elkomolyodott.

- Miért ne lenne?

- Nem is tudom.. Csak itt ülsz egyedül, piával.. Minthogy a többiekkel legyél.- szólásra nyitottam a számat de megelőzött.- És ne mond, hogy nem szereted a bulikat, mert már ismerlek.- fintorogtam.

- Tudod ezt én is kérdezhetném tőled.- a poharára böktem, ami már üresen állt a pulton.

- De nem tetted.

- Csak.. Hirtelen jött ez az egész, és ne érts félre én örülök neki.

- Csak így nincs időtök egymásra.- megrántottam a vállamat.- Meg fog minden változni és olyan lesz mint régen.- felvontam szemöldökömet.

- Ashton Irwin.. Mindig meg tudsz lepni.- elnevettem magam, ő meg csak a fejét rázta. Ashel elbeszélgettünk egy ideig, majd csatlakozott hozzánk a 4 bolond társa és Nat is. Nem bántam, mert jól elhülyéskedtük az időt, plusz néha Niall is csatlakozott hozzánk. Viszont ahogy az idő telt én úgy éreztem magamat fáradtabbnak, néha komoly nehézséget jelentett nem elaludni a bárszéken és ébren maradni, de sikerült. Viszont később átültünk a kanapékra, nem bántam, sokkal kényelmesebb volt mint, a bárszék. Ash és Mikey ültek mellettem, ha Ash nem böködött, akkor Mikey tette. Segítettek, hogy ne aludjak be, de viszont hála nekik fájt a hasam a sok nevetéstől. A helység szép lassan kiürült és alig voltunk már a végére, ez azt jelentette, hogy ideje nekünk is menni. Elvittük Nataliet haza, majd a kocsi az én házam előtt állt meg. Elköszöntem mindenkitől és kiszálltam, Harry követett, de megragadta a kezemet, mielőtt bemehettem volna az ajtón. Felé fordultam és szemeibe néztem.

- Holnap találkozunk, oké?

- Azt hittem itt alszol.. Úgy beszéltük meg.

- Tudom, de..- közbevágtam.

- Oké.

- Sajnálom.- nem válaszoltam.- Jó éjt.- lehajolt hozzám, de lehajtottam fejemet, ezért csak egy puszit nyomott a homlokomra és visszasétált a kocsihoz, én pedig rögtön bementem az ajtón, nem törődve semmivel és senkivel. Lerúgtam a cipőmet és az emeletre mentem. Egy gyors zuhany után már mentem is aludni, úgy éreztem elegem van ebből a napból és minél előbb túl akarok rajta lenni.

A fény zavarta a szememet és a szobában kellemes illat áradt szét, amit egyből felismertem. Kinyitottam a szememet, beleütköztem egy ragyogó zöld szempárba, ami engem nézett. Egyikünk sem szólalt meg, csak néztük egymást, de a szemkontaktust én törtem meg azzal, hogy szó nélkül másztam ki asz ágyból és mentem ki a szobából. Lementem a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Levettem az egyik szekrényből egy tálat és csináltam magamnak müzlit. Épp indultam volna, amikor beleütköztem, megragadta a karomat, ezzel megakadályozva, hogy újra elmehessek. 

- Minden rendben?

- Minden.- összeszűkítette szemeit.- Ha tudod, miért kérdezed?- letettem a pultra a reggelimet.

- Ha a tegnapiról van szó a...-közbevágtam.

- Nem, csak.. Alig vagyunk együtt, és ezért nem hibáztatlak, mert.. Neked is meg van a dolgod, és nekem is.- az arcomat fürkészte.- Mennem kell.- sóhajtottam.

- Most keltél csak fel.

- Be kell mennem a stúdióba, sajnálom.- csöndben állt félre az útból, én pedig felsiettem a lépcsőn. Nem tudom miért, de rossz érzés kapott el és legszívesebben elsírtam volna magam, de nem. Felöltöztem, majd a sminkelés után már mentem is. Harry már nem volt ott amikor lementem. Erről beszéltem, ha neki nincs dolga, nekem van.. És ugyan ez fordítva. Beültem a kocsiba és a stúdióba hajtottam.

- Jól vagy?- a szívószállal kavargattam az üdítőmet.- Lex!

- Mi?- felé kaptam tekintetemet.

- Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e, de már megkaptam a választ.

- Én nem is...

- Elég rád nézni. Hol jársz?

- Mindenhol.- megrántottam a vállamat.

- Miért nem beszélitek meg?

- Nincs mit megbeszélni Nat..

- Nem is meséltél a tegnapról, milyen volt?- nem válaszoltam, az asztalt néztem.- Azt ne mond, hogy nem ment el..

- Közbejött neki valami.. Válthatnánk témát?

- Sajnálom.- A barátnőm figyelemelterelés gyanánt elrángatott a moziba, de semmi kedvem nem volt hozzá, és ahogy az várható volt nem is igazán kötött le, de végignéztük a filmet, csak az ő kedvéért. Amikor Natnak mennie kellett én egyből hazafelé vettem az irányt, de hamar meg is változott az úti célom, mert kaptam egy üzenetet Liamtől, hogy menjek át. Nem volt jobb ötletem, ezért elmentem hozzájuk. Kérésre elmesélték mit csinálnak mostanában és mit fognak majd, jó volt megint őket hallgatni. Harry kérte, hogy menjek fel, ezért eleget téve a kérésének lassan lépkedtem fel a szobája felé. Bekopogtam, majd a válasz hallatán benyitottam és beléptem a szobába.

- Szia.- az ágyon ülve nézett rám, megálltam az ajtó előtt.

- Beszélnünk kell.- bólintottam.

- Hol voltál tegnap?

- Az most nem fontos.

- Oké..- kis szünetet tartottam.- Akkor hallgatlak.

- Meg kell értened, hogy most nagyon be vannak osztva a napjaim.

- Én ezt megértem és el is fogadom, de..

- De még is ki vagy akadva, pedig annyira akartad ezt.

- Azért vagyok kiakadva, mert mindig lerázol. Ne miattam csináld, hanem magad miatt ,vagy csak egy kamu az egész?- felnevetett.- Csak másokért csinálod, vagy magadért? Nem mindegy.- felkelt és pár lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot.

- Nem rázlak le.

- Lehet hogy te nem így érzed vagy gondolod, de így van.

- Lex..

- Ha nem akarsz velem lenni csak mond ki. Mi értelme hazudozni?

- Ezt..

- Nem tudom.- szavába vágtam majd lenyeltem könnyeimet. Félve, de felnéztem rá, arca azonban érzelemmentes volt.

- Ezt akarod?

- Tessék? N..Nem.- egyikünk sem szólalt meg. Szemeimet lassan könnyek lepték el.- Harry..- kezemet arcára tettem volna, de a levegőben elkapta csuklómat.

- Akkor mit akarsz?

- Miért csinálod ezt?

- Válaszolj Lex.

- Nem akarlak elveszíteni, de.. Sokszor úgy érzem már késő.- egy könnycsepp gördült végig arcomon. Nem akartam előtte sírni, de úgy éreztem már késő. Úgy láttam nem tudja mit mondjon, de arcáról a fájdalom tisztán leolvasható volt.

- Adok neked időt, nem akarlak tovább bántani..

- Te ne...

- Ne mondj semmit.- végigsimított arcomon.- Nem fogsz elveszíteni, csak nem úgy leszek neked ott ahogy eddig.

- Harry..- suttogtam.

- Sajnálom.- egy puszit nyomott a homlokomra, ahogy behunytam szemeimet, könnyek folytak végig arcomon.- Ne sírj, kérlek.. Ez nem a te hibád.

- Szükségem van rád.- hangom alig hallható volt.

- És itt is leszek neked.. Úgy, mint régen.

- Szóval ez az amit szeretnél.- már ha akartam volna, se tudtam volna visszatartani könnyeimet. Nem válaszolt, ami nálam felért egy válasszal. Szó nélkül mentem ki a szobából, majd feltűnés nélkül hagytam el a házat.

16. fejezet

Sziasztok Drágáim!
 Ez inkább párbeszédes rész lett, de úgy éreztem ez kell most. Viszont ha nem tetszik előre bocsánat. 

Ölelés. xx

- Nem tudom, táncra megyek.

- ...

- Nem, a hip-hop-osokhoz.

- ...

- Fogalmam sincs.

- ...

- Az jó lenne.

- ...

- Majd megcsörgetlek, ha...- hatalmas fékcsikorgás majd pár pillanat múlva égett gumiszag érződött a levegőben. Ledermedtem, mozdulni se tudtam, a szívem egy pillanatra kihagyott és levegőt is elfelejtettem venni, mint ha megfagyott volna bennem még a vér is. Emberek vettek körül, a szájuk mozgott, de semmit sem értettem a beszédükből. A telefonba Harry a nevemet kiabálta, körülöttem pedig az emberek mondták a magukét, de reagálni se tudtam. Kellett néhány pillanat mire észhez tértem és újra a valóságban voltam. Kérdések milliói cikáztak felém. Lábam megremegett egy pillanatra és úgy éreztem mindjárt elájulok.- S..Sajnálom, nem figyeltem.- csak suttogni tudtam.

- Jól vagy? Én nem akartam, ne h...

- Nem az Ön hibája volt. Sajnálom.- mosolyt erőltettem és lassan indultam el onnan. Nehezen, de sikerült átküzdenem magam a tömegen. A tekintetek szinte égették bőrömet, de nem igazán foglalkoztam ezzel. Más esetben már rég beszóltam volna a sok embernek, de most nem.. A telefont újra a fülemhez emeltem, bár félő volt, hogy elejtem, a kezem még mindig szörnyen remegett.- Miről volt szó?

- Mi történt?

- Semmi.

- Lexi.- nem tudtam megszólalni, eluralkodtak rajtam érzéseim és könnyekben törtem ki. Talán most jött elő az aminek pár perccel ezelőtt kellett volna, ami nemrég inkább sokkban volt jelen. Megijedtem..

- Sajnálom, én most inkább let...

- Nem! Te most inkább megmondod hol vagy.- elmondtam neki hol vagyok majd leültem a legközelebbi padra. Mély levegővételekkel próbáltam kicsit megnyugodni. Túl sok minden történik az életemben mostanában és nem tudom meddig bírom még elviselni. Egy kezet éreztem vállamon, felkaptam fejemet majd karjai közé vetettem magam. Nyakába fúrtam arcomat, majd átkaroltam azt. Úgy éreztem a fájdalom enyhül és megkönnyebbülök valamennyire. Nem akartam elengedni, de mint tudjuk semmi sem tart örökké. Szó nélkül felvette táskámat a padról majd kinyitotta nekem a kocsiajtót. Halkan megköszöntem és beültem. Berakta hátra a cuccomat majd beült mellém. Nem szóltunk egymáshoz az úton, ő csöndben vezetett én pedig csak bámultam ki az ablakon, felhúzott térdekkel. Sejtettem mi jár a fejében és nem akartam ezt tovább fokozni. Össze kellett szednem magam, tudtam, hogy otthon kérdésekkel fog bombázni. Sóhajtva szálltam ki a fekete autóból amikor megállt a házam előtt. Nem vártam meg, kivettem a táskámat a hátsó ülésről és besiettem. Ledobtam mindent a kezemből és a nappaliba mentem. Leültem a kanapéra, törökülésbe bámulva a tv-t.- Hallgatlak.

- Nincs miről beszélnem.- unottan váltogattam a csatornák között.

- Szerintem igen.- kivette kezemből a távkapcsolót és kikapcsolta a készüléket. Felvontam szemöldökömet és kifújtam a levegőt.- Szóval?

- Szóóóval..

- Lexi.- éreztem hangjában és nem csak az arcán, de vonásain is látszott, hogy kezd idegessé válni. Viszont én próbáltam tartani magam, a felépített, magas falak mögé bújni.

- Hagyjuk, oké? Nem akarok róla beszélni.- élesen válaszoltam.

- Te sosem akarsz a gondjaidról beszélni. Nem bízol bennem?

- Nem erről van szó.- hangom ellágyult és apró sóhaj hagyta el ajkaimat.

- Akkor miről? Annyi éve ismerjük egymást, most miért nem tudsz megnyílni nekem?- nem válaszoltam. Tudtam a választ, ami a fejemben bonyolultan hangzott, pedig kicsit sem volt az, viszont nem akartam kimondani. Félek a válaszától.. Talán ez a legmegfelelőbb szó rá.- Lexi!

- M..Mi?

- Látod? Erről beszélek. Képtelen vagy rám figyelni.

- Sajnálom.

- Sokra megyek vele.- hátat fordított nekem, gondolom próbált lenyugodni, mielőtt olyat mondana amivel megbántana. Lehet, hogy leállt az alkohollal, de olykor még most is nehéz kontrollálnia dühét. Mögé léptem és vállára tettem kezem.

- Harry.- suttogtam. Makacskodott, ezért elé léptem. Kerestem tekintetét, de ő csak elnézett mellettem. Rosszul esett, rosszul éreztem magam.- Én sajnálom, tényleg. Csak.. Túl sok minden történt és nem tudok úgy tenni, mint ha a dolgok rendben lennének körülöttem.. Egyszerűen nem megy.- még csak rám sem nézett. Elszorult a torkom és szemeimet lassan könnyek lepték el.- Harry.. Ne csináld ezt, ne lökj el magadtól.

- Én? Én löklek el?- hozzám beszélt, de még mindig nem engem nézett. Keresztülnézett rajtam..- Te viselkedsz.. Így.

- Így?- suttogtam.

- Egyik pillanatban szükséged van rám, de mire ideérek kizársz a világodból.

- Én..

- Ne. Ne kezdj el magyarázkodni.- elindult, de elkaptam karját.

- Ne menj el, kérlek.. Beszéljük meg.

- Látod? Erről beszéltem.- szólásra nyitottam számat, de hangok helyett csak újból könnyek folytak végig arcomon.- Mit akarsz mit tegyek?- megráztam a fejemet és számat összeszorítottam, ezzel elfojtva feltörni készülő sírásomat.

- Csak.. Ne menj el.- kezem elengedte karját, és szinte élettelenül esett testem mellé.

- Akkor mond el végre mi ez az egész.- gyengének éreztem magam és mellkasomban a fájdalom nemhogy enyhült volna, csak rosszabbodott, a szorító érzés megnehezítette légzésemet. Kezeit karomra tette, érintésébe beleborzongtam. Lehajtottam fejemet majd mély levegőt vettem.

- Félek.- csak suttogni tudtam. Nem szólt közbe, hagyta, hogy folytassam.- Attól félek, hogy elhagysz..

- Ezt m...- nem hagytam hogy befejezze, a szavába vágtam.

- Mert.. Mert megváltoztattalak és a..

- Honnan szedted ezeket?- megráztam a fejemet, de még mindig csak a padlót bámultam.- Lexi..

- Nem is emlékszel?- nagyot nyeltem.- Aznap a clubban..

- Hogy őrült módjára másztál a ringbe, engem védve?- éreztem ahogy arcom felforrósodik. Ez igen.. A "mindig magabiztos Alexis Graham" most inkább hasonlít egy ijedt nyuszira, vagy egy reflektorfény előtt álló szarvasra, mint arra a lányra, aki pár éve volt.. Vagy inkább aki pár hete voltam.

- S..Sajnálom.- állam alá nyúlva elérte, hogy felemeljem fejem és szemeibe nézzek.

- Soha ne kérj bocsánatot a tetteidért Lex. Soha..- ujjával arcomat simogatta. Behunytam szemem és kissé oldalra döntöttem fejemet.- Nem vagy egyedül, nem kell egyedül végigcsinálnod.- szólásra nyitottam számat, de ezúttal sem tudtam megszólalni. Felnéztem smaragdzöld szemeibe, fájdalmas tekintet nézett vissza rám. Úgy éreztem, mint aki rögtön elájul.- Senki sem bánthat Lex..- suttogta. Nehéznek éreztem szemeimet, pár pillanat múlva a sötétség átvette uralmát elmém felett.

Egyedül ébredtem, az ágyamban. Felültem, körbenéztem, majd felkeltem és kimentem a szobából. Lentről hangok szűrődtek fel, leültem a lépcső tetejére, felhúztam térdeimet és próbáltam egy kicsit hallgatózni. Rögtön felismertem a hangokat, a srácok voltak a nappalimban. Nem sokat értettem, túl halkan beszéltek, de azt biztosan kivettem a beszélgetésből, hogy a téma én vagyok, aggódnak miattam és szerintük szörnyen vagyok. Hát.. Sokat nem tévedtek. Sóhajtva keltem fel, majd mentem le a lépcsőn, mint ha csak most keltem volna fel. Amikor beléptem a szobába egyszerre kapták felém fejüket és hallgattak el. Csöndben ültem le közéjük, ölembe vettem egy párnát, aminek a sorsa az lett, hogy szorosan öleltem magamhoz.- Miért néztek így rám?- motyogtam, de nem néztem rájuk, csupán éreztem magamon tekintetüket.

- Elájultál.

- Sejtettem.

- Ennyi?

- Miért Zayn, mit mondjak?

- Mondjuk, hogy mi van veled mostanában.

- Te is tudod a választ, felesleges nyaggatnod.- arcomat a párnába fúrtam.

- De..- Zayn nem fejezte be, helyette Niall folytatta.

- Jól vagy?

- Passz.- megrántottam vállamat.

- Gondolom Harry már mondta, de igaz.. Nem vagy egyedül.- elmosolyodtam.

- Köszi Lou.- a srácokkal elég sokáig beszélgettünk, eleinte maradtunk ennél a témánál, de később csak úgy random dolgok jöttek szóba. Nem bántam, főleg amikor témát váltottunk. Tudom, hogy nem vagyok jól, de nem akarom, hogy ezt a világ is tudja. Hogy miért? Arról fogalmam sincs, csupán nem akarom, egyébként sem tartozik másra. Úgy éjfél lehetett amikor elmentek, megkérdeztem, hogy nem alszanak-e itt, de azt mondták majd máskor. Harry viszont maradt. Nem tudtam aludni, csak feküdtem és meredtem a sötétségbe.- Harry.- suttogtam.

- Hm?

- Haragszol rám?

- Lex, aludj.- rekedtes hangjában érződött a fáradtság, de valahogy nem hagyott nyugodni ez a kérdés.

- Csak válaszolj.

- Te pedig aludj.- ennyiben hagytam, ez megtette egy válasznak is. Elterelte a témát.. Minden világos. Oldalra fordultam, ezzel hátat fordítva neki és könnyeimmel küszködtem. Nagyszerű. Minden nagyszerű..

Szinte csak pár órát aludtam, képtelen voltam rá.Annyi minden kavargott a fejemben. Az a sok 'miért'-el kezdődő kérdés.. Minden. Halkan másztam ki az ágyból és mentem az erkélyre. Korán volt még, ezért egy kicsit hűvösebb a kelleténél, de nem bántam, legalább kitisztul egy kicsit a fejem. Mélyen szívtam be a reggeli, friss levegőt és csak magam elé meredtem. Ha megváltoztathatnék csak egyetlen apró dolgot a múltban.. Minden más lenne. A nap sugarai lassan kibontakoztak a horizonton és utat törve maguknak fénnyel árasztottak el mindent, és melegséggel a bőrömet. Behunytam szemeimet, felhúztam térdemet és ráhajtottam fejemet, majd engedtem, hogy a melegség lassan felmelegítse egész testemet.

- Lex.- nem válaszoltam, ahogy rá se néztem.- Hé.- hangja lágy volt és nyugodt. Vállamra tette kezét, de még most sem reagáltam. Sóhajtott majd leült mellém, éreztem közelségét.- A válaszom nem.- nem értettem miről beszél.- Nem haragszom rád, csupán nem értelek.- ránéztem.- Ne nézz ilyen szemekkel.- apró mosoly jelent meg arcán.

- Milyen szemekkel?- csak suttogni tudtam és hangom elég rekedtes volt.

- Bűnbánó, nagy szemekkel.

- Sajnálom.- folytattam mielőtt közbevághatott volna.- Azért voltam ilyen, mert féltem. Nem csak a válaszodtól, hanem attól is, hogy.. Elveszítelek.

- Miért veszítenél el?

- N..Nem tudom.

- Ne beszélj butaságokat. Nem fogsz elveszíteni, nem foglak magadra hagyni.- könnyek folytak végig arcomon.- Szeretlek Lexi és ezen semmi és senki sem változtathat.- magához húzott és szorosan fonta körém karjait. Pólójába fúrtam arcomat majd behunytam szemem.

15. fejezet

Ash a napokban nem jön hozzám, vagyis ő jönne csak én nem akarom. Nem tudok vele nyugodtan úgy ücsörögni, hogy bármelyik percben visszajöhet Brad. Amíg ez a dolog le nem nyugszik én járok hozzá.. Hát ez van.. Nem tudok mit tenni ellene, Harry nem mondja el pontosan mi is van. Tudom, hogy verekedni fog csak azt nem, hogy kivel és mikor. Nem szeretném ha ez a személy Brad lenne. Nagyon nem szeretném.. Sóhajtva kapcsoltam ki a zenét majd mentem lezuhanyozni és átöltözni. Hajamat kiengedtem, fújtam magamra egy kis parfümöt és lekapcsoltam a villanyt a stúdióban. Bezártam magam mögött az ajtót és már mentem is, úgy volt, hogy Zaynnel együtt töltjük a délutánt. Amikor hátrafordultam az a férfi volt mögöttem aki múltkor Braddel volt.. Fogalmam sincs hogy hívják, de nem is akarom tudni. Belegyorsítottam és próbáltam nem pánikolni. Nem hiszem, hogy túl élném ha megint pánikrohamom lenne, múltkor Harry nyugtatott meg, de ő most nincs itt. Lexi nyugi.. Csak egy férfi.. Véletlen az egész.. Bementem a kávézóba, ami útba esett és a szokásosat kértem majd leültem az egyik asztalhoz. Nem így terveztem, sőt ezt nem is terveztem bele, de itt legalább több ember van. A férfi is bejött és látótávolságon belül foglalt helyet. Írtam Zaynnek egy sms-t, hogy ide jöjjön, de azt írta csak egy óra múlva tud jönni. Szuper.. Harry nem vette fel a telefont, a többieknek meg tudom, hogy dolguk van. Megittam a kávét és kiléptem onnan, amint becsuktam magam mögött az ajtót futásnak eredtem. Nem érdekelt mennyire agyalom túl a dolgot vagy mennyire néznek hülyének, inkább futok, minthogy valami legyen. Sokáig nem jutottam, hála a bénaságomnak valakinek sikeresen nekirohantam, amikor hátranéztem, hogy követ-e a pasas.

- Bocsánat, én..- elhallgattam. Kezeit karomra tette és csak mosolygott.- Sikítok.

- Én nem tenném. Gyere, mutatni szeretnék valamit.- felnevettem.

- Nem kösz.- húzni kezdett. Próbáltam kirántani karomat kezei közül, de nem sikerült. Beültetett egy kocsiba, hiába próbáltam kinyitni az ajtókat, zárva voltak.- Hova viszel?

- Hamarosan megtudod.

- Hű, most okosabb lettem, kösz.

- Meglátjuk mekkora lesz a szád, ha odaértünk.- nem válaszoltam. Nála van Ash? Vagy.. Mit akar? A félelem lassan átvette felettem az irányítást, minden erőmmel azon voltam, hogy kinyissam azt a rohadt kocsiajtót. Az sem érdekelt, hogy úton vagyunk.. Nem akartam tudni hova visz, vagy hogy mi vár ott rám. Elővettem zsebemből a telefonomat és Harry számát tárcsáztam.

- Lexi nyugodj meg.- nem tudtam megszólalni.- Nem lesz semmi baj, ne aggódj.- szemeimből a könnyek lassan folytak végig arcomon.- Lex..- kivette a kezemből a telefont.

- Mindjárt találkozhatsz a nagy szerelmeddel.- pár percig még úton voltunk, majd amint megálltunk és kattant a zár, már szálltam is ki. Nekidőltem a falnak és mélyen szívtam be a friss levegőt.- Menjünk be.- hangja már lágyan csengett, nem úgy mint amikor utoljára szólt hozzám. Felismertem a helyet, a clubba vitt. Nem szólaltam meg, nem akartam ezzel az emberrel beszélgetni vagy egyáltalán egy légtérben lenni. Néhány pillanat múlva észrevettem az épp felénk siető fürtös fiút. Elindultam felé, de Brad a karomnál fogva húzott vissza. Kérdőn néztem rá, az előbb még azt mondta mindjárt láthatom..- Két perc.- a fülembe suttogta majd már el is tűnt. Harry ahogy elém ért szorosan ölelt magához.

- Annyira sajnálom.

- Ash..

- Nincs baja, nem őt akarta.

- Mi folyik itt?

- Csak.. Nyugodj meg.- végigsimított arcomon.

- Ne csináld.

- Csak így védhetlek meg Lex.- lágy csókot lehelt homlokomra, majd el akart menni, de visszahúztam.

- Vele fogsz verekedni, ugye?

- Ez az egyetlen módja ha valaki ki akar szállni.

- Vigyázz magadra.- lehúztam magamhoz és ajkamat övére tapasztottam.- És ha lehet ne kíméld.- elnevette magát, a fejét rázta majd elment. Em csatlakozott hozzám, hogy ne menjek el. Nem mint ha lenne esélyem, minden kijáratnál minimum két hapsi áll. Bocsánatot kért Brad helyett a múltkoriért, na nem mintha köze lett volna hozzá, de ő legalább megtette. Nem hoztam fel a témát, nem vagyok hülye, hogy a saját barátnőjének szidjam Bradet. Leültünk közel a ringhez, az emberek meg csak gyűltek körülöttünk, szinte mozdulni is alig lehetett. Behunytam szemem és mély levegőt vettem. Amikor megjelent a két ismerős a ringben Emmel egyszerre szorítottuk egymás kezét, majd erőtlenül mosolyogtunk a másikra. Egész idő alatt ujjammal a térdemen doboltam, volt, hogy nem is néztem.. Az erőszak nem az én pályám. Kaptam egy pohár vizet a vörös hajú lánytól, amit csak egy mosollyal köszöntem meg.

- Testvéreként szereti Harryt, nem tudom mi ütött belé. Azt mondta az elején bármikor abbahagyhatja mindez nélkül.

- Hát.. A testvérek nem így viselkednek.

- Sajnálom.

- Te nem tartozol bocsánatkéréssel.

- De igen, ha már ő nem képes rá. Néha túl makacs, de ne aggódj.- végigsimított karomon én pedig számhoz emeltem a poharat, de rögtön fel is pattantam. Harry hatalmas ütést kapott.

- Le kell állítanod.

- Tudod, hogy nem lehet.

- Nézd mit művel vele. Csak rád hallgat, tenned kell valamit.

- Nehogy azt hidd, hogy ilyen téren én közbeszólhatok.

- Kérlek..

- Sajnálom Lex, de nem tehetek semmit.

- Nem hagyhatom..

- Ha bemész a ringbe, te is versenyben vagy.- nem tudtam mit tegyek, pedig valamit muszáj volt cselekednem. Képtelen vagyok szenvedni látni. Harry a földre zuhant, csakúgy, mint kezemből a pohár. Átverekedtem magam a tömegen és a ringhez siettem. Oké Lexi, gondolkodj.. Harry még mindig a földön volt, Brad pedig emelte a kezét a következő ütéshez. Nem gondolkodtam, az agyam kikapcsolt. Bemásztam a ringbe és Harry fejét mellkasomhoz szorítottam, nekidöntöttem sajátomat és vártam az ütést, de a fájdalom nem jött.

- Lex, ne avatkozz bele.

- Már így is benne vagyok, akkor nem mindegy?- lassan keltem fel.

- Nem tudod mit csinálsz.

- Ne keverj össze magaddal. Én kiállok azért aki fontos, te viszont.. Állítólag a barátja voltál.

- Nem szeghetem meg a szabályaimat Lex..

- Változtass rajtuk.

- Ez nem ilyen egyszerű. Ahogy a mostani helyzet sem.

- Akkor gyerünk, vess véget ennek. Üss meg, és vége van.- közelebb léptem hozzá. Mélyen néztem szemeibe, mire keze az arcomon landolt és pedig a földön kötöttem ki. Lenyeltem könnyeimet majd felkeltem.- Gratulálok.- hangom szinte csak suttogás volt, de a kellő hangszín megvolt benne. Otthagytam és Harryhez léptem, átdobtam egyik karját nyakamon és derekánál fogva vittem ki onnan, be az öltözőbe. Leültettem a padra, majd egy ronggyal a kezembe siettem a fürdő részre és bevizeztem azt. Leültem mellé és óvatosan kezdtem arcáról letörölni a vörös folyadékot.- Annyira sajnálom.- suttogtam.

- Ez nem a te hibád, én kezdtem el.- megráztam fejemet. Jelenleg csak ennyi telt tőlem.- Te jól vagy?- ujjával végigsimított szám sarkán, mire aprót felszisszentem.

- Ez.. Semmiség hozzád képest.

- Köszönöm.

- Még is mit?

- Mindent.

- Harry, é....

- Ne Lex. Ha te nem lennél, ki tudja most én hol lennék. Nélküled nem lennék túl az al...

- Shh.- arcát kezeim közé fogtam.- Ne folytasd.- karjai közé zárt. Próbáltam visszatartani könnyeimet, de nem sok sikerrel. Az ajtóban Brad jelent meg, felé kaptuk fejünket.

- Sajnálom Hazz, de tudod mi volt a...

- Minden oké.- a fürtös fiúra kaptam tekintetemet.- Nem tőlem kell bocsánatot kérned.

- Ne haragudj Lex, de tudod.. A szabályaim a...

- Mindennél fontosabbak, vágom. Van élet ezen kívül.. Úgy hívják Emily.- nem válaszolt.

- Bármikor jöhetsz.- Harry csak bólintott.- Még egyszer sajnálom srácok.- kiment én pedig pár perc múlva követtem példáját. Kimentem az épületből és beültem Harry kocsijába. Elővettem a telefonomat és felhívtam Zaynt, több nem fogadott hívásom is volt tőle. Lemondtam a ma estét, ahogy ő is. Megbeszéltük holnapra, amit mára. Harryvel pedig úgy döntöttünk, hogy ma inkább nálam alszik és holnap mindent elmond a srácoknak. Ő akarta így, nem én, de örülök neki.~

Másnap korán keltem, halkan mentem le a konyhába és csináltam néhány palacsintát, mellé pedig főztem kávét. Meg szerettem volna lepni vele Harryt. A napsugarak lustán kúsztak be az konyhaablakon és jó érzéssel töltöttek el ahogy bőrömhöz értek. Mindent egy tálcára helyeztem és felmentem a lépcsőn. Lábammal löktem be a szobám ajtaját. Gyönyörű, de egyben kérdő tekintet fogadott, még kissé álmos arccal. Elmosolyodott ahogy letettem a tálcát az ágyra és megrázta a fejét. Megreggeliztünk, majd csak órákig feküdtünk egymás karjai közt. Nem kellenek szavak ahhoz, hogy élvezzük egymás társaságát. Más lett. Harry megváltozott. Már nem iszik, tegnap lemondott a bokszról is. Ő tényleg más ember lett. Már sokkal inkább hasonlít arra a fürtös fiúra, akit annak idején megismertem, mint az elmúlt hónapokban.

/ visszaemlékezés /

- Úgy is jók lesztek, nyugi már.- Zaynre mosolyogtam, ő pedig szorosan ölelt magához.- Tovább juttok, mert nagyon jók vagytok. Ne agyalj, csak.. Énekelj..- mosolyogtam.

- Zayn!- mind a ketten egyszerre fordultunk meg. Négy felénk siető fiú közeledett széles mosollyal az arcukon.

- Sziasztok.- vigyorogtak.

- Hello.- lepacsiztak Zaynnel, én csak mosolyogtam és intettem egyet.- Srácok, ő itt Lexi, a legjobb barátom. Lex, ők itt Liam, Louis, Niall és Harry.

- Hali.- mosolyogtam. A fürtös fiú magához ölelt, ezzel kissé meglepett, de viszonoztam ölelését. Amíg beértünk megállás nélkül beszéltek, a közelgő, első élő adásról. Meg se próbáltam közbeszólni, csak meghúztam magam Zayn mellett, egészen addig amíg a fürtös fiú mellém nem lépett.

- Szóval te és Zayn..

- Barátok vagyunk. Együtt nőttünk fel.

- Egyszer minden ilyen barátságnak szerelem a vége.- felvontam szemöldökömet.

- Ennek nem, és különben sem az összesnek.

- Honnan tudod?

- Nem akarom tönkretenni a barátságunkat.

- Nem is érzel iránta semmit?

- Mi ez a sok kérdés?- elnevettem magam.- Nem érzek iránta többet barátnál. Várj, de... Ő a testvérem.

Természetesen fantasztikusak voltak. Halálra izgultam magam a többiekkel, annyira akartam, hogy tovább jussanak, hiszen szörnyen jók. És amikor kimondták.. Hihetetlen mennyire jó érzés volt. Mindenki megölelt az adás után és voltak akik túlzásba vitték ezt, aminek a vége majdnem burulás lett, de nem bántam. Már akkor tudtam, hogy ők lesznek a világ egyik leghíresebb bandája. Azóta tart a barátságunk. Minden élő adásnál ott voltam és minden nap beszéltem velük. Szépen lassan megismertem őket, és a családtagjaim közé nőtték magukat. Ahogy megpillantottam, tudtam hogy ő különleges.. A fürtjei, a gödröcskéi és az igéző zöld tekintete már az első pillanatban megfogott, de ezt sosem említettem még Zaynnek sem.

14. fejezet

Felriadtam. Arcomat könnyek áztatták és levegőért kapkodtam. Hajamba túrtam és próbáltam megnyugodni. Ez az álom.. Annyira valóságos volt. Harry aggódva nézett rám, majd magához szorított, hátamat simogatta és apró puszikat nyomott hajamba. Tudom, hogy nem volt valódi, még is úgy kapaszkodtam karjába mint még ezelőtt soha. Behunytam szemeimet és mély levegőt vettem. Oké Lex, nyugalom, csak egy álom volt. Ez csak egy hülye, idióta, ostoba álom volt. Harry mellkasának döntöttem fejemet, de karját még mindig nem engedtem el. Éreztem, hogy légzésem és pulzusom is szép lassan rendeződik és minden visszaáll a normál állapotba.

- Jól vagy?- bólintottam, mire egy puszit nyomott a homlokomra és visszafeküdtünk. Nem aludtam, nem tudtam és az álom is kiment a szememből. Csak bámultam a falat, Harry karjai közt, míg ő édesen szuszogott mellettem. Semmiképp sem akartam felkelteni, ezért csak feküdtem és meredtem magam elé. Néhány óra fekvés után Harry egy puszit nyomott a hajamba, felé fordultam és elmosolyodtam.- Jó reggelt Szépségem.- ajkamba haraptam majd végigsimítottam arcán.

- Neked is.- egy apró pusziból lágy csók lett. Fölém kerekedett, fejem mellett támasztotta magát kezeivel. Lehúztam magamhoz és ajkamat övére tapasztottam, pólóm alatt hasamat simogatta egyik kezével. Felgyűrtem a fehér anyagot majd meg is szabadítottam tőle. Végigsimítottam kidolgozott felsőtestén, majd karján felfelé, végül hajába túrtam. Forró csókot lehelt ajkamra, de mielőtt bármi is történhetett volna a telefonom zavart meg. Sóhajtottam és leengedtem kezeimet.

- Sajnálom, mennem kell. Megígértem Daninek, hogy találkozunk.

- Tedd át későbbre.

- Nem lehet. Csak most ér rá, és azt mondta fontos.

- Jól van.- mellém feküdt.

- Sajnálom.- egy puszit nyomtam a szájára, majd kimásztam az ágyból és felöltöztem.

- Később látlak?

- Délután én vigyázok Ashre, de este átjöhetsz, úgy is korán megy aludni.- felkötöttem a hajamat majd fújtam magamra egy kis parfümöt.

- Oké.- arcán megjelentek az édes kis gödröcskéi.

- Akkor később.- odamentem hozzá, egy puszit nyomtam a szájára, de derekamnál fogva magam mellé húzott. Elnevettem magam, majd egy csók után felkeltem és elmentem. Dani már várt, bocsánatot kértem tőle és beültünk egy kávézóba. Azt mondta a főnökei láttak a műsorban és szeretnék ha náluk dolgoznék, persze csak ha érdekel a munka. Persze, hogy érdekel. Ez.. Wáó.. Leírhatatlan érzés megint és az is, hogy mennyire boldog vagyok. Maradok az x Factorban, csak itt leszek Londonban. Plusz Danivel együtt táncolhatok, egy hihetetlen tehetséggel. Olyan jó érzés, de komolyan. Pár órás beszélgetés után megköszöntem neki és elmentem a húgomért. Persze dugóba keveredtem, de nem igazán érdekelt. Amíg álltam, felhívtam Harryt. Neki akartam először elmondani, azt mondta hihetetlen vagyok és nagyon büszke rám. Olyan jól estek a szavai. A családomnak is elmondtam a nagy hírt, akik jobban be voltak zsongva, mint én. Nem lehettem sokat velük, mert menniük kellett, ezért gyorsan bepakoltunk mindent a kocsimba és Ashel már úton is voltunk. Az út nagyjából abból állt, hogy Ash elmesélte a napjait, ahogy szokta. Otthon kipakoltunk majd el is kellett menni, mert a húgomnak akkor jutott eszébe, hogy ő fánkot szeretne enni. Elmentünk sétálni és hazafelé vettünk fánkot. Én leültem a tv elé, ő pedig rajzolgatott. Ő akarta így, én megkérdeztem mi legyen.

- Mit alkotsz Hercegnő?- vállán keresztül néztem, de gyorsan ráfeküdt a lapra, hogy ne tudjam megnézni mit rajzolt.- Héé.- elnevettem magam, majd felkaptam és a kanapéra fektettem. Csikizni kezdtem, ő pedig szabadulni próbált, de hiába, minden próbálkozása hiábavaló volt. Néhány pillanat múlva abbahagytam, ő pedig még mindig nevetve mutatta meg rajzát.- Ügyes vagy, gyönyörűen rajzolsz.

- Te meg úgy táncolsz.- a szemeimet forgattam és megsimogattam buksiját.

- Éhes vagy?- nagyot bólintott én pedig kimentem a konyhába. Fogtam két tányért, két bögrét meg a zacskó fánkot és a nappaliba mentem.- Légyszi hozd be a tejet, én nem bírtam már.- vigyorogva szaladt ki a konyhába, majd pár pillanat múlva a tejes dobozzal a kezébe rohant be.

- Lexi, lesz egy vendégünk.- vigyorgott, én pedig kérdőn néztem rá.- Az ablakból láttam. Most szállt ki egy bácsi a kocsiból és id..- nem vártam meg, hogy befejezze, kimentem a konyhába és kinéztem az ablakon. Egy fekete kocsi parkolt a ház előtt és egy ismerős személy lépdelt a ház felé. Lehetetlen.. Kiszaladtam a bejárati ajtóhoz és elfordítottam a zárban a kulcsot annyiszor, amennyiszer csak tudtam, benne hagytam a kulcsot és behúztam a reteszt is. Visszasiettem a nappaliba, felkaptam a húgomat az egyik tányérral együtt és felsiettem vele az emeletre. Ő azt hitte játszunk, és csak nevetett rajta. Brad bármire képes, főleg most.. Engem okol mert Harry ki akar lépni onnan..

- Oké Hercegnő, most játszani fogunk. Bújócskázunk, oké?- szemei felcsillantak és széles mosoly jelent meg az arcán. Kezébe nyomtam a tányért, a szobámba felkaptam az ágyról az mp4-emet és bevittem a fürdőbe. Letettem egy törölközőt összehajtogatva a földre, a szekrény mögé, és ráültettem a húgomat.- Most az a lényeg, hogy nem mozdulhatsz el innen, oké? Bármi is történik nem kellhetsz fel innen különben elveszíted a játékot és nem kapsz egy.. Plüss pónit. Azt kapja a győztes, oké?- betettem a fülébe a fülhallgatót és elindítottam egy One Direction albumot, ő pedig nagy mosollyal az arcán ette a fánkot. Kimentem a szobámba, bezártam a fürdőm ajtaját, majd a sajátommal is ugyanezt tettem. Nagy zajt hallottam lentről. Nagyot ugrottam és a szívem is ritmust váltott. Felkaptam a telefonomat az ágyról és már tárcsáztam is Harry számát. Idegesen járkáltam le-föl, hangokat hallottam a szobám elől és láttam, hogy valaki a kilincsemet rángatja.

- Harry..?

- Lex, mi az?

- Itt van..- mellkasom túlságosan is gyorsan emelkedett és süllyedt. Felsikítottam amikor az ajtómon dörömböltek.

- Ki van ott? Lexi mi van?

- Brad..- megszakadt a vonal én pedig nem tudtam mitévő legyek. Szörnyen féltem, de nem attól, hogy bántani fog, hanem attól, hogy Asht fogja. Próbáltam keresni valami nagy és kemény tárgyat, amivel üthetek ha kell, de semmi használhatót nem találtam.

- Lexi, ne nehezítsd meg a dolgomat.- az ágyam elé ültem és felhúztam térdeimet. Nem tudom meddig fog kitartani az ajtóm, de remélem elég ideig. Behunytam szemeimet és nyugalmat erőltettem, nos kevés sikerrel. Mindenem remegett és a sírás kerülgetett. Összehúztam magam, ahogy a nevemet kiabálta, nem a legbarátságosabb hangnemben. A telefonomért nyúltam, próbáltam hívni Harryt, de nem vette fel. Tényleg nem tudtam mitévő legyek, az agyam teljesen leblokkolt és kikapcsolt a pánikolástól, elsírtam magam és levegőért kapkodtam. A férfi bejutott a szobámba. Felpattantam, de kezemből még a telefon is kiesett, minden erőm elhagyott.

- Mit akarsz?- megszólalni is nehezemre esett.

- Harry az egyik legjobb emberem, nem hagyom, hogy csak úgy kilépjen.

- Nekem ehhez mi közöm?

- Miattad akar kilépni.

- Brad..

- Sajnálom Lexi.- közeledett felém, én pedig egyből hátrálni kezdtem. Hirtelen megtorpant és irányt változtatott, a fürdőm ajtaja felé indult el. Ashley.. Odasiettem és kezét megállítottam a levegőben, ezzel megakadályozva, hogy kísérletet tegyen az ajtó kinyitására.

- Neki ehhez semmi köze. Kérlek.. Ő csak egy gyerek.

- Nem hagysz más választást.- félrelökött az útból, a fal mellé estem. Tehetetlennek éreztem magam. A férfi megállt, majd elővette telefonját és pár pillanat múlva kiment a szobából. Nem tudtam hova tenni ezt.. Köhögni kezdtem levegőhiány miatt, nem tudtam megnyugodni. Arcomat kezeim közé temettem és csak sírtam.

- Lex..- felkaptam fejemet, felpattantam és karjai közé vetettem magam. Szorosan ölelt magához.- Nyugodj meg..- nem engedtem el, a sírást sem tudtam még abbahagyni.- Már nem bánthat.- hátamat simogatta és apró puszikat nyomott a hajamba.

- Annyira féltem.

- Shh.. Ne gondolj most erre.

- Azt hittem bántani fogja..

- Lex..

- Betört a házamba és..

- Lexi.- arcomat kezei közé fogta.

- Azt m..

- Nézz a szemembe Lex.- próbáltam leszedni kezeit arcomról.- Lex, nézz a szemebe.- végül belenéztem gyönyörű zöld tekintetébe.- Vegyél mély levegőt és nyugodj meg.- úgy tettem ahogy kérte. Vagy percekig állhattunk úgy. Letörölte könnyeimet arcomról.- Jobb?- aprót bólintottam mire átkarolt.- Megcsinálom az ajtót.

- Lent mindent megtalálsz hozzá.- bólintott majd egy puszit nyomott a homlokomra és elindult ki.- Harry?- hátrafordult.- Nem miattam volt itt.. Hanem Ash miatt.- szó nélkül ment ki én pedig pár perc múlva, amikor kicsit rendbe hoztam magam Ashez mentem. Leguggoltam hozzá és kivettem füléből a fülest.

- Nyertem?- arcára széles mosoly ült.

- Nyertél Hercegnőm.- nyakamba vetette magát én pedig szorosan fontam köré karjaim.- Ügyes voltál.- elmosolyodtam és végigsimítottam arcán, majd felültettem a kád szélére és megmostam csokis pofiját. Kézen fogtam és a szobámba vezettem, ahol egyből felmászott az ágyra. Harry lépett be az ajtón.
- Kész.
- Köszönöm.
- Harry is játszott?
- Igen, Kicsim. Ő is játszott.- elmosolyodtam és végigsimítottam fején. Az említett hozzám lépett, mellkasának döntöttem fejemet.
- Mikor kapom meg a pónimat?
- Holnap jó lesz?
- Holnap nem leszek itt, nem lehetne ma?
- Máris megkapod.- Harry vette karjai közé a kicsilányt.- Elkísérlek.- hálám jeléül rámosolyogtam, majd miután kimentek gyorsan felöltöztem és kicsit rendbe hoztam magam. Több üzletbe is be kellett menni, mire végre megtaláltuk a megfelelő pónit Ashnek. Aranyos volt, a fürtössel együtt, aki elvolt a húgommal. Már indultunk vissza a kocsihoz, amikor..
- Harry..- minket nézett. Közelebb húztam magamhoz a húgomat, Haz pedig engem magához.
- Menjetek a kocsihoz, mindjárt jövök.
- Csak.. Ne csinálj semmit.- egy puszit nyomott a homlokomra és elment a két ismerős felé. Pár pillanatig csak meredtem utána, de amikor Ash meghúzta a pólómat kapcsoltam és elindultam. Beszálltunk a kocsiba, de továbbra is csend volt. Ujjammal a térdemen doboltam amíg Harry be nem vágódott mellém. Nem kérdeztem semmit, nem akartam a testvérem előtt, de látszott rajta, hogy ideges. Közös megegyezés után felhívtam Zaynt, hogy jöjjenek át estére. Kezdett besötétedni amikor hazaértünk, a srácok már a nappaliban ültek. Elküldtem fel Ashleyt fürdeni. Mindenki szorosan ölelt magához, tudták mi történt, gondolom elmondta nekik. Az este nem volt, olyan vidám, mint szokott lenni, de sikerült elterelni a figyelmemet a történtekről.~
- Harry, alszol?- suttogtam.
- Baj van?- felé fordultam. Még a sötétben is jól kivehető volt gyönyörű tekintete.
- Csak Brad.. Kapott egy üzenetet és csak úgy.. Elment. Aztán pár pillanat múlva jöttél te.
- Lex..
- Mit írtál neki?
- Ne gondolj erre.
- Ha egyszer bejött ide, máskor is képes lesz és Ash..- sóhajtottam.- Megint verekedni fogsz, ugye?
- Ha ez a feltétele annak, hogy békén hagyjon titeket, akkor igen.
- Sajnálom..
- Ez nem a te hibád.. Az enyém.
- Nem. Nem az.- végigsimítottam arcán. Az ajtó lassan nyílt ki. Megfordultam, felkattintottam a lámpát az ágyam mellett és felültem.
- Lex, ide jöhetek?
- Mi a baj Hercegnő?
- Rosszat álmodtam.. Egy bácsi bántani akart.- Harryre kaptam tekintetemet, majd vissza a húgomra.- Gyere ide tökmag.- elmosolyodtam és kitártam karjaimat, ő pedig bebújt mellém. Hazz engem ölelt, én pedig a húgomat.
- Vigyázok rád, nem bánthatnak.
- Ígéred?
- Ígérem.- egy puszit nyomtam a hajába.
- De téged ki fog megvédeni?
- Én fogom Lexit is, és téged is. Senki sem bánthat titeket, mert nem engedem.- felé fordultam, egy puszit nyomtam a szájára, majd visszafordultam a húgomhoz. Lekapcsoltam a villanyt, egy puszit nyomtam a hajába és behunytam szemeimet.